Gaál István

A tárlat megnyitása

Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy művészetkedvelőként közreműködhetek a XIX. Országos Képzőművészeti Diáktárlat megnyitásában.

Rohanó korban élünk. Mindenki siet, sok a dolgunk, kevés az időnk. Számunkra befolyásolhatatlan külső körülmények kényszerítenek bennünket. Szinte gépekké válunk, be van osztva a napunk, mikor mit kell csinálnunk. De mitől maradunk mégis érző emberek?

Attól, hogy ki tudunk szakadni a mókuskerékből, alkalmat tudunk találni, csinálni arra, hogy valami szépet adjunk társainknak. Valami olyat, amit nem lehet megvenni a sarki boltban, valamit, ami a lelket gyönyörködteti. Valamit, amit nem viszünk magunkkal, de emlékezünk rá, és valahányszor emlékezünk, melegség önti el a szívünket.

A szépség átadásának nagyon fontos eszköze a művészet. Hatalmas teljesítmény, hogy a Suliszerviz 2006 óta folyamatosan, az idén XIX. alkalommal szervezi meg a diáktárlatot. Hatalmas teljesítmény, hogy egyre több nevezés érkezik. Többszáz diák pályázik minden évben, többtucatnyi tanár támogatásával. Rengeteg köszönetet érdemelnek az alkotók és tanáraik is. Ezek a fiatalok már tizenéves korukban megértik, milyen fontos a képzőművészet. Hogy valami szépet átadjanak ismerőseiknek, barátaiknak. Hogy a rohanó világban megőrizhessünk egy szeletet abból, ami szép, ami emberré tesz bennünket.

A művészet értelmezése örök filozófiai kérdés. Nem lehet megfogalmazni, érezni kell. Gaston Bachelard francia filozófus így fogalmazta meg ezt a dilemmát: „Nem közölhetünk egyebet másokkal, csak azt: merre keressék a titkot. Magának a titoknak pontos megfogalmazását adni azonban sohasem tudjuk.”

II. János Pál pápa szavai szerint: „A művészet kalauz az Istenhez vezető úton.”

Sokat szerint az emberiség két csoportra osztható: a művészetkedvelőkre, és azokra, akiket a művészetek hidegen hagynak. Véleményem szerint a második csoport nem az elzárkózó emberekből áll, hanem azokból, akiket még nem érintett meg a művészet katartikus élménye. Ha a művészetek által létrehozott szépség, legyen az épület, festmény, szobor, ha tényleg közel kerül valakihez, az mindenképp élménnyé válik. A mai kiállításon arra kapunk lehetőséget, hogy ezt az élményt megszerezhessük.

Köszönjük minden pályázónak, hogy alkotásával hozzájárult a szép átadásához, ahhoz, hogy a Suliszerviz az idén is megrendezhesse a diáktárlatot, hogy a látogatók gyönyörködhessenek az alkotásokban. Hála Istennek újra nagyon sok pályázat érkezett, melyből a zsűrinek válogatnia kellett, de a legfontosabb az alkotás létrejötte, akkor is, ha kiállításra került, akkor is, ha nem.

A beadott képek között vannak egyszerű próbálkozások és gyakorlott kézzel létrehozott koncepciózus művek. Mindegyikért hálásak vagyunk. Teljes szívből gratulálunk azoknak, akiknek a képe kiállításra került, vagy akár díjat is nyert, de reméljük, hogy akinek a képe nem került a falakra, azok is biztatást tudnak meríteni a kiállításból, hogy jövőre egy még szebb alkotást hozzanak. Mert a legfontosabb: a szépségnek a létrehozása.

Mindenkinek kellemes nézelődést kívánok a kiállítás paravánjai között.