Szent-Gály Viola

Az Alapprogram állandósága – értékek és gyakorlat

„Az Alapprogram alapjában véve jó, hiszen egy különösen jó és alapos itinert adott nekünk. Akár kezdők voltunk, akár öreg motorosok.” Az idézet Kozákné Olasz Erika óvodapedagógus, alapozó terapeuta gondolatai egy szentesi óvodából, aki tömören és – úgy gondolom – találóan összefoglalta, hogy az Alapprogram időtálló útmutatóként szolgál.

28 éves az Óvodai nevelés országos alapprogramja, amely mára igazi alapkövévé vált a hazai óvodapedagógiának. Azt mondhatjuk, hogy a keretrendelet 1996-ban meghatározott értékei, gyermekképe, óvodaképe közel 30 éve igazolja az eredeti jogszabály relevanciáját. Módosításokra természetesen sor került. Egyrészt az aktuális közoktatási/köznevelési törvény előírta az Alapprogram ötévenkénti felülvizsgálatának szükségességét, másrészt a társadalmi, jogszabályi, szakpolitikai aktualitások beemelésére került sor.

A közel három évtized alatt a legnagyobb kihívást a jogszabály – időnként módosuló – tartalmának értelmezése adta. Különösen a tanulás és a játék gyakorlati megvalósítása, a játék szerepének megerősítése igényelt többszöri megerősítést. A szekvencia első részében – nagyjából 2012-ig – a pedagógiai programokba való implementáció indokolta a magyarázatot. Hogyan valósulhat meg mindez a napi gyakorlatban? Mi az, amelyben a nevelőtestületnek meg kell állapodnia, azt a pedagógiai programban kell legitimálnia, mi az, ami az óvodapedagógus szabad módszerválasztásán alapulhat? Az első 15 évben rendszeresek voltak a módosítások, ezeket intenzív pedagógiai munka követte a legtöbb óvodában.

A szekvencia második, jelenlegi fele, egy kiérlelt időszak, amikor a 25–30 éve alkalmazott alapelvek, az óvodával szemben támasztott elvárások és az óvodáról való gondolkodás – szabályozásban is megjelenő – változásai új periódusba vezették a keretrendeletet. E periódus az értékek stabilizálása, az előző szakasz értelmezéseinek letisztítása és kommunikálása. Legjobb példa erre a gyermekközpontúság fogamának újra tanulása: „A gyermekközpontúság nem egyszerűen a gyermek pedagógusok által tételezett jövőbeli érdekeinek szolgálatát jelenti, hanem a gyermeki léthez, a valós gyermeki pszichikus sajátosságokhoz való igazodást”. (Pálfi, 2022)

Az értékek beágyazódását követően újabb tartalmi elemek beépülése várható, amellyel újra indul a szekvencia:

• intézményi implementáció;
• innováció/fejlesztés;
• megerősítés;
• értékek stabilizálása.

Az Alapprogram fejlődési íve: négy, élesen nem szétválasztható periódust különböztethetünk meg. Jelenleg az adaptív/konzisztens periódus végén járunk, látható, hogy a mérés-értékelés és a monitoring kérdésköre lehet az új periódus központi elve.

Az idealista korszak az a kezdeti időszak volt, amelyben még erősen hatnak az alternatív életmódszervezések újdonságai és a nevelési programok kialakítása. A fókusz az új értékek feldolgozásán van, a folyamatosság, a rugalmas keretek, a pedagógusi és a gyermeki autonómia „megszokása”. A 2001. évi kutatás rámutat: „A problémát az okozza, hogy egy átfogó szabályozási reform implementációja hosszabb időt igényel. A vizsgálat időpontjáig csak részben valósult meg az új tartalmi szabályozó dokumentum teljes körű átvétele, az óvodák napi gyakorlatában még nem minden területen érződik az alapprogram hatása”.

A realista korszakban megszilárdulnak és szélesebb társadalmi kontextusba kerülnek az alapértékek. Vágó Irén – a 2008. évi kutatási zárójelentésben – így nyilatkozik: „Az ÓNAP nem hiányos, csak szűkszavú. A jól értelmezett önállósággal minden óvoda a „sajátjának” megfelelően alakíthatta ki nevelési programját. Sajnos ez nem mindenkinek sikerült.” (Vágó, 2008)

Körülbelül 10 évvel ezelőtt kezdődött a konzisztens/adaptív korszak, felgyorsult az életmód, a társadalmi létet alapjaiban változtatta meg az utóbbi évtized technológiai robbanása. Változik a gyermekkép, ezzel együtt mozdulnia kell az óvodaképnek is.

„Változnak a gyermeki képességek, általánosan és globálisan. Másképp perceptuál, másképp lát és másképp gondolkodik ez a nemzedék, mint ahogy az előző. A differenciált fejlesztés záloga a gyermek megismerése”. (Bakonyi, 2020.)

Az Alapprogram szerint „az óvodai nevelésben megjelenhetnek a különböző – köztük az innovatív – pedagógiai törekvések, mivel az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.”

De mi a gyermek érdeke? Kik és hogyan határozzák meg/képviselik a gyermek érdekeit?

A módszertani szabadság helyes értelmezésével kapcsolatban fontos és tisztázandó: az óvodapedagógusnak nem korlátlan a módszertani szabadsága, bár az Alapprogramból így tűnhet. A köznevelési törvény egyértelművé teszi, hogy „a pedagógus joga … a pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés-oktatás módszereit megválassza. (Ktv. 63. § (1) pont)

A pedagógiai programnak tehát konkrét tartalmi egységeket is tartalmaznia kellene az egyes tevékenységek/feladatok körében. Azokat a tartalmakat, amelyben konszenzus van a nevelőtestületben. Azt, hogy azt a bizonyos részelemet – például mennyiségi eltérések megfigyeltetése – hogyan valósítja meg (milyen módszerekkel, eszközökkel) az az óvodapedagógus módszertani szabadsága, ezt tervezheti meg a csoportnaplóban (20/2012. EMMI rendelet 91. § (1)).