Székely Anna Krisztina
Az űrkutatás világa mint eszköz a kíváncsiság felkeltésében és a gyerekek STEAM tudományok felé fordításában. MANT Diákpályázat, Űrtábor, Irány az űr! Kárpát-medencei csapatverseny, Asztronautikai Diákklub (ADK). CanSat
A tudományos ismeretterjesztés jelentős része diákoknak szól, hiszen ez az a kor, amikor még van rá esély, hogy valakinek az érdeklődését felkeltsük, vagy fenntartsuk a tudományok, az iskolarendszeri reál (most divatos betűszóval STEM) tárgyakkal kapcsolatban. Az ismeretterjesztés részének tekinthetjük a tanulmányi versenyeket, kihívásokat is.
Minél többféle módon próbáljuk megközelíteni a gyerekeket, annál nagyobb esélyünk van rá, hogy ki-ki megtalálja a neki való formát és így megtarthassuk az érdeklődését. Aki általános iskolában tanít, biztosan érzékeli, hogy az egy általános tendencia, hogy 10–12 éves korig még minden, vagy majdnem minden gyereket érdekel a természet meg a tudomány, aztán ez az érdeklődés zuhanórepülésbe kezd. Ez egy világméretű probléma, és minél fiatalabb életkorban próbáljuk ezt megakadályozni, annál jobb eredményt érhetünk el.
Egyesületünk az űrtevékenység sokoldalú, izgalmas témájával igyekszik a természettudományok, vagy tágabban a tudományok és mérnöki területek iránti érdeklődést felkelteni és fenntartani. Melyek ezek a diákprogramok?
- MANT Űrtábor, 13-18 éveseknek;
- MANT Diákpályázat és Rajzpályázat, egyénileg és csapatban, 11-18 éveseknek;
- MANT Asztronautikai Diákklub (ADK), főként középiskolásoknak;
- Irány az űr! űrkutatási csapatverseny, középiskolásoknak;
- CanSat Hungary műholdépítő csapatverseny, középiskolásoknak (ESERO keretében);
- Klímadetektívek kihívás, általános és középiskolásoknak (ESERO Climate Detectives);
- Holdbázis Kihívás, általános és középiskolásoknak (ESERO Moon Camp Challenge);
- Ismeretterjesztő rendezvényeken való részvétel (Földgömb Fesztivál, Brain Bar, Tudományok Fővárosa stb.).
Az űrtevékenységnek nagyon sok szegmense van, akár társadalomtudományok is beletartoznak az űrtevékenység bizonyos részeibe, mint pl. űrjog, űrpszichológia. Tehát nagyon sok irányba indulhat el az a diák, akinek az érdeklődését megpróbáljuk megfogni azzal, hogy az űr egy divatos, menő, érdekes téma.
Lehetne kérdezni, hogy az űrtevékenységhez mi köze van a gyerekeknek, hiszen az egy olyan komoly dolog, ők még nem tudhatnak annyit róla, hogy egyáltalán válaszolhassanak. Talán meglepő, de igenis vannak olyan szegmensek, területek, olyan tudás, amiben már a diákok is érdemi ismeretet sajátíthatnak el és hasznosíthatnak hosszú távon.
A pedagógusoknak abszolút közhelyet fogok mondani: kompetenciákat fejlesztünk. Az iskola készségeket alakít ki, kompetenciákat próbál létrehozni, illetve a konkrét tudást átadni. Az űrtevékenységhez kutatási, illetve technológiai kompetenciák is szükségesek. Az Űrkörkép nevű – a Magyar Asztronautikai Társaság által szerkesztett – kiadványból kiderül, hogy egyébként Magyarországon is van érdemi űripar meg űrkutatás. Nagy múltra visszatekintő kutatóbázisok, űripari cégek is vannak, egyre több. Érdemes végig nézni a kiadványt (a honlapon[1] megtalálható letölthető formában): egyetemek, kutatóintézetek, kisebb-nagyobb cégek is találhatóak benne, tehát ma már nem lehetetlen, hogy valaki hazánkban az űriparban vagy az űrkutatásban helyezkedjen el. Az előző kategóriák a pályaválasztáskor használható felosztásra alkalmasak, ennél egyszerűbb kompetencia-csoportosítást használhatunk, amikor a diákprogramjaink hasznosságát és céljait próbáljuk felmérni.
A kompetenciák fejlesztéséhez az első a célcsoport megállapítása. A közoktatás milyen gyerekanyaggal foglalkozik? Az egyik legnagyobb probléma, hogy a differenciálásra ritkán van lehetőség. Egyrészt a nagy tömeget kell tanítani, az átlag gyereket, de kell még tehetséggondozást is végezni, hiszen vannak olyan diákok, akik az átlagnál több ismeretet igényelnek, többet tudnak, és harmadrészt, aki tudásban, képességekben leszakadó, őt pedig fel kell zárkóztatni. Ez három teljesen különböző megközelítést igényel, de mindegyikre alkalmas az „űr” mint téma.
Nagyon fontos nekünk, ezért szervezünk többféle diákprogramot, mert mindegyik másra alkalmas, vagy máshol vannak benne a hangsúlyok. Van, amelyik
- több konkrét tudást ad át,
- a készségeket fejleszti inkább,
- arra jó, hogy az érdeklődést felkeltse, az attitűdöt kialakítsa a gyerekekben,
ami már magával hozza azt, hogy ők maguk akarnak tanulni, ők akarják a tudást magukra szedni. Ettől a hozzáállás, a monotóniatűrés, a csapatmunka stb. határozottan erősödik.
Az lenne az iskolának a célja, hogy egy jól funkcionáló, érdeklődő, a világra nyitott és nagy tudással rendelkező felnőttet hozzon létre, és ebben próbálunk segíteni. Milyen kompetenciákat erősítünk? A felsorolás mindegyikében látható olyan, ami egyik vagy több diákprogramunkban erős, vagy egyikben erősebb, mint a másikban.
- Digitális kompetencia: egyértelmű, hogy ezekhez a projektekhez mindenképpen kell. Szoktunk arra is figyelni, hogy felhívjuk a figyelmet az egyes versenyeknél, hogy a forráskritikát mennyire fontos alkalmazni, tehát hogy mire kell figyelni, amikor valamilyen információt szereznek az internetről. Bátorítjuk a saját kutatómunkát, önálló ismeretgyűjtést, ami ma már egyre kevésbé a könyvtárakban, fizikai könyvekből történik, sokkal inkább online elérhető videókból, tananyagokból, hivatalos és nemhivatalos honlapokról, blogokból, közösségimédia-posztokból.
- Érzelmi kompetenciák: ezek a csapatversenyeknél borzasztó fontosak, és nagyon határozottan alakíthatók, amire figyelünk is, hogy pozitívan alakítsuk őket. A csapathoz tartozás, az egyéni és a csoportos sikerélmények, a nehézségek közös leküzdése, a visszajelzések és a teljesítmény átélése rengeteget adnak a résztvevőknek. Ez nem jön magától, képzéseken, csapatépítő feladatokon keresztül segítünk ebben a folyamatban.
- Pénzügyi kompetenciák: a CanSat versenynél fontosak, mert ott bele kell férni egy adott költségvetésbe, és az sem mindegy, hogy meg tudják-e oldani. A diákok sokszor szponzorokat keresnek, az iskolai és a családi költségvetés korlátokat szab a lehetőségeknek, találékonyságra és pénzügyi tudatosságra ösztönöz.
- Fizikai kompetenciák: elsősorban a mozgáskoordináció, finommotorika a technikai/gyakorlati jellegű tevékenységeknél fejlődik. (Tesztelés a szabad levegőn J)
- Kulturális és társadalmi kompetenciák: táborokban, versenyeken összehozunk sok diákot, összeeresztjük őket és muszáj kooperálniuk egymással. Az űrtáborba nagyon sokfelől jönnek fiatalok, muszáj tolerálniuk egymást egy hétig. Erre figyelünk, vannak olyan programok, amikor megismerik egymást, és bizony nagyon sokféle gyerek van. Volt már magasan funkcionáló, asperger spektrumon elhelyezkedő diák, ADHD-s diák is az Űrtáborban, bár konfliktusokon keresztül, de őket is megtanulták a többiek kezelni és elfogadni. A versenyek során, a közösségi eseményeken a találkozás lehetővé tételével szükségessé tesszük és erősítjük is a személyes kommunikációs képességeket.
Melyik projektünk miről szól?
- Diákpályázat/Rajzpályázat:[2] októberben mindig kihirdetjük a témáját (idén az Élet egy űrállomáson) és február a beadás határideje minden évben. A témán belül lehet akár verset, novellát írni, akár kísérletet, videót, blogot, ismeretterjesztő posztert stb. készíteni. Egyéni és csapat kategória is választható, így a diák saját adottságainak megfelelően dolgozhat. A kreativitást és az ismeretszerzést is segíti a témaválasztással és a benyújtható kategóriák sokféleségével.
- MANT ADK[3]: a diákok öntevékeny köre, ahol saját maguknak szerveznek programokat, előadásokat, beszélgetéseket, kirándulásokat. Ez a szociális kompetenciákat is erősen fejleszti, hiszen nekik kell kitalálniuk, hogy mi érdekli őket és megoldani.
- Az 1994 óta évente tartott MANT Űrtábor[4] egy vándortábor, több űrkutató, űrmérnök és egyéb kiváló szakember is űrtáborozóként kezdte diákkorában. Ez egy nagyon magas szakmai színvonalú, egyhetes tábor július első felében, fantasztikus élmény. Csapatmunkát is fejleszti, mindig van heti csapatfeladat és rengeteg szakmai program. Általában egy egyetemhez kapcsolódik, ahol szakmai programok vannak, ez a pályaorientációt is segíti.
- Az ismeretterjesztő rendezvények főleg az érdeklődés felkeltésére jók, tehát nem konkrét ismeretátadásra. Elsősorban általános iskolásoknak szóló programok, de alkalmasak a figyelemfelkeltésre és a későbbi kapcsolódás előkészítésére.
- Az Irány az űr![5] 2021/22 óta megrendezett, saját fejlesztésű országos versenyünk. A témakör nem fizika, nem kémia, nem földrajz, hanem minden, ami űr, tehát interdiszciplináris. Az online fordulók után a pandémia után most már jelenléti döntőt tartunk, a nyertes csapat Hollandiába, az Európai Űrügynökség technológiai központjába nyer utat.
- Az ESERO Hungary, az Európai Űrügynökség közoktatási irodájának tagjaként az öt diákprogram közül hármat egyesületünk szervez. Ezek közvetlenül is pályázhatóak azokból az országokból, ahol nincs ESERO iroda, de 2024-től már hazánkban is országon belül szervezzük ezeket a versenyeket. A CanSat versenyen már 2022 óta van országos magyar forduló, de a többi diákprogramnál 2024 az első év, amikor ezeket megszervezzük. Általános és középiskolások jelentkezhetnek, személyes és online előadásokon vehetnek részt a felkészülés keretében.
- A Klímadetektívek esetében elsősorban műholdfelvételek alapján azonosítanak egy-egy környezeti problémát a csapatok, majd megoldási javaslatot dolgoznak ki.
- A Moon Camp Challenge vagy Holdbázis kihívás 3D tervezésből indult ki, de más technikát is lehet alkalmazni. Itt is előadásokat, látogatásokat szervezünk, igazi 3D nyomtatókat lehet kipróbálni, megnézni és közösen tervezni célszoftverrel.
- A Cansat verseny – amelyet teljes egészében a MANT szervez – középiskolásoknak szól, de tervezzük Cansat Junior néven általános iskolásoknak is, hogy legyen már ráhatása a versenyre az általános iskoláknak is. A CanSat verseny fantasztikus élmény a szervezőknek is, nemcsak a résztvevőknek. A döntőben a Magyar Honvédség egyik gyakorlóterén a BME Suborbitals rakéta versenycsapat kutatórakétáival viszünk fel két-két Cansat-et, tehát összesen 10 eszközt egy kilométer magasba. Ahogy kidobja a rakéta, és ereszkednek vissza a saját ernyőjükkel az eszközök, méréseket végeznek, egy kötelező és egy szabadon választott küldetést. Az a különleges élmény, hogy a diákok megépítenek valamit a saját kezükkel, és az működik. Döbbenetes élmény a versenyzőknek, hogy saját kezükkel forrasztanak meg, szerelnek, csavaroznak, 3D nyomtatnak, létrehoznak egy kézzelfogható dolgot, ami működik, rádióval kommunikál a földi állomással. Hihetetlen élmény nekik, ezt nem tudja átadni az, amikor ülök egy előadáson, és meghallgatom az információkat. Amikor én megcsinálom és működik, lejön a pittyegés, megjön a laptopon, ott látszanak a számok, az hihetetlen élmény a gyerekeknek.
A feladat teljesítése féléves kemény munkát jelent, ahol egy egész csapatnak kell összehangoltan dolgoznia egy vagy két mentor segítségével, éjszakázni, hétvégézni, tanulni, utánanézni. Az első évben 42 csapat jelentkezett, a következő évben már 48, az idei, harmadik versenyre pedig 84 csapat regisztrált a határidőig!
Ekkora létszámnál már nem csak tehetséggondozást csinálunk. A diákok krémje már magától tud programozni, szinte áramkört nyomtatni, olyan gépészeti, meg elektronikai dolgokat, amelyeket talán a tanárok sem, de ekkora résztvevői létszámnál ez már sokkal kiterjedtebb. Ez egy nagyon fontos lépés, hogy ne csak a tehetséggondozásban legyünk jelen, hanem azt a gyereket is elérjük, aki egyébként már éppen elvesztené az érdeklődését a reáltudományok iránt, nem tud programozni, sosem forrasztott, nem tudja, hogyan kell áramkört tervezni vagy 3D-tervet készíteni. Ők talán még fontosabbak összességében, mint az önjáró kockák, akik maguktól is motiváltak.
Azt, hogy a CanSat versenybe érdemes olyanoknak is belevágniuk, akik semmit nem tudnak a szükséges ismeretekből, alátámasztják az anonim kérdőívekből kapott válaszok: a „mi volt a legfontosabb tudás, amiket a verseny során kaptál” kérdésre ilyen és hasonló válaszok érkeztek:
- „Csapatszervezés, forrasztás, 3D tervezés, programozás stb., csapatirányítás, időbeosztás.”
- „Minden a műszaki megvalósítással kapcsolatban, nulla előzetes műszaki tudással vágtam a versenynek. Megtanultunk csapatban dolgozni és egy műanyag és különféle fémekből álló tárgyat teljes odaadással szeretni. Ez a verseny teljesen megváltoztatott, mi lettünk az iskola legnagyobb kockái. Nehéz lenne mindent leírni, mert nem tudok általánosítani.”
- „Mindenfélét el tudtunk sajátítani.”
- „A verseny előtt én azt gondoltam, hogy ilyeneket csak bizonyos kiválasztott zsenik csinálhatnak, bár tetszett, de nagyon féltem jelentkezni. Aztán időközben megtanultam 3D-modellezni, nyomtatott áramkört tervezni, csapatban dolgozni, és hajnalban a műhold miatt stresszelni. Összességében én rengeteget tanultam, nagyon örülök, hogy végül nem bátortalanodtam el és jelentkeztem.”
- „Vagány dolog ez a verseny, számíthattok ránk jövőre, és idén mi voltunk a legfiatalabb csapat, sőt az élő tapasztalattal, jövőre viszont már igazi veteránként térünk vissza.”
Ez nem csak a diákokra igaz, de a mentorokra is, akik általában a diákok saját tanárai. Igyekszünk mindenkinek adni előadásokat, tudást, videókat, tananyagokat, találkozókat. A legtöbb mentor fizikatanár, informatikatanár stb. nem forraszt otthon áramköröket hobbiból. A mentoroknak is van egy tanulási folyamat, amiben mi segítünk, hiszen ők a csapatok szakmai és pedagógiai irányítói.
[1] www.mant.hu
[2] www.mant.hu/diakpalyazat
