Horzsa Gábor
Az országos Space Challenge vetélkedő ismertetése
Köszönöm, hogy még itt vannak ebben a késő délutáni időben közöttünk és meghallgatnak. Úgy érzem magam, mintha kakukktojás lennék. Itt mindenki az űriparból és az oktatás területéről érkezett. Én a kultúra területéről jöttem. A Pécsi Kulturális Központ munkatársa vagyok, aki erről az oldalról próbálja meg bemutatni az űrkutatás, a technológia témáját, lehetőségeit.
Az oktatás és a közművelődés 10–15 évvel ezelőtt közös minisztérium alá tartozott. Az 1997. évi CXL. törvényünk szól a közművelődésről. Felsorolnak benne alapszolgáltatásokat: az egész életre való tanulás feltételeinek biztosítására, tehetséggondozásra – ami itt már nagyon sokszor szóba került – és a kulturális alapú gazdaságfejlesztésre.
Ha a korábban szólók nyilatkozatából indulunk ki – nincs semmiféle ezzel kapcsolatos vetélkedő a fiataloknak itt az országban, és ezért megpróbáltak külföldi programhoz csatlakozni –, akkor mi ebben tudunk segíteni. Mint közművelődési dolgozók inkább társadalomépítőnek, társadalomfejlesztőnek valljuk magunkat. Talán többeknek ismerős Richard Florida urbanista, társadalomkutató neve, aki azt hangoztatja, hogy mennyire fontos a kreativitás a fejlett társadalomban. Ha fejlett társadalmat szeretnénk építeni, akkor erre kell alapozni, ezeket kell figyelembe venni, erősíteni:
- tudás,
- technológia,
- tolerancia.
Amennyiben ezt leképezzük Magyarországra magunknak, ennek megfelelően kell cselekednünk. Talán emlékeznek Teller Edére, amikor a hidrogénbombát fejlesztették, akkor azt mondta: Uraim, lehet, hogy itt magyarul is lehetne beszélni? Ott a sok angol nyelvű beszéd mellett, ugyanis nagyon sok magyar kutató, tudós vett ebben részt, tehát a magyarokban megvan erre a potenciál.
Amikor Enrico Fermit – aki atomfizikus volt – megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, akiket magas technikai kultúrával rendelkezőknek gondolunk, ő azt mondta, igen, már itt vannak, úgy hívják őket, hogy magyarok. Na most, hogyha itt vagyunk, akkor próbáljuk meg ezt a kreativitást kihasználni és a továbbiakban is ezt erősíteni.
Korábban nem említettem, biológia-technika szakos tanár vagyok. Mindig is nagyon fontos volt számomra a természettudomány, annak szerepének erősítése. Ferencz Orsolya is jópár nyilatkozatában megemlítette ennek fontosságát.
Intézményvezetőként annak idején sokszor polemizáltunk, hogy csak a néphagyományokat, a művészeti ágakat kell-e nekünk támogatni, preferálni, mint kulturális intézmény? Én mindig azt hangoztattam, hogy: kollégák, itt a technikai kultúra, az is része a kultúránknak. Ez viszi előre az emberiséget, ez emeli a GDP-t, és hogyha rosszfele megy – itt már elhangzott pár előadásnál, hogy rosszfele halad – ez a technológia, ez a műszaki fejlődés, akkor tönkretesszük a Földünket. Talán mindenki látta a Majmok bolygója című filmet. Oda is juthatunk, és akkor onnantól kezdve nem igazándiból lesz már néptánc sem, meg épített örökségünk, a természeti kultúráról pedig nem is beszélhetünk. Tehát innen jött az ötlet, és 2019-ben megpróbáltunk elindítani egy online vetélkedőt, egy versenyt, amit Space Challenge névre kereszteltünk.
Kreatív ipar volt a címszó. Megkerestem egyetemi tanárokat, Nagyváradi Lászlót, nem tudom, hogy ismerős-e a név, csillagász, a Pécsi Egyetem Földrajz Tanszék vezetője, informatikusokat, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságot, hogy rakjunk össze egy projektet, versenyt a gyerekeknek. Általános és középiskolákban gondolkodtunk először. Ezt egy kicsit ilyen startupnak is terveztem, hogy hátha fölkeresik majd az egyetemről ezeket a fiatalokat, majd később a vállalkozások, cégek nyúlnak alájuk és pályázatokkal segítik őket. Nem igazán jött össze, nem értették meg, vagy mi nem kommunikáltuk jól, vagy valami nem volt jó.
Először az Innovációs és Technológiai Minisztérium részére írtuk meg a felhívó levelet, melyben kértük, hogy anyagilag segítsenek ezt megvalósítani még 2019-ben, megjegyzem: még most 2024-ben is várom a válaszukat. Itt nem talált támogatásra az ötlet, de megtaláltam a Külkereskedelmi és Külügyminisztériumnál az űrkutatásért felelős osztályt. Megértették, hogy miről van szó, hisz ezek szerint már korábban is támogattak fiataloknak szóló űrprojekteket. Az elképzelésünket támogatták, így Baranya megyei szintű általános és középiskolai versenyt tudtunk szervezni. Nívós díjakkal motiváltuk ezeket a gyerekeket, 300 000 forintos laptopokat kapott minden korosztály első három helyezettje. Általános iskola 5–6. és 7–8. évfolyamain tanulók, illetve a középiskolások ezért már megmozdultak.
Nagyon érdekes, ahogy a Covid többször előtérbe került már itt az előadásokban. Mindenki sorra bezárta az intézményét a nyilvánosság előtt, mi viszont 2020 januárjában indítottuk a programot, márciusban bezártak az iskolák, a művelődési házak, de ez működött, meg még másik két ilyen vetélkedőnk, amit online módon bonyolítottunk le.
Melyek voltak a témák? Itt már több előadónál előkerült, hogy a Mars felszínén hogyan tudunk mi emberi kolóniákat létrehozni, tudunk-e, hogyan tudunk ott növényt termeszteni stb. Ilyen témákat adtunk mi is a fiataloknak, ami már itt is többször elhangzott és előfordult. Oktatóprogramot, animációt, applikációt, 3D modellt stb. készíthettek, tehát minden olyannal pályázhattak, ami a fiatalokat érdekli. Iskolán kívül. Nyilván, hogy ehhez megfelelő háttértudás kellett.
2020 őszén az első programunk sikerein felbuzdulva ismét pályáztunk a minisztériumhoz, hogy 2021-ben meghirdethessük második megyei versenyünket. 2020-ban megtudtuk, ’19-ben bejelentették, hogy a közeljövőben embert küld megint az űrbe a magyar állam. Hát akkor próbáljunk meg koncentrálni, hogyan válasszuk ki az űrutazót, azt a kutatót, legyen űr- vagy repülőpilóta, mint Farkas Bertalan vagy tudományos munkatárs, orvos, mérnök, vagy mi legyen a feladat stb. A feladatok olvashatóak a dián.
Elkövetkezett a díjátadás, Ferencz Orsolya adta át a díjat. Itt is lehet látni, hogy maszkban vannak a gyerekek. Tehát ez ismét működött a Covid alatt is.
A díjátadó után leültünk Orsolyával és azt mondta nekem, hogy Gábor, csináljuk meg ezt a projektet országos szinten is. Eddig megyei szintű volt, általános és középiskoláknak szólt. Csináljuk meg országos szinten, de úgy, hogy a pedagógusképzőknek, tehát a pedagógus hallgatóknak is meghirdetve, hogy olyan tanterveket, tanmeneteket készítsenek, fejlesszenek, ami segíti az oktatást.
Így 2024 januárjában meghirdettük harmadszor is programunkat, a 2023-as előkészítő év után. Ennek már azért más financiális alapja volt, amit a Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve megkeresésem után a Pécsi Tudományegyetem is szponzorált. Megfelezte a támogatást a minisztérium, illetve az egyetem. Az egyetemnek az adta az apropót, hogy Dr. Schlégl Ádám a Hunor űrhajós program tagja, aki a pécsi egyetemen orvosként dolgozik, bekerült a négy űrhajósjelölt közé.
Az egyetemnek egy kérése volt, hogy az orvostanhallgatóknak, illetve az egészségtudomány karosoknak is hirdessük meg a projektet a tanárképzősökkel együtt. 2024 januárjában meghirdettük országos szinten. Abból indultam ki – és az egyetemen tanítók talán megerősítenek –, hogy a külföldi nagy multi cégek sokszor megkeresik a magyar egyetemistákat, ajánlatokat tesznek nekik, és finanszírozzák tanulmányaikat, hogy az egyetem elvégzése utána nekik dolgozzanak. Gondoltam, mi fordítsuk meg! Itt tanulnak Pécsett a külföldi hallgatók, szondázzuk meg őket is, használjuk ki a kreativitásukat, szürkeállományukat. Ezért meghirdettük angol nyelven is.
Korábban említettem, hogy a diákok laptopokat, tableteket nyertek, ezzel motiváltuk őket ismét. Mi – közösségépítőként – most is 1–4 fős csapatoknak hirdettük a versenyünket, ők jelentkezhettek. Tehát közösségben, csoportdinamikában, az együttműködésekre próbáltuk a gyerekeket ezzel nevelni.
Megpróbáltuk elérni valamennyi általános és középiskolát. Háromezer intézményt értünk el. Kilencezer egyedi látogatója volt webes felületünknek. Végül is 62 értékelt projekt volt összesen és 180 versenyző részvételével zajlott a verseny. A pályázatok beküldése után hirdettünk egy közönségszavazatot is, aminek inkább a marketing, a népszerűsítés, a megismertetés volt a lényege.
Most is a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szakemberei értékelték a pályamunkákat, abszolút objektíven. Jeligésen folyt a vetélkedő, a végén tudtuk meg, hogy a jelige mögött kik szerepelnek. Iskolalátogatási igazolásokat kértünk tőlük, amivel bizonyították a korosztályhoz tartozásukat. Amennyiben egy nagyobb gyerek két kisebbel alkotott egy csapatot, akkor a nagyobb korosztályhoz soroltuk be a csoportot.
A díjakat a rektori hivatalban adtuk át. Ferencz Orsolya éppen nem tudott részt venni a díjátadón, rektor úr is külföldön, ezért Dr. Schlégl Ádám, illetve az oktatási rektorhelyettes adta át a díjakat. Tableteket és laptopokat kaptak a díjazottak.
Egy-két képet is összeválogattam, hogy látható legyen, milyen pályamunkákat adtak be a diákok. A 3D-től kezdve a robotikán, a LEGO építésen keresztül mindennel pályáztak, és nagyon kreatívan álltak hozzá a diákok a feladathoz.
Távlatok, hogyan tovább? Most készülünk, készítjük elő a pályázatot és januárban szeretnénk meghirdetni ezt a 2025-ös évre.
Immár az ország összes egyetemistájának fogjuk hirdetni. Hiszen itt is hallhattuk, láthattuk, hogy az agrármérnököt ugyanúgy érdekelheti, mint a műszakist vagy az orvostanhallgatót, vagy az egészségtudomány karost vagy a tanárképzősöket. Tehát minden egyes korosztálynak, általános iskolástól az egyetemistáig hirdetjük. Schlégl Ádámot kértük föl, hogy szakmailag irányítsa, hogy mit kérdezünk a gyerekektől, mi legyen a feladat, mivel mi nem vagyunk űrben járatos szakemberek.
A jövőben igyekszünk külső szponzorokat is találni a gazdasági szférából. Nem tudom elképzelni, hogy egy cég ne lásson ebben perspektívát, hogy a szürkeállományt becsatornázhassák. Ez egy magas fejlett technikai kultúrát igénylő program. Említettem, hogy mi azért választottuk az űrkutatást témaként, mert az fejlett technológiát igényel, választhattuk volna a hadiipart is, na de azért azt mégsem akartuk. Pont ebben akarunk egy kicsit többek lenni a kulturális intézmények között, és megpróbáljuk a jól teljesítő, tehetséges fiatalokat kiemelni és segíteni a jövőben.
Köszönöm, hogy volt lehetőségem itt ezt elmondani, bízom abban, hogy a jövőben minden egyes iskolába eljut a projektünk híre. Mi igyekszünk a felnőtteket, szülőket is elérni. Ezért például a Rádió 1-ben, a Retro Rádió reggeli hírműsorában egy félperces reklámszöveget jelentettünk meg, hogy a szülőket, pedagógusokat is minél nagyobb arányban el tudjuk érni. Tehát azt akarjuk elérni, hogy mindenkihez eljusson az információ, aki ebben a projektben szeretne részt venni.
Ha már oktatási konferencián vagyunk, a végére hagytam, és összegyűjtöttem, hogy az ilyen jellegű atipikus oktatásnak, képzésnek, nevelésnek, mint a verseny, amit egy kulturális intézmény is felvállalhat és szervezhet, mi a lényege. Itt is már nagyon sokszor szóba került, de pont ez a lényege, hogy a verseny valóban segíti ezt a nem tipikus oktatást, a művelődést, komplex ismereteket fog adni.
Például az egyéni tanulás önálló kutatómunkát jelent, egyéni tempó, egyéni időbeosztás alapján, a tapasztalati tanulás elengedhetetlen, tehát amit a korábbi években megtanult, nyilván egyre jobban ráépítve arra.
Saját élmény, ami nagyon sok helyen előkerült, mint fogalom. A gyakorlati jelleg, ez adja a motiváltságát. Szeret bütykölni, szeret összerakni dolgokat, szeret 3D-ben programozni, nyomtatni, vagy a nyáklapokat összeforrasztani stb. Tehát biztos, hogy ez hatalmas előnye a programnak.
A külső tanulás, nem iskolán belül, mert nagyon sok olyan diák volt, akik mögött érezhetően ott volt vagy a szakkörvezető, vagy a szülő. Nagyon sokszor a szülő három-négy gyerekével nevezett, vagy a gyereke baráti körével. A tréner fogalma itt nagyon sokszor előkerült, mint generációk együttműködése.
Rugalmas időbeosztás, így saját maga osztotta be az idejét, elképzelte, megtervezte és a végére a határidőig beadta a pályamunkát.
Digitális kompetencia, hát ez a projekt főleg erről szól. Az egészet számítógépes programon három percben kellett bemutatni.
Szociális és állampolgári kompetencia, megint csak a tolerancia. Itt több előadónál is előkerült, hogy toleránsaknak kell lenni a másik emberrel szemben, hogyha még sérült is, vagy más identitású.
Esztétikai, művészeti nevelés, amikor megjelenik a produktum, hogy nemcsak odavetek valamit, még ezeknél az eszközöknél is, azért annak úgy kell kinézni, hogy az vállalhatóan esztétikus legyen.
Matematikai, illetve a természettudományos kompetencia, vállalkozói kompetencia, kezdeményező képesség. Tehát ez mind itt ebbe a projektbe, ebbe a vetélkedőbe, a versenybe beépíthető.
A továbbiakban szeretném a szervezőket majd megkérni arra, hogy a marketingben egy kicsit segítsenek, hogy mindenkihez jusson el ez az információ, a 2025-ös felhívás. Mert igaz, hogy mi a közösségi médiákon itt-ott hirdetjük, rádióban, elektronikus levelekben az iskolák felé, de szeretnénk, hogyha a mi általunk kiküldött levelek nem a spam-be kerülnének egyből, vagy űrszemétként végeznék. Így valóban azoknak a fiataloknak tudjunk lehetőséget adni, akiket ez a téma érdekel, hogy ebben a programban részt tudjanak venni a 2025-ös évben is.
Nagyon köszönöm a figyelmet és azt is, hogy kitartottak ebben a késői órában is.