Szász Jenő

Köszöntő,Köszöntő, „Zászlók, ha lengenek…” rajzpályázat „Magyar űrhajós a világűrben” témakör pályaművei

Tisztelt Akadémiai és Oktatási Elöljárók, tisztelt Államtitkár Asszonyok és Urak, tisztelt Főigazgató úr! Tisztelt Konferencia! Tisztelt Dandártábornok úr!

Szándékosan hagytam utoljára Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok úr köszöntését. Nemcsak azért, mert az űrtechnológia és az űrkutatás a konferencia kiemelt témaköre, hanem annak okán is, hogy a teremben látható gyermekrajzok az ő személyéhez kötődnek. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet a magyar zászló és címer napja alkalmából immár tíz éve hirdet rajz- és esszépályázatot a Kárpát-medencében, illetve a nagyvilágban szétszórtan élő, magát magyarnak valló óvodás, diák és egyetemista számára. Az utóbbi időben – nemzeti jelképeink mellett – az adott év kiemelkedő évfordulói kapcsán további témákat is meghirdettünk: idén – a 75 éves múltra visszatekintő magyar űrkutatást ünnepelve – Magyar űrhajós a világűrben tárgykörben is fogadtunk pályázatokat.

Mondanom sem kell, hogy az ötlet nagy sikernek örvendett. Ki mondta volna öt-, hat- vagy nyolcévesen, hogy nem szeretne űrhajós lenni? És így adódott, hogy az első magyar űrhajós, űrkutató Farkas Bertalan volt az idei pályázat egyik védnöke, a konferencia egész ideje alatt megtekinthető gyermekrajzok pedig az ő személye köré épülnek. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a tavalyelőtti kiírás az 1922-ben elhunyt Gárdonyi Géza alakját elevenítette fel, akkor elmondhatom, hogy ma és itt az egri csillagok új dimenzióját és szerencsés együttállását tapasztalhatjuk meg.

Ha valaki veszi a fáradtságot, és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet honlapján ma beírja az oktatás kifejezést, egészen pontosan 281 találatot fog jelezni a kereső. És még sok minden áll feltöltés előtt vagy alatt…

A témák pedig meglehetősen sokrétűek. Fellelhetőek – többek között – beszámolók a külhoni magyar pedagógusszövetségekkel kötött közoktatási fejlesztési memorandumról, megannyi módszertani fórumról és konferenciáról, a táv- és járványhelyzeti oktatásról, a korai iskolaelhagyásról vagy makroregionális együttműködésekről, és még sorolhatnám.

Ha oktatáskutatási publikációkra keresünk rá, akkor 18 kutatási jelentéssel, gyorsjelentéssel, tanulmánnyal, periodikával és kiadvánnyal számolhatunk. Ha pedig a számokat a lényegre fordítom, akkor az én olvasatomban mindez azt jelenti, hogy az oktatás kérdése – felettébb helyesen – kiemelt szerepet töltött és tölt be a Nemzetstratégiai Kutatóintézet tevékenységében, amit az Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferenciával való tíz évre visszanyúló közös múltunk is bizonyít.

Kihasználva az alkalmat, engedjék meg nekem, hogy itt köszönjem meg az együttműködés lehetőségét a szervezőknek, valamint kissé elfogultan külön köszöntsem a – ha jól tudom, éjszaka utazó – székelyföldi pedagógus-delegáció tagjait is.

Bármennyire is furcsának tűnhet, gyermeket nevelni hasonlít ahhoz, mint mikor űrhajót küldünk a Holdra. Eleinte még közvetlen kapcsolatban állunk velük, aztán egy nap – úgy valamikor a kamaszkor tájékán – átérnek a vak oldalra és el-eltűnnek a képernyőnkről. Ilyenkor a földi személyzethez hasonlóan mi is reménykedve várunk arra a gyenge rádiójelre, aminek a megérkezte azt jelenti, hogy az erőfeszítéseinket siker koronázta.

Farkas Bertalan mondta egyszer, hogy az űrhajózásban soha nem érzi úgy az ember, hogy mindent tud, csakis azt a hitét tudja magában erősíteni, hogy minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. Természetesen mi sem tudunk mindent az oktatásról. Közel sem. De azt tudjuk, hogy – erőforrásainkhoz és a bő tíz éve, a létrehozásunkról szóló kormányrendeletbe foglaltakhoz képest – mindent megtettünk annak érdekében, hogy előmozdítsuk az egységes Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatás kérdését. Bízom benne, de tapasztalom is, hogy a döntéshozók irányába megfogalmazott javaslataink egy-egy darabja visszaköszön a magyar oktatási struktúrák egységesülésében, az anyaországi, illetve a külhoni szakemberek és szakpolitikusok együtt gondolkodásában és együtt tervezésében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gárdonyi Géza egyszer úgy fogalmazott, hogy a könyvre adott pénz látszólag elveszett pénz. Mint a vetőmag. Jövőre Klebersberg Kunó születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. Tudjuk, hogy személye és munkássága kevésbé kézzelfogható a gyermekek számára, mint Gárdonyi Gézáé vagy Farkas Bertalané, mégis azon gondolkodunk, hogy a modern magyar közoktatás atyját belopjuk a pályázati kiírás témái közé. Valószínű, hogy munkásságának fontosságát még nem érthetik a gyermekek, de arról mindenképpen tudomást kellene szerezniük valahogy, hogy ez a furcsa nevű bácsi azt mondta egyszer, hogy a „magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig azt az egyet követelem meg, hogy ne csak tanítsa, hanem szeresse is a magyar gyermeket”.

Mert a vetőmag – még ha látszólag csak úgy el is szórják a földbe – meg fogja hozni a maga gyümölcsét.

Eredményes tanácskozást kívánva köszönöm megtisztelő figyelmüket!