2025 - Dr. Pálmai Gergely – Cél a magyar szakképzés sikereinek további erősítése: de mi a siker kulcsa?

Köszönjük a meghívást, köszönjük, hogy itt lehetünk. Az előadásom címe: A magyar szakképzés sikerének további erősítése. Ez egy idézet. Mégpedig onnan származik az idézet, amikor Miniszter úrtól január elején átvettem a kinevezésemet, körülbelül ezt a mandátumot kaptam, hogy „Gergő, cél a szakképzés sikereinek a további erősítése”. Azért valamennyi mozgásterünk volt a szakterületi célok megadásakor a cím tekintetében. Azt a javaslatot tettem, hogy akkor nézzük meg, hogy mi a sikernek a kulcsa, persze kellő szerénységgel, de talán be tudjuk azonosítani azokat az elemeket a szakképzésnek a most már ötödik éve megújított rendszerében, amelyek biztosítják a rendszer fenntartható működését.

Nagyon fontosak az alapok. Amikor a szakképzéssel mélyebben kezdtem megismerkedni, akkor nagyon örültem annak, hogy van egy kialakított rendszer, ami kezdődik a stratégiával, egy hosszú távú stratégiával, ami lefekteti az alapokat, meghatározza a célokat. Ehhez illeszkedik egy akkor elfogadott törvény, és nagyon hamar, szinte a törvénnyel egyidőben elfogadott kormányrendelet, ami szintén egyedülálló, hogy a törvényi szakaszokhoz rendelten tartalmazza a végrehajtási szabályokat, így is segítve a jogalkalmazást. Ezt a jogszabályi hátteret egészíti ki egy cselekvési terv, amelynek pedig az európai uniós források lehívásakor van jelentősége, hiszen egy stratégia akkor ér valamit, ha van egy hozzá kapcsolódó cselekvési terv is. Ehhez, amikor az uniós forrásokról két szót fogok mondani, akkor szeretnék még pár gondolatot hozzáfűzni.

Milyen szempontok merültek fel a rendszer kialakításakor, amik azóta is egy valid szempontrendszert alkotnak, és a gyakorlatban is tudnak érvényesülni? Az egyik, hogy legyen rugalmas a rendszer, talán az egyik legfontosabb, hiszen olyan szinten változik a gazdasági szereplők igénye, hogy éppen milyen tudásra van szükség, milyen készségekre, milyen kompetenciákra, hogy ezt lekövetni csak úgy lehet, hogyha kellő rugalmassággal tudjuk ezeket az igényeket és ismereteket betenni a szakképzésbe. Legyen önálló egy szakképző intézmény, és emellett legyen egy összehangoltság is az intézmények között az adott térségben. Legyen továbbá nyitott is a rendszer, nyitott a gazdaság felé. Ez a rugalmassággal teljes mértékben összefügg, a partnerségekre is gondolhatunk, a duális képzésre, de legyen nyitott ugyanúgy a felsőoktatásra, mint ahogy a tanulókra, és most értem ez alatt a felzárkóztatást, mentorálást is. Talán már lehetett hallani, hogy a szakképzés a felzárkóztatástól a tehetséggondozásig mindenkinek kínál tanulási utat, karrierlehetőséget. De ez nem csak egy légből kapott mondat, hiszen megvannak azok a programjaink, amelyek ezt a nyitottságot, sokoldalúságot tényleg valóra váltják. Legyen a rendszer fenntartható, de nemcsak úgy fenntartható, amire ezt a szót mostanában használjuk, a környezetvédelemre vagy a zöld átállásra gondolok, hanem maga a rendszer működése legyen fenntartható, legyen képes az innovációra, és garantálja a minőséget a szakemberképzésben.

Az egyik ilyen elem, amely hozzá tud járulni a sikerességhez, az a szakképzési centrumok rendszere. Idén 10 évesek a szakképzési centrumok. Ha itt körülnézek, az ismerős arcokat látva mindenki azt tudja szerintem mondani, hogy ahol tíz évesek voltak a centrumok, egy kivételével ugye, mely centrum később jött létre, ott kellő módon erről meg is emlékeztünk, ami szerintem egy helyes és fontos esemény volt. A szakképzési centrumot a főigazgató és a kancellár együttműködésben vezeti és képviseli, persze mindenki a saját hatáskörében és illetékességi területén. Tíz év távlatában kijelenthetjük, hogy a centrumok azok az intézmények, amelyek biztosítják a térség szakképzésének összehangolt működését, ha idevesszük a nem centrumrendszerben működő iskolákat, tehát a nem állami fenntartásban működő akár egyházi, akár egyetemi iskolákat, akkor szintén az együttműködés az a szó, ami a működést jellemzi. Hiszen együttműködési megállapodásokat kötünk a nem állami fenntartásban lévő iskolákkal, éppen azért, hogy egymást kiegészítve, a szakképzési centrumok és a nem állami fenntartásban lévő iskolák összehangoltan tudják a szakképzési feladatokat ellátni, a térség gazdaság igényeit kielégíteni.

Szóljunk a centrumokon belül működő szakképző intézmények hatásköréről is, hiszen a kellő önállóság, a szakmai önállóság ott is érvényesül. Így az iskola maga készíti el azt a szakmai programot, amiben a képzési és kimeneti követelmények (KKK) „feldolgozása” történik. Tehát az, hogy az egyes szakmákhoz meghatározott KKK-k által előírt követelményeket, szaktudást hogyan biztosítja a tanulók részére, hogyan valósítja meg ezeknek a követelményeknek az elérését, az ismeretek elsajátítását, az lényegében az iskolákra van bízva, ami egy óriási nagy szabadság. A szabadsághoz viszont, mindig társul felelősség is.

A szakmákhoz 2020-ban, a rendszer átalakításakor elkészültek a KKK-k, és a szakképző intézmények a felelősek azért, hogy a szakmai programban a KKK szerint határozzák meg a képzés módját és tartalmát. Ha idevesszük a duális partnereket, akkor szintén a helyi hatáskörök tudnak érvényesülni, hiszen a szakképző intézmények felelősek azért, hogy a duális partnerségeket és a duális partnerekkel közös képzési programokat kialakítsák. Persze megvan a centrumnak a koordinációs szerepköre, hiszen az előbb méltattam éppen a centrumrendszert, de a partnerségek mégiscsak iskolai szinten kell, hogy létrejöjjenek, az iskola a duális partnerrel közösen felelős azért, hogy közös képzési programot készítsenek. Így tudnak közösen felelni azért, hogy az itt látható fiatalemberekből képzett szakemberek legyenek.

Ez az ábra fejezi ki azt, amiről az előbb beszéltem: az egyes iskolák hogyan tudnak végeredményként meghatározott, ugyanahhoz a képzési és kimeneti követelményekhez (az abban elvárt szakmai tudás elsajátíttatásához) eljutni, de szerteágazó módon. Ugye nagy érték az is, hogy ezekben a KKK-kban megvannak azok a szabad sávok, amelyeket az elmúlt években sikerült nagyrészt betölteni, hisz ez is a rugalmasságot erősíti. Gondolhatunk itt akár a honvédelem tantárgy, vagy a Zöld Föld tantárgyak bevezetésére, vagy ami elhangzott az avatári bevezetőben, a mesterséges intelligencia alapjainak a megteremtésére, ez mind-mind azt bizonyítja, hogy rugalmas a rendszer, hiszen tudunk reagálni a felmerülő kihívásokra. Megemlíthetem a mikrotanúsítványokat is, amelyek ugyanazt a célt szolgálják. Ahogy mondani szoktuk, „ott a város határában” megjelenik egy új vállalat, és azt mondja, hogy ezt és ezt, meg ezt és ezt az ismeretet kérem beépíteni, akkor ezeket nemcsak be tudjuk építeni, hanem a mikrotanúsítvánnyal már ezeknek az ismereteknek az elsajátítását tudjuk igazolni is. Ez természetesen új adminisztrációt is jelent, ami viszont egy szükséges és hasznos adminisztráció. Ez azért is fontos, mert többletet ad, hiszen a tanuló úgy tud kikerülni az iskolából, hogy egyrészt van neki egy szakma megszerzését igazoló bizonyítványa, de van – illetve lehet – mellette három-négy olyan mikrotanúsítványa, amellyel ő az adott vállalat felé tudja igazolni, hogy „én már alkalmas vagyok teljes mértékben a vállalatnál való munkavégzésre, mert rendelkezem – az iskola által kiadott mikrotanúsítvánnyal igazoltan – az elvárt vállalatspecifikus ismeretekkel is.”

Mindeddig az iskolák önállóságáról beszéltem, de azért mindig hozzátettem, hogy ehhez nem kevés felelősség is társul. Ennek a felelősségnek része a szakmai oktatás magas színvonalának folyamatos fenntartása, biztosítása, tehát itt is felmerül a kérdés, hogy mi lehet a minőség garanciája?

A 2022/2023. tanévig minden szakképző intézménynek egyedi, a saját intézményére vonatkozó minőségirányítási rendszert kellett kidolgoznia. Ami áll a minőségpolitikából, készít egy folyamatmodellt, egy önértékelést, kialakít egy mérési rendszert, ott indikátorokat alakít ki és használ, illetve a végén van a teljesítményértékelés. A szakképzésben jó pár éve bevezettük a teljesítményértékelést, az oktatók teljesítményének a mérését, és most már a többedik béremelést hajtjuk végre ennek figyelembevételével. A szakképzésben három évenként kötelező a teljesítményértékelés, így ez most is aktuális lesz. Tehát arra kell készülni – az Innovatív Képzéstámogató Központtól (IKK) már ment erre irányuló tájékoztatás az intézmények felé –, hogy most vagyunk ebben az időszakban, de azért az elmúlt években is volt arra példa, és biztattuk is arra az igazgatókat, hogy ugyan három évenként kötelező, de ahol olyan a helyzet, ott nyugodtan lehet ezt az értékelést gyakrabban is elvégezni. Én azt szoktam mondani, hogy az a helyes igazgatói munkavégzés vagy feladatellátás, vagy az igazgatói felelősségnek az érvényesítése, hogyha merünk differenciálni. Hiszen az segíti igazán a rendszer fejlődését, az érdemi munka elismerését, aki mer különbséget tenni a teljesítményértékelésre alapozva, és persze ennek van utána bérbeli különbözete is. Hiszen ekkor működik teljesítményalapon a rendszer.

A minőségirányítási rendszer egyik oldala, hogy intézményi szinten mindenki elkészíti a saját önértékelését és a saját minőségirányítási rendszerét, de társul ehhez egy külső értékelés is. A szakképzésben talán szokatlan ez a megnevezés, de azért más rendszerekben ez jól tud érvényesülni. Amikor három évvel ezelőtt beléptem a szakképzés rendszerébe, nagyon megörültem, hogy ilyen korszerű az intézmények működési rendszere és a külső értékelés, mint működő elem, része a rendszernek. Ahol az IKK az, aki felel a külső értékelések végrehajtásáért. Nem véletlen, hogy idézőjelbe tettük az auditálás kifejezést, mert nem egy könyvvizsgálói auditálásról beszélünk, de azért valamennyire hasonló elvek mentén zajlik a folyamat. Hiszen egy könyvvizsgáló is megteszi a működéssel kapcsolatos észrevételeit, de a működéssel összefüggő felelősséget nem veszi át. Ez a legfontosabb, hogy ad egy megbízható szakértői jelzést a tulajdonosnak, hogy bizony-bizony itt gondok vannak a gazdálkodással, vagy ott minden rendben, kedves tulajdonos, hátradőlhetsz, nyugodtan írd alá azt a beszámolót. Úgyhogy ezért használtam itt is ezt a szót, hiszen az IKK-nak sem az a dolga, hogy a beazonosított hibákat ő egyesével kijavítsa, és átvegye a felelősséget, azaz tulajdonképpen ő legyen az a „csináló” ember, aki végrehajtja ezt a javítást vagy kiegészítést az iskolák helyett. Úgyhogy még egyszer hangsúlyozom, az IKK-nak egy szolgáltató és támogató szemlélete van ebben.

A szakképzésben az a kettősség tud érvényesülni, hogy van a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, amely a középirányító. Megvannak a középirányítási hatáskörei és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési feladatai is. Emellett az IKK nem láthat el ugyanolyan ellenőrzési feladatokat, hanem a külső értékelés az, amit a hatáskörében meg tud tenni. Ezért nincs is olyan következménye egy külső értékelésnek, mint akár egy irányítószervi vagy középirányítói ellenőrzésnek. Ugyanakkor megvan az a szerepe, hogyha valamit feltár, akkor azzal összefüggésben sor kerülhessen a reagálásra, a korrekcióra, ahhoz készüljön egy cselekvési terv, és az iskola vezetése tudjon intézkedni a feltárt hiányosságok kijavításáról. Mondhatnánk, hogy a minőségnek a garanciája, illetve mérője maga a vizsga is, de azért érezzük, ha nem lenne minőségirányítási rendszer, nem lenne ennek egy külső értékelése, akkor csak a végére hagyni a minőség biztosítását, a visszacsatolást, a nem megfelelő működés esetén a vizsgán bukjon meg az illető, akkor az egy elég pazarló rendszer lenne.

Ugyanakkor azt is jelzem, hogy az ábrán látható piros vonal nem véletlen. Tudom, hogy még egy átmeneti időszakban vagyunk, és tervezzük még ezt az átmeneti időszakot egy kicsit meghosszabbítani, azaz jövőre továbbra is lehessen még iskolai keretek között szakmai vizsgát szervezni, de előbb-utóbb az a piros vonal egy éles választóvonal lesz, ahol már nem lesz átjárás, nem keverednek a mérés és az értékelés, azaz a vizsga szereplői az oktatási, képzési folyamat szereplőivel.

Végezetül nézzük meg, hogy ezek az elemek hogyan tudják az eredményeket biztosítani. A sötétebb szín a tanulói jogviszonyban, a másik pedig a felnőttképzési jogviszonyban lévők száma, akik szakképzési munkaszerződéssel rendelkeztek. Valahol a teteje a tanuló jogviszonynak idén februárban volt 40 900 fő, és a felnőttek is ott tetőztek tavaly decemberben 29 ezer akárhány száz fővel. Tehát ez több mint 70 ezer fő, amennyien részt vesznek a duális képzésben. Ez a magas létszám is egy jó visszaigazolást ad a rendszernek, hogy kellően rugalmas keretek lettek kialakítva. Persze, hogyha nem lennénk ott helyben, nem lennének ott azok a vezetők, akik érzik a felelősségüket ebben a rendszerben, és teszik a dolgukat, akkor nem lennének ilyen számaink sem. És még egy érdekesség, a tanulói jogviszonyban azok a „V” betűk, azok nagyon helyesen a nyári időszakra esnek, amikor a szakképzési munkaszerződéseknek a számai visszacsökkennek.

Az előző ábra a felsőoktatással való kapcsolatfelvétel az okleveles technikusképzés számokban. Itt ez egy jól tervezhető folyamat, és már a 2026/2027. tanévre is vannak engedélyezett számaink. Ugye itt a minőség garanciájához hozzájárul az is, hogy kell egy miniszteri engedély ahhoz, hogy valaki okleveles technikusképzésbe, mint szakképző intézmény be tudjon kapcsolódni. Nagyon fontosnak tartjuk, az egyik stratégiai célunk a felsőoktatással való kapcsolatnak az erősítése, hogy valóban egyenes út vezethessen a szakképzésből a felsőoktatásba.

Felzárkóztatási számainkban, a rugalmas tanulási utakban résztvevők számában szintén a tavalyi tanév áprilisáig látunk most vissza, és látható, hogy a dobbantó programnak és műhelyiskolának van egy emelkedő dinamikája. Az orientációs évfolyam nagyjából ebben a sokaságban találta meg jelenleg a helyét. Ebben még vannak tartalékaink, azt gondoljuk, és azt is büszkén mondhatom, szintén a partnerségi, a helyi partnerségi viszonyrendszernek az erőssége, hogy most több szakképzési centrum tankerületi központokkal együttműködve fokozottan figyel a nehéz sorsú gyerekekre, akik a lemorzsolódás komoly kockázatával küzdenek. Van egy együttműködésünk, és próbáljuk nekik életszerűen megmutatni, hogy a szakképzésben a felzárkóztatási utak, a dobbantó program hogyan működik, hogy tudják azt, hogy ha nem boldogulnak, akkor lehet egy másik lehetőségük ahhoz, hogy az oktatás rendszerében maradjanak, és amit Államtitkár Úr említett, a 10,3 százalékos korai iskolaelhagyás, az az új együttműködés révén is próbáljon még tovább csökkenni.

Korábban már említettem a szakképzési stratégiához kapcsolódó cselekvési tervet, ehhez tudjuk illeszteni a fejlesztéseket, projektjeinket, az uniós projektjeinket. Számos projekt van most nyitva, néhány már le is zárult, és valamelyik még ezután fog kinyílni. Én minden jelenlévőnek köszönöm az ebbe tett energiáját, hiszen óriási munka, összetett feladat ezekhez a projektekhez a kiírási feltételek szerint elkészíteni a konkrét pályázatokat. Mi is azon vagyunk, hogy itt sikeres pályázati kiírások és eredményes benyújtások legyenek.

Még egy utolsó gondolat, ez a szakképzés nemzetközisége. A nemrég elfogadott Herningi nyilatkozat arról szól, hogy az Európai Bizottság mit gondol a szakképzésről általában, mi a jó szakképzés. A nyilatkozat olyan elemeket tartalmaz, amelyre büszkén tudjuk mondani, hogy a magyar szakképzés ennek teljes mértékben megfelel. Sőt, találunk olyan elemeket is – azt sem véletlenül, hiszen amikor a magyar elnökség volt, akkor kezdődött el ennek a kodifikációja –, amely a magyar szakképzési elemeket hordozza.

A végső bizonyítéka, hogy tényleg jó irányba halad a magyar szakképzés átalakítása, hogy a nemzetközi versenyeken – most éppen az Euroskills versenyen – rendszeresen nagyon szépen szerepelnek a magyar fiatalok. Tényleg öröm volt azt látni, mikor megnéztük, hogy ki melyik iskolából jött, hogy hányan, honnan, melyik centrumból, mely iskolánkból, úgyhogy tényleg nagyon büszkék vagyunk a fiataljainkra, akik ilyen szinten nemzetközileg is megállják a helyüket. Ugye két éve Magyarország második volt az összesített éremtáblázaton, most pedig összesített negyedikek, de ha Svájcot elhagyjuk, akkor az Európai Unióban mi lettünk az éremtáblázatban a harmadikok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és a mínusz két és fél perc türelmet is köszönöm.