2025 - Dr. habil. Csányi Tamás – Új utak a testnevelésben – Innovációk és jövőkép a megújult tanárképzés tükrében

Előadásomban a 2022 szeptemberétől megújult tanárképzés sajátosságait fogom áttekinteni a NAT 2020, illetve a korszerűnek tekinthető testnevelés szakdidaktikai koncepciói tükrében.

Az egyetemi képzések során nagyon fontosnak tartjuk az evidencia alapról történő elindulást, azaz, hogy a kutatások hogyan tudnak támogatni bennünket abban, hogy merre gondolkodjunk. Hoztam három olyan példát, ami nagyon szűk metszetben, de rámutat arra, hogy mit is tudunk a mai gyerekeknek mozgásfejlettségbeli tulajdonságairól.

Az első egy svéd példa, ahol 1974 és 2024 között követték a gyerekeknek a mozgáskompetenciáit és motoros készségszintjét. Azt találták, hogy az elmúlt 20 évben megduplázódott az alacsony motoroskompetencia-szinttel rendelkező gyerekeknek a száma. Egy amerikai adat azt mutatja, hogy ugyancsak 20 éves távlatban 3–5 éves korban 22 százaléknál, viszont 6–10 éves korban a vizsgált gyerekek 80 százalékánál történt jelentős mértékű csökkenés a mozgáskompetenciában, és ennek az egyik fő oka az aktív szabad játékidőnek a csökkenése a családi környezetben.

Ezt egy nagyon fontos elemnek tartjuk, a kora gyermekkorban ugyanis ez a legmarkánsabb területe a fizikai aktivitásnak. Az aktív szabad játék fontos alapja annak, hogy boldog, felszabadult és önbizalommal teli, mozgásügyes gyerekeink legyenek. Azáltal, hogy az aktív szabad játékidő jelentősen csökkent a gyerekeknek a mozgáslehetősége is jelentősen csökkent, aminek következtében a gyerekek mozgásügyessége is jelentősen csökkent, aminek következtében a fizikai aktivitás tovább csökken, és erre a folyamatra ráépül egy csomó olyan problematika, ami az általános személyiségfejlesztéssel vagy -fejlődéssel összefüggésben jelentkezik. Ebben nyilvánvalóan az egyik nagyon komoly ok az inaktív – például digitális időkerettel töltött – időnek a növekedése. Szóval itt az idő, hogy visszatérjenek a gyerekek az udvarra, a garázssorokra, a grundokra, a természetbe, ugyanis ennek elmaradása pótolhatatlan következményekkel jár. Az emberiség gyakorlatilag megállt a mozgásban, ahogy Jim Lowell mondta az Apollo űrhajóban „Houston van egy kis problémánk”. Az első generációk nőnek fel úgy, hogy a várható élettartamuk kevesebb, mint a szüleiké.

A mozgásban szegény életvezetésnek számtalan negatív következménye van, ugyanakkor a mozgásban gazdag életvezetésnek számtalan pozitív, ez sokszorosan, tényekkel alátámasztott evidencia. A lényeg, hogy a hosszú távú egészségügyi nehézségek az inaktív életvezetés belátható következményét jelenti. Ahhoz, hogy változtassunk, bizonyos beavatkozási pontok szükségesek, így érek el nemsokára a testneveléshez is.

Az első – talán legfontosabb terület – a családi aktivizálás és családi bevonás. A kutatási adatok szerint az aktív családok kétszer olyan valószínűen fognak aktív gyereket nevelni, mint az inaktív családok. Ebben a helyi közösségeknek rendkívül nagy szerepe van. Ugyanígy például a várostervezés tekintetében a hozzáférhető közösségi terek és sportfelületek egy másik olyan központi tényező, amivel indirekt népegészségügyi hatásokat lehet elérni. A könnyen hozzáférhető infrastruktúra az körülbelül 20–40%-os mozgásaktivitási többletet képes generálni az ott élők mozgásmennyiségében. Végül a harmadik nagy terület, amiről az utánam következő eladás részletesen be fog számolni, egy új hazai kezdeményezés: az Aktív Iskola Program, hiszen az iskolában töltött idő a gyerekek számára egy nagyon nagy időkeretet emészt föl, és az iskola tulajdonképpen annak a terepe, ahol a mozgásban gazdag életvezetést tudjuk népszerűsíteni, teret tudunk adni neki, és ennek csak egyetlen, de nagyon fontos eleme a testnevelés. Ezen kívül az iskola működésében számtalan olyan terület és lehetőség áll rendelkezésre, ahol hozzá tudunk járulni a mozgásgazdag életvezetéshez.

Áttérek a testnevelés oktatásra, amely ennek egy dedikált tantárgyi keretrendszerét adja az iskolarendszerben. Magyarországon a világon egyedülálló módon öt testnevelésórával dolgozunk minden iskolában, kivéve részben a szakképzést. Ha adott egy hatékony testnevelési rendszer, jelentősen fejlődik a gyerekek mozgáskompetenciája, fejlődik a fizikai fittségi állapota, ezen keresztül a funkcionális egészsége, fejlődik az önbizalma, pozitívabb testképük lesz, ez jobb alvásminőséget eredményez, a jobb alvásminőség közvetlenül kihat a kognitív funkciók kedvezőbbé válására, a stresszoldáshoz és a mentális jóllét javulására, kedvezőbb figyelmi folyamatok indulnak be, a tanulási teljesítmény növekszik. Színvonalas testnevelésórákon a szociális és a vezetői készségeknek a kipróbálása, ennek a tanulása egy nagyon fontos lehetőség kellene legyen, ami kialakítja összességében a kedvezőbb mozgáshoz fűződő attitűdöt, amely elköteleződésben és motivációban érhető tetten, ami további mozgást generál és további lehetőséget generál a gyerek számára, így alakul egy pozitív spirállá. Ennek az alapja az iskolai testnevelés. Az iskolai testnevelés az egészséges életvezetés alappillére kellene legyen.

Fontos kérdés, hogy vajon hogyan tölti be a funkcióját az iskolai testnevelés jelenleg. Tudunk adatokat a COVID-hatásokról, mértük és publikáltuk ezeket a hatásokat, és azt kell mondjam, hogy sajnos nem kielégítő a transzfere annak a tudásrendszernek, ami a testnevelés tantárgyon keresztül megérkezik a gyerekekhez, vagyis nagyon kevés volt azoknak a gyerekeknek a száma, aki ki tudta vinni az iskolán túli mindennapi életbe azt a tudásrendszert és mozgásmennyiséget, amely szükséges ahhoz, hogy egészségesen nőjön föl.

Szóval van min gondolkodni a testnevelés tantervi átalakításában, átgondolásában. Mindenesetre a kép nagyon vegyes ebből a szempontból. Mire lenne szükség rendszerszinten ahhoz, hogy ezek a pozitív hatások minden gyermek esetében érvényesülni tudjanak? Az egyik válaszunk az, hogy hatékonyabb testnevelésórák.

Nézzük meg, hogy mi az, ami a hatékonyabb testnevelésórákhoz elengedhetetlen. Első lépésben a minőségi pedagógusképzés egy nagyon fontos eleme ennek a folyamatnak, vagyis felkészült és motivált pedagógusokra van szükség. Ebben némi árnyat fest egyrészről az alsó tagozatnak a működése testnevelési szempontból. Tudjuk, hogy nem kielégítő, függetlenül attól, hogy nagyon sok, nagyon lelkes tanító teszi a dolgát napról napra az iskolarendszerben, illetve a másik komoly probléma – talán ez a nagyobb – a mindennapos testnevelés megnövekedett óraszámai miatt ma már eljutottunk oda, hogy képesített tanárok helyenként nem találnak állást, merthogy olcsóbb és egyszerűbb foglalkoztatni olyan személyeket, akiknek nincsen képesítésük. A jövőben ezzel foglalkoznunk kell!

A következő fontos tényező a minőségi tanterv. Egy XXI. századi, használható kompetenciákat felépítő változatos tantervi tartalomra van szükség, egyébként ezt adja a 2020-as NAT is, de meg kell említenem a 2012-ben éppen Kaposi József vezetésével megvalósított jelentős átalakítást is. A 2020-as erre az átalakításra tudott ráépülni.

A harmadik nagy terület a támogató iskolai környezet, amiben a testnevelés oktatásának megfelelő hátteret tud adni az iskola és az iskolának a vezetése. Ebben elengedhetetlen az infrastruktúra és a helyi együttműködések. Ebben például az Aktív Iskola Program nagyon fontos szerepet kap, és az Aktív Iskola Program hatásrendszere ebben nélkülözhetetlen.

A negyedik nagy pillérünk a folyamatos szakmai támogatás, az innovációs potenciál megjelenése a testneveléssel összefüggésben az iskolában és a felsőoktatásban. Ebben az elmúlt tíz évben a Magyar Diáksport Szövetség – mint civil szervezet – rendkívül komoly munkát, erőteljes kutató-fejlesztő és innovációs tevékenységet végzett. E központilag koordinált fejlesztéseket a tanárok kifejezetten pozitívan élték meg mind a továbbképzések, mind a tananyagfejlesztés tekintetében.

Áttérve arra, hogy mire tesszük képessé a leendő testnevelő tanárainkat a tanárképzésben a képzési kimeneti követelményrendszert szeretném kiemelni, mint szabályozót. Nyolc kiemelt területen a testnevelőtanár-képzés 142 darab olyan megállapítást vagy elvárást, követelményt jelenít meg, amire a képzés során képessé kellene tennünk a felnövekvő tanárgenerációkat. Ez a nyolc kiemelt terület nagyon szépen kapcsolódik egyébként a köznevelésben működő életpályamodellhez és a tanári kompetenciákhoz. Néhány konkrét követelményt kiemelnék annak fényében, hogy jelenleg a testnevelőtanár-képzést keretező KKK egy korszerűnek mondható modern, tulajdonképpen kiemelkedő testnevelési szemléletet támogató jogszabályi környezetet biztosít. Egy példa. „A testnevelő ismeri a tanulói személyiségfejlesztés érdekében a változatosságra, a következetességre, az egymásra épülésre és az élménydús tapasztalatokra hangsúlyt helyező testnevelés, illetve sport oktatási, nevelési és megismerő rendszereit. Képes a tanulók sajátosságainak és érdeklődésének megfelelő célirányos tervező, vezető, elemző és értékelő tevékenység végrehajtására, amely fejlesztő, sikerorientált és egyúttal élménydús a testnevelésórán, a szabadidő, a diák- vagy a versenysport foglalkozásokon.” Nagyon jól kidolgozott mondatok, és nagyon tartalmas mondatok ezek. Érdemes tanárképzési oldalról megvizsgálni, hogy e mögött pontosan mit kellene érteni, vagy milyen lehetőségeink vannak. A jogszabályi háttér a testnevelőtanár-képzésre – mint az összes tanári szakra – nappali tagozaton 9 + 1 félévre keretezi a képzést. Ez 300 kreditet jelent, ebből vetítem ki a kreditszámokat a különböző szakterületekre, illetve a kapcsolódó óraszámokat a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem leképeződésében.

A szakmai alapozó ismeretek, a mozgásos tevékenységek elmélete és gyakorlata, a szakmódszertani ismeretek, a pedagógiai-pszichológiai modul és az iskolai gyakorlatoknak a tématerületét vetítettem ki, illetve a gyógytestnevelő tanár szakot, hiszen ebben a képzésben szakpárban tanulják. Testnevelés–gyógytestnevelés kétszakos tanárképzésünk van a testnevelési egyetemen, viszont más egyetemeken a gyógytestnevelés helyett egyéb közismereti tantárgyi szakot is tanulhatnak a leendő testnevelőtanárok, ahogy tradicionálisan a magyar iskolarendszerben ez így van. Szeretném kiemelni, hogy az egyetemünkön ezen a szakon a hallgatóknak 90 gyakorlati jegyet, 48 kollokviumot és közel négyezer kontaktórát kell teljesíteni, ami nagy szám, és rámutat – bizonyos értelemben – a képzésnek a korlátjaira is. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen nagy kontaktóra-számban kell tanárokat képeznünk. Mindenesetre jelenleg bőségesen van kontaktóra ahhoz, hogy azt a 142 darab KKK követelményt kialakítsuk a tanári gondolkodásban.

Milyen új vagy megújuló tantárgyak, ismeretrendszerek érkeztek meg a 2022. szeptembertől induló új típusú tanárképzésben?

Egyrészt jelentősen átalakult nálunk a testneveléselmélet és módszertan tartalma, megújult tartalommal tanulják az új tanárképzésben a tanárok ezt a tudományterületet. A digitális technológia és a kutatási típusú feladatok és tudások megerősödve jelentkeznek a képzésben. Az oktatásmódszertani tudásrendszer, az általános oktatásmódszertani, tehát nem a sportágira gondolok, az egy hagyományosan, nagyon erősen meglévő tudásrendszer, de az általános oktatásmódszertani szakdidaktikai tudásrendszer nagyon erőteljesen megerősödött az új típusú tanárképzésben. A TF-en megnégyszereződött azon tantárgyaknak a száma, amelyben ilyen tudásra tehetnek szert a hallgatók, és ez olyan területeket kapcsol be, amelyek a jövő testnevelése szempontjából kulcsfontosságúak tudnak lenni. Ideértve például a sajátos nevelési igényű tanulókkal való foglalkozásnak a témakörét, illetve a Tanítsunk Magyarországért programba való bekapcsolódást, ami elsősorban a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekben történő pedagógiai munkát jelenti. Megjelent a programunkban az aktív iskola, tanítjuk azt a programot, ami ma már több mint 600 iskolában működik Magyarországon, és az utánam következő Balogh Gábor elnök úr erről fogja tájékoztatni a kedves jelenlévőket, illetve megjelentek olyan tartalmak, amelyek az első diámon kivetített problémákra mutatnak rá. Így például létrehoztunk egy olyan tantárgyat, ami pont a mozgásfejlettségnek és a mozgásfejlődésnek bizonyos értelemben a pótlását vagy legalábbis korrekcióját szolgáló úgynevezett alapvető mozgáskészségeknek az oktatás módszertanát és fejlesztését takarja.

Az utolsó diák között megmutatnám azokat a számokat, amelyek tényalapon mutatják a testnevelőtanár-képzésnek a felvételi számait az elmúlt időszakban. Az első diagramon azt látják, hogy az összes képzésre jelentkezett hallgatói létszám hogyan alakult az elmúlt években. Lehet látni, hogy lényegében 2024-re megduplázódott a képzésre járó hallgatóknak a száma, és ebből a TF több mint harmadát viszi el a teljes képzési portfóliónak a nyolc magyarországi testkulturális felsőoktatási intézménnyel összehasonlítva. A másik diagramon pedig azt látjuk, hogy a levelező vagy rövid ciklusú tanárképzés átalakításával milyen drámai mértékben megugrott a jelentkezők száma. Elmondhatjuk, hogy összességében a felvettek száma megduplázódott, továbbá a TF képezi az összes felvett körülbelül harmadát, valamint a rövid ciklusú képzések ma a teljes képzésnek a harmadát adják létszámban. A rövid ciklusú képzéseknek a volumene a 2021/22-es tanévhez képest 7–8-szoros lett. Nagyüzemben képezzük ebben a képzési formában a tanárokat.

Végül egy jövőképet szeretnék mutatni, összefoglalom, hogy melyek azok az erősségek, illetve milyen lehetőségeket látunk a következő időszakban a testnevelőtanár-képzéssel összefüggésben. Egyrészről erősségekként kiemelném a tanárképzésünknek a gyakorlatorientációját, hiszen az óráknak több mint 50 százaléka gyakorlati tudásrendszert biztosít. Kiváló oktatói hátterünk van. Az iskolai gyakorlatok volumene ugyancsak közel megtriplázódott az új típusú tanárképzésben, ez megint nagyon fontos a terepgyakorlatok szempontjából.

Az óraszámok rendelkezésre állnak, az iskolai mentorációs rendszer is fontos elem. Az iskolai gyakorlatok felkészült mentortanárok nélkül nem működnek, és nincs jó tanárképzés enélkül, hiába van megalapozott és korszerű KKK.

Végül milyen lehetőségeink vannak? Egyrészről a rövid ciklusú képzéseknek az időtartama meg fog nőni, vélhetően 2027-től tehát át lehet gondolni a képzést. A hallgatói terhelést csökkentenünk kell, ez látható volt az óraszámokban. Az új tudományos megközelítés bekapcsolódása már megkezdődött például a nemlineáris pedagógiának vagy a pozitív pedagógiai gondolkodásnak a jelenléte erősen érvényesül. Amit még itt kiemelnék, hogy „a tudjuk mit tanítunk” mellett „a tudjuk, hogyan tanítunk” típusú, alkalmazóképes tanári tudásnak a megszerzése irányába szeretnénk elvinni a képzést.