2025 - Prof. Dr. Szántay Csaba – Mit jelent a kutatói tehetség a való világban?
Az elhangzott előadás lényege erősen rövidített formában a következő.
Több mint négy évtizedet töltöttem el a természettudományok aktív művelőjeként: kutatóként, egyetemi oktatóként, kutatásiegység-vezetőként. Fő szakterületem a mágneses magrezonancia spektroszkópia – annak matematikai és fizikai elmélete, illetve kémiai alkalmazása. Közelről ismerem a gyógyszerkutatás világát, hiszen egész szakmai életemet a Richter Gedeon Nyrt. („Richter”) szolgálatában töltöttem. [1]
Az előadás szempontjából igen fontos megérteni, hogy ez a cég milyen módon kötődik az oktatás világához, milyen értékkínálattal és értékigénnyel fordul a felső- és közoktatás felé, és hogy ez a kapcsolódás milyen módon jellemzi általában véve is a műszaki értelmiséget foglalkoztató munka világát.
Rövid jellemzésül, a Richter a műszaki értelmiség legjelentősebb hazai bázisú nagyfoglalkoztatója. A cég sok tekintetben kivételes tulajdonságokkal és ebből fakadó lehetőségekkel rendelkezik. A Richter magyarországi központú, magyar irányítású, nemzetközi gyógyszercég; a régió legnagyobb, kiválóságalapú, multidiszciplináris tudáscentruma; a régió legnagyobb tudásközösségi innovációs centruma; a régió K + F-re legtöbbet költő cége (1200 fővel a K + F területen); az egyetlen független hazai gyógyszercég; egyedülállóan nagy stabilitású és egyedülállóan sok üzleti lábon álló cég; 12000 munkavállalót foglalkoztat; öt országban vannak leányvállalatai; 2800 terméket gyárt és forgalmaz globálisan; az egyetlen magyar gyógyszercég, amelyik eredeti gyógyszerkutatást végez; az egyetlen magyar gyógyszercég, amelyik saját bioszimiláris fejlesztést végez; egyedülálló kutatási központ, ami a kutatás → fejlesztés → innováció → termelés → minőségbiztosítás → marketing értéklánc teljes spektrumát integrálja egyetlen tudásplatformon; tudatosan valósítja meg a rendkívül szigorú minőségbiztosítási fegyelem és az innováció együttállását; fő fókusza a központi idegrendszer, a nőgyógyászat, a szív és érrendszer; egyedülállóan hosszú fennállással bír a for profit cégek között (125 év); tudatosan őrzi a tradicionális vállalati értékeket és biztosítja tradicionális termékei elérhetőségét, miközben lendületesen törekszik az adaptív megújulásra egész belső működésében; egyedülállóan hosszú távon tervez előre (10–15 év); a legmodernebb műszerparkot, módszertant, infrastruktúrát alkalmazza; szellemi ökoszisztémát épít; egyedülálló mértékű, minőségű és diverzitású társadalmi felelősségvállalási (CSR – corporate social responsibility) tevékenységet folytat.
A cég nagy múltra visszatekintő, specifikus tapasztalatával és tudáskincsével, valamint kiválóságalapú nagyfoglalkoztatói értékkínálatával és értékigényével, erős szándékkal és nagy felelősséggel törekszik arra, hogy CSR-programjainak keretében oktatástámogatási portfoliójával (ECSR – educational corporate social responsibility) sokszínű, innovatív, valamint oktatási ökoszisztémát építő módon összekapcsolódjon az oktatás világával, abban lehetőségeihez mérten partneri, segítő, tudásátadó és szemléletformáló szerepet betöltve. A Richter kiemelt figyelmet fordít a kémiai, illetve természettudományos oktatás támogatására, amelynek során az intézmény-diák-tanár támogatás egységét képviseljük. E támogatások megvalósítását részint közvetlenül, részint kizárólagos alapítású vagy társalapítású közhasznú alapítványainkon keresztül valósítjuk meg. Támogatáspolitikánk az oktatás minden szintjét, az alapfokú képzéstől a legfelsőbb szintet jelentő doktori képzésig magába foglalja. Kiemelten fontosnak tartjuk a középiskolák, szakképzési centrumok, valamint az általános iskolák támogatását, hiszen ők alapozzák meg a jövő műszaki értelmiségének szellemi-lelki orientációját és pályaképét. Az általános iskolától egészen a PhD-képzés végéig mind anyagilag, mind eszközökkel, mind pedig szellemileg (képzések, workshopok, előadói ülések) támogatjuk a diákokat, a tanáraikat, és az érintett intézményeket.
A Richter kiválóságának záloga az egyéni, valamint csapatként felmutatott kiválóság. A fent vázolt tapasztalatokra és aktivitásokra alapozva remélhetően hitelesen jeleníthetem meg, hogy mit is értünk mi a kiválóság hátterében levő „tehetség” fogalma alatt, valamint – tapasztalataink szerint – az oktatás világa által értelmezett tehetségfogalom, illetve a „tehetséggondozás” jelen jellemző gyakorlata hogyan viszonyul a „tehetségnek” a munka világában megjelenő értelmezéséhez.
A tudomány működését, a kutatás világát hajlamosak vagyunk pusztán a magasszintű értelmi intelligenciával és szakmai jártassággal azonosítani. A valóságban a tudomány hajtóereje az ún. tudományos módszer, ami nem pusztán kognitív képességeket takar, hanem egy egész sor olyan attitűdöt, ami az érzelmi intelligenciához köthető. A tudomány magasszintű műveléséhez nemcsak tudományosan kell megtanulni gondolkodni, hanem meg kell tanulni tudományosan érezni is! A szakértelem mellett szükség van tehát „szakérzelemre”’ is. [1] Tudatosan kerülni szeretném a „soft skills” kifejezést, miután ez a fogalom a „hard skillekhez” képest alárendelt konnotációval bír. Mi inkább attitűdbeli kompetenciákról, vagy röviden attitűdkompetenciákról beszélünk. [2], [3]
Az attitűdkompetenciák a tudomány valódi világában jóval mélyebb és keményebb kompetenciákat takarnak, mint azt sokan gondolnák. Ennek megfelelően a klasszikus háromkörös tehetségmodell (tehetség = a kivételes képességek + kreativitás + motiváció közös halmaza) helyett mi egy olyan tehetségmodellt tartunk hasznosnak, ami a kognitív képességek mellett az attitűdkompetenciák egész sorát nevesíti. Ez a tehetségmodell több fontos tulajdonságot hordoz:
- A modell a kivételes képességek fetisizálása helyett a kivételes „kerekségre”, azaz a kognitív kompetenciák mellett az attitűdkompetenciák minél szélesebb körű kifejlesztésére helyezi a hangsúlyt: ne arra törekedj, hogy minél okosabb legyél, hanem arra, hogy elég okos, és minél „kerekebb” személyiség legyél. (A tudományban igen gyakran nem a kivételes képesség, hanem a képességek kivételes kombinációja eredményez kivételes teljesítményt.)
- A modell lényeges eleme a kognitív/attitűdbeli kompetenciák dinamikája, valamint bizonyos attitűdök megfelelő egyensúlya. A kognitív képességek és az attitűdök nem pusztán veleszületett adottságból adódnak, hanem kellő erőfeszítéssel és hittel jól fejleszthetők, illetve egymásra hatnak.
- A való világban számos olyan kritikusan fontos attitűd tesz valakit kiválóvá, amelyek tapasztalatunk szerint nem kézenfekvőek, illetve kevéssé ismertek az oktatás világában. [2]–[4] Például: growth mindset, open mindset, öntranszcendens kíváncsiság és alkotó attitűd, hosszas osztatlan fókuszált figyelem és az elmélyülés képessége, az önreflexió és önrevízió képessége, extrém mentális erőfeszítés, önálló problémafelvetés, feladatkereső attitűd (konstruktív elégedetlenség), konstruktív siker- és hibakezelés (a „mentális csapdák” iránti önreflektív érzékenység [5]), kritika- és kudarctűrés, változás (ön)menedzsment, kockázatvállalás, elköteleződés, az erős önbizalom és erős alázat egyensúlya, az erős kreativitás és erős önfegyelem egyensúlya, az erős szellemi függetlenség és erős csapatmunka egyensúlya, a rutinmunka és az innovativitás egyensúlya, konfliktuskezelés, asszertivitás, erkölcsi integritás (az igazság magasabb értéket képvisel, mint az egóm), konstruktív vitakultúra stb. [2]
Éljünk azzal a metaforával, miszerint az oktatás világában a fiatalok az „ebihalak”, akik később a munka világába lépve „békákká” érnek. Kicsit még tovább feszítve ezt a metaforát, a munka világában azt látjuk, hogy a huszonnégy karátos ebihalból igen gyakran (és igen sajnálatos módon) nem válik huszonnégy karátos béka. Az oktatás világából rengeteg olyan fiatal kerül ki, aki remek kognitív képességekkel rendelkezik, de attitűdkompetenciáinak deficitjei miatt messze alatta teljesít az elvárásoknak. Másfelől ott vannak a látszólag „szürke” ebihalak, akikből – láss csodát! – a békaéletbe lépve csodálatos tehetségek bontakoznak ki.
Véleményem szerint a tehetséggondozó programoknak nemcsak, és nem elsősorban arra kellene törekedni, hogy egy huszonnégy karátos ebihal minden idejét és energiáját – instant sikereket hozó módon – valamilyen specifikus képességének a továbbfejlesztésére fordítsa, ezzel ugyanis óhatatlanul fejletlen marad egy sor kritikusan fontos attitűdkompetenciája, ami később sokszorosan visszaüt. Inkább a távolabbi jövőbe, a békaéletbe tekintő módon kellene az attitűdkompetenciák fejlesztésébe invesztálni. Ehhez tegyük hozzá, hogy ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a „tehetségesnek” nyilvánítás önmagában is milyen károkat okozhat ennek a tehetségnek a kibontakozására nézve. Másfelől jóval nagyobb mértékben kellene a látens, a későn érő tehetségekre, a látszólag „szürke” ebihalakban rejlő potenciálra figyelni, hiszen az ő „kevésbé tehetségesnek” való címkézésük hatalmas károkat okozhat a pszichéjükben. [6]
Van egy roppant izgalmas programunk, a „Te és a Természettudományok” – azaz TETT – természettudományos mese- és történetíró pályázatunk, amit általános iskolásoknak és középiskolásoknak írunk ki évente (www.tettmesepalyazat.hu). A program ötlete a Richterből indult, szakmai együttműködő partnere a Szabó Szabolcs alapítvány, eszmei támogatója az Oktatási Hivatal, fővédnöke Döbrentey Ildikó és Levente Péter, és éppen azt a célt szolgálja (visszaméréseink szerint nagyon is hatékonyan), hogy ezt a típusú komplex személyiségfejlődést indukálja a fiatalok történetíró ösztönének megszólításán keresztül. [7]–[13]
Irodalom
[1] Szántay Csaba: Hát, ez furcsa… Lexica kiadó, (Magyar Tudósok Sorozat), 2021.
[2] Szántay Csaba: Milyen a „jó kutató”? – a modern gyógyszeripar elvárásainak nézőpontjából (első rész). Magyar Kémikusok Lapja. 71, 266–276 (2016)
[3] Szántay Csaba. Milyen a „jó kutató”? – a modern gyógyszeripar elvárásainak nézőpontjából (második rész). Magyar Kémikusok Lapja. 71, 301–311 (2016)
[4] Szántay Csaba: Szabó János. Magyar Kémikusok Lapja. 76, 322–326 (2021).
[5] Cs. Szántay: The philosophy of anthropic awareness in scientific thinking. In: Cs. Szántay Ed.: Anthropic Awareness: the human aspects of scientific thinking in NMR spectroscopy and mass spectrometry. New York: Elsevier, 2015. pp. 3–93.
[6] Carol Dweck: Szemléletváltás – a siker új pszichológiája. HVG Könyvek, 2023.
[7] Szántay Csaba: Gondolatok a természettudományosan csillogó szemek fel- és eltűnéséről. Avagy: A TETT-mesepályázatról – másként. Magyar Kémikusok Lapja (Különszám). 78, 2–21 (2023).
[8] Bajzáth Mária: Történetek és történetmesélés a természettudományok szolgálatában. Magyar Kémikusok Lapja (Különszám). 78, 23–30 (2023).
[9] Döbrentey Idikó: Miért mesepályázat a TETT-mesepályázat? Magyar Kémikusok Lapja (Különszám). 78, 31–32 (2023).
[10] Weber Márton: A természettudományos mesékről és az alkotásról – egy fiatalember szemszögéből. Magyar Kémikusok Lapja (Különszám). 78, 33–34 (2023).
[11] Szántay Csaba: Teremtsünk természettudományos tehetségeket! Magyar Kémikusok Lapja. 76, 303–308 (2021).
[12] Móring Andrea, Molnárné Czirják-Nagy Zsuzsanna, Patkó Csaba, Rácz Kinga, Veitz Gábor Tamás: A mi mesénk tanulságai, avagy a TETT-mesepályázat az első visszajelzések tükrében. Magyar Kémikusok Lapja (Különszám). 78, 35–42 (2023).
[13] Holtzer Péter: A TETT-mesepályázat a Szabó Szabolcs Alapítvány szemszögéből. Magyar Kémikusok Lapja (Különszám). 78, 42–44 (2023).
