7. „A tanulás jövője” – Nemzetköziesítés lépésről lépésre – Tempus Közalapítvány

2025 - Verses István – „A tanulás jövője” – Nemzetköziesítés lépésről lépésre

Köszöntünk mindenkit a Tempus Közalapítvány szekcióján, ami a nemzetköziesítésről, a nemzetköziesítés adta lehetőségekről szól. Aki részt vett a konferencia korábbi előadásain, hallhatta, hogy a pedagógia hogyan próbál alkalmazkodni az új világhoz, ahhoz, hogy a világ változik, megváltoznak a feltételek, megváltoznak a mai fiatalok, a gyerekek, akiket tanítunk, akik tanulnak. Két elmélet látszik kibontakozni: az egyik azt mondja, hogy a ma világában nem az ismeretátadásra kell helyezni a hangsúlyt, hanem kritikus gondolkodásra kell megtanítani a fiatalokat, hogyan szerezzék meg a tudást, ami például egy kattintásra elérhető a világhálón. A másik álláspont ezzel szemben azt mondja, hogy nem szabad elengedni a „mit” és a „hogyan” kérdését. A „mit” kérdése központi helyen kell álljon, mi az információ, mi a tartalom, amit átadunk majd, aminek a fogadása történik.

Mi miért vagyunk most itt? Az Erasmus+ programban ezekkel a dilemmákkal nem kell foglalkozni, hiszen ez egy olyan program, ami a tanulást támogatja, a tanulást támogató nemzetköziesítési lehetőségeket kinyitja. Ezért nem feladatunk, hogy állást foglaljunk a korábban említett vitában, hiszen az Erasmus+ program egy olyan nemzetközi kooperáció által megszerezhető tudáshoz járul hozzá, amiben új tartalmakat, új eljárásokat, új technikákat, új megközelítéseket lehet tanulni, ezáltal a „mit” és „hogyan” kérdésekkel is foglalkozik. A programban való részvétel – kezdve a pályázat beadásával a megvalósításon át egészen a disszeminációig – elősegíti a pedagógiai és módszertani megújulást a köznevelési és szakképzési szektorban egyaránt.

Amikor az Erasmus+ programról beszélünk, akkor mindig elhangzik, hogy nemzetköziesítés. Felmerül a kérdés, hogy mit jelent a nemzetköziesítés, és ezen belül mi a szerepe az Erasmus+ programnak. A nemzetköziesítés tágabb értelemben véve a nemzetközi kooperációt, az általa megszerezhető tudást, kifejleszthető készségeket jelenti, de nem csak az egyén szintjén, hanem az intézmény szintjén is. Sőt, az intézményi szint nagyon hangsúlyos kell, hogy legyen, hiszen nem csak pedagógusok vagy diákok hasznosítják azt a fajta tudást, amit egy nemzetközi kooperációban, egy mobilitásban, egy nemzetközi együttműködésben megszerzünk, hanem maga az intézmény is, mint organizmus, mint tanulószervezet.

Ezen belül az Erasmus+-nak van egy olyan hozzáadott értéke, hogy rendszerbe foglalja a nemzetközi tudás megszerzését, az ott szerzett ismeretek beépítését, hiszen már a mobilitás során minőségbiztosítási alapelvekkel, szabályokkal, keretekkel dolgozik, így stratégiai gondolkodást kíván az intézményektől. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a mobilitás során megszerzett tudásnak a mindennapi gyakorlatba való beépülése megtörténjen.