9. A mesterséges intelligencia támogató szerepe a szakértők, pedagógusok munkájában – Köznevelési Szakértők Országos Egyesülete

2025 - Korényi Róbert – Az AI hajnalán – pszichológiai kihívások és emberi dilemmák az oktatás világában

Absztrakt

A mesterséges intelligencia (MI) és a digitális eszközök rohamos elterjedése jelentős hatást gyakorol a gyermekek és serdülők pszichés működésére, különösen a figyelmi folyamatokra, a társas kapcsolódás mintázataira és a szubjektív jóllétre. A legfrissebb nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a fiatalok nagy arányban használnak MI-alapú rendszereket nemcsak információszerzésre, hanem érzelmi és szociális támogatás céljából is (Common Sense Media, 2025; Pew Research Center, 2025). A digitális környezet és az instant jutalmazási mechanizmusok neuropszichológiai szempontból kedveznek a gyors, felszínes ingerfeldolgozásnak, miközben csökkentik a kitartó figyelmet és a frusztrációtűrés képességét (Huberman, 2021). A tanulmány áttekinti azokat a kutatásokat, amelyek a digitális stimuláció, az MI-vel való interakció és a magány paradoxonának összefüggéseit vizsgálják (UNESCO, 2022; Liu et al., 2024). Emellett bemutatja a pedagógusszerep átalakulását egy olyan oktatási környezetben, ahol a technológiai eszközök nem csupán tanulástámogató, hanem kapcsolati funkciókat is betöltenek. A dolgozat célja az, hogy pszichológiai keretbe helyezze az MI-használat társas és fejlődéslélektani vonatkozásait, valamint ajánlásokat fogalmazzon meg az oktatási gyakorlat számára.

Bevezetés

A digitális technológia fejlődése az elmúlt két évtizedben olyan mértékű átalakulást idézett elő, amelyet az emberi idegrendszer evolúciós mechanizmusai nem voltak képesek követni. A közösségi média, az okoseszközök tömeges elterjedése és az MI-alapú rendszerek megjelenése új pszichológiai és szociális dinamikákat hozott létre a fiatalok fejlődési környezetében (Common Sense Media, 2023; OECD, 2023). A kapcsolódás, az önértékelés és a kognitív fejlődés olyan területei módosultak, amelyek korábban elsősorban a családi és intézményi szocializáció keretei között valósultak meg.

A mesterséges intelligencia által nyújtott interakciók különösen gyorsan terjednek a serdülő korosztályban. A Common Sense Media (2025) jelentése szerint az Egyesült Államok tizenéveseinek 72%-a már használt MI-társalkodót, és jelentős részük rendszeresen támaszkodik ezekre a rendszerekre érzelmi vagy társas szükségletei kielégítésére. E változások komplex pszichológiai jelenségekhez vezetnek, amelyeket szükséges tudományos keretben értelmezni.

Neuropszichológiai háttér: dopaminerg rendszerek és figyelmi folyamatok

A digitális platformok működésének egyik alapelve az azonnali visszacsatolás biztosítása. A rövid, intenzív, változatos ingerek – például a TikTok vagy Instagram Reels tartalmai – folyamatos dopaminerg stimulációt hoznak létre, amely a szervezet motivációs és jutalmazási mechanizmusaira hat (Huberman, 2021). A „rapid reward loop” következtében az idegrendszer hozzászokik az azonnali megerősítésekhez, ami több területen is funkciócsökkenéshez vezet:

• rövidebb figyelmi időtartam;
• csökkent frusztrációtűrés;
• a mély, reflektív gondolkodás nehezítettsége;
• a társas helyzetekben szükséges kivárási képesség csökkenése.

A Microsoft Research (2020) adatai szerint a 16–24 éves korosztály átlagos figyelmi intervalluma 6–7 másodperc körül alakul, ami jelentős csökkenést jelent korábbi generációkhoz képest. A digitális környezet neuropszichológiai szinten is alakítja a fiatalok működését.

A mesterséges intelligencia használata érzelmi és szociális támogatásként

A Pew Research Center (2025) adatai alapján a serdülők nem csupán információt vagy tanulási segítséget kérnek MI-rendszerektől, hanem egyre nagyobb arányban szociális és érzelmi támogatást is. A felmérések szerint a MI:

• mindig elérhető;
• gyors válaszokat nyújt;
• ítélkezésmentes interakciót biztosít;
• látszólag empatikus kommunikációt folytat.

A nyelvi empátiát azonban szükséges megkülönböztetni a valódi, érzelmi empátiától. A mesterséges intelligencia „synthetic empathy”-ként leírt működése kizárólag nyelvi minták reprodukciójára épül, és nem tartalmaz valódi érzelmi átélést (Shanahan, 2023). Ez azt eredményezi, hogy a MI-vel való interakció egyirányú, kockázatmentes kötődési mintát alakíthat ki, amely hosszú távon akadályozza a valós társas kapcsolatokhoz szükséges készségek fejlődését.

Kutatások azt is kimutatták, hogy a rendszeres chatbot-használat a magányérzet emelkedésével is összefügghet, különösen azok körében, akik a virtuális társalgást a valós kapcsolatok alternatívájaként használják (Liu et al., 2024).

A magány paradoxona

A nemzetközi vizsgálatok egyre gyakrabban írják le a „magány paradoxonának” nevezett jelenséget, amely szerint a digitális platformokon megélt intenzív online jelenlét nem kompenzálja a tényleges társas kapcsolathiányt. Az UNESCO (2022) jelentése alapján a 15–24 éves fiatalok 36%-a számol be tartós vagy rendszeresen visszatérő magányérzésről, miközben napi szinten több órát tölt online interakciókkal.

A paradoxon oka több tényezőben keresendő:

• az online interakciók nem igényelnek kockázatvállalást;
• hiányoznak a kapcsolati határok és a valós konfrontáció;
• az MI nem rendelkezik érzelmi állapotokkal, így nem tud valódi empatikus válaszokat adni;
• a digitális közeg csökkenti az offline kapcsolódás gyakoriságát és minőségét.

A jelenség növeli a depresszív tünetek és az elszigetelődés kockázatát, amely már a serdülőkorban megjelenhet (UNESCO, 2022).

Az MI mint alacsony intenzitású pszichológiai beavatkozás lehetősége és korlátai

Több kutatás felveti annak lehetőségét, hogy az MI bizonyos esetekben alacsony intenzitású pszichés támogatást nyújthat. Egyes felhasználók pozitív élményekről számolnak be, például az érzelmek strukturálásáról vagy a szorongás csökkentéséről (Zhang & Lu, 2023).

Ugyanakkor a beavatkozás hitelességét és hatékonyságát jelentősen korlátozzák az alábbi tényezők:

• az érzelmi átélés hiánya;
• a terapeuta-kliens viszony alapját képező kapcsolati kockázat hiánya;
• a MI-modellek időnkénti pontatlansága vagy téves megerősítése;
• a pszichiátriai kockázatok felismerésének korlátozott képessége.

Empirikus kutatások bizonyítják, hogy a MI olykor tévesen megerősítheti a diszfunkcionális gondolkodásmódokat különösen akkor, ha a felhasználó erőteljes kognitív torzításokat vagy paranoid tartalmakat közöl (Liu et al., 2024).

Oktatási következmények és a pedagógusszerep átalakulása

A pedagógusok szerepe jelentős átalakuláson megy keresztül. Az MI-alapú rendszerek könnyen, gyorsan és széles körben biztosítanak információkat, ami csökkenti a tanárok hagyományos ismeretközvetítő szerepének jelentőségét. Ezzel párhuzamosan felértékelődnek a pedagógusok azon kompetenciái, amelyek a társas kapcsolódás, az önszabályozás, az együttműködés és az érzelmi nevelés területére esnek (OECD, 2023).

A finn és a dán oktatási modellek tapasztalatai azt mutatják, hogy a digitális eszközök integrálása mellett továbbra is kiemelt szerepet kapnak az alapkompetenciák személyes környezetben történő fejlesztése, például a finommotorika, az érzelmi intelligencia vagy a szociális készségek terén (Sahlberg, 2021).

Az iskola így egyre inkább kompenzáló szerepet tölt be, különösen azoknál a tanulóknál, akik nem részesülnek megfelelő elsődleges szocializációs támogatásban.

Következtetések

A mesterséges intelligencia használata a gyermekek és serdülők körében olyan komplex pszichológiai folyamatokat indít el, amelyek mind a kognitív, mind a társas-érzelmi fejlődést jelentősen befolyásolják. A legfontosabb következtetések:

• Az MI-vel való interakció új kötődési mintákat hoz létre, amelyek egy része csökkenti a valós társas kapcsolatokhoz szükséges készségek fejlődését.
• A digitális stimuláció a figyelmi folyamatok hanyatlásával és a frusztrációtűrés csökkenésével jár együtt.
• A magány paradoxona növekvő társadalmi problémát jelent a fiatalok körében.
• Az MI potenciálisan hasznos alacsony intenzitású támogatást nyújthat, de terápiás kapcsolatot nem helyettesít.
• A pedagógusszerep egyre inkább a kapcsolati és emocionális nevelés irányába tolódik el.

A jövő kihívása az, hogy miként integrálható a mesterséges intelligencia a nevelési és oktatási gyakorlatba úgy, hogy közben megőrződjenek azok az emberi kapcsolati funkciók, amelyek a fejlődés és a jóllét alapját képezik.

Hivatkozások

Common Sense Media. (2023): Teens and tech report.

Common Sense Media. (2025): Nearly 3 in 4 teens have used AI companions: New national survey findings.

Firth, J., Torous, J., Stubbs, B., Firth, J., Steiner, G., Smith, L., Alvarez-Jimenez, M. (2019): The „online brain”: How the Internet may be changing our cognition. World Psychiatry, 18(2), 119–129.

Huberman, A. (2021): Controlling your dopamine for motivation, focus & satisfaction [Podcast episode]. Huberman Lab.

Liu, Y., Pataranutaporn, P., & Maes, P. (2024): Chatbot companionship: A mixed-methods study of companion chatbot usage patterns and loneliness. arXiv:2410.21596.

Microsoft Research. (2020): Attention span statistics and digital behavior report.

OECD. (2023): Future of education and skills 2030: Conceptual learning framework.

Pew Research Center. (2025): About a quarter of U.S. teens have used ChatGPT for schoolwork.

Sahlberg, P. (2021):. Finnish lessons 3.0: What can the world learn from educational change in Finland? Teachers College Press.

Shanahan, M. (2023): Synthetic empathy and artificial intelligence. Cambridge University Press.

UNESCO. (2022): Youth loneliness and digital society: Global report.

Zhang, Y., & Lu, X. (2023): Social AI improves well-being among female young adults. arXiv:2311.14706.