11. Eszterházy Károly Katolikus Egyetem

2025 - Dr. Mogyorósi Zsolt – Alfák a digitális ninják testi neveléséről. Fókuszban az óvoda

Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!

Alfák, a digitális nindzsák testi neveléséről fókuszban az óvoda címmel tartom meg előadásomat. Szekciónk első előadójához csatlakozom, hiszen valóban rendkívül fontos a kritikai gondolkodás. Ennek az előadásnak az apropója tulajdonképpen egyfajta, mondjuk így, hogy a sztereotipikus tudásunkkal kapcsolatos kritikáknak a megfogalmazása és áttekintése a címben jelöltekhez kapcsolódóan.

Én eredendően viccesnek tartottam ezt a címet, bár tudom, hogy ez nem feltétlenül mindenkinek ugyanezt jelenti. Amikor gondolkoztam azon, hogy mit és hogyan is lehetne előadási témaként megjeleníteni a neveléshez, digitális világunkhoz, médiapedagógiához, óvodához, testmozgáshoz kapcsolható számtalan probléma közül, akkor két dolog hatott rám. Az első, hogy elég jelentős hype van az Alfa-generációval kapcsolatban, mi több, már hallunk a bétákról is, ők az idén születtek, és elgondolkoztam azon, hogy micsoda nemzedéki tudata lehet a béta-generációnak, hogy a leginkább szembetűnő dolgot fogalmazzam meg. Na most persze, amikor az jutott eszembe, hogy alfák, akkor hamar a digitális nindzsák kifejezés is felbukkant és adódott a kérdés, hogy milyen lehet a testi neveléséről való gondolkodásuk. Miután a nindzsáról mindenki hallott nem nehéz elképzelnünk, hogy a digitális nindzsa az a nindzsa, aki annyira ügyes, hogy valószínűleg a levegőben kapja el a biteket, és olyan technológiai tudással rendelkezik, hogy csak ámulunk és bámulunk. Nyilván a kiindulópont az, hogy az alfák beleszülettek ebbe a digitális világba, és hogy ők tulajdonképpen digitális nindzsák.

Na most akkor mi is a cím?

Az alfák, a digitális nindzsák testi neveléséről, az lehet valamiféle reflexiós tükör, hogy esetleg az alfák nyilatkoznak arról, hogy a digitális nindzsák milyenek, azaz, hogy tulajdonképpen mi – mármint ők – milyenek is vagyunk a kérdéses területen. Na most erről szól az előadás egyik rétege, a másik pedig változatlanul a sztereotipikus tudásunk kritika alá vonásáról. Miért is szerepel benne, vagy mi ez a történet itt az alcímben, hogy fókuszban az óvoda? Részben a generációs jellemzők miatt történik, másrészt pedig azért, mert olyan alfákat kérdeztem a témához illeszkedően, akik majd egyszer jó eséllyel óvodai nevelők lesznek, vagy közülük sokan óvodai nevelők lehetnek.

Miről szól akkor az előadás?

Először beszélünk arról, hogy kicsodák az alfák. Bizonyos jellemzők és problémák vannak az alfákkal kapcsolatban, amelyeket jól látunk nagyon izgalmas, hát mondjuk így, hogy tudományos ismeretterjesztő, vagy annak látszódó, de mindenféleképpen a hype-hoz köthető szövegek alapján. Majd fölteszem azt a kérdést, hogy egyáltalán létezik-e az Alfa-generáció, és milyen kritikai megközelítéssel lehet találkozni mondjuk az ifjúságkutatás felől, ami azért elég jól beágyazott tudományos háttérrel és kutatási eredményekkel rendelkezik. Illetve meg kellene akkor nézni azt, hogy egyáltalán, ha generációkról beszélünk, akkor ez micsoda, hogyan lehet megragadni ezt a fogalmat, majd a generációs elméletekkel kapcsolatos kritikákra is érdemes ránéznünk. Ami megintcsak a kutatások hátteréből jól látszik: úgy tűnik, hogy a médiagenerációs határokat azért elég jól be lehet azonosítani.

Ez egy létező történet, és valószínűleg, hogy itt objektív eredményekkel rendelkezünk, vagy egész pontosan rendelkezünk szerzőkkel, kutatásokkal, ezek eredményeit el lehet fogadni. Viszont akkor valószínűleg csak egy ugrás, hogy azt mondjuk az alfákat, mint z-ket kezdjük el megnézni. Sokat tudunk a Z-generációról, de azt azért egészen biztosan, hogy a Z-generációnak a mindennapi életét, tevékenységét, tanulását, munkáját veszélyezteti egy rendkívül erős addikció, a digitális függőség. Ha a személy digitális függőségbe kerül, akkor az majdnem olyan, mintha más jellegű függősége lenne. Erre példákat most nem szeretnék hozni. A kutatások szerint létezik azonban az ellensúly tényezők köre. Ez az ellensúly tényező, ebben a kontextusban, most ebben az előadásban, a testmozgás és alapvetően mindaz a kérdéskör, ami a testi neveléshez kapcsolódik. Előkutatásként kérdeztem meg néhány, az oktatási ágazatban tanuló technikumba járó kilencedikestől, hogy ők hogyan látják a veszélyeket és az ellensúly tényezőket. Alapvetően a digitális függőségre utaló kérdések és a testmozgásra vonatkozó kérdésekkel operáltam, hogy egyáltalán legyen egyfajta kiinduló alap ahhoz, hogy egy későbbi kutatásban mire hogyan tudunk kutatási problémaként rátekinteni, másrészt a képzési és a nevelési szándék fenntartása mellett mire érdemes rendkívüli módon hangsúlyt fektetnünk a technikumi oktatásban.

Az Alfa-generációról Mark McCrindle írta és kiadta az Alfa-generáció című könyvet a tavalyi évben. Innentől kezdve az Alfa-generáció nagyon erős ütemet futott, széles körben elterjedt a megnevezése és a generáció tulajdonságainak leírása különböző területek mentén. Látjuk a jellemzésükben, hogy ők, az alfák a digitális nindzsák. Hogyan és miért? Hát úgy, hogy beleszülettek a digitális világba, és minden digitális eszköz, kivált az okostelefon nagyon szépen és jól a kezükbe illik. Nézzük meg a minket, mint pedagógiával elkötelezetten foglalkozókat, különösen érdeklő jellemzőket, például azt, hogy gyorsan elsajátítja a digitális készségeket. Nem túlságosan részletezett ennek az irodalomfeldolgozási háttere, hogy lássuk pontosan milyen készségekről is beszélünk. Vannak referencia nélküli megállapítások, mint például az, hogy „egy európai felmérés szerint”. Nos ezek azok a kedvenc részek az ismeretterjesztő, vagy tudományos bulvárban, amikor ilyesfélék szerepelnek a szövegben, hogy egy európai felmérés szerint vagy némely kutatás alapján, vagy brit tudósok azt mondták, hogy … Kétségkívül, a tudományosság látszatát keltve ezeket jól el lehet adni és különböző narratívák sztereotipikus tudásbázisát alkothatják. De nincs semmilyen referencia, nincs mögötte hivatkozás, nem látjuk azt, hogy mi alapján történik a ténymegállapítás. Kerestem én is ilyen európai felmérést, de igazából nem találtam, így valószínűleg az én promptolási képességemmel van még probléma. Én csak digitális vándor vagyok, tehát nekem ezt nagyon nehéz még éreznem, tudnom és átélnem. Ezen kívül ők a multitaskingnak a mesterei, és gyorsan váltanak a technológiák között. Jó néhány olyan ismerősöm van, aki ezt ragyogóan csinálja. Olyan is, aki az Y-generációba tartozik. De hát ugye itt most egy egész más sztori van, hiszen az alfákról beszélünk.

Ők az online identitásépítők, tehát online közösségben építik online identitásukat. Ha egy kicsit szétnézünk az online közösségekben, szerintem döbbenetes dolgokat látunk: a korábbi generációkból egész sokan építik az online identitásukat. Az offline és az online világ közötti egyensúly megbomlása viszont komoly mentálhigiénés kockázatokkal jár. Erre viszont kifejezetten jó adatokkal, kutatási eredményekkel rendelkezünk.

Mi jellemző még az alfára?

Azonnali kielégülésre vágynak, tehát azonnal és gyorsan várnak el mindent az információk tekintetében. Ha nem az információkról beszélünk, hanem valamire szüksége van egy Alfa-generációsnak – aki most még mondjuk csak a „Mi ez?” korszakban van, vagy egy picivel később –, akkor valószínűleg a fenekét földhöz veri, és hisztizni fog, ha a boltban nem kapja meg, amit szeretne. Azonnali kielégülésre vágynak …

Jó, megvannak erre a bevált módszerek, hogy ilyenkor mit tudnak tenni a szülők. Mi a nevelési helyzet ilyenkor? Erre a szituációra azért próbálok rámutatni, hogy tovább gondolva lássuk, másokkal is előfordult már, hogy azonnal szeretnének gyorsan bármiféle jutalmat, pénzt, paripát, fegyvert megkapni életútjuk különböző állomásainak különböző szituációiban. Lehet, hogy ez bekövetkezik, lehet, hogy nem. Ha nem, az nyilván frusztráció. A frusztráció tolerancia képességének kifejlesztése és folyamatos fejlesztése nemcsak családi nevelési, hanem köznevelési feladat is, tehát azért ez a kisgyermekneveléstől kezdve az óvodán keresztül elég jó sávon fut.

Aztán persze látjuk, hogy érzékeny a globális problémákra. Még az éghajlatváltozás, a környezetvédelem, a fenntarthatóságra nevelés és a társadalmi igazságosság problémái is megjelenhetnek, sőt meg is jelennek egyes nevelési színtereken. Az előző generációk esetében is megtörténhetett és – általában – a gondolkodó embereknél ezek a problémák fölvetődnek. Az viszont, hogy egy olyan világban nőnek föl az alfák, amikor a sokszínűség és a tolerancia fontos értékek, de mi van akkor, ha pont nem? Tehát, hogy mit mondunk ezzel a korszakkal kapcsolatban egyáltalán. A másik, hogy globális kapcsolatok lehetőségei miatt könnyebben megértik és elfogadják a különböző kultúrákat, és aki a nemzeti nyelvébe be van zárva, csak egy abszolút egyszerű kérdés. Kettő, hogy mikor fognak interkulturális projektben részt venni a nyolc évesek, illetve hogyan fognak globális problémákra választ generálni. Tehát ez is egy probléma.

A problémák jelentős része a generációk korszakolásával kapcsolatos, de van egy mélyebb tartam is ebben. Nézzük a problémákat, ami azért izgalmas, mert egy csomó sztereotipikus tudás van benne, amit részben lehet igazolni és korábbi kutatásokban is elég jól látszik, hogy a Z-generációnak milyen bajai vannak. Itt van a digitális függőség. Egész jó eredményeket érnek el kollégák, amikor digitális detox keretében programokat futtatnak, és a fiatalok is érzik, hogy ez jó tud lenni, mert egy csomó minden más készségünk, képességünk tud fejlődni, hogyha leszakadunk a telóról. A problémákat a szakirodalom nyilván tudja, alátámasztja, a szociális izolációt is. Mi pedig látjuk a vicces jeleneteket, amikor két gyerek vagy tinédzser, vagy fiatal hallgató beszélget egymással telefonjaikon, de egymástól két méterre ülnek. Mindaddig mosolygunk, amíg a párunk nem ír ránk Messengeren, hogy kész az ebéd, s át nem lépünk a szomszédos szobából az étkezőbe … Ezt lehetne még fokozni természetesen.

A figyelemhiány, hogy nehezen koncentrálnak valamire hosszú távon, gyakran felszínesen gondolkodnak. Érzik ebben a sztereotípiát? Ha valakire azt mondják, hogy alfa, az hosszú távon nehezen koncentrál, baj lesz vele a munkaerőpiacon, az iskolában és a többi.

Felszínesen gondolkodnak? Ez megint csak sztereotipikus megállapítás, és mihelyst azonosítunk egy alfát, élhetünk ezekkel az előítéletekkel.

Következő, gyakori diagnózis náluk az ADHD. Miért is? Van talán összehasonlító vizsgálati adatunk arra vonatkozólag, hogy az Y-generációban vagy a Z-generációban mennyi ADHD-s van? Mit tudunk a felderítésről, a diagnosztikáról, és egyáltalán az ADHD-nak az egész keletkezési történetéről? Hol vannak a hivatkozások? Mondhatjuk persze, hogy a műfaj az ismeretterjesztés, a platform online magazin, nem online szakfolyóirat … Igen, de a felelősség, hogy milyen ismeretet terjesztünk az szerkesztői, illetve a mi esetünkben: pedagógusi.

Nézzük meg a kritikákat! Az ifjúságkutatás felől Nagy Ádám professzor komolyan foglalkozik az ifjúsági generációkkal hosszú évek óta. Ő egyrészről légből kapottnak mondja az alfának a létezését generációként, kiemelve, hogy nagyon gyerekcipőben jár tekintettel a korosztályok életéveire.

Végeredményben „Z 2.0”-generációként látja az alfákat, akik továbbviszik a Z-generáció örökségét. Az alfákkal nagy valószínűséggel ez történhet, az Alfa-generációval kapcsolatos vizsgálatok ilyet prognosztizálnak. Generációkutatás szempontjából egyfajta jövendőmondás lehet, hiszen még nincs evidencia, tehát nincs mögötte bizonyíték. Néhány óvodavizsgálat alapján – hogy generációs elméletekhez illő alátámasztást tudjunk tenni – ez nem fog működni. Ez van, tehát a kritikának a vezérfonalában.

Egyáltalán generáció, tehát mi ez a generáció?

Az értelmező szótárban két vonulat van, ami megjelenik. Egyik a biológiai értelmezés, a másik a szociológiai értelmezés. Ez elég erőteljes, mármint a szociológiai értelmezés, történelmi tér, idő, generációs problémák, nemzedéktudat, hogy ilyen hívószavakat mondjak, és az a tudat, hogy ők tudják azt, hogy mi abban a generációban vagyunk, és ilyen értékeink vannak, ilyen küzdéseink, ilyen tevékenységeink. Az azért jól belátható, hogy a bétáknál abszolút nem, az alfáknál is nehezen beszélhetnénk arról, hogy közös generációs tudat lenne.

Generációelméleteket főleg a szociológiai eredetű megközelítésekből adódóan fogjuk majd itt látni. Nyilván három jeles magyar tanulmány alapján is áttekinthetők, ezekre hivatkozom, megemlítve generációelméletek képviselőinek gondolatait. Így Mannheimre például a fentiekben elhangzottak szerint utaltam. A ciklikusság megjelenése az értékrendekben és a generációs viselkedésekben, melyek gazdasági-társadalmi korszakokat és fordulópontokat jelölnek, alaptézise a Strauss-Howe generációs elméletnek, mellyel a történelmi változásokat és az ismétlődő jellemzőket magyarázzák a szerzők. Magyar kutatóknál látjuk, hogy a szocializációs közegeket vizsgálta Trencsényi László és Nagy Ádám, detektálva, hogy a generációk szocializációjában a család és az iskola hagyományos közegei mellett a szabadidő és az információs társadalom virtuális terei egyre inkább megjelennek a 60-as évektől. Nyilvánvalóan a hangsúlyok eltolódnak a virtuális tér irányába.

Az Egyesült Államokhoz vagy az angolszász területekhez kötődő szakaszolásokban és felosztás szerint látjuk az eredetit, tehát a veteránokat, de látjuk majd őket építőként is, akkor ott vannak a boomerek, digitális bevándorlók, digitális bennszülöttek, a Z-generáció, Alfa-generáció, és hát élünk azzal a megközelítéssel, hogy azért a generációknál, amikor megpróbálnak egy profilt, egy leírást adni, óhatatlanul is megjelenik a millennium környékén a digitális világ és a médiafogyasztás korábban is, és ez egy elég jellemző generációs tapasztalatnak tűnik. Így aztán a digitális generációkat kezdi a kutatók jelentős része föltárni, és alapvetően a generációk digitális technológiához kapcsolódó viszonyával foglalkoznak.

Egy másik szerző, amikor megpróbálja összehasonlítani a generációkat és időrendi területi korszakolást adni, akkor egy elég bonyolult ábrát állít össze, amelyen rögtön szembetűnik, hogy hatalmas csúszások vannak a korosztályok között, hogy nem teljesen egyezik meg a megnevezős történet. Egyes helyeken persze igen, és az is jól kidomborodik, hogy sajátos magyar tapasztalatok is vannak. Röviden csak annyit szeretnék megjegyezni, annyi személyeset, hogy én bizonyos szempontból lehet, hogy boomer vagyok, de természetesen az is lehet, hogy Generation X. Ha a digitális technológiához való viszonyomat nézzük, akkor persze lehetek digitális bevándorló is.

Elérkeztünk a Generation Alpha szerzőjéhez. Nézzük meg, hogy mi is van itt a képen!

Látjuk, hogy vannak az Építők, a Boomerek, a Generation X, a Generation Y, a Generation Z és a Generation Alpha. Nézzük meg a vezetői stílusokat, illetve az ideális vezetőket! Nemcsak digitális szempontok, hanem a HR és a munkapiac is felfigyelt erre a kérdésre, és nézik, hogy a generációkra mi a jellemző, hogyan vezetnek stb. Retrospektíven persze, tehát az építők lehetnek kontrolláló vezetők, és hát náluk a parancsnok az ideál típus. Erre irodalmakat bizonyára lehet találni. Az irányító vezetőre, aki gondolkodik, erre is látunk példát. Látjuk a koordináló vezetőt, aki tevőlegesen részt vesz a munkában, de az iránymutatót is, aki támogat. Ott van a megerősítő vezető, aki természetesen kollaborál, együttműködik. Majd az alfáknál látjuk az inspiráló vezetési stílust és ideáltípusként az alkotótársat … Azért ez komoly jóslás ugye?

A lényeg, hogy a HR-ben milyen recepciója van a generációs elméleteknek. Na és miután ide eljutottunk, bevallom, hogy ugyan a promptolásban nem vagyok jó, de azért a Google AI-t megkérdeztem a generációs elméletek kritikájáról, angolul. Egész szépen összeszedett válaszokat adott. Nyilván lehet látni azt is, hogy milyen irodalmak alapján, milyen jellemző kritikákat tárt elénk, így a módszertani hibák, a sztereotípiák, az áltudományosság veszélye kerül elő hangsúlyosan.

Megnézhetjük kiemelten a módszertani hiányosságokat. Azt gondolom, hogy nincs konszenzus a tekintetben, hogy mik ezek a generációs határok. Nyilvánvalóan nagyon kevés az, hogy jelentős különbség lenne a generációk között pusztán a születési dátumok csoportosítása alapján. Életkori sajátosságok, történelmi szituációk, társadalmi helyzetek, egyéni pszichikus és biológiai jellemzők varianciája sokkal jelentősebb módon meghatározza az életutat. Látjuk, az információs paradigma felől is van kritika. Arra hívja fel Buda András a figyelmet, hogy a digitális világ is folyamatosan változik, tehát nem lehet feltétlenül beszorítani a generációk tagjait egy-egy statikus helyre, főleg, ha megvan az akarat a változásra. A következőkben egy olyan példát hoz, ami valójában szociológiai kritika. Nem ugyanazok a feltételek a különböző társadalmakban élők között. Más lett a helyzete egy középkorú adminisztrátornak a fejlett világban. Nyilvánvalóan a fejlett világ nyomortelepein is más a helyzet, tehát komoly szociológiai tényezők vannak, amelyek meghatározzák azt, hogy ki hogyan használja például az információs társadalomnak a lehetőségeit. Szociológiai megközelítésből is azt hangsúlyozzák a szerzők egyébként, hogy a státuszok között milyen különbségek vannak, és hogyan, mit okozhatnak jövedelmi különbségek, területi egyenlőtlenségek, az internettel való ellátottság és a többi.

Az is egészen jól látszik, hogy a magyarországi vizsgálatok találnak a médiagenerációk között bizonyos, statisztikai értelemben igazolható sajátosságokat. Szignifikáns különbségek vannak a nemzedékek médiafogyasztásában, tehát ezt el tudjuk fogadni tényként. Az empirikus adatok elemzése felhívja a figyelmet arra, hogy néhány évre eltolt generációs határvonalak nagyon hasonló eredményeket hoznak, vagyis egyrészt a határoknak a megszabása valószínűleg nem működik ilyen módszertani alapokkal, vagy nem léteznek ezek a határok ennyire élesen.

Az alfák, mint Z-ék feltevéssel élve, a testi neveléssel való kapcsolódást fenntartva, a sporttudományi területen több friss kutatási adatot látunk. Az online tevékenységek dominanciája átlagosan napi hat óra, és amikor ezt nézik, hogy a Z-generációs sportolók hogyan élnek a digitális térben, akkor nagyon érdekes információkhoz jutunk, üzeneteket váltanak, csetelnek, videókat néznek és játszanak főként. Természetesen abból indulnak ki a szerzők, hogy a személyes kommunikáció, olvasási koncentráció romlása benne van – generációs sajátosságként – a túlzott képernyőidő vámtarifájában. Ám az aktív tartalomgyártás is itt van, ami elméletileg fejlesztheti a kreativitást. Összességében azonban megvan a veszélye annak, hogy a mozgás és a sport háttérbe szorulhat. Az a baj, hogy ez utóbbi tulajdonképpen ellensúlyozná a túlzott online tevékenységek negatív hatásait egyrészt, másrészt pedig a közösségélmény, és mentális egészségnek az ágense.

Amikor megkérdeztem Alfa-generációsnak látszó diákjainkat legjobban szeretett szabadidős tevékenységeikről, az kirajzolt egy mintázatot. A barátokkal való programok ott vannak a legtöbb említést kapott tevékenységek között, és ezt a sétálással is kiegészíthetjük, hiszen valószínűleg ezek a fiatalok nem egyedül sétálnak, hanem a barátaikkal. A második legtöbb említést az edzés és sport összevont tevékenységkategória kapta, majdnem azonos számban a legtöbb említést kapott zenehallgatással. Az, hogy a telefonozás, az online- és videójáték, a filmnézés, a sorozatnézés bekerülnek még viszonylag nagyobb arányban az említések közé, nem meglepő. Mindösszesen 68 diákot kérdeztem és 204 válaszlehetőség volt. Ami rendkívüli módon izgalmas volt, hogy a sport mennyire van jelen az életükben. Elég masszív választ adtak: 50%-uk egyáltalán nem sportol. A fentiek alapján pedig kedvelt szabadidős tevékenységek körébe csak 28%-uk sorol edzést vagy sporttevékenységet.

Kilencedik évfolyamosokról beszélünk. Nem azt kérdeztem a sporttevékenységekre vonatkozóan, hogy igazolt versenyzők-e, meg nem is azt, hogy van-e valamilyen felmentésük, mert versenyzői igazolással rendelkeznek a mindennapos testnevelés alól. Pusztán azt, hogy mit sportolnak. Ebben van egy lehetséges torzító hatás. Ennek részletezésére most nem térek ki, mert ennek vizsgálata azzal együtt, hogy miért ennyire erőteljesen jelenik meg a küzdősport meg a harcművészet, nem került fókuszba. Fontos információ, hogy a klasszikus sportágak például, amelyeket kipróbálnának – röplabda, kosárlabda, foci, kézilabda - minden iskolában rendelkezésre áll.

Hány órát töltesz digitális térben hétköznap és hétvégén? Szerintem totálisan jó az adat, mert látszik, hogy többé-kevésbé, mint a Z-generációs átlag, tehát annyit töltenek ott.

És az óvodásokat, hogy látják?

Elmondták, hogy azok nagyon függők. Tehát az óvodások azok hihetetlenül függők, és hogy a szülők hibájából, tehát van egy nagyon markáns vonal, hogy a szülőnek az a hibája, hogy odaadja a telefont a gyereknek. Hogy aztán persze ez mennyire közösségileg közvetített sztereotipikus tudás a diákjainkban ezt nem tudom megmondani, mert odáig még nem jutottunk a vizsgálatban, de ott van, és hogy a szülői felelősség kérdése is ebben szerepet játszik.

A testmozgás fontos-e az óvodában? Sok érvet mondtak, hogy miért az. Mozgásfejlődés, ritmusérzék, izomfejlődés, teherbíró képesség, szellemi, testi, mentális egészség, tehát nagyon sok mindent elmondtak ezzel kapcsolatban, meg néhány nevelési szempontot is. Ha megnézzük, hogy mennyire vannak benne az óvodások a digitális világban, akkor a csoportosítható válaszaik alapján az látszik, hogy túlságosan benne vannak, a szülők hibájából túlzottan, illetve a szülői neveléstől függően.

Az iskolai vonal vagy az óvodai vonal nyilván nincs még benne, kilencedikesekről beszélünk. Biztos, hogy válaszaikban a testmozgás fontossága az egészség szempontjából, fejlődés szempontjából jelentős. Számomra ami meglepetés volt az az, hogy a szelektív hatásrendszer működtetésének nevelési szempontját vélem fölfedezni a válaszok mintegy 16%-ában, ugyanis szerintük lényeges, hogy ne lustálkodjanak, ne tunyuljanak el az óvodások.

Összegezve az eddigieket, „alfáink” többsége Z médiagenerációs átlagos heti óraszám szintjén tölti idejét az online térben. Kifejezetten csak erről a három oktatási ágazati képzésben tanuló technikumi osztályról tudok beszélni. A sport háttérbe szorult saját tevékenységrendszerükben, bár a testmozgás fontosságát az óvodás korosztálynál lényeges érvekkel támasztják alá. Az óvodások túl sok időt töltenek a digitális térben, és a mindennapos testmozgás fontosságát az egészség és a fejlődés szempontjaival támasztják alá, ami ígéretes, mert innentől kezdve nagyon sok kiegészítő érvet hozzá tudunk tenni, és vélhetően az egészségnevelési szempontokat is lehet erősíteni ezeknél az osztályoknál a technikumi tanítási - tanulási folyamatokban. Mivel a kilencedik osztályosoknál többen óvodapedagógusok lehetnek pár év múlva, ez lényeges előzetes tudás a szakmai képzésükben.

Köszönöm szépen a figyelmet!