14. Z-szak: Elmélet helyett gyakorlat 8 egyetemi városban – Miért érdemes beiskolázni, jelentkezni a természettudomány-környezettan rövid ciklusú tanárképzésekre? Az első végzettek tapasztalatai

2025 - Dr. Weiszburg Tamás – Tanárok és természettudomány(ok) a felső tagozaton és a szakképzésben: Első eredmények egy több évtizedes elméleti szakmai vita gyakorlati (rész)megoldására a tanárképzésben és az iskolában – A "Z-szak”

Csak megerősíteni tudom Gloviczki Zoltán rektor úr szavait: magunknak, magunkból építkezünk, minden évvel egy picit nagyobb hatásunk van, mindig vannak újak, akik valamilyen módon tudnak erről. De az is fontos, hogy időnként megálljunk és valamilyen számvetést csináljunk. Tavaly is volt egy szekciónk ezen a konferencián. Akkor magát a Z-szakot próbáltuk bemutatni, alapjaiban. Előtte a szakról a köznevelésben nem volt semmilyen rendszerezett kommunikáció.

Most arra gondoltunk, hogy két olyan témát hoznánk elő, amelyek rendszeresen kérdőjelként jelennek meg a szakkal kapcsolatos beszélgetésekben, szakmai vitákban. A szekció első felében, a szünet előtti részben megpróbálnánk megfordítani a dolgot. Eddig általában azt hallottuk, hallgattuk, amikor egy-egy – legjobb szándékú, őszinte hitű – kémiatanár vagy fizikatanár elmondta azt, hogy miért istentelen megközelítés, ha itt nem pontosan azokat a diszciplínákat szeretnénk tanítani és úgy, abban a mélységben, ahogy már apáink, sőt nagyapáink is tanították; és hogy milyen kárai lehetnek mindennek. Mi mindig tisztelettel meghallgatjuk őket, és el is gondolkodunk a véleményükön.

Én, személy szerint minden alkalommal a jószándékú aggodalmat érzem ki ezekből a kommentárokból, hiszen ezek a kollégák abban szocializálódtak, azt tartották, tartják jónak, és abban reménykednek, hogy vissza fog állni az 50 éve még működött status ante quo. Megkockáztatom, lehet, hogy azért is jelentkeztek annak idején tanárképzésre, legalábbis egy részük, mert azt a mintát szerették volna követni, amit már ők is megéltek diákként a saját közoktatási tapasztalataik során.

Ebben a szekcióban ezt megfordítottuk: megkértünk három olyan kollégát, akikről nem lehet azt mondani, hogy nem vérbeli kémikus, fizikus vagy biológus hátterük van, de mégis úgy gondolják– sok évtizedes tanítási tapasztalattal különböző szinteken –, hogy látnak a Z-szakos megközelítésben fantáziát a felső tagozaton. Most nem menekülésként gondolom a felső tagozatra korlátozni magunkat. A gimnázium egy teljesen külön helyzet. Sőt általánosabban a középfokú oktatás, a szakképzés, technikum stb. mind-mind külön helyzetek, de ezeket nem kezeljük eléggé differenciáltan a tanárképzésben sem. A felső tagozat sok szempontból még egységesebb képet mutat, vagy mutathatna, ha a mostaninál hatékonyabban tudnánk megteremteni a feltételeket. A negyedik előadó kolléga pedig saját kutatásai és tapasztalatai alapján olyan példákat fog megmutatni röviden, amelyek a tankönyvíró és Nat-ot kidolgozó tanárok fejében meglévő diszciplináris tagoltságból adódóan párhuzamosságokhoz vezetnek, nehézségeket okoznak. Van, ahol „csak” kidobott időt, fölösleges duplikációkat eredményeznek ezek a helyzetek, de sajnos elég gyakran még jelentős tartalmi inkoherenciák is megjelennek.

Lesz tehát négy ilyen rövid felvezetés, és utána ők négyen, kiegészülve Angyal Zsuzsa tanárnővel beszélgetnek ezekről a kérdésekről. Azt remélem, hogy mi magunk is többek leszünk ezáltal. Hogy mi a jó megoldás, mik a jó döntések a mi helyzetünkben, azt nem tudom. Nyilván érzek, mindannyian érzünk dolgokat, és ezek határozták meg a Z-szak gondolatának megszületése óta eltelt öt évben a cselekedeteinket, ezek alapján mozdulunk. A másik oldalról viszont sokkal határozottabban tudom azt, hogy mi az, ami nem jó, mi az, ami helyett alternatív megoldást kell keresni. Azt gondolom, hogy ezek a dolgok kötnek itt most össze minket, és ezek adnak reményt arra is, hogy előre tudjunk menni.

A második részben – a szünet után – pedig egy olyan beszélgetés lesz, amire én magam is nagyon kíváncsian várok, hiszen most kapunk egy tükröt szerencsére két intézményből is – Nyíregyházáról és Budapestről – frissen végzett, Z-szakos diplomát szerzett kollégáktól, hogy ők ezt hogyan élték meg belülről. Azért is várok erre nagyon, mert tartozom azzal a vallomással, hogy az ELTE TTK-n sok évtizede szinte csak a nappali képzésekben tanítottunk. Nekünk nem volt tapasztalatunk igazából rövid ciklusú tanárképzésekkel – mint ahogy Egernek és Nyíregyházának, tehát a klasszikus tanárképző intézményeknek volt.

Akik most érett felnőttként kerülnek be ebbe a rendszerbe másként tanulnak, más a tudatosságuk, másként lehet őket segíteni a sikeres tanulásban. Akik már korábban is tanárként dolgoztak, akiknek már van egy kialakult iskolai hátterük, biztosan erősebb érdekérvényesítő képességgel mennek vissza az iskolába a megszerzett, vagy csak megerősített Z-szakos szemlélettel, mint az érettségi után kezdett képzésből kikerülő pályakezdő kollégák. Több száz ilyen végzetről beszélünk a következő egy-két évben. Ez azt jelentheti, hogy országszerte hamarabb jelenhet meg a tényleges hatása a Z-szakos gondolatnak (mert ez alapvetően egy gondolat), mintha felmenő rendszerben arra várnánk – ahogy sok paradigma esetében megtörtént már a történelemben –, hogy a korábbi paradigma képviselői elhagyják a tantestületeket. Úgyhogy én nagyon örülök, hogy létrejött ez a szekció.

Kiemelten szeretném megköszönni Gloviczki Zoltánnak, hogy tavaly és idén is elvállalta a szekció moderálását Ez egy rendkívül fontos jelzés nekünk is itt bent, meg talán azoknak is, akik még gondolkodnak, hogy most az ajtó melyik oldalán legyenek; és nem kevésbé nektek, akik rászántátok a napotokat erre programra. Van, aki szabadságot kellett, hogy kivegyen, van, aki másképp oldotta meg, hogy el tudjon jönni, és most egy kicsit együtt tudjunk gondolkodni. Ez tipikusan egy olyan szak, ezt már szerintem a budapestiek hallották tőlem, ahol a legnagyobb akadálya a szak sikeres megvalósulásának mi magunk, a szakot elindító tanárok vagyunk: mi sem tudjuk függetleníteni magunkat előzményeinktől, berögződéseinktől. Mi sem lehetünk soha „ideális” Z-szakosok.

Amit remélek tehát itt a következő néhány órában, az egy közös fejlesztési gondolkodás, ha úgy tetszik, egy igazi műhelymunka. Én ezt várom, és ennek keretében köszönöm meg a lehetőséget, és adom vissza moderátorunknak a szót.