14. Z-szak: Elmélet helyett gyakorlat 8 egyetemi városban – Miért érdemes beiskolázni, jelentkezni a természettudomány-környezettan rövid ciklusú tanárképzésekre? Az első végzettek tapasztalatai

2025 - Prof. Dr. Lente Gábor – A tanár szemlélete meghatározó – Mit nyerünk, ha nem bontjuk meg mesterségesen a felső tagozaton és a szakképzésben a természet egységét? Reflexiók a szaktudományok oldaláról – Kémia

Az idei rövidciklusú kémiatanár felvételiről egy emlékem felidézésével kezdem. A felvételiző gyógyszerész volt, olyan képzésbe jelentkezhetett, amelyben két félév alatt szerezhet kémiatanári diplomát. Ez a hölgy már most sikeres vállalkozást működtet Pécsett kémia érettségire való felkészítésre. Mondhatnám azt, hogy nyilván pénzért csinálja, nem is kevésért úgy, hogy nincs hozzá kémiatanári végzettsége. Most állami költségen, számára tandíj nélkül fogjuk kiképezni. A versenytársa Pécsett egy olyan hölgy, aki körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdte el a kémiatanári szakot, de még nem fejezte be, mert neki is van egy sikeres vállalkozása, ami a kémiai érettségire készít fel, és az leköti az idejét. Annyira, hogy azt a két-három kurzust, ami még szükséges lenne a tanári diploma megszerzéshez, nem sikerült elvégeznie. A harmadik pécsi szereplő ezen a piacon, aki szokott kémia érettségire felkészíteni és kémiából korrepetálni, valóban diplomás kémiatanár. Tanulmányai alatt plusz ösztöndíjat is kapott, aminek a későbbi feltétele az lett volna, hogy a magyar közoktatásban dolgozik meghatározott ideig. Ő úgy döntött, hogy inkább beiratkozik a fogorvosi képzésbe, s a korábban kapott ösztöndíjat visszafizeti, ehhez megvan a szükséges bevétele.

Ezek a jelenségek szerintem arra vezethetők vissza, hogy ma Magyarországon a közoktatásban nincsen kötelező kémiatanítás. Ami van helyette, az a kémiaórának nevezett kötelező időtöltés. Ennek az oka szerintem teljesen egyértelmű: nincs meg a humánerőforrás ahhoz, hogy Magyarországon a kötelező kémiaoktatás úgy legyen, ahogy azt a Nemzeti alaptanterv előírja. Ennek illusztráláshoz hoztam néhány diát is.

Augusztusban megjelent egy cikkem a Magyar Tudomány című folyóiratban, abban a különszámban, amelyet – a Magyar Tudományos Akadémia alapítása 200. évfordulójának tiszteletére – a Kémiai Osztályon állítottak össze. Megfogyva és lassan meg is törve: magyar kémiaoktatás a 21. században[1] – ez a cím. Adatokat szeretnék bemutatni ebből a cikkből arról, milyen a jelenlegi helyzet. Először a kémiatanárok korfáját mutatom be. Ehhez lehet adatokat igényelni az Oktatási Hivataltól. Később kiderült, hogy nem a kémiatanárokról adnak adatot, hanem a kémiát tanító tanárokról, ami nagy különbség manapság. A korfa egyébként nem különbözik jelentősen a magyar tanárok általános korfájától. De az abszolút számokat nagyon-nagyon torzítja, hogy azok is benne vannak, akik képesítés nélkül tanítanak kémiát. Az Oktatási Hivatal nem tud adatot adni, hogy a kémiát tanító tanárok közül hánynak van képesítése is erre. A közérdekű adatigénylésre ilyenkor hivatkoznak valamiféle bírósági állásfoglalást, miszerint ők adatelemzésre nem kötelezhetők.

A következő ábrán a magyar népesség 2025-ös korfáját mutatom be. Ebből egyelőre azt szeretném kiragadni, hogy az a korosztály, akik az elkövetkező években fognak majd érettségizni, éppen egy demográfiai síkságon van, tehát az elkövetkezendő években nem lesznek kevesebben azok, akiket tanítani kell. Az erőforrásproblémát a demográfia így nem fogja megoldani. Viszont ez a magyar népesség teljes korfája, ami alkalmat adott arra, hogy a tanárkorfával összehasonlítsam. Ennek eredménye a következő ábra.

Ebben elosztottam az egyes éveknél a kémiát tanítók számát az adott év populációjának teljes létszámával. A vízszintes tengelyre pedig az érettségi évét tettem. Ebben jól látható, hogy a kémiatanárhiány gyökerei az 1980-as évek közepére nyúlnak vissza. Maga a hiány nem ekkor kezdődött, a lejtmenet indult el. Ezt a lejtmenetet az első évtizedében az abszolút számokban még elrejtette a Ratkó-unokák demográfiai hegye. Az 1990-es évek végére azonban már nagyon markánsan látszódni kezdett a jelenség. A függőleges tengelyen tehát azt látjuk, hogy az adott korcsoportnak hány ezreléke tanít ma. Ez egészen drasztikusan csökkent. Volt egy kis visszafordulás 2010 környékén, ez nagyjából annak a hatása, hogy az osztatlan tanárképzést újra bevezették.

Az utolsó ábrán azt mutatom be, hogy a kétszintű érettségi bevezetése óta hányan választották érettségi tárgyként a kémiát. Meglehetősen stabilan 3000-t kissé meghaladó létszámokat látunk az utóbbi időben. Emlékeztetnék a társadalmi korfára: egy évben manapság 100 ezer ember éri el a 18 éves életkort Magyarországon. Tehát a kémiaérettségi kapcsán a tanítandók 3%-áról beszélünk. Ahhoz, hogy őket jól megtanítsuk a kémiára, még mindig megvannak a humánerőforrások, s a következő tíz évben is meglesznek.

A kérdés az, mi legyen a maradék 97%-kal? Akinek nem fontos a kémia. Megkockáztatom, hogy még legalább 10% van, aki egyébként a természettudományok iránt érdeklődik, akiknek ez a hagyományos kémiaoktatás mehet tovább, de még mindig megmarad majdnem 90%, akit valahogy egészen másképpen kellene tanítani a közoktatásban. Én egy ilyen változás megalapozásának lehetőségét látom a Z-szakban. Hozzáteszem, ritka kivétel vagyok ilyen szempontból a kémikustársadalomban, kollégáim túlnyomó többsége nagyon-nagyon nem hisz ebben.

Ezekkel az érvekkel szeretném elmondani, hogy miért elkerülhetetlen a dolog. Mit lenne jó elérni így? Van egy számomra nagyon megdöbbentő kérdés, amelyet szülőktől többször hallottam már. Elmondják, hogy a gyermekük szereti a kémiát, de aggódnak amiatt, hogy mit tud majd csinálni az életben, milyen munkát végez, ha egyetemi kémia szakot végez el? Ha az eddigi évtizedek kémiaoktatásával még ezt a lécet sem sikerült átugranunk, akkor az egy borzasztó szomorú helyzet. Hasonlóan mellbevágó az a kérdés, amikor egy szülő a kémia szakra jelentkező lányáért aggódik mondván: a kémia nem lányoknak való. A természettudományos oktatás megújításától azt remélem, hogy mondjuk 30 év múlva az utódomnak nem kell majd ilyen kérdésekre válaszolnia.

[1] https://akjournals.com/view/journals/2065/186/8/article-p1529.xml?rskey=jWkMkT&result=1