2025 - Petránné Képes Gizella - Az Óvodai nevelés szekció összefoglalója

Első előadónk Dr. habil. Varga László, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Neveléstudományi és Pszichológiai Intézet dékánja, egyetemi docense volt. Előadásának címe: a „Nevelés és/vagy nevetés – humor a pedagógiában” volt.

„ Másfél óra áll rendelkezésemre, hogy egy picit a humorpedagógia és a neuropedagógia világába elvigyelek benneteket „ – kezdte előadását Dr. habil Varga László, aki bevezetőjében elmondta, hogy a konferencia témájával koherensen a tudományt ünnepelve, szeretné a szekció résztvevőit kicsit ellazítani, de legfőbb célja az, hogy megerősítse a jelenlévő pedagógusokat mindabban, hogy „… amit eddig az óvodák világában tettetek, vagy tesztek, azért egy óriási köszönet jár.”.

Az előadás a neuropedagógiai kutatásokra építve vezette be a résztvevőket az érzelmek, a humor, a jólét, a nevetés, a vidámság világába. „…Azért vezetem be a neuropedagógiával, mert a humor is az agyban keletkezik, tehát tulajdonképpen az agynak a terméke. Egyáltalán, hogyha jól érezzük magunkat, az mind-mind, még ha a szívünkhöz is kapunk, amikor megijedünk vagy meglepődünk, de hát az érzelmek is itt jönnek létre. … Azt mondják az agykutatók, hogy az agy nemcsak a gondolkodás szerve, és ezt kicsit a köznevelési intézményeknek is üzenem, akik állandóan tesztelik és lexikális tudással bombázzák a gyermekeket, hogy nem kéne ennyire, és több időt kellene fektetni az érzelmi nevelésre és a társas kapcsolatokra való nevelésre…”. A résztvevők szakmai büszkeséggel hallgatták az előadó ezzel kapcsolatos megállapítását: az óvodák még követik azt az alapelvet, hogy érzelmi nevelés, társas kapcsolatok során kiemelt szerepet kapnak a körjátékok, ahol is meg fogjuk egymás kezét, egymás szemébe nézünk. A játék mindenek feletti érvényesítésével – játékkal, mesével, szeretettel – szükséges az óvodás gyermekeket a mindennapok során nevelni – hangsúlyozta az előadó. Az óvodában a holisztikus tanulásnak kell érvényesülnie, hiszen a gyermek holisztikus gondolkodású. Helyesen, az óvodában 1–2 hétig foglalkozunk egy-egy témával hangzott el az előadásban.

Elhangzott: tudjuk, hogy a mai gyerekek már mások, tudjuk, hogy itt van a mesterséges intelligencia, de akkor hogyan tovább? Az előadás további részében a neveléstörténeti kitekintéssel elemezte az előadó, hogy az óvodás gyermekek nevelésében kiemelt szerepet kell kapnia az érzelemgazdag, szeretetteljes nevelésnek, hiszen az elmúlt évezredek során ennek eredményessége és hatékonysága nyert bizonyítást.

Az előadás teljességében hangsúlyosan érvényesült, hogy a gyermekkorban ható pedagógusi hatások végigkísérik életünket, ezért nagyon fontos, hogy mindig pozitív, megerősítő, bátorító attitűddel forduljunk az óvodásaink felé. Szakmai életutunk során a humor nélkülözhetetlen eszköz a kezünkben úgy a gyermekek érzelemgazdag nevelésében, mint saját kiégésünk megelőzésében.

Az előadás teljes tartalmában – melyben nagyon szuggesztíven, mindenki számára érthetően a kisgyermekkori neuropedagógiai kutatások eredményei hangsúlyosan jelen voltak – érvényesült az óvodapedagógusok munkáját értékelő, megtisztelően elismerő szemlélet.

A másfél órás előadás minden mondata szakmai értékként hatott a résztvevőkre, az előadás részei egymásra épültek, gördülékeny, humorral tűzdelt tudományos szemlélete kiválóan építhető be, a mindennapi óvodai nevelő-fejlesztő munkába. Mindenkinek kiemelten ajánlom figyelmébe, hogy a teljes előadás olvasható a kiadvany.suliszerviz.com online felületen.

Az előadás végén a teljes résztvevői kör egységesen fogalmazta meg: „Szuper volt! Végre a teljes előadás alatt érezhettük a felénk áradó szakmai bizalmat és köszönjük, hogy az előadás végén elhangzott: Isten éltesse az óvodapedagógusokat!”

Második Előadónk Szent-Gály Viola, az Oktatási Hivatal szakmai tanácsadója, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem PhD-hallgatója volt. Témájának címe: „Az óvodai nevelés szervezeti kereteinek korszerű értelmezése”.

Az előadást nagy szakmai érdeklődés jellemezte, melynek hátterét a 2025. szeptember 01-től hatályos Óvodai nevelés országos alapprogramja (ezután: Alapprogram) jelentette. Kiemelt érdeklődéssel várták a résztvevők az Alapprogram „Az óvodai élet megszervezése” fejezetének azon részét, melyben „A gyermekek a tanköteles korukat megelőző évben, a későbbi eredményes iskolai előrehaladáshoz fontos képességeik és készségeik fejlesztése érdekében az óvodai csoportokban naponta összesen 45 perces időkeretben, a feladatra differenciált, a gyermek egyéni terhelhetőségéhez igazodó – amennyiben az infrastrukturális adottságok lehetővé teszik, külön térben szervezett – iskola-előkészítő fejlesztő pedagógiai tevékenységben vesznek részt.”

Az előadó hangsúlyozta: „Fontos ezt jól értelmezni és helyén kezelni. Minden óvoda más, nem léteznek tipizált megoldások. Majd mindenki ezt várta, de ez nem létezik, helyi megoldások vannak, és egyedi gyerekek, mert mindenki különbözik, a gyerek és a felnőtt is…”

Azt az objektív tényt mindenkinek tudnia kell, hogy az első osztályt 4500 kisgyermeknek kellett megismételnie, ennek oksági háttere leginkább társadalmi hátrányokból erednek.

A módosított Alapprogramban hangsúlyosan jelent meg a szervezeti keretek változása, ennek okát részletesen – a szervezeti kereteket központba helyezve – az Alapprogram fejlődéstörténetén keresztül, a játék kiemelt szerepét hangsúlyozva elemezte az előadó.

Korunk gyermekének még „Soha nem volt ennyire szüksége arra, hogy a képernyő nélküli, elmélyült társas kapcsolódásokban játsszon, mint most…” – folytatta a témával kapcsolatos gondolatait az előadó, majd elmondta: „… az alapelv, hogy az iskolai életmódra való felkészítés az óvodába lépéssel kezdődik, az nem változott. Senki nem gondolta azt, hogy itt nagycsoportban kis iskolát kell tenni. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar oktatási rendszer olyan, hogy óvoda van és iskola van, nulladik évfolyam nincs, hivatalos iskola-előkészítő nincs, és a szülők egy csomó pénzt költenek magáncégeknek iskola-előkészítő foglalkozásra való befizetéssel…”

Az előadás témáját mindenki számára jól érthető módon a következők szerint összegezte az előadó: „Tehát két új szervezeti keret elem jelent meg 2025-ben, és azt szeretném rögzíteni, hogy külön szervezeti elemként szükséges tekintetünk erre a bizonyos iskola-előkészítő fejlesztő pedagógiai tevékenységre…” Az összesen 45 perces időkeret meghatározás azt jelenti, hogy a nap folyamán minden gyermeknek a tanköteles korát megelőző nevelési évben, naponta összesen 45 perces időkeretben iskola-előkészítő fejlesztő pedagógiai tevékenységben kell részt vennie. A hangsúly az „összes” kifejezésen van, melyet az adott napon kell biztosítani a gyermek számára, természetesen a differenciált képesség és készségfejlesztés során kiemelten érvényesülnie kell a játék mindenek felettiségének.

„Azt gondolom, hogy szakmailag az a legelfogadhatóbb… ha úgy közelítjük meg ezt a kérdést, hogy ez a bizonyos iskola-előkészítés lényegében egy irányított együttjátszást jelent a nagyokkal…”– osztotta meg gondolatát az előadó, majd Hűvös Éva szavaival fejezte be gondolatait, üzenve ezzel minden óvodapedagógusnak. „Szerencsére a gyerek évszázadok óta semmibe veszi a tudományos, szakmai kampányokat, és ezek ellenére, az egyéni fejlődés különböző periódusaiban, a legváltozatosabb trükköket alkalmazza.”(Dr. Hűvös Éva (1991): Megkondul a harang az óvodában, 82. o.)

Harmadik előadónk Csizmárné Gede Erika Judit igazgató – Miskolci Integrált Óvodai Intézmény; a Wesley Theológiai és Valláspedagógiai Doktori Iskola PhD hallgatója volt. Előadásának címe: „Mesterséges intelligencia használata az óvodában” volt.

Gondolatébresztőként az előadó felvetette azt a kicsit teológiai kérdést, „… hogy hol is van az ember és a gép közötti kapcsolat rendszere? Egyáltalán hogyan tudunk mi, óvodapedagógusok ebben a világban helyt állni? A konferencia java része arról szól, hogy a digitalizáció korszakában hogyan tudunk mi is úgy lépést tartani a hozzánk beérkező gyermekekkel, és egyáltalán mit tudunk belőlük kihozni, hogyan tudunk ebben a munkában közösen úgy részt venni, hogy a gyermek érdeke ne sérüljön, a személyisége formálódjon? A szülőkkel hogyan értethetjük meg azokat a felelősségi kérdéseket, amikről igenis ők döntenek otthon a négy fal között, és nem mi, az óvodai keretek között…”

Az előadó – szorosan kapcsolódva a konferencia egyik központi témájához (a mesterséges intelligencia szerepe a közoktatásban) – bevezetőjében arra kereste a választ, hogy miként találkozik a mesterséges intelligencia (ezután: MI) mindennapi jelenléte az óvoda hagyományos, személyességre épülő pedagógiai kultúrájával. Az UNESCO-ajánlásra hivatkozva az előadó rávilágított arra, hogy”… az MI nem csupán technikai kérdés, hanem etikai és neveléstudományi probléma is, hiszen az emberről alkotott képünkhöz viszonyítjuk…”.

A továbbiakban nagyon szemléletesen és impulzívan elemezte az előadó a nevelés emberképét a digitális korban, melyet a következőképpen összegzett: „Az óvodai mindennapokban ma is az érintés, a szemkontaktus, az empátia, az egymásra figyelés az a közeg, amelyben a személyiség valóban formálódni tud. Ezeket a minőségeket semmilyen algoritmus nem képes hitelesen modellezni; legfeljebb szolgáltatási környezetet teremt melléjük.”

Az előadó kiemelten hangsúlyozta, hogy a MI megjelenése nem vezethet a magyar óvodapedagógia hagyományos értékeinek feladásához, hanem a tudatos újraértelmezés jelenti a jövő útját, vagyis az óvodai nevelésben a MI csak annyiban tekinthető értéknek, amennyiben az emberi figyelmet és jelenlétet szabadítja fel, nem pedig helyettesíti.

Hasznos ajánlásokat kaptak a részt vevők a MI gyakorlati lehetőségeire az óvodákban:

• a pedagógiai tervezést és értékelést;
• a szemléltető anyagok személyre szabását;
• az intézményi tudásmegosztást, kommunikációt;
• a prezentációkészítést segítő MI rendszerek bemutatásával.

Az előadó hangsúlyozta, a MI rendszerekben közös, hogy „Az eszközöket a pedagógus használja, és nem fordítva; a szakmai kontroll és felelősség nem helyezhető át algoritmusokra.” Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy szükséges az intézményi szinten kidolgozott digitális stratégia, melyben „Világosan rögzíteni kell, milyen MI-eszközöket enged be az óvoda, milyen célra, milyen etikai és adatvédelmi korlátokkal, és hogyan biztosítható a belső tudásmegosztás, valamint a kollegiális kontroll.”

Az előadás végén kiemelt hangsúlyt kapott, hogy „A pedagógusnak úgy kell nyitottnak lennie az innovációra, hogy közben ragaszkodik az óvoda emberi teréhez: ahhoz a térhez, ahol a gyermek nem ’projekt’, hanem személy; nem adat, hanem arc, tekintet, hang, történet.” Az előadás záró üzenetét a következőként fogalmazta meg az előadó: „A gép gondolkodik, az ember érez. A MI addig lesz áldás az óvodai nevelésben, amíg az emberi figyelmet, kreativitást és jelenlétet szabadítja fel és nem veszi el tőlünk azt a kiváltságot, hogy gyerekekkel, szülőkkel, kollégákkal valódi, élő kapcsolatban formáljuk a jövőt.”

Az óvodai szekció munkáját eredményesnek értékelem, valamennyi előadó anyaga a konferencia témájával - „Hagyomány és modernizáció a XXI. századi oktatásban” – koherens volt. A konferencia témájához kapcsolódva hallhattak a résztvevők – és olvashatnak majd az érdeklődő olvasók – a mai magyar óvodai nevelést érintő színvonalas szakmai előadásokat. Minden óvodai szakember számára jó szívvel ajánlom a három előadás részletes, olvasható változatát a konferencia szakmai kiadványában, illetve a SULISZERVIZ Oktatási és Szakértői Iroda Kft. honlapjának kiadvany.suliszerviz.com oldalán.