2025 - Nagy Zoltán – Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal
A szekció munkacíme: „10 évesek a szakképzési centrumok” jól mutatja, hogy az átalakuló magyarországi szakképzés elmúlt időszakát kívánjuk bemutatni. Az előadások és a megvalósuló panelbeszélgetés célja a szakképzés megváltozó rendszerének általunk fontosnak tartott mérföldköveit számok és adatok segítségével bemutatni.
Nagy Zoltán – duális képzés a technikumokban
Nagy Zoltán a 2024/2025-ös tanév duális képzési részvételét elemezte, adóhatósági és szakképzési adminisztratív adatok összekapcsolásával. A szakképző iskolákban a tanulók túlnyomó többsége részt vesz duális képzésben, és retrospektív vizsgálat szerint nagyon magas arányban teljesítik a legalább 30 napos duális részvételt. A technikumokban ezzel szemben jóval alacsonyabb a duális részvétel, ágazatonként és területenként jelentős különbségekkel, miközben a felnőttképzésben részt vevők körében a legalacsonyabbak az arányok.
A 2024/2025-ben végzetteknél a technikusok mintegy fele, a szakképző iskolások több mint kétharmada vett részt legalább 30 napig duális képzésben, tanulói jogviszonyra szűkítve pedig még nagyobb a különbség a szakképzők javára.
Az előadás kiemelte, hogy a duális képzés a szakképzőkben már közel telítettséget mutat, míg a technikumokban még jelentős fejlesztési potenciál van, és a tanulói–felnőttképzési jogviszonyt külön kell kezelni a szakpolitikai célértékek meghatározásakor.
Dr. Hörich Balázs – tanulói életutak és lemorzsolódás
Dr. Hörich Balázs egy gráf-alapú, többéves életút-modellezést mutatott be, amely a tanulói státuszokat (évfolyam, intézménytípus, váltások) csomópontként, az évek közötti átmeneteket pedig élekként kezeli. Ez a módszer nemcsak a lemorzsolódási arányokat, hanem az atipikus utak (ismétlés, intézmény- és képzésváltás) és a kilépés időzítését is láthatóvá teszi, támogatva a rendszertervezést és a kockázati csoportok azonosítását.
A szakképző iskolákban a lemorzsolódás korán jelentkezik és tartósan magas: az első év után már jelentős a kilépés, a továbblépési arány a felsőbb évfolyamok között csökken, és a kilépési arány néhány év alatt magas szinten stabilizálódik.
A technikumban ezzel szemben alacsonyabb és késleltetettebb a lemorzsolódás, a tanulók hosszabb ideig maradnak a rendszerben, és a kilépés csúcspontja inkább 17–19 éves korban, gyakran pályamódosítással vagy munkaerőpiaci belépéssel függ össze.
Területi szinten a szakképzőkben Észak-kelet-Magyarország és Dél-Dunántúl, valamint néhány fővárosi körzet mutat kedvezőtlen képet, míg a technikumoknál kiegyensúlyozottabb, de szintén heterogén a térségi mintázat.
A lemorzsolódás értelmezésénél Hörich hangsúlyozza, hogy gyakran kumulatív hátrányok és racionális családi döntések eredménye, nem pusztán pedagógiai kudarc.
Ungvári Mária – pályaorientáció és képzésválasztás
Ungvári Mária előadása a Szakképzési Pályakövetési Rendszer adatai alapján a szakképzésbe belépő tanulók pályaorientációját, döntéseit és jövőbeli terveit mutatta be. A tanulók többsége kevés forrásból tájékozódik (átlagosan 1,59 információforrás), főként az iskolák honlapjaira és a Facebookra támaszkodva, ami növeli a spontán vagy kényszervezérelt döntések esélyét.
A szakképzés választásának fő motivációi a személyes érdeklődés és a jövőbeli elhelyezkedési lehetőségek, miközben az ösztöndíj szerepe látványosan felértékelődött.
Faktor- és klaszterelemzés alapján három tanulói csoport rajzolódik ki:
- céltudatos döntők (erős belső motivációval);
- bizonytalanok;
- külső nyomásra választók,
amelyek ágazatonként eltérő arányban jelennek meg.
A jövőbeli tervekben az iskolatípus és a szülők végzettsége kulcsszerepet játszik: a szakképzőkben sokan azonnali munkavállalást terveznek, a technikumban erősebb a továbbtanulási szándék, és minél magasabb a szülők végzettsége, annál gyakoribb a továbbtanulás.
