Dr. Puszter Bernadett – Kiss Dávid - Az Oktatási Hivatal – Digitális módszerek és eszközök használatának támogatása a Kárpát-medencében szekció összefoglalója

A szekció előadásai és panelbeszélgetései igyekeztek átfogó képet nyújtani a környező országokban zajló magyar nyelvű oktatás aktuális helyzetéről, a tantervi reformokról, a jogszabályi változásokról, valamint a digitális transzformáció terén rejlő lehetőségekről és kihívásokról. Ez utóbbi területen a Kárpát-medencei magyar pedagógus szervezetek és az Oktatási Hivatal közötti Erasmus+ együttműködés kiemelt szerepet kap a digitális kompetenciák fejlesztésében és a szakmai tudásmegosztásban.

Kiss Dávid, az Oktatási Hivatal Elnöki Kabinetjének főosztályvezetője, az Erasmus+ projekt szakmai vezetője röviden összefoglalta a 2024–2027 között zajló, „Köznevelési együttműködés a digitális módszerek és eszközök használatának támogatására Magyarországon és a szomszédos országokban” című Erasmus+ projektet, kiemelve annak fő céljait: a digitális kompetenciák bővítését és az ökoszisztéma kiterjesztését az érintett hét országban. A projekt öt fő munkacsomagból (Menedzsment, Tudásmegosztás és fejlesztés, Tréningek, Tanulmányutak, Disszemináció) áll, középpontjában a partneri együttműködés, az egymástól tanulás, a jógyakorlatok és eszközök (mérések, versenyek, eljárások) bemutatása, átvétele, a pedagógusok képzése, illetve a Nemzeti Köznevelési Portálba integrált digitális tudástér létrehozása áll.

Csergő László, az Oktatási Hivatal Köznevelési Engedélyezési Osztályának osztályvezetője a projekt 3. munkacsoportjának fókuszterületeit, a hatósági eljárásokat, a nyilvántartásokat és a tanulói mérések rendszerét ismertette, hangsúlyozva a jogi és pedagógiai szempontok összehangolásának fontosságát. Kiemelte a továbbképzések és a Kárpát-medence szintű pilot kompetenciamérés fontosságát. Megerősítette, hogy a jelenlegi próbamérés célja a mérőeszköz kipróbálása és az eredmények közös elemzése volt, a tanulságok, jövőbeli lehetőségek megvitatásával.

Dr. Puszter Bernadett, az Oktatási Hivatal köznevelési elnökhelyettese a projekt keretében kifejlesztett kilenc online továbbképzés tematikáját mutatta be, amelyek három fő terület köré csoportosulnak: digitális adatkezelési és oktatásszervezési eljárások, tehetséggondozás és életpálya-építés (Pályaorientációs mérőeszköz, POM), valamint a Nemzeti Köznevelési Portál (NKP) eszközeinek népszerűsítése. Céljuk a pedagógusok és más oktatási szakértők digitális és módszertani felkészítése, segítve őket a mérési eredmények és a jogszabályi környezet magabiztos kezelésében is.

A Digitalizáció a külhoni magyar oktatásban – helyzetkép és perspektívák című panelbeszélgetésben a jelenlévők a digitális átalakulás aktuális helyzetét és a jövőbeni lehetőségeket vizsgálta a külhoni magyar oktatásban.

Tomolya Róbert (SZMPSZ, Szlovákia) kiemelte, hogy Szlovákiában a digitális transzformáció gyorsuló ütemben zajlik, amit az Oktatási Minisztérium anyagi, technikai és módszertani támogatással segít. Cél a regionális digitális szakadék megszüntetése és az egyenlő hozzáférés biztosítása, többek között tabletek, notebookok és interaktív táblák révén. A digitális kompetencia fejlesztése, az MI etikus használata a tanárok és a diákok körében egyaránt prioritás.

Papp Gabriella (KMPSZ, Ukrajna) elmondta, az állami digitáliseszköz-támogatás korlátozott és idővel csökkent is. Bár az új tanterv elvárja a digitális eszközök használatát, a tankönyvek QR-kódjain elérhető tartalmak szinte kivétel nélkül ukrán nyelvűek. A kárpátaljai magyar tanárok ezért leginkább a magyarországi oldalakon és eszközökön boldogulnak, amelyek magyar nyelvű digitális támogatást nyújtanak. A szövetség az Erasmus+ projekten is túlmutató online kompetenciamérést valósított meg, amelyhez a magyarországi fél biztosította a szakmai-eljárásbeli tudást.

Ferencz-Salamon Alpár (RMPSZ, Románia) beszámolója szerint Romániában az oktatástechnológiai integráció a COVID-pandémia idején gyorsult fel, de a fejlődés leginkább civil erőfeszítésként, nem pedig koherens oktatáspolitikai beavatkozásként jelentkezik. A magyar pedagógusok szakmai támogatási lehetőségei a digitalizáció terén sokszor változatosabbak a civil kezdeményezéseknek és az RMPSZ projektjeinek köszönhetően, mint a többségi kollégáiké.

Besnyi Izabella (ÉBMPE, Szerbia) elmondása alapján a digitalizáció az utóbbi időben látványosan fejlődött az adminisztrációban és egyre több figyelmet kap a tehetséggondozás, valamint a pályaorientáció digitális támogatása is. Stratégiai dokumentum foglalkozik az MI-fejlesztéssel és infrastruktúrával. A fő kihívás az, hogy a jó gyakorlatok a kisebb magyar iskolákban is elérhetővé váljanak, valamint, hogy a pedagógusok felkészültsége az MI alkalmazására még korlátozott. A sikeres átállás nemcsak technológia, hanem pedagógiai kultúraváltozás kérdése.

Árpás Attila (VMPE, Szerbia) is megerősítette, hogy a Vajdaságban jelentős gazdasági és infrastrukturális szakadék húzódik az északi tömbmagyarság és a déli szórványrégió között. A digitális felszereltség sokszor egyetlen laptopra és kivetítőre korlátozódik, távol a valódi interaktív pedagógiától. Az innováció nem rendszerszintű, hanem egyéni áldozatvállaláson alapul, a pedagógustársadalom jelentős része küzd a kiégéssel. A 40–65 éves (átlagéletkor 50 év feletti) pedagógusok tartanak az MI alkalmazásától a digitális kompetenciahiány miatt. A megoldás a mentálhigiénés támogatás, az anyagi megbecsülés és a gyakorlatorientált továbbképzés lehet.

Kontra-Csapó Györgyi (HMPF, Horvátország) beszámolt róla, hogy a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ kísérleti jelleggel bevezette az egész napos iskolai modellt. Komoly kihívás a tankönyvellátás, mivel azokat többnyire a kollégák fordítják, a középiskolákban pedig a moduláris oktatás bevezetése gyökeresen átalakította a munkaterhelést. A digitalizáció megkönnyíti a nagymennyiségű, saját fejlesztésű tananyag kezelését. A magyar iskola nagyon szép eredményeket ért el az országos teszteken.

Casar Igor és Gróf Annamária (MPE, Szlovénia) a helyi, kétnyelvű oktatás kiemelkedő technikai felszereltségét (minden tanteremben számítógép, kivetítő, internet) hangsúlyozta. A COVID19 alatt a pedagógusok sokat fejlődtek a digitális tananyagok készítésében. Fő nehézségként említette, hogy a szlovéniai tankönyvekhez tartozó QR-kódos digitális kiegészítő anyagokat nem fordítják le magyarra, ezért a pedagógusokra hárul a magyar nyelvű anyagok pótlása.

A második, A magyar nyelvű oktatás helyzete és kilátásai a környező országokban című panelbeszélgetés a külhoni magyar oktatás aktuális helyzetét, a nemzeti jogszabályi változások hatásait járta körbe.

Fekete Irén (SZMPSZ, Szlovákia) elmondta, a Szlovák Köztársaságban 2022-ben indult átfogó tartalmi reform a köznevelés modernizálását célozza, fókuszban a tanulói kompetenciák fejlesztésével és a pedagógusi autonómia növelésével. Részletesen beszámolt a további törvényi és intézményi reformtervekről, azok hatásairól a magyar nyelvű oktatásra, különösen a jelenlegi politikai helyzetről és finanszírozási, strukturális reformtervekről.

Orosz Ildikó (KMPSZ, Ukrajna) beszámolója szerint az ukrán oktatási reformok jelentős nyomást helyeznek a magyar iskolákra az ukrán nyelv szerepének növelése miatt. A fő kihívások jelenleg a háborús helyzet okozta mindennapos és hosszútávú problémák, illetve a csökkenő gyermekszám és a tankönyvhiány.

Ferencz-Salamon Alpár (RMPSZ, Románia) arról beszélt, hogy a romániai magyar oktatás helyzete összetett: egyszerre jelent sikertörténetet a kisebbségi jogok érvényesítésében, és állandó küzdelmet a politikai, a demográfiai és az intézményi kihívások közepette. A jelenleg is tartó reformviták bemutatása mellett kitért rá, hogy még mindig kihívást jelent a román nyelv oktatása és érettségi vizsgán való számonkérése.

De Negri Ibolya (ÉBMPE, Szerbia) elmondta, Szerbiában fontos kérdés a tankönyvek fordítása, az intézményi diáklétszámok biztosítása (amely jelenleg összességében stagnál). Jelentős kihívást jelentettek az elmúlt évek tüntetései, bizonytalan politikai klímája is.

Lukács Gabriella (VMPE, Szerbia) hozzátette, komoly gondot okoz a pedagógushiány, amely országos szinten mintegy 80 000 tanárt érint, s ez Vajdaságban is érezhető. Hangsúlyozta, a szerbiai magyar törekvések közös célja, hogy gyermekek számára biztos jövőt teremtsenek szülőföldjükön. A tudás, a nyelv és a közösség megtartó ereje az, ami a nemzet jövőjét megalapozza.

Gróf Annamária (MPE, Szlovénia) arról adott tájékoztatást, hogy Muravidéken komoly magyar nyelvű szakemberhiány van, a pedagógusoknak önképzés útján kell elsajátítaniuk a magyar szaknyelvet. A csökkenő gyereklétszám és a középiskolai csoportintegráció (magyarul nem tudó diákok nagyobb számú felvétele) nehezíti az előírt minimális órai nyelvhasználati arányok (80-20%) betartását.