2025 - Rácz Imre rajztanár - Holló László és Fekete Borbála-díjas festőművész

1981-ben végezte el Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika–rajz szakát, ma is példaként hat rá Valkovits Zoltán művészi és tanári munkája, Horváth János módszertani, Bényi Árpád festői, képalakító gondolkodása. Főiskolai évei alatt aktív részese és szervezője volt az ott folyó művészeti életnek. Nyarait alkotótáborokban töltötte, ott lehetősége volt bővebb ismereteket szerezni a képzőművészet különböző technikáiról. 2009-2010-ben vizuális- és környezetkultúra tanár mesterképzésen szerezte újabb diplomáját. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (festő tagozat), a Pasztellfestők Egyesületének és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének.

Pedagógiai tevékenysége mindig összekapcsolódott művészeti hitvallásával, művészeti életével. Igyekszik megtartani és magáévá tenni egykori főiskolai tanára, Valkovits Zoltán útravaló mondatait: „A rajztanári diploma megszerzésével a hallgató megkapja azokat a művészi ismereteket, amelyeket a tanítás során át kell tudni adnia, de képessé válik alkotások létrehozására is, mint festő, grafikus, szobrász. Természetesen tehetsége, ambíciója az alkotáshoz nem egyforma mindenkinek. De rajztanári feladatát csak akkor tudja igazán betölteni, ha ő maga is rendszeresen, folyamatosan alkot. Nem biztos, hogy alkotásai például a Nemzeti Galériába fognak eljutni, de ha nem vesz részt az alkotás folyamatában, ami őszintén belülről jön, nem lehet hiteles, nem tud tehetségeket felfedezni, gondozni.”[1]

„A festői világomban a kiindulási pont Hajdúböszörmény. Ha megnézzük a képeimet, azt láthatjuk, hogy ott vannak a böszörményi hatalmas fák, a fehér, sárga öreg házak, a tájba illően sötétebb tónusú kerítésekkel. A fény beszűrődik közéjük. Ezt az élményt gondolom én tovább a színekkel is. Sokszor a színeket meg is személyesítem. A sárga, a narancs, a barna különböző árnyalatai lenyűgöznek. Nem tubusszíneket, hanem törteket használok. A színeknek alárendelem a formákat, szeretem, hogy ha a zárt formára, átkúszik, rácsúszik egy szomszédos szín.

Optimista ember vagyok, meggyőződésem, hogy a képeim azt mutatják meg, amit én gondolok, ahogy én látom a világot: mindenre van megoldás. Ebből talán az is következik, hogy a festészetem érzelmeken alapul, lírai és expresszív.

A színeknek és a fényeknek meghatározó szerepük van a képalkotásomban, azaz a gondolataim, érzelmeim kifejezésében. S ha mindezeket színekbe és fényekbe tudom öltöztetni, reménykedem, hogy a látvány a nézőkben is emlékeket idéz, érzelmeket vált ki.

Tudatosan arra törekszem, hogy a kevéssel többet mondjak” vallja művészetéről.

Egyik méltatója azt mondta, hogy amikor Rácz Imre elkezdett hinni a fényben, akkor kezdődött az igazi festői útja, de azt is érzékeltette, hogy ez a fény belülről jön.

Hiszi, mindenre van megoldás, optimizmusa pedig képeiről is sugárzik. A fények tiszták, a színek szikrázóak, feloldódnak a formák, a kontúrok, és emlékeztetnek az örömre.

A képalakításban a vizuális kifejező eszközök közül a színek hatását használja leggyakrabban. A látvány színbeli átélésére és kifejezésére törekszik. Festményeiben a fény játszik fő szerepet. A napsütés, melyben feloldódnak a formák, elvesztik konkrét alakjukat, kontúrjukat, csak a színes foltok maradnak, képelemmé válnak. A házfalak, kerítések, a fák a fényben kibontakoznak színekkel, érzelmekkel telnek meg, líraivá válnak. Mindig a konkrét látványból indul ki, minden képének van valóság alapja, megnevezhető a helyszín. Ez számára csak addig jelentős és fontos, míg át nem érzi a látvány gondolatiságát, atmoszféráját.

Képalakítás közben tudatosan átírja, egyszerűsíti és gazdagítja a motívumokat. Arra törekszik, hogy az első élményből, ami megragadta, azt az érzést, gondolatiságot fejlessze, érvényesítse. A valóságos forma és a minimal art között helyezkedik el. Tudatosan törekszik, hogy kevéssel többet mondjon el. Ne legyen a képen egyetlen színfolt sem, amely felesleges vagy megoldatlan. Motívumkincse kapcsolódik szülővárosához, Hajdúböszörményhez, az ott látható ember alkotta környezethez, valamint dombos tájhoz, nagy panorámákhoz. Szívesen fest portrékat is, de itt is a valóság, a modell a legfontosabb számára, és ez ritkán áll rendelkezésére.

Tiszteli Egry József művészetét, és magával ragadja képeinek „fényjátéka”. Tudatosan soha nem követte őt, de szereti, ha környezetében ott vannak a képei.

Kiállításokon való eredményes szerepléséért megyei és országos rajztáborokba, majd nemzetközi művésztelepekre kapott meghívást

• 1972.; 1973.; 1974.; 1975. – Hajdúnánás;
• 1975. – Mártély;
• 1976. – Tuzsér;
• 1978.; 1979.; 1980. – Cégénydányád;
• 1981. – Tiszadob;
• 1986. – Potsdam (NDK);
• 2006.; 2009.; 2012.; 2013. – az ország egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező művésztelepén, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen vett részt, melynek 2010-től kuratóriumi tagja lett;
• 2010.; 2011. – Ajak (Kisvárda);
• 2010.; 2012.; 2014. – Létavértes;
• 2012.; 2013.; 2014. – Monok.

Önálló kiállítása volt:

• Debrecenben 1997-ben, 2001-ben, 2002-ben, 2005-ben, 2006-ban, 2011-ben és 2012-ben,
• Hajdúnánáson 2006-ban,
• Budapesten 2009-ben,
• Nyíregyházán 2011-ben,
• Hajdúböszörményben 2014-ben
• Hajdúszoboszlón 2016-ban,
• Kismacson 2016-ban.

Festményeivel szerepelt külföldi és magyarországi kollektív, 2-3 fős csoportos kiállításokon:

• 1986-ban a volt NDK-ban,
• 1987-ben Lengyelországban,
• 1987-ben a volt Csehszlovákiában,
• 2014-ben Kolozsvárott, Lendván,
• 1973–2014. rendszeresen az ország több városában Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Nyíregyházán, Ózdon, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Mátészalkán, Debrecenben.

Alkalmazott művészeti tevékenysége:

• a debreceni virágkarneválra 1983 és 2006 között – minden évben – kompozíciókat tervezett és kivitelezett,
• alkalmanként grafikai feladatokat is végez, így egyik rajzolója volt a „Hungarolingua I. és Hungarolingua II.” Debreceni Nyári Egyetem oktatócsomagjának, amit 52 országban használnak,
• 1994-ben és 2000-ben 5. osztályos és 6. osztályos biológia tankönyv,
• 1996-ban a „Sző, fon nem takács” című kézikönyv,
• 2002-ben orosz tankönyv szemléltető rajzait, illusztrációit készítette,
• 2007-ben másodmagával a „Gyógynövények” című könyvet illusztrálta,
• 2012-ben nívódíjat kapott a megyei őszi tárlaton,
• 2013-tól a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja,
• 2016-ban a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep nívódíjasa,
• 2016-tól a Magyar Országos Pasztellfestők Egyesületének tagja,
• 2016-tól Fekete Bori-díjas,
• 2023-tól Holló László-díjas.

Céljai között szerepel alkotói, művészeti tevékenysége további kibontakoztatása, elmélyítése.

[1]Szókimondó, 10. évfolyam, 2006. október 1. szám, Hajdúszoboszló