2025 - Dr. habil. Varga László – Nevelés és/vagy nevetés

1. Óvodai nevelés

2025 - Dr. habil. Varga László – Nevelés és/vagy nevetés – humor a pedagógiában

A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán működik a – hazánkban unikálisnak mondható – Nemzetközi Neuropedagógiai Kutatócsoport és Laboratórium. Az interdiszciplináris tudomány- és kutatási terület a kisgyermekkorról folytatott hazai és nemzetközi tudományos diskurzusok és innovációk birtokában válaszokat keres a legújabb kisgyermekkori idegtudományi kutatási eredmények pedagógiai hasznosításának lehetőségeire.

Használd ki vagy elveszted

A kisgyermek agya egy mágikus, titokzatos szerv, szellemi és anyagi világ, amely állandó kihívások elé állítja a tudósokat és a kisgyermeknevelőket. A neuropedagógia két kulcsfontosságú vizsgálati területet foglal magába:

a neurológia eredményeinek hatását a pedagógia gyakorlatára, valamint
a pedagógusok tudását a kisgyermekkori tanulás természetéről.

A kisgyermek elméje születéskor egyáltalán nincs készen, így is mondhatjuk: az agy az egyetlen olyan szervünk, mely túl korán születik. Az idegtudomány ma szinte teljesen mást mond a koragyermekkori idegrendszerről: az első nyolc esztendő az agyfejlődés csúcsideje, az elme bámulatos gyorsasággal fejlődik, hároméves korra az agyi hálózat már rendkívül fejlett. A kisgyermekkori nevelés és gondozás minősége így jelentős mértékben befolyásolja az agyi hálózat és struktúra felépülését. Születéstől nyolcéves korig az agy olyan, mint egy mágikus szivacs – mindent magába szív. Ez az elme fejlődésének legszenzitívebb időszaka, a „lehetőségek ablaka” – ekkor tanul az emberi elme a legtöbbet környezetéből. Az ablak viszonylag rövid ideig van teljesen nyitva, az ablak – nyolcéves kor körül kezdődő – becsukódásával párhuzamosan az alapvető agyi struktúra kiépülése is lassan befejeződik.

Problémafelvetés

A legújabb nemzetközi és hazai kutatási eredmények arról számolnak be, hogy az emberi életút első éveinek nem csupán előkészítő, felkészítő, bevezető funkciója van. A valamire való felkészülés, az átmenet, a nem teljesség paradigmáiból kilépve határozottan ki kell jelentenünk, hogy a kisgyermek nem csupán a felnőtt viszonylatában értelmezendő, hanem önmagában, gyermeki mivoltában, saját állapotában, értékeiben, létezésében és kapcsolatrendszerében. A minden szempontból elsőbbséget élvező professzionális kisgyermeknevelés tehát nem csupán pedagógiai, hanem nemzetgazdasági kérdés is.

Mit biztosítsunk tehát egy, a 21. században megszületett kisgyermek számára? Talán a legfontosabb a barátságos szenzitív környezet, a játékos mozgás, a zene, a megfelelő táplálkozás, az állandó beszéd, a szeretet és a kötődés folyamatos érzése. Rendkívül fontos még: a biztonságérzet, az izgalmas lehetőségek, a kihívások és a végtelen kalandok. A neurológusok egyetértenek abban, hogy az emberi életút kritikus szakasza a kisgyermekkor, melynek során az agyi hálózat – a szavak, a zene, a szeretet és a gondoskodás által – rendkívüli módon sűrűsödik, az idegpályák velősödnek, az idegsejtek nyúlványai igen gyors ütemben szaporodnak. Az idegrendszer korai stimulálásának elmaradása komoly és végleges károkat okoz. Tudjuk, hogy a korai életévekben az agy végtelenül képlékeny és határtalanul fogékony, az agyi plaszticitás miatt a korai fejlesztésben résztvevő szülők és szakemberek felelőssége vitathatatlan.

Úgy tűnik, hogy az érzelmi intelligencia (EQ) az életbeli sikeresség, a megelégedett életút jobb előrejelzője és tényezője lehet. Az érzelmek (Goleman, 2008) áthatóan és rendkívül befolyásolóan vannak jelen a kisgyermekkori személyiségfejlődésben. Az érzelmi intelligencia a szív látása. Amikor társat, barátot keresünk, gyermekünket tartjuk kezünkben, virágot szedünk a mezőn, vagy helyünket és utunkat keressük az életben, akkor mindezt az érzelmi intelligencia erejével is tesszük. A körülöttünk lévő világ jelenleg még jobban értékeli az értelem fényét, az IQ-t, mint a szív látását, az EQ-t. Sokáig úgy tartották, hogy a magas IQ megjósolja a sikert mind a tanulmányokban, mind a munkavégzésben egyaránt. A legutóbbi felmérések alapján az IQ a legjobb esetben is csak ötödét teszi ki a sikeres életvitelt befolyásoló tényezőknek. A fennmaradó rész más erőkre vezethető vissza.

A fejlett érzelmi képességű embereknek jóval nagyobb az esélyük a sikeres, a megelégedett életre, mert elsajátították azokat a lelki szokásokat, amelyekkel a teljesítőképességüket képesek növelni. Csíkszentmihályi Mihály szerint (Csíkszentmihályi, 2010) minél fiatalabbak a gyerekek, annál inkább jelent a tanulás számukra örömteli állapotot; és minél idősebbek, annál kevésbé képesek flow átélésére a tanulás során. A flow állapot magas szintű motivációt, kihívásokra való készenléti állapotot jelent, és a feladatok elvégzésére való megfelelő szintű alkalmasságot, képességet, kompetenciát. Ha bármelyik hiányzik, a tanulás nem lesz örömteli, élvezetes. A jól működő intézmény titka tehát: ad-e motivációt és képességeket.

A szeretetteljes és szakszerű, vagyis tudományosan is megalapozott nevelés, a biztonságot nyújtó kötődésrendszer és a stimuláló, ingergazdag környezet egyfajta kulcs a boldog és elégedett emberi életút megalapozásához. A kisgyermekkor, a kisgyermekkori fejlődés és fejlesztés még soha nem volt ennyire az emberrel foglalkozó tudományok fókuszában. Az ingergazdag, stimuláló környezet, a boldog gyermekkor, a feltétel nélküli elfogadás és a mindent átható szülői, nevelői szeretet képezik a kisgyermeknevelés alapjait. Hosszú távon tehát csak a családot, a szülői és kisgyermeknevelői munkát alapvető értéknek tekintő társadalom lehet versenyképes, amely lelkileg és testileg egészséges nemzedékeket képes felnevelni. A szeretet a kisgyermekkori növekedés és a fejlődés táptalaja.

Az érzelmekről szólva – összegzésképpen – elmondhatjuk, hogy nem a definíciók felfedezése, és nem az érzelmek meghatározásának képessége a fontos, hanem hogy megértsük őket. Az érzelem a gyermek mentális életének középpontja, mely megalapozza, fenntartja, megváltoztatja és megszünteti az önmaga és környezete kapcsolatát azokban a dolgokban, amelyek fontosak számára. Összekapcsolják a számunkra fontos dolgokat az emberek, a dolgok világával. Központi szerepük van a kapcsolatépítésben, segítségükkel tudomást szereznek egymás vágyairól és vélekedéseiről. A gyerekek saját érzelemélményei jelzik, hogy mi működik, és mi nem működik egy interakcióban.

Mit tudunk és mit teszünk?

A stimuláló környezet, a boldogságot és biztonságot sugárzó légkör, a feltétel nélküli elfogadás és a mindent átható szülői, nevelői szeretet képezi a kisgyermeknevelés alapját. Hosszú távon csak a családot, a szülői és a kisgyermeknevelői munkát alapvető értéknek tekintő társadalom lehet versenyképes, amely lelkileg és testileg egészséges generációkat képes felnevelni. A minden szempontból elsőbbséget élvező professzionális kisgyermeknevelés tehát nem csupán pedagógiai, hanem globális és nemzetgazdasági kérdés is. A kora gyermekkori, az egészséges fejlődést biztosító programok szükségessége és megtérülése vitathatatlan. Központi kérdés, hogy mit adunk – és mit nem adunk – gyermekeinknek életük első esztendeiben. Az okos korai befektetések egyfajta kulcs a boldog emberi élet megalapozásához. Ezt minden szülőnek és kisgyermeknevelő szakembernek meg kell éreznie és értenie, hiszen az ő vállukon nyugszik a határtalan és kiaknázhatatlan lehetőség és a rendkívüli felelősség, hiszen a korai évek örökké bennünk vannak.

A gyermekkor értelmezésében, továbbá a kisgyermekkori elméről alkotott tudományos álláspontok területén az utóbbi évtizedekben paradigmatikus változások következtek be. A legújabb kutatások a gyermekkornak az egész egyéni életutat alapjaiban meghatározó jelentőségéről értekeznek. A kisgyermekkori elme egy világra nyíló ablak, a soha vissza nem térő lehetőségek ablaka. Az első nyolc–tíz esztendő a legszenzitívebb, a legkritikusabb és a legnagyobb lehetőségekkel kecsegtető időszak, mely ilyen formában soha többé nem tér vissza az ember életében.

Az eddigi kutatásokból kitűnik, hogy a legújabb neurotudományos eredmények figyelembevétele döntő módon befolyásolja a pedagógiai innovációs tevékenységet. Ebből következően a kisgyermekkori agyfejlődés szolgálatába állított nevelő-fejlesztő munka hozzáadott értéke az óvodapedagógus módszertani megújulásra való törekvéseiben rejlik, aminek eredményeként az óvodáskori szenzitív periódus kiaknázásának irányvonala jól nyomon követhetővé válik. A kutatással nyert adatok alátámasztják a neuro-konstruktivista pedagógiai szemlélet érvényre juttatását az óvodai nevelés egészében.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az idegtudományi szakirodalmi tények és kutatások tükrében a pedagógia mai kihívásaira való adekvát válaszokat csak az évszázados hagyományokkal rendelkező pedagógiai tudásra építve, azt ugyanakkor konstruktív és (ön)reflektív módon újraértelmezve, a pedagógusok (pro)aktív részvételével, széles körű interdiszciplináris együttműködésben, a gyermeki elme működésére, a tanulási folyamatokra, személyiségfejlődésre vonatkozó modern tudományos eredményekre építve adhatunk. Ennek egy útját jelentheti számunkra a neuropedagógia.

Gyermekneurológus, neveléstudományi kutató, pszichológus és gyakorló pedagógus azon dolgozik, hogy – a párbeszédből, a közös gondolkodásból és kutatásokból – újabb pedagógiai elméletek, innovációk szülessenek, megtámogatva a neurológia és a pedagógia közös tőről fakadó új tudományának fejlődését.

A fentiekre való tekintettel a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán – hazánkban tudomásunk szerint egyedülálló módon – hosszú évek óta a pedagógusképzés szerves része a neuropedagógia ismeretek oktatása.

A pedagógus kulcsszereplő – Haim Ginott

Mint tanár „rémisztő következtetésre jutottam: az osztály döntő része vagyok, az én személyes megközelítésem határozza meg a hangulatot. Aznapi hangulatom határozza meg az ’időjárást’. Hatalmamban áll, hogy boldoggá vagy nyomorulttá tegyem a gyerekek életét. Én lehetek a büntetés vagy az ösztönzés eszköze. Megalázhatom és megnevettethetem, megsérthetem és meggyógyíthatom őket. Minden helyzetben az én válaszomon múlik, hogy egy krízis szélesedik vagy szűkül, a gyerekek emberi módon viselkednek vagy elembertelenednek.”

A problémák sokszor otthon kezdődnek:

Az első nyolc év a legmeghatározóbb időszak az ember életében.
Kalkuttai Teréz: Könnyű az intézményeket hibáztatni a család által elkövetett vétkekért.

Megfontolandó:

A gyermek nem a fáról pottyan le (előzmény – folyamat-következmény sajnos OUTPUT – megismerés-megértés-elfogadás – jéghegy).
Múlt – jelen – jövő tengelyén – Søren Kierkegaard, sztohasztikus a nevelés.
Digi nemzedék – alfa 2010 után, a jövő elkezdődött – értjük őket?
Média – manipuláció, tradíció hiánya, védettség kora véget ért.
Fogyasztói társadalom, hihetetlen verseny.
Család szerkezete – nagyszülők még dolgoznak.
Add nekem az idődet – felszívódni képes gyermek.

Neuropedagógia a tudáskonstrukció szolgálatában

Egy releváns támogató-és eszközrendszer (A pedagógia térképének átrajzolása):

A gyermekneurológiai eredményeinek hatása a pedagógia gyakorlatára.
A pedagógusok tudása a kisgyermekkori tanulás természetéről.
Az új interdiszciplináris tudomány válaszokat keres a legújabb neurológiai kutatási eredmények pedagógiai hasznosításának lehetőségeire.

„Az agy felépül, nem születik.” (Brain Research, Jack Shonkoff, Harvard University)

A gyermek elméje születéskor egyáltalán nincs készen, így is mondhatjuk: az agy az egyetlen olyan szervünk, mely túl korán születik.
Az első nyolc esztendő az agyfejlődés csúcsideje, az elme bámulatos gyorsasággal fejlődik, hároméves korra az agyi hálózat már rendkívül fejlett.
A gyermekkori nevelés és gondozás minősége jelentős mértékben befolyásolja az agyi hálózat és struktúra felépülését.
Születéstől nyolcéves korig az agy olyan, mint egy mágikus szivacs – mindent magába szív.
Opening Windows – ez az elme fejlődésének legszenzitívebb időszaka, a „lehetőségek ablaka” – ekkor tanul az emberi elme a legtöbbet környezetéből.
Az ablak viszonylag rövid ideig van nyitva, majd az ablak – nyolcéves kor körül kezdődő – becsukódásával párhuzamosan az alapvető agyi struktúra kiépülése is lassan befejeződik.

Az agyról ma – Andrew Loh (2014):

Nyolcéves korra a hálózat 80%-os.
Hároméves kor alatt túlhalmozzuk a pályákat.
Korai tapasztalatok, élmények sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint eddig gondoltuk.
Korai évek a hálózat minőségét jelentősen befolyásolják.
Kisgyermekkorban a bevitt energia 60%-a az agyfejlődést táplálja.
Első 8 év az agyfejlődés csúcsideje.
160 000 km a vérerek hossza a homloklebenyben hároméves korban.
Hangos olvasás jelentősen fokozza az agyfejlődést (mese).
Kellemes környezet az érzelmek miatt fontos.

Agyunk:

A világ legösszetettebb szellemi és anyagi struktúrája.
Összes kapcsolódási helyének regisztrálásához 10 milliárd db, egyenként 400 oldalas könyv kellene.
100-szor bonyolultabb, mint a Föld teljes telefonhálózata.
Legalább 1,5 millió évig képes lenne információt tárolni, feldolgozni.
Még mindig a „titkok kamrája”.

Melyiket is?

Fejlődés fókuszú gondolkodásmód – új utakat keresünk, a tanulás kaland, felfedezés.
Rögzült fókuszú (fixált) gondolkodásmód – ezt így szoktuk, mindig is így csináltam, nálam bevált.

A szokás hatalma:

Döntéseink 40 %-a nem tényleges elemzéseken, hanem szokásokon alapul.
Nem vagyunk képesek kilépni helyzetekből, másképp gondolkodni – „az emberek nem sorsuk, hanem saját elméjük rabjai” (F. D. Roosevelt).
Olyan ez, mint amikor ugyanott vágunk át és kikoptatjuk a gyepet – a szokások maradandó ösvényeket hoznak létre.

Az akarat:

Az akarat rendkívül fontos.
Az elhatározás élménye lesz jellemünk alapja.
„Az akarat az ember lelke, az emberi természet irányító ereje”.
Minden idegsejt több elágazó szállal rendelkezik – más utat is választhatunk.
Ha ellenállunk a régi beidegződésnek, új ingerületközvetítő anyag (GABA) keletkezik.

Dilemmák:

Engedjük-e gyermekeinknek, hogy a számunkra különös, saját úton is járjanak?
Támogatja-e a család, az óvoda és az iskola a kreativitás, a problémaérzékenység, az alkotó fantázia kibontását, biztosítja-e az alkotás örömét?

Vitathatatlan

Akit szeretünk, attól tanulunk – azt tanuljuk meg igazán, képességgé érlelhetően, amit szeretünk.
Tudományosabban: a pozitív érzelmek növelik az intellektuális teljesítményt.

A gyereknek feladatokra van szüksége:

Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.
Az agy számára a valódi kihívások a döntőek.
A nagybácsival pecázni, vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé.

Érzelmek megközelítése:

Platón (i.e.375): Érzelmeinkben nem bízhatunk, mert az elem alsóbb részéből származnak és megrontják az értelmet.
Darwin(1872): A felnőtt emberek érzelemkifejezései elavultak, pusztán maradványai vadállati gyökerű fejlődéstörténetünknek, és annak, hogy csecsemőkből váltunk felnőttekké.
Solomon (1977): „Az érzelmek adják a lélek életerejét és legtöbb értékünk forrását.”

Az érzelem szerepe:

Az érzelem szerepe a test és lélek összehangolása, összekötése.
Érzelem szervezi az észlelést, a gondolkodást, az emlékezetet, a viselkedést, a társas működéseket.
A tudatos érzésvilág csak a „jéghegy csúcsa”, igazán jelentős része a felszín alatt rejtőzik, tudattalan érzelmek.
Központi szerepe van a kapcsolatépítésben.
Tudomást szerzünk egymás vágyairól és vélekedéseiről.
A gyerekek saját érzelemélményei jelzik, hogy mi működik és mi nem működik egy interakcióban.
Viselkedésváltoztató jelentősége van.
Fontos az érzelmekről való beszéd – az érzelem kommunikációja.

Az érzelem meghatározása:

„Mindenki tudja, mi az érzelem, amíg nem kell meghatároznia.” (Beverly Fehr és James Russell, 1984).
A cél nem a definíciók felfedezése, nem az érzelmek meghatározásának képessége a fontos.
Cél: megértsük és átéljük őket.

Erich Fromm: A szeretet művészete

A gyerek számára 8–10 éves koráig a szeretet kizárólag azt jeleneti, hogy őt szeretik. A gyerek eddig a korig hálásan és vidáman elfogadja, hogy szeretik. A gyerek fejlődésének ezen a pontján egy új érzés születik: az ember a saját tevékenységével szeretetet tud létrehozni.

Az élet túl rövid.
Nevess, mikor tudsz.
Engedd el, amit nem tudsz megváltoztatni.
Szeress szívből és bocsáss meg gyorsan.
Élj a lehetőségekkel és semmit ne bánj meg.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalan légy.
Szeresd azt, ami mindig veled van.
Mindig bocsáss meg és tanulj a hibáidból.

Társas intelligencia (SQ):

Az ember társas lény.
Nem lehetünk sikeresek egyedül.
Magunkhoz kell vonzani az embereket.
A kulcs ebben is az érzelmi intelligencia.
A nevelő embermágnessé válik: „az emberi kapcsolatainkban megnyilvánuló bölcsesség” (Thorndike: Intelligence p. 228).

Az agy-agy kapocs kétélű kard:

Emberi kapcsolataink nem csak élményeinket – biológiai rendszerünket is alakítják.
Az építő kapcsolatok jótékonyan hatnak állapotunkra, a mérgező viszonyok lassan ölő méreg a testben.
Viselkedjünk úgy, hogy ez jótékonyan hasson azokra is, akikkel kapcsolatba lépünk.
A ránk ragadó érzelmek következményekkel járnak. És az jó ok arra, hogy megtanuljuk jó irányba terelni őket.

Érzelmi és szociális intelligencia

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.” (Ralph W. Emerson)

Gerald Hüther agykutató: Egy új nevelői kultúra formálódik: Ma már mást jelent intelligensnek lenni.

Közel maradni, messze repülni: Az ember akkor érzi jól magát, ha közösségben van, de szabadon fejlődhet.

A gyermeknek gyökeret és szárnyakat kell adni

Meg kell próbálnunk több lehetőséget biztosítani a gyermekeinknek arra, hogy megtalálják a harmóniát a közelségre és a szabadságra való igényükben. Sajnos a jelenlegi társadalomban a gyerekeknek ezek helyett sokszor csak pótszereket kínálunk.

Elfogadni, támogatni és szeretni

Semmi sem biztosítja a tanuláshoz szükséges nyitottságot és nyugalmat annyira, mint a bizalom és a bátorítás. A bátorítás csak akkor működik, ha hiszünk benne, hogy a dolog, amire a másikat bátorítjuk, tényleg megvalósítható. A tanítás legmagasabb foka az a készség, hogy másokat inspirálni tudjunk.

Az ember leghatékonyabb tanítói

A lelkesedés, az öröm, nem pedig a padban görnyedés. A játszókorban lévő gyerekek azért tanulnak olyan gyorsan, mert agysejtjeiket a lelkesedés locsolókannája napjában számtalanszor megöntözi. Ez természetesen nagyon rossz hír azoknak, akik a teljesítményre koncentrálnak.

Csúcsélmények – a flow:

A csúcsélmények leginkább akkor jönnek létre, amikor nagyon mélyen belefeledkezünk valamilyen tevékenységbe.
Csíkszentmihályi flow-nak, azaz áramlatnak nevezte azokat a tökéletes pillanatokat, amelyeket az öröm, a kreativitás és az élet teljes felvállalása jellemez.
A flow egy spontán, erőfeszítés nélküli mozgás.
Nem passzív állapotunkban ér el!

„Tökéletes élmény”:

A boldogság nem egyenlő az anyagi javakkal, nem szerezhető meg hatalommal.
Nem külső eseményektől függ.
Akik megtanulják, hogyan kell irányítás alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét meghatározzák.
Ilyenkor gyönyörűséget érzünk, ami meghatározó lesz majd életünkben.

Csíkszentmihályi Mihály elégedetlenség koncepciója:

Az egyre növekvő elvárások paradoxona azt sugallja, hogy az élet minőségének javítása megoldhatatlan feladat.
Objektív–szubjektív életminőség viszonya: amikor valaki annyira csak arra összpontosít, amit el akar érni – így elfelejti örömét lelni a jelenben.

A humorstílus

A pedagógus habitusának, műveltségének, intelligenciájának, okosságának és érzékenységének esszenciája a kincset érő humor. A humorérzék a kreativitással mutatja a legkifejezettebb korrelációt (Martin 1998).

A humorérzék:

Felfedezzük a jelenségek, dolgok mögötti ellentmondásokat, feszültségeket.
Szét tudjuk választani az igazat a hamistól.
Merünk játszani a gondolatokkal és a valósággal.
A nonszensz, az abszurd esetében nem várunk megoldásra, feloldásra, megváltásra, fel tudjuk mérni azt is, hogy esetleg éppen az a nevetnivaló, hogy semmi, de semmi köze nincs a realitáshoz.

Mosoly, nevetés és humor:

Mind a három dolog akaratlagosan, tudatosan gyakorolható, fejleszthető és szokássá tehető.
Olyan szokássá, ami jellem- és sorsfordító.
„Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel” (Kölcsey 1823)
A mosoly az újszülött veleszületett képessége (már egynapos korban) – azért is meglepő, mert az újszülöttek látása még csak homályos, kifejletlen.
A mimikai izmok agykérgi reprezentációja - az agykéreg motoros területén - aránytalanul nagyobb, mint ami megfelelne a mimikai izmok tömegének.

Az ember arcjátéka:

Az ember arcjátékát igen nagyszámú és nagyon magas szinten koordinált mimikai izomzat határozza meg.
A mimikai izmok agykérgi területeinek az embernél igen bőséges kapcsolódása van az agykéreg érző területével, csak úgy, mint a homloklebennyel és a limbikus rendszerrel is.
A limbikus rendszer (az agyban az érzelmi életet szervező területek) működése pedig hatással van mind a hormonrendszerre, mind az immunrendszerre.

Az arcjáték tehát kihat az érzelmeinkre, energiaállapotunkra, szervezetünk védettségére és gondolkodásunkra egyaránt. Az érzelemkifejezés hatása az érzelmekre, a gondolatokra, a cselekvésre és a társas kapcsolatokra:

A diplomaták mosolya befolyásolhatja a tárgyaló felek közötti kapcsolat alakulását, és ez pedig a tárgyalás kimenetelét.
Ismeretes a lefegyverző mosoly kifejezés.
Az orvosok megnyugtató mosolya a beteg számára fél gyógyulás.
A mosolygó, de szegény anya gyermeke boldogabb és egészségesebb lehet, mint a gazdag, de nem mosolygó anyáé.
A mosoly ingyen van és aranyat ér!

A nevetés „belső kocogás”:

Örvendetesen terjed a bohócok bevonódása a kórházi gyermekosztályok életébe. A bohócdoktorok játékosan és hatásosan csökkentik a gyerekek szorongásait, félelmeit, sőt megnevettetik a gyerekeket.
Egy futballdöntő után a vesztesek kimerülten összeesnek, a győztesek pedig boldogan, sugárzó arccal és szinte könnyedén futják a tiszteletkört.
A sikeres vizsgát hamar kipihenjük, de a kudarc után tartósabban fáradtak maradunk.
Feszültségoldó, lazító, hangulatjavító, fájdalomcsillapító, érzéstelenítő, jobb alvást biztosító, keringésjavító.

Humoristák

Az embernél kifejlődő humorérzék hozzásegíthette az embert ahhoz, hogy egyre nagyobb létszámú csoportokban legyen képes együtt élni; azáltal, hogy a humor elősegíti a konfliktusok erőszakmentes feloldását, a feszültségek oldását. A humorérzék számos haszna közül talán a legfontosabb az, hogy általa megtanulható, hogy szinte mindennek lehet nézni a másik oldalát, a humoros oldalát. A királyok udvari bolondjai az igazságot nevetve mondták ki, ezért maradtak büntetlenek. Csak úgy, mint a vígjátékírók és a humoristák.

A tehetséges humorista korunk egyik leghatékonyabb lelki egészségvédő szakembere.

A székely humor a népművészet része:

A székelyek mindennapi életében, társalgásában jelenlévő humor sajátos világlátásra tanít.
Eligazít az emberi kapcsolatokban, segíti a konfliktusok megoldását, elviselhetővé teszi a kemény munkát, a nehéz életet.
Összefüggésben van csavaros észjárásukkal, furfangos gondolkodásukkal.
Ez a kulturális kincs hozzájárul tartásukhoz és meghatározza a világ legkülönfélébb dolgaihoz való viszonyukat.

A magyar humor éppúgy, mint a magyar kultúra igen színes és sokféle:

A magyar kulturális örökség része.
A tradicionális, népi humor jól megfér a városi folklór humorával, csakúgy, mint a magas művészetek humorával.
Karinthyak, Rejtő Jenő, Örkény István, Tabi László, Árkus József, Hofi Géza és Sándor György humora nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.
Más-más szubkultúrát képviselnek, értéküket a humor minősége határozza meg, nem pedig az, hogy melyik szubkultúra termékei.

Tanulni kell humorul…?

A humor életolajozó. Ha az intézmény tudatosan a „nem rajtad, hanem érted, veled nevetek” eszméjét hirdeti, akkor a derű, a vidámság és a játék otthonává válhat. A gyermekek kognitív és affektív képességeihez igazított pedagógiai humor bearanyozhatja dolgos hétköznapjainkat – nevelőét, gyermekét egyaránt. Teljesebb, hitelesebb személyiséget nevelhetünk, ha nyitottság, őszinteség és gyengéd humor jellemzi munkánkat. Ehhez azonban nekünk, nevelőknek is tanulnunk kell humorul.

Humor kontra agyvérzés

A humorra azért van szükség, hogy megtanítsuk gyermekeinket a stressz oldásának egy lehetséges módszerére, életszemléletük pozitívabbá tételére, olyan örömforrásra, amely a legelviselhetetlenebb élethelyzetekben is segíti a sikeres túlélést.

Mi a teendő?

A pedagógus személyisége életkoránál fogva egyre kevésbé változik:

Ne jussunk el egy reménytelennek és károsnak tűnő állapotig, hiszen mi magunk is részesülhetünk a nevetés áldásos hatásából oly módon, hogy a nevetést pedagógiai eszközeink közé emeljük. Sohasem késő!
A nevetés, a jókedv, ha őszinte, ránk is visszahat.
Az sem mellékes, hogy Ekkehard Ossowski pszichológus [2004], az osnabrücki egyetem humorológusa szerint a humoros nevelő ritkábban betegszik meg!

A pedagógia néhány fontos feladata:

Eddigi kapcsolati- és tanulási kultúránk újragondolása és esetleges átalakítása.
Az egymáshoz való viszonyunk javítása, a kreativitás, a proszocialitás, az empátia, a felelősségvállalási hajlandóság fejlesztése. Cura personalis: személyes odafigyelés és törődés.
Az eldologiasodás, az idegenség, a kirekesztés, a motivációs deficit megszüntetése.
Az intézményekben legyen tér és idő.
Pedagógiai kultúraváltás: vissza a gyökerekhez, a magyar paraszti folklór 21. századi reprezentációja: közösség, alkotás, öröm, játék, élményalapú (flow) tanulás.

Hamvas Béla: „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.”