Iszák Tibor

A Sonkádi Szabadegyetem hatása a köznevelésre

A Szabadegyetemen reggel 9:00 órakor kezdődik a munka, de nem fejeződik be a napi szakmai programok végeztével. Természetesen vannak, akik a vacsorát követően a szállásokra távoznak, azonban a tömeg nagyobb része a Magister Campuson marad. A szórakozás mellett ilyenkor kisebb csoportok beszélgetnek a központi sátor hátsó, csendesebb asztalainál, valamint a külső terület pihenőin. Nincs szünet a kapcsolatok kiépítése és ápolása terén. A Szabadegyetemen minden az információk cseréjéről, a tapasztalatok átadásáról szól. Ezekben az eszmecserékben mind gyakrabban résztvevők a szakpolitika és az állami fenntartás képviselői is. A Campus területén elmosódnak azok a különbségek, amelyeket a társadalmi hierarchia mutatna. Itt bárki megszólíthat bárkit.

Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemére a Fővárosból és valamennyi megyéből érkeznek, érkeztek hallgatók. Ez jóval több, mint 100 települést jelent a megyeszékhelyektől a nagy- és kisvárosokon keresztül a községekig. Vannak akik 600 km autózást is vállalnak a jelenlétért. A 2017. évi programon a résztvevők 1/3 már harmadszor, 1/3 másodszor és 1/3 először vett részt. Ezek a mutatók úgy alakultak ki, hogy sok korábbi hallgatónk – bár mindenképp szeretett volna – az érettségi vizsgák miatt nem jöhetett el. A térkép és az eddigi tapasztalatok mindenesetre azt mutatják, hogy a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemének hatása van a köznevelésre. Hogy konkrétan melyik területeire, melyik pedagógus csoportokra és esetleg a szakpolitikai irányítókra is, már lehet vita része. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy egy hatástalan programot nem lehetne háromszor megszervezni és az itt látható térképpel sem lehetne a jelentőségét példázni. Ennyi helyről ennyi mesterpedagógus, intézményvezető és beosztott pedagógus nem „vándorolt” volna az ország keleti szegletébe, ha nem látta volna értelmét.

Sir Winston Churchill halhatatlan mondása: „csak abban a statisztikában hiszek, amelyet magam hamisítottam”. Nos, az itt látható adatokat magam állítottam ugyan össze, de nem hamisítottam. Az már elhangzott, hogy az ország minden pontjáról érkeztek hozzánk hallgatók. A három év alatt 728 kolléga regisztrált a programokra. Vannak akik egyszer, és vannak akik többször. Ennek következtében a 2015. évi háromnapos, a 2016. évi négynapos és az idei 0+3 napos Szabadegyetemen a 728 pedagógus összesen 1488 jelenlétet jelentett. Ha figyelembe vesszük, hogy a helyszín valójában 400-450 főt fogadhat ideálisan, akkor a résztvevők száma a maximális kihasználtságot mutatja.

Az előadások és a témaszigetek (amelyek nem véletlenül nem szekció nevet viselnek) nem a mennyiségük alapján fontosak, hanem a közöttük lévő összefüggések miatt. Az előadók többsége témaszigetet is vezet, és gyakran az ottani kommunikáció bontja ki a témák teljes tartalmát. Ha úgy értelmezzük a kérdést, hogy a szakpolitikai döntésekre van-e bármekkora hatással a Szabadegyetem, úgy egyetlen válasz adható: kétséges, hogy ez bekövetkezne. Stratégiai döntések esetében semmiképpen, azok nem ilyen jellegű eseményeken alakíthatók. Hiába jelennek meg itt vezető szakpolitikusok: államtitkár, helyettes államtitkárok, az Oktatási Hivatal vezetése és az állami intézményfenntartó vezetői, a tevékenységük és döntéseik a helyszínen befolyásolhatók. Az előadások során ők közvetítenek a hallgatóság felé, tájékoztatnak és érveket sorakoztatnak fel. Azonnali visszacsatolás nincs, legfeljebb a közönség egyes reakcióiból (moraj, taps) vonhatnak le következtetéseket. Viszont kétségünk se legyen: ezek nem váltanak ki bennük különösebb érzelmeket. Az előadásoknál egy fokkal közvetlenebbek a fórumok, ahol a hallgatók kérdéseire, gondolkodási idő nélkül kell válaszolniuk. Itt már jobban működik a szakpolitikusi „radar”, hiszen a kérdések témája és megfogalmazása már jelzésértékkel bír feléjük. Minden bizonnyal meglepő, de az egyetlen eleme a szabadegyetemi programsorozatnak, ahol hatással lehetünk a szakpolitikára (valamint a Hivatalra és a fenntartóra), az a témasziget.

A hallgatóknak a Campuson több helyen és időben van lehetőségük beszélni a vendégeinkkel, azonban a kötetlen beszélgetés kevésbé produktív. Szervezett kereteket a témaszigetek biztosítják, ahol a második évtől adunk lehetőséget a közvetlen konzultációra. Ezek a találkozások a Szabadegyetem legsikeresebb és leginkább várt programjai közé tartoznak a közönség és a vezetők részéről egyaránt. Szó szerint közvetlen konzultáció folyik, és ezeken a találkozásokon már hangozhatnak el olyan felvetések, amelyek már tényleg elgondolkodtathatnak politikust és fenntartót, és későbbi reagálást jelenthet a gyakorlatban, a jogalkotásban.

Pedagógus számára a mechanikus munkánál nincs elborzasztóbb. Minden szinten tudomásul vesszük, hogy kijelölnek célokat, indikátorokat, feladatokat, elvárt eredményeket, de a kereteken belül már szeretjük magunk alakítani dolgainkat. Ahhoz, hogy ezt felelősségteljesen megtehessük, alapvető kérdésekre akarunk választ kapni: miért, mi az oka, mi a célja? Az intézményvezetők számára ezért fontos a sonkádi aktív jelenlét. Előfordulhat, hogy a Campuson „levadászhatnak” fontos beosztásban dolgozó vendéget és egyéni kérdéseiket, problémájukat megvitathatják velük. Amennyiben ez nem valósulna meg, még mindig ott áll lehetőségként a fórum, ahol eddig mindenki választ kapott kérdésére. A lehetőségek legszélesebb tárát a témaszigetek adják. Itt alakulnak ki igazi viták, az érvek ütköztetése, megismerése és megértése. Az már a legszerencsésebb helyzet, ha az érvek alapján a direktívák teljes megértése és elfogadása következik be. És itt érezhető először igazán Sonkád hatása a köznevelésre. Nem általános érvényű, inkább lokális. Az intézményvezetők első kézből kapott információkkal és azok szakszerű alátámasztásával dolgozhatnak. Ha nem is értenek egyet teljes mértékben a direktívákkal, feladatokkal, a háttérinformációk birtokában már könnyebben tudják közvetíteni kollégáik felé. Sonkád ezáltal a munkahelyi klímára hat.

Ez az, amit a programunk nem engedhet el, elvégre a név kötelez: Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyeteme. Maga a rendezvény is ezzel a céllal jött létre. Azóta természetesen színesedett a paletta, de a mesterpedagógusok kezét nem engedtük, nem engedjük el. A 2017. évi Szabadegyetemen a mesterpedagógusoknak már kevésbé szóltak az előadások, hiszen immár nincsenek nagy horderejű változások e területen. Az igazán fontos dolgok a nagysátron kívül zajlottak. Régi ismerősök folytattak beszélgetéseket a Campuson, vitákra és tapasztalatcserére került sor a témaszigeteken. Elérkeztünk az igazi lényeghez. Kiemeltem az előzőekben kettő pedagógus csoportot, akik között természetesen bőven van átfedés és akiknek az intézményi szintű feladatellátásra komoly – de nem azonos – hatása van. Fontos csoportok, de az igazán kiemelten fontosak a mindennapok nevelő-oktató munkáját végző tömegek.

A Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemének hatását ezek alapján ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a vízbe dobott kő koncentrikus körökben hullámokat gerjeszt. Azután bedobunk még 1-2 követ és az újabb hullámok vagy kioltják egymást, vagy újabb – új irányú – hullám jelenik meg egy területen. A Magister Campuson tartózkodó több száz fős tömeg állandóan változó kisebb-nagyobb csoportokat alkot, melyeket minden esetben az azonos téma, probléma-felvetés, kérdéshalmaz tart össze. Ideig-óráig. Azután újabb témák megvitatására újabb összetételű csoportok alakulnak ki addig, amíg megoldást, választ nem találnak. Ezeken a konzultációs fórumokon a válaszok, tanácsok, eljárás-javaslatok mellett születnek természetesen kritikák is, illetve számtalanszor megtörténik helytelen gondolatok és eljárások kijavítása is. Azután ezek a tapasztalatok otthon, a saját intézményben hasznosulnak, továbbadásra kerülnek. Félreértés ne essék: Sonkád nem hat a köznevelés minden intézményi szintű szereplőjére, de hatása érezhető egyre több intézményben.

Minden, amit eddig bemutattam, eredményként ezen a képen jelenik meg. A harmadik dián olyan térképet szerepeltettem, amely azt ábrázolta, hogy mely területekről érkeztek hallgatók a Szabadegyetemre, itt viszont már egy bonyolultabb hálót mutatok be. A valóságban ennél több pontot kellett volna feltüntetnem, de akkor egyfelől egy hatalmas piros massza lenne az országtérkép, másfelől a hálózat érzékeltetéséhez ez is elég. A generáló pont ez esetben is Sonkád. Tagadhatatlan, hogy már az első Szabadegyetem előtt is léteztek szakmai kapcsolatok, azonban a Magister Campuson ezek tovább mélyültek és sokszorozódtak.

A már többször emlegetett témaszigeteken olyan információkhoz és ötletekhez jutottak a résztvevő kollégák, amelyeket településükön azután tovább is tudtak adni. A Campuson folytatott kötetlen és szervezett konzultációkon a hallgatóknak lehetőségük volt (és sokan éltek is vele) telefonszámot, e-mail címet cserélni, hogy az év többi időszakában is fenntarthassák szakmai kapcsolataikat.

Főként ezért szervezzük a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemét. Sosem csináltunk abból titkot, hogy milyen környezetben és infrastrukturális feltételek mellett rendezzük meg a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemét. A község külterületén a két Túr összefolyásánál (valójában szétválásánál) természeti környezetben állítjuk fel a több, mint 100 négyzetméteres központi sátrat és a 6 db 100 négyzetméteres témasziget sátrat. A Campuson nincs szálloda vagy panzió. A hallgatók Sonkádon és a környező településeken kapnak szállást. Ez (is) biztosítja, hogy csak mérsékelten lehetséges az elvonulás, a kollégák a témákra és egymásra koncentrálnak reggeltől estig, vagy akár az éjszakában is. Ezt erősíti, hogy wellness sem létezik. Igaz, hogy a Túrban nyáron biztonsággal lehet fürdeni, de még nem találkoztunk olyan hallgatóval, aki élt volna ezzel a lehetőséggel. Mondjuk öltözőt sem alakítunk ki. A fentiek alapján könnyű elképzelni, mindent úgy alakítottunk ki, hogy semmi ne feszélyezze a megjelenteket. Laza, nyárias öltözetet javaslunk és kérünk. Öltönyt, zakót csak néhány előadón láthatunk, de hála az égnek, már évről-évre egyre kevesebbet. Az előadások napi összesen 3-4 óráját, valamint az étkezési időt leszámítva minden és mindenki mozgásban lehet. Ugyanakkor a nagysátor berendezése is a kommunikációs lehetőségek erősítését szolgálja. A 10 fős körasztaloknál gyakorta egymást nem ismerők foglalnak helyet és töltenek napokon keresztül hosszabb-rövidebb időt egymás társaságában. Elkerülhetetlen új ismeretségek kialakulása, a beszélgetés. Mi ez, ha nem szakmai hasznosulás?

Amennyiben a Szabadegyetem hatásának, hatásosságának eredetét és alapjait szemléljük, akkor kijelenthető, hogy az egy háromszög végpontjainak kölcsönhatásából táplálkozik. Ez a hallgatók, az előadók/témasziget vezetők és a szervezők együttműködése. Az első évben viszonylag egyszerű volt a dolgunk. Az akkor felálló mesterpedagógusi rendszer külső szakmai támogatására szüksége volt minden résztvevőnek, vagyis egyezett a törekvésünk mindkettő partneri csoporttal. Ezt követően – mivel immár nem lehetett csak a mesterpedagógusi feladatellátásra építeni – szükséges volt, hogy elmozduljunk más irányba is, lépnünk kellett a köznevelés más szakmai területei felé. Itt már adódhatnak csapdahelyzetek, hiszen nekünk kell vizionálni, hogy mire jelentkezik hallgatói igény. Ráadásul mindezt úgy, hogy a témaszigeteken napi 3–4 órában munkáltatjuk, bevonjuk a megvalósításba a résztvevőket. A hármas egységben meglévő kölcsönhatás impulzusait ugyanakkor folyamatosan erősíteni kell, mert ha kényelmi álláspontot veszünk fel, az könnyen elhal.

Három év elteltével meg kell vizsgálnunk, hogy ugyanazt az utat akarjuk-e tovább járni. Már tudjuk, hogy némileg alakítunk a struktúrán, de azt inkább finomhangolásnak nevezném. Már tudjuk, hogy némileg változtatunk a megszokott előadói, témasziget vezetői csapaton, és elvárjuk, hogy aki elfogadja a meghívásunkat, az jelenjen is meg, ne hagyjon cserben több száz pedagógust. Már tudjuk, hogy a programkínálaton nagyobb változást fogunk végrehajtani, amelynek egyik része lesz a „vissza a gyökerekhez” projekt.

Az újrahangolás érdekében – egyáltalán, hogy szükséges-e – egy szokatlan módszerrel éltünk: megkérdeztük azokat, akik bármikor részt vettek a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemén, hogy milyen javaslataik vannak. 728 kollégának küldtünk online kitölthető, 10 kérdést tartalmazó kérdőívet, és 287 választ vissza is juttattak hozzánk. Ezek között 38 olyan is akadt, amelyen további szöveges véleményt, javaslatot, megjegyzést olvashattunk. Ezekre az elmúlt három héten kivétel nélkül reagáltunk egy tájékoztató sorozat keretében a honlapon. Valóban köszönet mindenkinek – tartalomtól függetlenül – a megfogalmazottakért, mert a megjegyzések által máris olyan ötleteket kaptunk, melyeket mindenképpen igyekszünk megvalósítani a jövő évi programban.

A következő kettő pénteken a honlapon a 10 feleletválasztós kérdés–válasz eredményeit elemzem, és a végén, a jövő héten nyilvánosságra hozom, hogy pontosan mikor kerül megrendezésre a Mesterpedagógusok IV. Sonkádi Szabadegyeteme.