Magyar Zita

A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal
a szakképzés fejlesztésért

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Nagy öröm volt számomra a tegnapi napon, hogy a résztvevők ilyen nagy számban vettek részt a szakképzéssel foglalkozó előadáson és a szekcióban is több mint 100-an gondolkodtunk együtt a szakképzésről. Ez az igen nagy létszámú szekció a fejlesztésekről, a szakképzésben történő megújulásról is szólt.

Az előadásomban a szekcióban is szerzett tapasztalatok alapján kívánom Önöknek bemutatni hol is van a mi Hivatalunk szerepe a stratégia és az intézményi operatív munka között. Azért is gondoltam, hogy fontos lehet erről egy kicsit beszélgetnünk, mert amikor előadást tartok vagy beszélgetek a kollégákkal, akkor azt tapasztalom, hogy Hivatalunkat mindig aszerint helyezik el, hogy a beszélgetőpartnerek éppen mivel foglalkoznak.

Ha felnőttképző intézménynél járok vagy képzőhelyen vagyok, akkor ők úgy gondolják, hogy az NSZFH tulajdonképpen a felnőttképzéssel foglalkozik. Aztán, amikor eljutok egy szakképző-intézménybe, akkor ők nem gondolják át, hogy mi minden szerepe van még ennek a hivatalnak, hanem „csak” a szakképzési oldalát ismerik. Egyébként minden mindennel összefügg tükrében nagyon sok olyan feladatunk van, amely valóban a felnőttképzéshez kapcsolódik, de rendkívül fontos lehet a szakképző intézményeknek, és a másik oldalról a felnőttképzésben résztvevők is jó ha ismerik a szakképzés területén betöltött szerepünket.

A fenti ábrán látható, hogy a szakmai terület miként épül fel a hivatalon belül. Az ábra megmutatja azt, hogy milyen jellegű szakmai feladatokat látunk el. Intézményirányítással foglalkozunk, szakképzési, tartalmi feladatokat látunk el és felnőttképzés területén is feladataink vannak.

Ami a felnőttképzéshez is kapcsolódik, de a szakképzésben is beszélnünk kell róla, az a vizsgaközponti szerepünk. Mi vagyunk az országban az egyetlen szervezet, amely általános jogosultsággal rendelkezik a vizsgaszervezés tekintetében. 169 ilyen szerződést kötöttünk meg idén szeptemberben felnőttképzőkkel és szakképzőkkel arra, hogy a vizsgáikat szervezzük. Ha azt nézik, hogy ezekben a szerződésekben minden centrum az egyként szerepel és mögé teszik azt a 380 intézményt, amely egyébként a centrumainkhoz tartozik, akkor látható igazán, hogy hány kapcsolódási pontunk is van a vizsgaközponton keresztül.

A szakképzési centrumokkal kapcsolatosan középirányítói feladatokat látunk el. A fenti térkép a 44 szakképzési centrum elhelyezkedését szemlélteti. Természetesen nem lehet itt éles vonalakkal elhatárolni egy-egy centrum helyét, ezt mi csak azért jelöltük így, hogy lehessen látni, egy megyében hány szakképzési centrum található. Különösen Budapesten lehet félrevezető így elhatárolni a szakképzési centrumokat, hiszen ott tematikusan kerültek az intézmények egy-egy szakképzési centrumba. Például a gazdasági vagy a műszaki szakképzési centrum, amelybe kifejezetten az ilyen típusú iskolák tartoznak.

2015-ben, amikor létrehozták a szakképzési centrumokat, egyértelműen az volt a cél, hogy szakmai hálózatot is kialakítsanak. A fenntartási feladatokon túl rendkívül fontos volt, hogy egy olyan országos szakmai hálózat jöjjön létre, amely egyértelműen a szakképzés szolgálatába állítható. Jelenleg a 44 szakképzési centrumunkban 380 intézmény, tagintézmény – fordítsuk le egyszerűen: iskola, kollégium – található. Azon túl, hogy az intézmények az iskolai nevelő-oktató funkciókat ellátják, komplex képzési és szolgáltatási központok jöttek létre.

A szakképzési centrumok nagy feladata, hogy a helyi gazdasági szereplőkkel tartsák a kapcsolatot. Mert ott helyben lehet megfelelni a leggyorsabban a kihívásoknak, ott helyben lehet látni azt, hogy egyébként az a tanuló, aki a mi intézményünkben végez, milyen életút előtt állhat, hol találhatja meg a helyét a gazdaságban. Egy ilyen életúthoz kapcsolódóan igyekszem bemutatni, hogy mit látunk, hol is van a szerepünk.

Ha megnézik a fenti ábrát, akkor láthatják, hogy hol is kapcsolódunk mi be ebbe a folyamatba. Amikor pályaorientációról beszélünk és megkérdezzük, hogy kinek az ügye a pályaorientáció, akkor egyértelműen elmondható, hogy:

• a szülőnek és a gyereknek – ez eléggé természetes –,
• az intézménynek, azaz a mi, a hivatal ügye is, a gazdasági szereplők ügye is.

Nekünk a pályaorientációban összekötő, módszertani, hálózatosodásra alkalmas szerepkört kell betöltenünk. Ha megnézzük az ábrát, egyértelműen meghatározható a mi szerepünk. Ha pályaorientációról vagy más módszertani dologról beszélünk, akkor nem beszélhetünk arról, hogy nekünk hivatali szemlélettel kell hozzáállni, mert nem állhatunk hozzá hivatali szemlélettel. Mert mi a cél? A tanulói létszám növekedése a szakképzésben. Na, persze ha a szülőket kérdezzük, amikor a pályaorientációs előadásra mennek, biztos, hogy nem ezt mondanák, de egy ilyen szakértői konferencián célként azt kell meghatároznunk hogy minél több tanulót tudjunk a szakképzésbe bevonzani. Merthogy ez fontos az intézménynek, fontos nekünk, és fontos a gazdaság számára is. Ahhoz hogy a tanulók minket válasszanak, és meg is tudjuk tartani a hozzánk érkező tanulókat a szakképzésben, ahhoz rendkívül fontos, hogy olyan tanulási, tanítási, tartalmi, módszertani fejlesztések következzenek be, amiben nekünk szintén nagy szerepünk van. Pl. lemorzsolódás csökkentésében, a motiváció erősítésében segítünk, akár a centrumok felé, akár közvetlenül az intézmények felé, támpontokat adunk ezekkel kapcsolatban.

A sikeres iskola ott helyben dől el, de úgy dől el ott helyben, hogy egyébként biztos lehet az intézmény abban, hogy valóban támogatóra talált bennünk. Helyettes államtitkár asszony elmondta, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumnak mik is a meglátásai, milyen utak mentén indul el a stratégiai tervezés, míg nekünk az életpálya tervezésével kapcsolatban, de több más esetben is, mint az az előző ábránál is látható volt, a koordinációs szintet kell betöltenünk. Azt az operatív módszertani és koordinációs szintet, amely összeköti a stratégiaalkotást az intézményekkel.

A másik nagy feladatunk a szakképzés tartalmi-fejlesztési feladataiban van. Mikor ezt így leírja az ember és ránéz a mondatra, akkor ugye mi az az első, ami gondolatban megjelenik: a tankönyvek, a tananyagtartalmak. Mi azonban, amikor tartalmi fejlesztésen gondolkodunk ennél lényegesen szélesebb körben határoztuk meg a feladatainkat. A tartalmi fejlesztések nem lehet, hogy csak a tankönyvre, tananyagtartalomra korlátozódjanak. Amikor a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalban tartalomfejlesztésről van szó, akkor abba bele kell érteni a kerettantervek fejlesztését, az érettségi követelmények fejlesztését, a módszertani fejlesztéseket, ami segíti a tartalomfejlesztést és a tankönyvet is. Olyan értelemben is bele kell érteni, hogy tankönyvkiadással is foglalkozunk, kifejezetten kiadói szerepkört is ellátunk. Ehhez azonban az a fajta koordinációs szerepkör, amiről korábban volt szó szintén rendkívül fontos. Mert hogy lehet tananyagot fejleszteni? Valóban úgy, hogy megnézzük a tanterveket, és hogy egyébként ahhoz mi kell, de a másik része, hogy egyébként megkérdezzük, és megnézzük, hogy mi kell a gyakorlatban. Mire van szüksége az intézményeknek? Hol van hiátus? Nekünk olyan tananyagtartalmakat kell fejleszteni, amely jól használható az intézmények számára és amire szüksége van a gazdaságnak. Korszerű, a mai kor igényeinek megfelelő tananyagtartalom és forma

.

Lehet, hogy úgy tűnik csapongok. Hogy is kerülök szakmai tartalomtól a képzési útvonalakra? Az ábra két okból került éppen ide. Egyrészt azt gondolom, hogy kell hogy lássuk ilyen sematikus ábrán keresztül is hogy miképp juthat el valaki a szakképzésbe, kiket, hol kell nekünk megszólítanunk. Másrészt, ha a tartalmi, módszertani fejlesztésről, koordinációs szerepkörről beszélünk, akkor nekünk pontosan tudnunk kell, hogy honnan hova, kit akarunk eljuttatni, hol vannak azok a pontok, amelyekben nekünk kiemelt szerepünk van.

Ha a kék „dobozokat” nézzük – a követelmények kidolgozása –, a kimeneti követelmények ismerete. Az életpálya-vezetés, az a fajta pályaorientáció, hogy kit hogyan, hova tudunk eljuttatni, és milyen szerepet szánunk utána majd neki. Hol találja meg ő saját magát ebben a rendszerben? Ezért rendkívül fontos, hogy ezek az az útvonalak nekünk és Önöknek nagyon pontosan a fejünkben legyenek, még akkor is ha tudjuk: ez egy egyszerűsített ábra, de kollégákkal beszélek. Hoztam két ábrát – ha már az érettségi követelményekről volt szó –, arról, milyen számok jellemezték az elmúlt vizsgaidőszakot.

A munkájukat felkészítésekkel próbáltuk segíteni. A szekcióban egyébként nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk arról, hogy az ágazati érettségire való felkészítés mennyire fontos volt és mennyire gyakorlatorientált. Itt látható, hogy melyik szakmai tantárgyból hányan érettségiztek. Látható, melyik az a két szakmai tantárgy (a közgazdasági ismeretek és az informatika), amiből a legtöbben és az is látható, hogy van olyan tantárgy, amiből 15-en érettségiztek.

Akkor, amikor arról beszélünk, hogy hogyan sikerült az ágazati érettségi, akkor több szempontot kell szem előtt tartani. Meg kell nézni pl. az emelt szintű vizsgákat is. Talán van, aki még emlékszik arra, hogy a sajtóban pl. az építőipar volt az, amelyikre felhívták a figyelmet, elkezdték, hogy milyen gyengék lettek az eredmények. De az adatokat elemezve láthatjuk, hogy a gyerekek harmada emelt szinten érettségizett. Hogy várhatunk el ugyanolyan szintet középszinten, mint egyébként egy másik tantárgyból?

Nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy kellően felkészüljünk a 2020-as érettségire, aminek egy mérföldköve a február 15-e. Kifejezetten olyan szakértőkkel dolgozunk, akik jelenleg is tanítanak, az intézményekben vannak és pontosan tudják, hogy az a követelmény hogyan és miként kérhető számon, és hogyan teljesíthető, természetesen a követelményszint megtartása mellett.

Az előző előadásban volt szó az Útravaló Ösztöndíjról. Meg kell, hogy említsem a szakképzésben mindenképpen a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíjat, amit mi kezelünk, és mivel itt nemcsak állami fenntartású intézményekből vannak a kollégák, feltétlenül el kell, mondjam, hogy jelezzék, ha egyébként hiányszakmában tanul Önöknél diák. Tavaly belefutottunk abba, hogy szülő jelezte, hogy nem kapja a gyereke az ösztöndíjat. Mint kiderült, azért nem kapta, mert a nem állami fenntartású intézmény egyébként tőlünk nem kérte.

A tegnapi nap volt arról is szó, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium hány országnak a szakképzését tekintette át. Több aspektusból is megnézték a jó gyakorlatokat és nemcsak a finn példát, a szakképzésben a német modellt, a portugál mintát és több országét is. A nemzetközi jógyakorlatok megismerésében mi egyébként nemcsak a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, hanem az iskoláknak is szeretnénk segíteni. Itt gyűjtöttem össze a nemzetközi kapcsolatokhoz 

tartozó projektjeinket amit azért is tartottam lényegesnek, merthogy ez a dia az Önök kezében is ott lesz, nem kell most végigbogarászni hogy melyek azok a nemzetközi szervezetek, illetve európai együttműködések, amelyek rajtunk keresztül elérhetőek. Nyugodtan lehet bennünket ilyen ügyben is keresni. Azokat az elérési útvonalakat is föltettük a kollégákkal, ahol a honlapjukat megtalálják, mert azt gondolom, hogy ez lényeges lehet.

Pár szó még a projekttámogatásról. Tegnap hosszan volt szó a GINOP 6-os prioritásról a szekcióban. A 6.2.2 és a 6.2.4 kiemelt projekt, míg a 6.2.3-ra most pályázhattak az intézmények, a centrumok. A 6.2.2-es projekt a végzettség nélküli, iskolaelhagyók számának a csökkentését hivatott elérni, a másik pedig a 21. századi szakképzés és felnőttképzés minőségének, valamint tartalmának fejlesztéséről szól. Ha visszagondolnak az első ábrára, hogy mi mindennel foglalkozunk, akkor lényeges, hogy hozzátegyem: mindezt egy projekttámogatással átgondolva tesszük, amit a GINOP 6-os prioritás lehetőségként nyújt. 

Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen érzékelni kell az intézmények szintjén is mindenkinek, el kell hogy jusson önökig, az intézmények szintjéig a támogató, együttműködő tevékenységünk. Mi ezt célul tűztük magunk elé. Ezzel köszönöm meg az Önök megtisztelő figyelmét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.