Hajnal Gabriella
Fejlesztések a köznevelési intézményekben
az EFOP-3.2.4-16-2016-00001 azonosítószámú, „Digitális kompetencia fejlesztése” című kiemelt projekt tükrében
Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Mivel január 16-áig, közel 30 évig én is gyakorló pedagógus voltam, a pódium helyett, inkább lent maradnék köztetek.
Néhány szót szólnék magáról a Klebelsberg Központról, illetve az átalakulás utáni állapotról, utána pedig az EFOP-os projektekről – kiemelten a 3.2.4-ről, illetve az ahhoz kapcsolódó, a Közép-Magyarországi Régióban költségvetési pénzből beszerzésre kerülő eszközökről –, végül pedig az állami intézményfenntartás stratégiájáról, illetve a legfontosabb feladatainkról.
Akik többedszerre is megtisztelnek a figyelmükkel, azt külön köszönöm. Próbálok mindig valami újat is beemelni abba, amit mondok, de azért a tegnapi előadás[1] óta nem sok minden változott, bár éppen a tegnapi nap folyamán én azt mondtam, hogy 34 000-en jelentkeztek a 3.2.4 projektre, majd főosztályvezető úr pontosította a számot 36 000-re.
Az állami intézményfenntartás jelenlegi modelljében a Klebelsberg Központ mint középirányító mellett 59 tankerületi központ látja el a tényleges fenntartói feladatokat. Annak idején 198 tankerülettel indult el a rendszer. A leglényegesebb különbség az akkori felálláshoz képest az, hogy a tankerületi központok teljesen önállóak, autonóm módon hozzák meg a döntéseiket, ők rendelkeznek a szükséges forrásokkal és a felelősséggel is.
Mindig szeretem hangsúlyozni a felelősség kifejezést. Ahogy mondani szokás: pénz, paripa, fegyver a tankerületeknél van, amelyeknek az ezzel együtt járó felelősséget is viselniük kell a döntéseikért. Felelősségük korábban is volt a tankerületeknek, de hiányoztak a szükséges döntési lehetőségek, például a központból kellett a szükséges forrást kérni, mivel nem volt saját költségvetésük. Gondnak tartottam azt is, hogy a folyamatok nem voltak minden esetben végiggondolva, kidolgozva és megfelelően kivitelezve. Azáltal, hogy nem volt közel a feladathoz a döntés és a forrás, lassabban került pont egyes ügyek végére.
A tavalyi tanévben elkezdődött az átalakulás. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez az 59 tankerületi központból álló modell, jól tud működni, én magam többek közt ezért is voltam hajlandó ebbe a folyamatba aktív szereplőként belelépni. Hiszen a mi elvárásunk a tankerületek felé is az, hogy ha már minden rendelkezésükre áll a döntések meghozatalához, akkor azok gyorsan történjenek meg. Ha kapnak egy kérdést, vagy meg kell oldani egy problémát, akkor ne teljen el 10-20-30 nap azzal, hogy a megoldást megtalálják, illetve a szükséges pénzt biztosítsák, természetesen, amennyiben a költségvetésben erre megvan a fedezet.
Minden tankerület-vezetői értekezleten elhangzik, hogy elvárjuk a gyors problémamegoldást. Azt szeretnénk, ha valóban így is működne a rendszer és a Klebelsberg Központ tényleg csak középirányítóként funkcionálna. Ez egy nagyon lényeges dolog. Mindig szoktam mondani, hogy nem azért van a Klebelsberg Központ, hogy utasítson és ellenőrizzen, hanem segítsen és irányítson. A legtöbb feladat esetében mi az autonómiát szeretnénk fenntartani. Tehát, az a célunk, hogy minden tankerület alakítsa ki a saját maga működését, készüljön fel a saját intézményeinek specialitásaira és erre helyezze a hangsúlyt.
Bár az ábrázolásokon felül található a Klebelsberg Központ, de – ahogy tegnap is elmondtam, véleményem szerint – inkább partneri kapcsolatnak kell lenni a KK és a tankerületi központok között, nem pedig hierarchikus viszonynak.
Az egyik legfontosabb dolog az oktatásügy szereplői között – a bizalom kialakítása miatt is – a partneri szemlélet, amelyet nekünk a tankerületekkel, a tankerületeknek az intézményvezetőikkel, az intézményvezetőknek a pedagógusokkal, a kollégáknak pedig a diákokkal és a szülőkkel is ki kell alakítani. Ha a rendszer csak hierarchikusan működik, akkor ez a szereplők számára problémát okoz a hatékony együttműködésben. Az igazgatók és a pedagóguskollégák pontosan tudják, hogy ha nem tekintjük partnernek azokat, akikkel foglalkozunk, akiket tanítunk, az negatívan nyomja rá a bélyegét a pedagógiai munkára. Az 59 tankerületből a fővárosban kilenc működik.
A tankerületi központok által fenntartott intézmények száma a 20–22-től a legnagyobbak esetében egészen a 60–65 intézményig terjed. Ha feladatellátási helyeket nézzük, akkor olyan tankerületek is vannak, ahol ez a szám meghaladja a 80-at. A rendelkezésükre álló költségvetés három milliárd és 18 milliárd forint között mozog, amely függ az ellátott feladatok típusától, a gyermek- és tanulólétszámtól, valamint a helyi specialitásoktól.
A szervezeti modellünk kapcsán a feladataink közül csak néhány dolgot emelnék ki, a legfontosabbakat. Minden feladat esetében van döntési szint az intézményeknél, ha elsődlegesen nem is ott dőlnek el bizonyos kérdések. A legtöbb feladat esetében a tankerületi központok és az iskolák hozzák meg a döntéseket. Ebből látszik, hogy gyakorlatilag az intézményekben mindenhol ott van legalább egy másodlagos döntési lehetőség, amely egyben azt is jelenti, hogy az előkészítés minden területen az iskoláktól indul. Az informatika az egyetlen terület, amelyben – mivel központi közbeszerzés alapján történik még a mai napig is – a Központnál vannak elsődlegesen a feladatok. Az intézményektől bekértük, hogy mire van szükségük, és nagyon bízom benne, hogy mind a közép-magyarországi régióban, mind a konvergencia régiókban sikerül az igényeket kielégíteni ezen a területen is.
Kiemelném még a költségvetés tervezését, amely november–december folyamán rendkívül fontos feladata az intézményeknek, hiszen a mi elvárásunk az, hogy a költségvetés tervezésébe be kell vonni az intézményvezetőket. Az intézményvezetőknek meg kell adniuk azt a szakmai tervet, amely alapján a költségvetésben meghatározzák az iskolájuk működéséhez szükséges igényeket. Én 30 évig tanítottam, ebből 18 évig voltam intézményvezető, nagyjából átéltem azt a kort, amikor önálló gazdálkodóként a költségvetés tervezésének időszakában a polgármesterrel kellett megvívni a csatát. Én azt mondtam, hogy ennyi kell, ő erre azt mondta, hogy ennyi lesz. Nagyjából középen pedig sikerült megállapodnunk, és lett egy elfogadható költségvetése az iskolámnak. Most hasonlóan alakul a költségvetési tárgyalás, csak a tankerületi igazgató ül a másik oldalon. Az intézményvezetőknek meg kell védeniük a saját maguk igazát, amit alá tudnak támasztani szakmailag, abban el kell menni a falig. Ezt, mint volt intézményvezető mondom. Természetesen a tankerület-igazgatóknak ugyanezt meg kell tenniük a Klebelsberg Központtal szemben, amikor a költségvetésük meghatározásáról tárgyalnak. Nem lehet mindenkinek egyformán, mondjuk a tanulói létszám arányában kiszámolni a költségvetését. Azt gondolom, ezzel mindenki egyetért, hiszen nem egyformák az épületek, nem egyformák a specialitások, és nem egyformák pontosan azok a költségek, amelyeket a pedagógiai programok különbözősége, a területi különbségek kompenzálása vagy éppen az eltérő szociális hátterű tanulók megsegítése miatt ki kell kifizetni. Ahol konténertanterme van egy iskolának, vagy a testnevelésórákat nem lehet az intézményen belül ellátni, és fizetni kell azért, hogy a külső helyszínen tarthassa meg, ott mindenképpen többletforrást kell biztosítani a feladatok megfelelő színvonalú ellátásához. Ez csak 2-3 példa, de ezen kívül biztos rengeteg van, ezért azt gondolom, nagyon fontos, hogy szakmai oldalról nézve milyen költségvetés-tervezés történik.
Az is egy „bevett szokás”, hogy mindenki többet kér, mint amennyire ténylegesen szüksége van a feladat ellátásához. Megértem ezt az attitűdöt, de nem tudok vele egyetérteni, hiszen ez is erősíti az egyenlőtlenségeket, amelyek ártalmasak az oktatási rendszerre nézve. Azt kérem, hogy csak azt írja be minden igazgató az igények közé, amire valóban szüksége van a biztonságos működéshez, azért viszont küzdjön is meg. Nagyon könnyű rájönni, hogyha ennél jóval magasabb igényt szerepeltet a költségvetési tervében. Természetes, hogy mindenki szeret nagyot álmodni, amely szerintem bizonyos mértékig helyénvaló, hiszen az viszi előre az oktatás ügyét, ha tervekkel, innovációs ötletekkel rendelkezik egy intézményvezető. A költségvetés tervezése azonban alapvetően a számokról szól, ezért ebben a feladatban az lenne jó, ha mindenki a realitás talaján maradna, úgy tervezné meg a költségvetési kereteire vonatkozó igényeket. Azt is tudom, hogy egy-egy tankerületi igazgatókban is felmerül olykor, hogy nem jön ki a pénzéből, de az egyeztetések és a számok azt igazolják, hogy minden tankerület jól áll anyagilag. Ez nem azt jelenti, hogy fürdeni lehet a pénzben, de azt igen, hogy az előre betervezett feladatok, illetve a működési költségek valóban minden tankerület rendelkezésére állnak. Ez még úgy is igaz, hogy a Klebelsberg Központnak ezzel kapcsolatban egy elég jelentős, és többletkiadást jelentő lépése volt az, hogy középre emelte a pótlékokat. Még ez is belefért a költségvetésbe szeptembertől kezdve mostanáig. Természetesen a következő években már eleve úgy lesz tervezve a bérköltség, hogy ez a tétel is szerepel benne.
Térjünk át projektekre!
A fenti ábrán látszik, hogy a tankerületek mekkora összegű támogatási kérelmet adtak be megyénként összesítve. 44 tankerületi központ pályázott, azaz a konvergencia régiókban – ahol be lehetett nyújtani ezekre a projektekre a támogatási kérelmeket – működők mindegyike. Összesen 129 milliárd forint értékben 1000-nél is több támogatási kérelem érkezett be az elmúlt időszakban a támogatóhoz.
A legkiemeltebb standard projektek egyébként az EFOP-4.1.2. és az EFOP 4.1.3. kiírások. A 4.1.2-ben eredetileg 60,55 milliárdos keretet lehetett fölhasználni, amelyet kimondottan iskolabővítésre, iskolafejlesztésre, tornatermek építésére, udvarok felújítására lehet majd fordítani. Építési engedélyhez kötött beruházásokról beszélünk, míg a 4.1.3 keretében olyan fejlesztésekről van szó, amelyek nem építési engedélyhez kötöttek. Ennek következtében az összeghatárok is mások. Ez utóbbinál 50-től 150 millióig, míg a másikban 150 millió forint feletti támogatásokat lehetett elnyerni. Az eső szakaszban 99 kérelem érkezett be, ebből 91 esetében már megtörtént a támogatási szerződések megkötése is. Ambivalens helyzet, miközben a tankerület-igazgatók rendkívül módon örülnek a sikernek, egyben egy kicsit letargiába is estek, mert mostantól kezdve komoly feladatuk és egyben felelősségük is van a megvalósításban, hogy a létező legjobbat és a legtöbbet hozzák ki ezekből. A második szakaszban további 26 kérelem érkezett még be, hiszen az első szakaszban „csak” 51,9 milliárd forint került kiosztásra, tehát, maradt még forrás a kiírásban. Ezeknek az értékelése folyamatban van. Azt gondolom, hogy viszonylag gyorsan megszületnek a második körös döntések is. Az EFOP 4.1.3-ban 477 benyújtott támogatási kérelemből a kiíró 436-ot elfogadott. A támogatott pályázatokra 29,3 milliárd forint került szétosztásra. Ebben a konstrukcióban gyakorlatilag a teljes keretet kiosztotta a kiíró. Innentől kezdve jöhet a munka. A kisebb munkával járó infrastrukturális fejlesztések egy része meg tud valósulni akár tanítási idő alatt is, főleg, ha szakaszosan meg lehet oldani a felújítást. Az EFOP 4.1.2 keretében megvalósuló fejlesztések – mivel ezekben nagyobb volumenű munkákról van szó – valószínűleg a nyári időszakra fognak tolódni. Zárójelben jegyzem meg, hogy én építettem úgy tornacsarnokot és könyvtárat is, hogy ment közben a tanítás, és nem állt meg az élet, hasznos volt a diákok és még a kollégák számára is.
A KEOP-os pályázatokban vagyunk még érintettek, azokban, amelyekben konzorciumi partnerként részt veszünk. Ezek kiemelt épületenergetikai fejlesztések, amelyek mintegy 18 milliárd forinti összértékben valósulnak meg 25 intézmény esetében.
Konzorciumi tagok vagyunk az EFOP-1.9.5-ben. Ez a kora gyermekkori intervenció ágazati kifejlesztése. Ebben a mi feladatunk majd pilot rendszerben egy „mozgó szakszolgálati” modellt megvalósítani, amelyben a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket is mi fogjuk beszerezni. Már a közbeszerzés megindításánál járunk a diagnosztizáló eszközök esetében. Az Útravaló is egy fontos pályázat, amelyet az EMET-tel közösen valósítunk meg. Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Útravaló Ösztöndíj Programnak az idei évtől van egy VEKOP-os lába is, tehát a Közép-Magyarországi Régióból is lehet pályázni november 15-ig. Mindenkit, aki a központi régióban dolgozik, bíztatnék, hogy pályázzon, mert van még hely.
Az informatikai rendszerfejlesztések közül jelen pillanatban számunkra a legfontosabb a KRÉTA rendszer. Ebben készíti el már minden, tankerületi központokhoz tartozó iskola 2016 óta a tantárgyfelosztását. Akkor tud jól működni ez a program, ha mindenki valid adatokat tölt fel. Folyamatosan elemezzük az adatokat országos szinten és tankerületi szinten is. Ennek következtében látjuk, hogy hol van hiba a rendszerben, hol kell majd beavatkozni. Az is kiderül, hogy milyen segítséget kell majd nyújtani az egyes intézményeknek. A lényeg, hogy a KRÉTA rendszert folyamatosan fejlesztjük. Most az e-napló az, ami a legintenzívebb fejlesztés alatt áll. Én tudom, hogy az e-napló még nem tökéletes, de higgyék el, hogy egyre tökéletesebbé válik, és jelentősen meg fogja könnyíteni az intézmények munkáját. Természetesen olyan informatikai rendszer, amely tökéletes, nem létezik. Egy professzionális informatikai rendszer azért jó, mert mindig jönnek be új ötletek, mindig jönnek be új paraméterek, amelyeket be lehet építeni. Aki ismeri az e-napló felépítését, tartalmát, az láthatja, hogy nap, mint nap jelennek meg új elemek, folyamatosan bővül új funkciókkal. Most éppen a mondatbankkal, hogy segítse a negyedévi értékeléseket. Fontosnak tartom, hogy akinek bármilyen ötlete van a fejlesztésre, az küldje el nekünk, küldje el a KRÉTÁ-t fejlesztőknek. Ami nem teljesen egyedi, egyetlen konkrét intézményt érintő kérés, hanem többeket érint, azokat a fejlesztéseket egész biztos, hogy megpróbáljuk a lehető leggyorsabban beépíteni. Azt látjuk, hogy a KRÉTA rendszert jelen pillanatban a tankerületi központokban mennyien használják. Ehhez kapcsolódik, hogy a hardver oldalon is megjelenik egy projekt segítségével a támogatás, amely eszközbeszerzésben fog realizálódni, hogy mindenki zökkenőmentesen tudja majd használni a rendszer moduljait. A tankerületi központok által fenntartott intézmények felé elvárás, hogy jövő szeptemberig mindenki teljes biztonsággal tudja használni ezt a rendszert. Az ehhez szükséges fejlesztéseket, amennyiben szükséges, a fenntartó biztosítja. Szakmai támogatást is biztosítunk a használathoz, hiszen tartozik egy 30 órás e-learning képzés is a KRÉTÁ-hoz, amely beszámít a kötelező pedagógus továbbképzésbe is. Voltam olyan tankerületben, ahol mindenki elégedett volt a KRÉTÁ-val. Kiderült, hogy gyakorlatilag minden érintett elvégezte a 30 órás e-learninges továbbképzést. Javaslom, hogy a tankerület-igazgatók, intézményvezetők próbálják rávenni a kollegákat, hogy ezt mindannyian csinálják meg. Biztos, hogy az ő életük is könnyebb lesz.
Ha már informatikáról beszélünk, áttérek az EFOP-3.2.4-re, amely az egyik kiemelt projektünk. A támogatási összeg 45,3 milliárd forint, ebből több mint 10 milliárd a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséget érinti azért, hogy kiépítse a szélessávú internetet és a wi-fi hálózatokat minden intézményben. A többi a Klebelsberg Központ feladata. A vezetők részére 5600, míg a pedagógusoknak 40 000 laptopot fogunk beszerezni. A pedagógusok már a képzés előtt megkapják az eszközöket. Természetesen minden érintettnek vállalnia kell egy szándéknyilatkozat aláírásával, hogy részt vesz a képzésen. Ez a KRÉTÁ rendszeren keresztül történik meg, eddig 36 000 szándéknyilatkozat érkezett be a konvergencia régiókból, tehát még további 4000 kolléga jelentkezhet, aki vállalja a feltételt, és azt, hogy az eszközt a nevelő – oktató munkája során használni fogja. A diákok részére 24 000 tabletet szerzünk be, lehetőséget adva ezzel a digitális oktatás fejlesztésére. Szeretnénk ezekre az eszközökre feltölteni a digitális tankönyveket pilot jelleggel. Ez a 24 000 nem olyan kevés, az ötödik évfolyamos tanulók számának – mint célcsoportnak – a harmada. A projektben 8000 megjelenítő eszközt is beszerzünk, ezek közül 2300 csúcstechnológiával felvértezett lesz, olyan, amely a konferencián is kiállításra került. Ezen felül 5700 darab projektort szállítunk ki az érintett iskolákba. A laptopok és a tabletek közbeszerzési eljárásán túl vagyunk, a megjelenítő eszközök, illetve a tabletekhez tartozó tároló szekrények beszerzési eljárása is hamarosan kiírásra kerül. A projekt megvalósításának határideje 2019 december 31., de mi szeretnénk 2018 végére, de legkésőbb 2019 elejére megvalósítani a 40 000 pedagógus továbbképzésével együtt.
Van ennek a projektnek egy ún. „tükörprojektje” a Közép-Magyarországi Régióban. Ezen a területen az informatikai eszközellátottság jóval rosszabb, mint a konvergencia-régiókban, ezért itt az elsődleges szempont az volt, hogy az iskolákba eljussanak a számítógépek, a laptopok és a projektorok is, összesen mintegy 27 000 eszköz. Reményeink szerint a teljes mennyiség kiszállítása december folyamán megtörténik. Nem hagytuk ki a szakszolgálatokat, az AMI-kat és az EGYMI-ket sem az eszközbeszerzésből. Ezekbe az intézménytípusokba is kerülnek projektorok, számítógépek.
Néhány stratégiai feladatról is szót kell ejteni, amely a Klebelsberg Központhoz tartozik. Az egyik a pedagógiai szakszolgálatok helyzete, illetve a gyógypedagógusok felvétele mind a pedagógiai szakszolgálatokhoz, mind pedig az intézmények állományába.
Az a célunk, hogy ahol lehet, ott az intézményekben is legyenek fejlesztőpedagógusok, konduktorok, gyógypedagógusok, akik a gyermekeket segítik, illetve bővítsük az utazó gyógypedagógusi hálózatokat is. Tavalyhoz képest 1300-zal nőtt a gyógypedagógusi és fejlesztő pedagógusi munkakörben dolgozók létszáma, amelyhez az is hozzájárult, hogy 500-zal emeltük a betölthető státuszok számát. Ezek jelentős eredménynek számítanak egy év alatt, főleg úgy, hogy ebből több, mint 300 kolléga az intézmények állományában dolgozik. A szakos ellátottság javítására is többféle megoldást alkalmazunk, mindent megteszünk azért, hogy megoldjuk a helyzetet. Van egy iránymutató szám az órakeretekre az intézményekben, de ezt nem intézményenként kell majd értelmezni, hanem tankerületenként, és ez nagyon fontos, hiszen így a tankerület képes arra, hogy kiegyenlítse az egyenlőtlenségeket.
Több mindenre igyekeztem röviden kitérni az előadásomban, azt hiszem ebből is látszik, hogy mennyire szerteágazó feladatokat látunk el. Az új szervezeti felépítés legfontosabb eleme, és zárszóként erre hívnám fel a figyelmet, hogy, hogy az egységes szemlélet és iránymutatás mellett a tankerületi központok autonóm módon látják el a fenntartói feladataikat, szorosan együttműködve az intézményekkel a helyi igények alapján.
