Dr. Beneda Attila

Oktatás–nevelés, iskola–család

Dr.Beneda Attila

 

Az Oktatás-nevelés, iskola-család címet választottam az előadásomnak. Ennek megfelelően szeretnék Önöknek röviden beszélni a demográfiai helyzetről, ami körbevesz minket, ezután a családtámogatásunk különböző aspektusairól, és utána arról, hogy mindez miért fontos az oktatás, az iskola, a család együttműködésében.

Az Önök szemszögéből nézve, akik most az oktatással, a közoktatással kapcsolatosan elmélkednek, konzultálnak, gondolkodnak, vitáznak, a fő kérdés az, hogy a jövőben kiket is fognak oktatni. A születések száma riasztó az Európai Unióban. Az 1000 lakosra jutó élveszülési rátát nézve Magyarország az alsó régióba tartozik. Meglepő az is, hogy a vidám, adott esetben a vallásos elkötelezettséggel és úgy általában az életigenléssel jellemezhető déli országok milyen rossz helyen szerepelnek ezen a listán.

Dr.Beneda Attila_1.jpg

Ugyanezt, hogyha a halálozások arányszámával nézzük, itt sajnos a régi keleti, Közép-Európai országok állnak – érthető okból – a lista végén. A diagram rávilágít hazánk, illetve az Európai Unió jövőjére, problémájára; ahogy Miniszterelnök úr a Családok Budapesti Világtalálkozóján elmondta, a demográfia nem egy európai probléma, hanem az európai probléma.

Dr. Beneda Attila_2.jpg

A felsorolt országok között egyik sem éri el azt a 2,1 termékenységi arányszámot, ami egyáltalán az önfenntartáshoz elegendő. A következő ábrán a 2015-ös év teljes, és már statisztikailag elemzett adatai láthatóak. Magyarország itt is az utolsó harmadhoz tartozik sajnos. Az Európai Unió átlagát nem sikerült még elérnünk, és milyen messze van az a bizonyos 2,1 érték.

Dr. Beneda Attila_3.jpg

Hogyha megnézzük a demográfiai mutatóknak az egyik fő összetevőjét, a családok összetételét, akkor jól látható az is, hogy ezek az arányok, ezek a számok egyáltalában egy társadalom önfenntartása, egy társadalom fejlődése szempontjából nem tekinthetőek egészségesnek. Látható, hogy gyakorlatilag a házaspároknak a 30%-a, azaz csaknem 1/3-a gyermek nélkül van. A 80-as évek elején a született gyermekek több mint 90%-a házasságban született. 2015 volt az első, hála Istennek, eddig az utolsó olyan év, de korábban már volt ilyen év, amikor több gyermek született házasságon kívül, mint házasságon belül, és ez még abban az esetben is elgondolkodtató, amikor a házasság eszményét, fogalmát sokan újraértelmezték, sokan devalválták.

Készült egy olyan komoly tanulmány az egyik civil szervezettel közösen, ahol egy széleskörű felsőoktatási vizsgálatot végeztek, ahol a fiatalok saját magukról, illetve a mai fiatalságról beszéltek. Anélkül, hogy részletesebben belemennék az elemzésbe elmondható, hogy a fiatalok jelentős része, beleértve a fiúkat is, ami a mai macsó gondolkodásban, a buliklímában talán meglepő is, de a fiúk is csaknem 90%-ban gondolták úgy, hogy igenis majd előbb, vagy utóbb házasságban szeretnék élni az életüket. Tehát, remény ilyen szempontból van, de a jelen nem annyira jó. Ugyanakkor, talán a kormányzati intézkedéseknek is köszönhetően, talán azért, mert egy kicsit jobb a hangulat, optimistább, reménykedőbb a társadalom az utóbbi esztendőkben, 20 éves csúcsot döntött 2016-ban a megkötött házasságok száma, ami a jövő szempontjából reménykeltő.

Dr. Beneda Attila_4.jpg

A gyermekvállalási kedvvel összefüggésben elmondható, hogy – ahol, ha visszagondolnak arra a listára, ahol Magyarország ott viszonylag az alsó régióban szerepelt – 1,23-as termékenységi, teljes termékenységi arányszámmal vettük át 2010/11-ben a kormányzást, ami egész Európában a legalacsonyabb szint volt. A következő ábrán láthatják a legalsóbb pontját ennek a grafikonnak. 2016-ban ez fölment 1,49-re. Azt hiszem, a társadalom is, meg talán egy picit a kormányzat is, a családügyi ágazat is büszke lehet önmagára, hiszen 20%-os növekedést elérni ebben a kérdésben 6 esztendő alatt, az egy szép teljesítmény. De ha azt vesszük, hogy a 2,1-es arány még milyen messze van, akkor azt hiszem, hogy jócskán van még teendőnk, a kormányzatnak is, és a társadalomnak is egyaránt. A családpolitikát tulajdonképpen több pillérre építve, ahogy az elején is mondtam, egymással összekapcsolódva igyekszünk alakítani.

Dr. Beneda Attila_5.jpg

Az első ilyen alakítási irány a demográfiai szempontokat talán leginkább magába hordozó intézkedések, amik a családalapítást és a gyermekvállalást támogatják. Anélkül, hogy részletesen belemennék ezen családtámogatási intézkedések ismertetésébe, azért az látható talán az ábrán, nemcsak a buborékoknak a színéből, hanem a tartalmából is, hogy jó néhány irányból próbálunk közelíteni.

Dr. Beneda Attila_6.jpg

Igyekszünk minden családnak, minden családtípusnak, minden élethelyzetnek megfelelő választ adni, hogy mik is azok az intézkedések, amik a családok terheit csökkenteni tudják, amik a gyermekvállalást, egyáltalán, a családi életre késztetést ösztönözni tudják. Ha már itt Önöknél beszélgetünk, vagy beszélünk erről, kiemelném a Miniszterelnök úr a Családok Budapesti Világtalálkozóján bejelentett csomagjának egy részét, ami a Diákhitel mérséklését, a hiteltartozás mérséklését teszi lehetővé az újabb gyermekvállalások esetén.

A másik nagyon fontos kérdéskör a munka és a család egyensúlyának a megteremtése. Azt hiszem, ez – ezzel nem alábecsülve a férfiak ez irányú nehézségeit – talán sokkal inkább a nők kérdése. Erre is jó néhány választ szeretnénk, szerettünk volna adni, és azt hiszem, már talán adtunk is. Részint azért, hogy legyen meg a lehetősége a nőknek a döntésre, egy megalapozott döntésre. Akár az élethelyzetük, akár a család gazdasági helyzete, akár a motivációjuk olyan, hogy a gyermekek mellett, a gyermekek szülését követően hamar szeretnének visszamenni a munka világába, erre legyen meg a lehetőségük. Természetesen arra is legyen meg a lehetőségük, hogy otthon legyenek, és gyermeket, gyermekeket neveljenek. Amit ezekből a buborékok közül kiemelnék, az a GYED Extra, ami egy új intézkedés volt, ami lehetőséget ad arra, hogy a támogatás, a GYED igénybevétele mellett teljes munkaidőben dolgozhasson az illető hölgy, illetve a Nők 40 – amit magunk között nagymama nyugdíjnak szoktunk nevezni –, amivel már a 200 000-et fogja elérni lassanként azon nőknek az aránya, akik ezt igénybe vették. Ugye itt arról van szó, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessenek, és azért – legalábbis a mi kiinduló gondolatunk szerint azért –, hogy tudjanak otthon segíteni a család fiatalabb generációjának a gyereknevelésben, adott esetben az otthontanulásban a gyermekeknek.

A harmadik ilyen szempont, ami szintén talán a leginkább idevág az Önök témáihoz, az a gyereknevelést támogató intézkedéseink. Azt hiszem, ezek a buborékok azok, amikre vita nélkül büszkék lehetünk. Az ingyenes tankönyvi ellátás 2013-ban indult, s a cél az volt, hogy évente egy évfolyammal egészüljön ki. Egyrészt az intézkedés sikere, másrészt a szerencsésen alakult gazdasági környezet miatt ez a folyamat fölgyorsult, s gyakorlatilag erre az évre már az iskolába járó gyermekeknek mintegy 80–85%-a ingyen kapja a tankönyvet. Ide kapcsolódik az ingyenes gyerekétkeztetés is. Gyakorlatilag a bölcsődés korú gyerekeknek a 2/3-a, az óvodáskorú gyerekek 3/4-e ingyen kap étkezést, sőt, a szociálisan rászorultak még a szünidőben és az ünnepnapokon is. Tehát, ebben azt hiszem, hogy sikerült egy hatalmasat előrelépni. Az Erzsébet-program, ami öt évvel ezelőtt indult, ott pedig éves szinten most már 100 000 körül van azon gyermekek száma, akiket ingyen üdültetünk különböző táborokban, különböző típusú programokkal. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezek jó irányok ahhoz, hogy a gyermekek az iskolaidőben, az iskolai kötelezettségeiknek úgy tudjanak eleget tenni, hogy közben adott esetben az otthoni gazdasági nehézségek, vagy éppenséggel a kevés étel, az éhezés ne okozzon gondot, vagy legalábbis csökkentse a családok terheit.

És az utolsó, ami talán egy kicsit kevéssé kapcsolódik az Önök témáihoz, de azért mindenképpen fontos, hogy megemlítsük, ez a családok otthonteremtését segítő intézkedések. Azt hiszem, hogy itt a Családi Otthonteremtési Kedvezmény, a CSOK, az egy olyan sikerré nőtte ki magát, ami gyakorlatilag 60 000 családot érint, már több mint 150 milliárd forintos támogatási értékben. Nemcsak igényelték, hanem már ki is utalták a bankok ezeket az összegeket és ami a legelejére, a demográfiai szempontokra visszavetíthető, bizony már jócskán 10 000 fölött van azon gyermekek száma, akiket a Családi Otthonteremtési Kedvezmény, azaz a CSOK miatt vállaltak a családok, hiszen előre is igénybe lehet venni ezt a támogatást, a még nem megszületett, de vállalt gyermekekre. Úgy látjuk, hogy gazdasági szempontból is, és ami még talán fontosabb, demográfiai szempontból is ez egy jó intézkedés volt. Éppen ezekben a hónapokban alaposan áttekintjük a társtárcákkal ezt a programot, hogy mik azok a lehetőségek, amikkel még szélesebbé, még rugalmasabbá, még többek által fölvehetővé tehetjük ezt a lehetőséget. És ami ebből mind következik: Magyarország a GDP-arányos családtámogatási ellátások tekintetében már 2013-ban is jó helyzetben volt. Az élbolyba tartozott.

Dr. Beneda Attila_7.jpg

Az EU tagállamokon belül már 2014-ben a 3. helyet értük el, és szépen, egyenletesen, tulajdonképpen kellő meredekséggel is emelkedik a különböző típusú családtámogatási kiadásoknak a növekedése. Már ismerjük a 2018-as költségvetést is. Az további növekedést tartalmaz, és itt a barnásvöröses szín szemben a kékeszöldes színnel itt azt jelzi, hogy melyik az, ami alanyi jogon jár, és melyik, ami biztosítási jogviszonyon alapul.

Dr. Beneda Attila_8.jpg

Hiszen a kormánynak egy nagyon fontos, sőt, talán a legfontosabb filozófiája, alapvetése, hogy egyfelől a családokra épít, a családokra kell épülnie a magyar társadalomnak, másfelől egy munkaalapú társadalmat próbálunk építeni. Ennek megfelelően a munka alapján járó, vagy az alapján kapható támogatások szépen lassan, először utolérték, majd átvették, és most már jócskán le is hagyják az alanyi jogon járó támogatásoknak az arányát. Ugyanez itt látható százalékos arányban.

Dr. Beneda Attila_9.jpg

2010-ben még csak 24% volt, ma már ez 58% és a cél az, hogy ez az arány még tovább növekedjen. És amire szintén méltán lehetünk büszkék, a GDP-arányos részesedés, ahol az elején a fölső régióban voltunk, aztán 3. helyen. 2018-ban már 4,8% a GDP-arányos családokat érintő ráfordítás. Ez Európában egyedülálló, és 1. helyet jelent. Amint Miniszterelnök úr bejelentette: 2018 a családok éve lesz Magyarországon.

Dr. Beneda Attila_10.jpg

A minden mindennel összefüggő intézkedéscsomagot így ezekkel a kis fogaskerekekkel próbáltuk ábrázolni, ami reflektál egyrészt az otthonteremtésre, reflektál a családok támogatására, reflektál a különböző szakmai kérdésekre. Itt kiemelném, hogy a – a dián a bal fölső sarokban látható – Családkutató Intézet hamarosan minden remény szerint föl fog állni. Megalapozott, nemzetközi kitekintéssel is rendelkező tudományos műhely lesz, ami segít abban, hogy valóban a társadalom, az egyének, a különböző családtípusok igényeit leképező családpolitikai intézkedések szülessenek. Egy nagyon fontos fogaskerékkel ezt a gépezetet ki fogjuk egészíteni, ugyanis döntés van arról, hogy Magyarországon családbarát szülészetek jöjjenek létre a jelenlegiek átalakulásával. Mindenki tudja – elsősorban a nők – hogy az első szülésélmény gyakran meghatározza azt, hogy mikor és hány további gyermek követi az elsőt, és ebben minden segítséget és támogatást meg szeretnénk adni úgy a nőknek, mint a gyermekeknek, az egész családnak, hogy a szülészetek, a szülészeti ellátás, az családbarát legyen, legalábbis segítsen, de még inkább ösztönözzön a gyermekvállalásra.

Nagyon fontos az, hogy a társadalmi szemlélet ebből a szempontból javuljon. A legfontosabb talán, hogy a 2,1-es érték irányába menjen a társadalom. Természetesen, hogyha az optimizmus, a reménykedés megvan, akkor nagyobb a gyermekvállalási kedv is. Néhány dia erejéig a nők foglalkoztatásáról tennék említést, hiszen ebben sajnos Magyarország nem áll még elég jól. Gyakorlatilag úgy a kisgyermekes, mint a gyermektelen nők foglalkoztatási rátája nem tartozik még a fölsőbb régiókba, ugyanakkor elindítottunk már egyrészt egy Uniós projektet is ezzel kapcsolatosan, ami keresi a választ ezekre a kérdésekre, keresi a támogatási lehetőségeket. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, de nagyon fontos az, hogy a nők foglalkoztatása, és különösen a gyermekes anyák foglalkoztatása rugalmas munkalehetőségekkel, munkavégzési lehetőségekkel szélesedjen.

Dr. Beneda Attila_11.jpg

Az ábrából is látható, itt a részmunkaidős foglalkoztatásban kell előrelépni pontosan azért, hogy az édesanyák otthon is lehessenek a gyerekekkel, segítsék őket a mindennapokban, az iskola kihívásaiban, a tanulásban és minden másban.

Rátérnék egy kicsit, néhány szempont erejéig, négygyerekes családapaként, de talán mégis laikusként az iskola és a család együttműködésére, e témában inkább a családügyi szempontokat érinteném. Talán a legfontosabb mondás – melyek sokszor elhangzanak, talán Önök számára triviális is –, hogy a család és az iskola együttműködjön a gyerek nevelése, kultúrájának a fejlődése érdekében. Önök sokkal jobban tudják azt nálam, hogy manapság ezzel kapcsolatosan azért vannak nehézségek.

Dr. Beneda Attila_12.jpg

Ez a kis kép a dia alján, azt hiszem jól leírja azt, amikor mondjuk én gyerek voltam, meg amit most látok egyes szülőtársaktól. Egy fontos kérdés, hogy hogyan tudnánk a szülőket megnyerni annak, hogy a gyermekeik érdekében sokkal komolyabban vegyék azt a fajta pedagógiai felkészültséget és szempontrendszert, amit Önök, az iskolák képviselnek. Nem lehet elég fontosnak említeni azt, hogy milyen súlyos következményekkel jár az, ha nincsen egy élő kapcsolat az iskola, és a család között. Egyrészt a gyermekek nagyon sokszor másféleképpen viselkednek az otthoni környezetben és másképpen az iskolában, hogyha erről úgy a szülő, mint a tanár, a tanító nem kap visszajelzést, akkor az a gyerek számára sok esetben veszélyt jelenthet. Elég, ha a ma talán legnagyobb kihívásaként az internetet említem, és az avval kapcsolatos veszélyhelyzeteket, amikről jól tudunk. A másik, ami nagyon fontos, hogy a család az első szocializációs közeg, de tapasztaljuk, hogy sokféle családtípus létezik. Ezért fontos talán annak az intézkedésnek a tartalma, amit néhány esztendővel ezelőtt vezettünk be, hogy hároméves kortól kötelező óvodáztatás van minden gyermeknek. Egyfelől ezzel a szociális kérdések valamelyest kezelhetők, másfelől sokkal inkább az a fajta esélyegyenlőség nyílik meg, vagy legalábbis a feltételei javulhatnak ezáltal, hogy ugyanazok a pedagógusok tudnak foglalkozni a különböző családokból a különböző szociokulturális környezetből érkező gyermekekkel, és a mai, egyébként sokszor durva világban nagyon fontos, hogy a gyerek minél előbb szembesüljön egyrészt a különböző kultúratípusokkal még egy ilyen országban is, mint a miénk. Másfelől a más típusú gondolkodás, a másik típusú emberrel való kapcsolatépítésnek lehet egy komoly lehetősége ez, ami már az óvodai szinten, aztán később a kisiskolai szinten is megjelenik. Ugye itt az értékrend, az egy olyan kérdés, ami egy életre meghatározó a gyermekek számára. Sok esetben a család olyan értékrendet hordoz magában, amit a gyerek nem lát viszont az iskolában. Nehéz is megmondani, hogy melyik a szerencsésebb, hogyha lát összehasonlítási lehetőségeket, vagy ha teljesen koherens a két dolog. Látunk példákat mind a kettőre. Adott esetben egy ilyen fajta szembeállítás jóllehet hordozhat magában konfliktusokat a gyerekeknek, de mégis, a személyiségfejlődésük szempontjából hasznos lehet. Nagyon fontos az, hogy egyfajta nyitottság legyen mind a két fél részéről. Ebben is úgy érzem, hogy azért van teendőnk. Tehát, ez a felgyorsult fejlődés, aminek a pörgési sebessége biztos, hogy növekedni fog, ez egy újfajta habitust, egy újfajta attitűdöt igényel úgy az iskoláktól, mint a szülőktől, a családoktól. Nem látom még biztosnak, hogy erre már kellően föl vagyunk készülve, pedig úgy oktatási, mint családügyi szempontból figyelemmel kell, hogy legyünk. Az, hogy a partnerségi viszonyok épülése hogyan valósul meg, abban is azt hiszem mind a két félnek komoly felelőssége van. Az együttműködés területeinek felsorolás természetesen véges és nem is biztos, hogy teljes körű, de szerintem Önök is boldogok lennének akkor, hogyha sok szülő élne a meglévőkkel.

Vannak hagyományos és újszerű kapcsolattartási formák, de én a legfontosabbnak azért mégis a családlátogatás kérdését érzem kiemelendőnek. Saját környezetben látva a gyereket olyan visszahatással lehet a pedagógusok, a tanárok, a tanítók számára, melynek fontossága hangsúlyozandó. Ez nyilvánvalóan többletfeladattal jár és sokszor nehézkes is, továbbá szülői hozzájárulás, pontosabban a szülői szándék is szükséges hozzá. Végezetül azt hiszem, hogy itt érdemes figyelembe venni a hagyományos típusú iskoláknak is az alternatív iskolák gyakorlati tapasztalatait is. Nem szeretnék természetesen semmiképpen sem ebben a kérdéskörben szakértőnek tűnni, de az biztos, hogy az egymásra figyelés értékeket hordozhat magában, és biztos, hogy a gyerekeknek igénye is más ebben a mai felgyorsult, digitalizált világban, mint amilyen korábban volt. E szempontból a közösségi élmények, a gyerekek, a szülők, a családok és a pedagógusok között, azok oldhatják azokat az esetleg meglévő görcsöket, amik ellene szólnak annak, hogy gördülékeny, és tényleg, ívelő legyen a gyermekek fejlődése.

Én azzal szeretném befejezni az előadásomat, hogy a kommunikáció fontosságát hangsúlyozzam az Önök, a magam és mindenki számára. Tehát a legfontosabb szerintem az egymást érteni akarás, a megértés szándéka: a megértés a szülők, az iskolák, a családok felé. Minden kommunikációs csatornát próbáljanak minél jobban megépíteni ahhoz, hogy valóban otthon is és az iskolában is a családi életre nevelés hangsúlyozottá váljék, hiszen azt hiszem, mindannyiunk számára a család a legfontosabb érték. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.