Langerné Victor Katalin

Közös útkeresés: romák és nem romák az oktatásban, az
oktatási szegregáció felszámolása szekció összefoglalója

Szekciónk már a címével és tervezett programjával, előadóival is jelezte, hogy nemcsak tartalmában, de a szerkezetében is eltérő lesz a többitől. Olyan szakembereket hívtunk meg egy közös beszélgetésre, eszmecserére, akik az oktatás különböző területein találkoznak az általunk megbeszélni tervezett kérdésekkel: iskolaigazgató, polgármester, a pedagóguskar alelnöke, alapítványi igazgató. A rendelkezésünkre álló időt kihasználva, rendkívül dinamikus párbeszéd keretében vitattuk meg, hogy a romák oktatása, a szegregáció vagy nem szegregáció, az erről való (pár)beszéd egy kibeszéletlen kérdés az oktatásban érintettek körében.

Bizonyára tudják, hogy Brüsszelben 2016. május 27-én elindították Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárást, mondván: Magyarország tudatosan szegregálja a roma gyerekeket az oktatásban. Azóta ugyan nagyon sokat beszélgetünk a brüsszeli diplomatákkal, de nem (csak) velük kellene eszmét cserélnünk a mi országunk ügyéről, hanem a szakmának kellene megtárgyalni ezeket a kérdéseket, és ez itt nagyon jól sikerült.

Igaz, hogy kicsiben – körülbelül 40-en voltak a szekcióban –, de őszintén és nagyon-nagyon kendőzetlenül lehetett beszélni olyan kérdésekről, hogy

• van-e egyáltalán különbség roma gyerekek és nem roma gyerekek oktatása között, teszünk-e különbséget mi magunk a kettő között;
• mit tudnak az emberek a roma gyerekek oktatásáról, mit tudnak a gyerekek a roma gyerekek oktatásáról.

Ha egyetlen mondatba kellene sűrítenem, akkor arról beszéltünk: mi kellene ahhoz, hogy a pedagógusok büszkék lehessenek arra, hogy roma és hátrányos helyzetű gyerekeket oktatnak?

A meghívott vendégek, illetve a szekció résztvevői nagyon sokféle és nagyon érdekes választ adtak erre. Az elmondottak közös eleme, hogy megbecsülés nagyon fontos lenne. Jó lenne tisztán látni abban, hogy ilyen úton kell végigmenni – az intézmény vezetőjének, illetve pedagógusának –, hogy utána büszkén állhasson ki mint vezető vagy pedagógus: ő roma és hátrányos helyzetű gyerekeket oktat színvonalasan. Erről beszélgettünk, elemeztünk eseteket, ismerhettünk meg példákat a szekció keretében.

Bízom benne, hogy a megkezdett párbeszéd folytatódik, és remélem, hogy minden gyerek – függetlenül attól, hogy hol született az országban – olyan tudáshoz jut az iskolában, hogy ő azzal utána a saját sorsát a kezébe tudja venni. Nagyon szépen köszönöm.