Dr. Kaposi József

Határon túli kapcsolatok – Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szekció összefoglalója

Jó reggelt kívánok! Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a megjelenteket. Ebben a szekcióban, ami a Határon túli kapcsolatok címet viseli, a következő határon túli magyar oktatással foglalkozó pedagógus szervezetek, valamint magyarországi háttérintézmények és képviselőik vettek részt:

• Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete – Nagy Eleonóra gazdasági vezető
• Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete – De Negri Ibolya elnök
• Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma – Csapó Nándor elnök
• Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség – Orosz Ildikó elnök
• Muravidéki Pedagógusok Egyesülete – Kósa Péter ügyvezető titkár
• Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége – Burus-Siklódi Botond elnök
• Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége – Ádám Zita szakmai alelnök
• Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete – Viola Lujza programvezető
• Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – Sipos Imre főigazgató
• Oktatási Hivatal – Szabó Zsolt szakmai vezető, EFOP-3.10.1-17

Bevezetőként azt kell mondanom, maratoni szekció volt a miénk: az egyes pedagógus szervezetek bemutatkozásai, prezentációi hosszabbra sikeredtek, mint terveztük. Ennek persze az is oka volt, hogy szerencsére sok külhoni pedagógus szervezet tudta képviseltetni magát és mindegyik többféle és szerteágazó tevékenységről, eredményről tudott beszámolni. Az látszott, hogy minden szervezetnek fontos volt, hogy saját tevékenységét bemutassa a többieknek, mert úgy érezte, hogy itt értő szemekre és fülekre talál. Nem véletlenül gondolom úgy, hogy a szekció mottójaként felidézhetjük József Attila Nem én kiáltok című versének alábbi sorát:”Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”.

Örömmel mondhatom – mint a szekciót meghirdető intézmény képviselője –, hogy minden határon túli szervezet kifejezte köszönetét egyrészt a szervezőknek a konferenciára való meghívásért, másrészt a magyar kormányzatnak, háttérintézményeknek, az elmúlt években nyújtott támogatásért, segítségért. Arról is beszámolhatok, hogy a szekció minden résztvevője kinyilvánította szolidaritását a Kárpátalján kialakult áldatlan helyzettel kapcsolatban. A szekció kezdetén minden szervezet amellett foglalt állást, hogy mindenképpen arra kell törekedni, hogy olyan megoldás szülessen, ami az ott élő magyarság magyar nyelvű oktatásának, intézményrendszerének fennmaradását biztosítja.

A határon túli pedagógus szervezetek bemutatkozása azt mutatta, hogy a különbségek ellenére (az ott élő magyarok lélekszáma, az iskoláztatásban résztvevők aránya stb.) számos hasonlóságot azonosíthatunk be. A hasonlóságok közt felsorolható, hogy minden szervezet szakmailag elkötelezett az adott többségi környezetben megőrzendő magyar nyelvű oktatás iránt, amelyet gyakorlatilag minden határon túli területen a helyi szervezetek aktív, odaadó munkája tart életben. Minden határon túli szervezet munkájának homlokterében az ott dolgozó magyar nyelvű pedagógusok szakmai érdekvédelme és továbbképzése áll, miként az RMPSZ által készített anyag célmeghatározása mutatja:

Kiemelt tevékenységük a szakmai segítségnyújtás, azon belül is különböző előadás-sorozatok rendezése. De emellett mindenhol folyamatos és rendszeres a táborok, a vetélkedők, a szemlék szervezése és általában a közös gondolkodás, a felelősségvállalás a magyar nyelvű közösség fenntartásával és építésével kapcsolatosan. A határon túli pedagógusszervezetek emellett igyekeznek részt vállalni a határon túli tanintézmények magyar nyelvű könyvekkel való ellátásában, pedagógiai segédanyagok készítésében. Nagy hangsúlyt fektetnek a magyar nyelv tanításával foglalkozó óvodai pedagógusok, tanítók felkészítésére, továbbá a szülőkkel való kapcsolattartásra, hiszen az ő döntésükön múlik alapvetően, hogy gyermekeiket magyar iskolába küldik-e tanulni. Ezért is került szóba minden bemutatkozásnál a „Szülőföldön magyarul” című program, amelynek kapcsán érdemes rátekinteni a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség diájára (a következő oldalon).

A bemutatkozó anyagokat elemezve megállapíthatjuk, hogy a határon túli pedagógus szervezetek tekintetében szinte azonosak az alapvető problémák is: az elvándorlás, a folyamatosan csökkenő gyereklétszám, illetve a többségi társadalom hol burkolt, hol kevésbé burkolt elutasító magatartása a kisebbségi anyanyelvi oktatással kapcsolatosan.A közös problémák közt az elvándorlásból adódó létszámcsökkenés mellett kiemelendő még a magyarul beszélő szaktanárok hiánya, a növekvő beolvadás és a magyar nyelvű tankönyvek hiánya. A legtöbb határon túl élő magyar kisebbséggel kapcsolatban elmondható, hogy a többségi társadalom nem érdekelt a magyar oktatás eredményes működtetésében, a magyar államnak pedig korlátozottak az eszközei a támogatásra. Így végül is a határon túli magyar pedagógus szervezetek szakmai munkáján múlik döntően az, hogy megteremthető-e ott helyben a színvonalas anyanyelvi oktatás, a magyar kultúra megismertetése és átörökítése.

Az egyes országokban folyó magyar anyanyelvű oktatás helyzetének különbsége elsősorban az ott élő magyar lakosság lélekszámának különbözőségéből adódik. Vannak országok, ahol csupán néhány ezer diák tulajdonképpen formális iskolarendszer nélküli oktatása tud megvalósulni (például: Ausztria és Szlovénia). Itt értelemszerűen a szervezetek is kisebbek, és tevékenységük is korlátozottabb, de nem kevésbé fontos. Vannak nagyobb, komoly taglétszámmal rendelkező pedagógus szervezetek is azokban az országokban, ahol több tízezer iskolás korú diák magyar nyelvű tanításának szakmai feltételrendszerét kell biztosítani (például: Románia és Szlovákia).

A szekció a bemutatkozásokat követően áttekintette az egyes pedagógus szervezetek erősségeit és gyengeségeit egy ún. önelemzésen alapuló SWOT-analízis keretében. E vonatkozásban talán érdemes végigtekinteni a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma által készített anyagon (az előző oldalon).

A táblázat kapcsán az előbbiekben már említett erősségek és gyengeségek mellett a lehetőségekre (a szakmai tudás erősítése, érvényesíthető támogatási rendszer, brandépítés, helyi adottságok kihasználása) és a veszélyekre (a jogok érvényesülésének megakadályozása, iskolák megszüntetése, munkanélküliség, beolvadás és kivándorlás) hívnám fel a figyelmet. Ugyanakkor a látottakat még egy dologgal egészíteném ki: a generációváltás kérdésével, hiszen az a generáció, amely 25 évvel ezelőtt, 1999 után elindította a magyar nyelvi pedagógiai intézményhálózat létrehozását előbb-utóbb átadni kényszerül a helyét egy újabb generációnak, és ezzel kapcsolatban bizony felmerülhetnek kételyek és gondok.

A szekció a továbbiakban egy valódi és nagyon nyílt szellemű kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, amelynek nyomán a résztvevők különféle javaslatokat fogalmaztak meg az oktatási kormányzat, illetve a különböző háttérintézmények számára. Kiindulópontként az fogalmazódott meg, hogy az anyaországi támogatásokat, együttműködést elvekhez kötötten, következetesen és a helyi igényekhez igazítva kell biztosítani. A legfontosabb, hogy minden esetben a szakmaiság legyen a meghatározó, akár továbbképzésekről, szakmai konzultációkról, tapasztalatcserékről van szó. A megoldandó szakmai feladatok közül a tankönyvek,a szakoktatás fejlesztése, illetve a szakkönyvekkel való ellátás biztosítása fogalmazódott meg.

Ami a konkrét javaslatokat illeti, ezek közül az első, s talán legfontosabb az volt, hogy a kormányzat gondolja végig a „Szülőföldön magyarul” programot. A tanévekre kiírt nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-, illetve hallgatói támogatást biztosító pályázat célja a szülőföldön folyó magyar nyelvű oktatás és nevelés támogatása. A program finanszírozási hátterét át kell kissé alakítani annak érdekében, hogy még vonzóbb és még ösztönzőbb legyen az egyes területeken élő külhoni magyarság számára.

A másik javaslat arra vonatkozott, hogy érdemes lenne regionális politikai együttműködés keretében elérni azt, hogy a magyar nyelv és irodalom tanítása – mivel ez a magyar kultúra részeként értelmezhető – az anyaországban fejlesztett tankönyvek, munkafüzetek használatával a határon túli országrészekben – minden oktatási szinten – hivatalosan is engedélyezhető legyen, nemcsak segédanyagként, miként jelenleg. Minimális igényként az fogalmazódott meg, hogy legalább az alsó tagozaton használhatók legyenek a tankönyvfejlesztés keretében Magyarországon készülő tankönyvek.

A kerekasztal beszélgetés után az Oktatási Hivatalt képviselő Szabó Zsolt felajánlotta segítségét a határon túli szervezeteknek, hogy Európai Uniós finanszírozás keretében számos területen segítséget tudnak nyújtani a magyar nyelvű oktatás eredményessé tétele érdekében.

A háttérintézményektől a határon túli szervezetek elsősorban azt várják, hogy a szakmai együttműködések köre bővüljön, vagy legalább azon a szinten maradjon, amit az elmúlt években sikerült elérni. Ebben első helyen van a közös tankönyv- és a taneszközfejlesztés, miként az elmúlt években az Ábel Kiadó és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet között ez megindult. Itt mindenképpen új lehetőséget kínál majd a fejlesztés alatt állóan ún. Okoskönyv, amely a papír alapú könyvek intelligens elektronikus változata, ugyanis az internet segítségével lebontja a határokat és mindenki számára elérhetővé teszi az anyaországban készülő oktatási anyagokat. A tankönyvfejlesztéssel kapcsolatban az a konkrét ötlet is fölvetődött, hogy készüljön egy olyan speciális Hon- és népismereti tankönyv, illetve ehhez kapcsolódóan egy a Kárpát-medence földrajzát, valamint a magyarság történetének főbb állomásait is bemutató taneszköz, ami a határokon túl is engedélyezett és magas szakmai színvonalon, de elfogulatlanul taníthatóvá teszi a fent megfogalmazott témákat.

A határon túli pedagógusszervezetek saját maguk számára is fontos célokat tűztek ki, amelyek között szerepel

• a létszámcsökkenés lassítása/megállítása/megfordítása a különböző támogatási rendszerek bevezetésével;
• a módszertani fejlesztés;
• a magyar nemzeti öntudat megtartása/erősítése (szemlék, vetélkedők, táborok);
• az oktatási-nevelési fejlesztés (továbbképzések);
• a tehetséggondozás;
• a magyar nyelvű oktatás minőségi fejlesztése; és a helyi oktatás európai struktúrába való integrálódásának elősegítése.

A szekció csaknem két órával lépte túl az eredetileg tervezett időkeretet, ezzel is jelezve, hogy milyen komoly érdeklődés és milyen komoly szándék van a határon túli és a magyar pedagógiai szervezetek együttműködésére, illetve az anyaországgal ápolt szakmai kapcsolatok fenntartására, bővítésére.