Szent-Gály Viola

A pedagógiai program, mint az intézményelenőrzés
stratégiai dokumentuma

Nemcsak a tanfelügyelet szempontjából fontos foglalkoznunk a pedagógiai programmal. Célszerűsítése, egyszerűsítése rövid és hosszútávon az óvodavezető és az óvodapedagógusok munkáját könnyíti meg. A tanfelügyelet mindhárom célcsoportja esetében vezető módszer a dokumentumelemzés, amelyben kiemelkedő helyet foglal el a pedagógiai program.

Az intézményvezető fejlesztési tervének kialakításában megkerülhetetlen, stratégiai dokumentum, amely az intézmény életében szakmai jogforrásként funkcionál a pedagógus előmeneteli rendszer és a tanfelügyelet szempontjai szerint egyaránt.

A pedagógiai program újragondolása, célszerűsítése pontosan azért időszerű, hogy betölthesse valódi funkcióját: segítse a szakemberek munkáját, az intézmény működését, és megvalósíthassa a gyermekek, szülők, fenntartók és egyéb közreműködők jogköreit.

Az általános gyakorlat az, hogy a pedagógiai program felülvizsgálatával, módosításával akkor foglalkozunk, ha jogszabály-módosítás miatt muszáj. Holott a nevelőtestületeknek – kivétel, ha a fenntartó egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet - évek óta adott az alkotói, elfogadói és értékelési jogköre, a vezető jóváhagyói jogköre. Tehát amennyiben indokoltnak látja az intézményvezető, a nevelőtestület a program felülvizsgálatát és módosítását, megteheti,- függetlenül a rendeleti szabályozás kötelező előírásainak adaptálásától.

A jogalkotó pontosan a pedagógiai program jóváhagyásának vezetői jogkörbe való helyezésével kívánta erősíteni a program szakmaiságának képviseletét, egyben szakmai értelemben vett függetlenítését a fenntartótól. A fenntartó - egyetértési jogköre mellett - értékeli a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai-szakmai munka eredményességét, ellenőrzi a pedagógiai programot, a házirendet, valamint a SZMSZ-t.[1] Érdekes kérdés, hogy ezt a bizonyos ellenőrzést milyen módon látja el a fenntartó, különös tekintettel a 2017. január 1-jétől hatályos tanfelügyeleti ellenőrzésre.

A 2018-ra tervezett tanfelügyeleti intézményellenőrzések száma az óvodákban[2]

A pedagógiai program a tanfelügyelet stratégiai dokumentuma

Az új rendszer szakmai alapját az általános pedagógiai szempontok, az Óvodai nevelés országos alapprogramjában megjelenő értékrendszer és az egyes intézmények saját értékrendszere adják. Nem szaktárgyi, hanem pedagógiai ellenőrzésről van szó, ezért nem szakfelügyeletről, hanem tanfelügyeletről beszélünk. A külső szakmai ellenőrzésnek és értékelésnek nem a hibakeresés, hanem a megerősítés és a fejlesztés az elsődleges célja.

Az EMMI rendelet a tanfelügyeleti ellenőrzés célját így fogalmazza meg: „(…) a nevelési-oktatási intézmények szakmai tevékenységét a pedagógusok munkájának általános pedagógiai szempontok alapján történő értékelésére, az intézményvezetők általános pedagógiai és vezetéselméleti szempontok szerint történő értékelésére, az intézmények saját céljainak megvalósulására, továbbá az intézményi önértékelés eredményeire alapozva értékeli, és ezzel az intézmény szakmai fejlődéséhez támogatást ad.”

Az intézmények saját céljaikat az óvodapedagógusok, intézményvezetők és intézmények értékelési területein megfogalmazott általános elvárások mentén, az intézményi önértékelés előkészítéseként fogalmazzák meg. Az egységes külső ellenőrzési standardok rögzítik az értékelés területeit és azokon belül olyan elvárásokat, amelyek különböző hazai és nemzetközi kutatási eredményeknek megfelelően írják le a jó óvodapedagógus, intézményvezető és intézmény jellemzőit. Az általános elvárások értelmezése lehetőséget biztosít az intézményeknek, hogy az egyes elvárások mögé olyan konkrét – az eredeti elvárás tartalmát tovább pontosító, értelmező – elvárásokat fogalmazzon meg, amelyek levezethetők az adott intézményre jellemző sajátosságokból, támogatják az intézményi célok teljesülését.

A tanfelügyeletnek nem célja az óvodapedagógusok minősítése, ugyanakkor a munkáltató az óvodapedagógusokkal kapcsolatos döntéseihez – legyen szó személyügyi döntésekről, jutalmazásról, speciális megbízásokról, továbbképzésről – fontos szempontokat kaphat a tanfelügyelet által.[3]

Köztudott, hogy az óvodai nevelés alapelveit az Óvodai nevelés országos alapprogramja határozza meg. Az óvodák az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján készítik el helyi pedagógiai programjukat.[4]

Az azonban már kevésbé ismert, hogy szakmai jogszabálysértés, ha az intézmény működése – az intézmény által ellátott feladatoktól függően – az Óvodai nevelés országos alapprogramja (SzGV) a Nat, az adott intézményre érvényes kerettanterv, vagy e törvény felhatalmazása alapján készített és jóváhagyott más nevelési, oktatási program, az érettségi vizsgaszabályzat, az érettségi vizsga részletes vizsgakövetelményeiről szóló jogszabály, a Kollégiumi nevelés országos alapprogramja, a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve, a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve, a Két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelve, a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve, a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve, az Alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja rendelkezéseit sérti.[5]

Az Alapprogram határozott és az óvodák részéről jelentős támogatást bíró értékrendje megjelenik a pedagógiai programokban, ugyanakkor az is látható, hogy jelentős esetben a programok terjedelme és általános kontextusa kevéssé szolgálja a vezető és az óvodapedagógus új feladatait. Holott a cél egyértelműen az volna, hogy az intézményi dokumentumok segítsék, támogassák a fejlesztéseket, a pedagógus előmeneteli rendszert, a tanfelügyeletet, konkrétan az óvodapedagógusok tervező munkáját a csoportra vonatkozóan és az egyéni fejlesztési tervek tekintetében is.

A szakmai dokumentáció rendszerelemei egymásból következnek

A pedagógiai programok felülvizsgálatát, újra-gondolását két tény határozza meg:

• jogszabályhely rögzíti az összefüggést, miszerint a pedagógus a választott módszereit a pedagógiai programban rögzítettek alapján választhatja meg[6];
• az óvodai csoportnapló az óvoda pedagógiai programja alapján a nevelőmunka tervezésének dokumentálására szolgál[7].

Nézzük ezt meg egy kicsit közelebbről. Mit jelent ez pontosan?

A pedagógus maga választhatja meg, hogy egy adott tevékenységi formát (például: mozgás vagy a tanulás irányítása) milyen módszerekkel valósít meg. Ám ez a választás a pedagógiai programban rögzítettek szerint kell, hogy megtörténjen. Ez azt jelenti, hogy a pedagógiai programban nem az Alapprogram elvárásait kell rögzíteni, nem is az óvodapedagógus egyéni, konkrét módszertani megoldásait – ez a csoportnaplóba való –, hanem az intézményre vonatkozó, a nevelőtestület által elfogadott és egységesen gyakorolt általános módszertani elveket
– ott és akkorra válaszolva – amelyek tükrözik az adott intézmény sajátosságait. Például az Alapprogram Mozgás fejezete elvárásként fogalmazza meg, hogy „a spontán – a játékban, azon belül a szabad játékban – megjelenő mozgásos tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.”[8] Ebben az esetben, a pedagógiai programban azt kell felsorolni, hogy a szabad játékban megjelenő egészségfejlesztő testmozgásnak milyen kereteket biztosít az intézmény. Például minden nap szabad játék az óvoda udvarán, kezdeményezett kooperatív mozgásos játékok helyének és idejének meghatározása (például: a gyermekek igénye és az óvodapedagógus kezdeményezése alapján délutáni alvásidőt követő időszakban hetente minimum két alkalommal). Ez az intézmény minden pedagógusára érvényes, az Alapprogram elvárásainak megfelelő intézményi tevékenységstruktúra kialakítása adott óvodára vonatkozóan. Ennek kell a pedagógiai programba kerülnie, és az, hogy mindezt milyen tartalommal tölti meg az óvodapedagógus, az az ő módszertani választása, szabadsága. Nem azt, hogy alkalmaz-e kooperatív mozgásos játékot, mert az a fentiek alapján kötelező. Hanem azt választja meg, hogy melyiket, mikor, milyen tartalommal, miért pont azt. Ez már a csoportnaplóba kerül. A csoportnaplóba bekerülő tervezett tartalomnak koherensnek kell lennie a pedagógiai programban foglaltakkal – ez sok esetben nincs így sajnos – lényegében ugyanúgy, ahogy a pedagógiai programot is meg kell feleltetni az Alapprogram elvárásainak.

Nézzünk erre is egy példát. Az Alapprogram 2012. évi módosítása tovább erősítette a szabad játék létjogosultságát a gyermekek napirendjében. Az Alapprogramban az szerepel, hogy az óvodában előtérbe kell helyezni a szabad játék túlsúlyának érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.[9] A pedagógiai programba ezt úgy kell adaptálni, hogy bemutatjuk azt, hogyan érvényesül a hosszantartó szabad játék biztosítása az egész intézményre jellemzően. Nem elvszerűen, hanem konkrétan. Például a folyamatos reggeli biztosításával és a párhuzamos tevékenységszervezéssel. A hosszantartó szabad játék biztosítása az jelenti, hogy a gyermeknek kellő időkeret áll rendelkezésére az elmélyült játékra, amelyet nem tör meg az óvodapedagógus irányított tevékenységgel (például: közös reggeli szervezésével vagy irányított „tehetséggondozással”), amellyel lényegében kiveszi a gyermeket a számára legfejlesztőbb folyamatból. Nem véletlen került be az Alapprogramba a „lehetőleg zavartalanul” kifejezés. „A játék – szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie.”[10] Ha megnézzük a csoportnaplóban szereplő tervezett heti és napirendet, sokszor egy nagyon tagolt, túlszervezett, túlirányított napirend látható, miközben a gyermek alig játszik. Helyenként sajnos megkezdődött az udvari szabad játékidő „felszabdalása” is.

Mi az oka a túl általános, elvszerű programszövegeknek?

Hipotéziseink vannak, ezekből kettőt járnánk most körül:

• Az óvodák pedagógiai programja elődjeként funkcionáló nevelési program tartalmát az 1993. évi közoktatási törvény határozta meg. (Ekkor még nem lépett életbe az Alapprogram.) Eszerint a nevelési program tartalmazza azokat a nevelési feladatokat, amelyek biztosítják a gyermekek fejlődését, közösségi életre felkészítését, a szociálisan hátrányos helyzetben lévők felzárkóztatását. Az 1999. évi törvénymódosítás a fentieket kiegészítette azzal, hogy az óvoda nevelési alapelvei, célkitűzései is jelenjenek meg a helyi programban. Annak ellenére, hogy a programalkotást segítő szerzők folyamatosan hangsúlyozták, hogy a nevelési programnak a hogyanra kell koncentrálnia, azaz arra, hogy az adott intézmény milyen tevékenységekkel valósítja meg az Alapprogram elvárásait, továbbra is jellemző maradt a célok, az elvek, az elvárások megjelenítése a helyi gyakorlat bemutatása helyett. Tehát a programalkotás kezdeti stádiumában a feladatorientáltság dominált, koncentráltan az óvodapedagógus feladataira. Szükséges megemlíteni, hogy az óvodapedagógusoknak volt egy tevékenységeiket részletesen szabályozó, hatását máig éreztető elődprogramja, az Óvodai Nevelés Programja, 1989.
• A 2003. évi módosítás két meghatározó szóval egészítette ki a nevelési programra vonatkozó tartalmat: a nevelési feladatok mellé bekerül a tevékenységek megjelenítésének kívánalma, és a felzárkóztatás helyett a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztésének, fejlődésüknek segítésének megjelenítését várja a programtól. Ez az a pont, ahol elkezdődik a pedagógiai program kötelező tartalmi elemeinek differenciáltsága: szükségessé válik az óvoda értékeinek számbavétele, a tartalmi elemek listája újabb elemekkel bővül:
• a gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységekkel;
• a szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének formáival;
• a nemzetiségi óvodai nevelésben részt vevő óvoda esetén a nemzetiség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatokkal;
• az egészségnevelési és környezeti nevelési elvekkel;
• a gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedésekkel;
• a nevelőtestület által szükségesnek tartott további elvekkel.

A programszöveg intézményi kialakításában kétségkívül közrejátszottak szabályozási párhuzamosságok és egyéb érdekességek. Például a 20/2012. EMMI rendeletben elvárt szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztésének, fejlődésük segítésének megjelenítése egy adott óvoda életében, szakmai tartalmában ugyanazt a pedagógiai tevékenységet jelenti, mint az Alapprogram elvárása. Az Alapprogram három helyen rögzíti mindezt:

• „(…) a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be;
• (…) Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.
• (…) Az óvodai nevelés célja az, hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok csökkenését, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátását is).[11]

Térjünk át feladatorientáltságról tevékenység-orientáltságra!

A pedagógiai programok jelenlegi feladatorientáltsága a kötelező tartalmi elemek bővülő elvárásaiból (20/2012. (VIII. 31) EMMI rendelet) és az Alapprogram keret jellegéből fakad. (Itt kerültek meghatározásra az óvodapedagógus feladatai.)

Ahogy az egyik óvodavezető fogalmazott Vágó Irén és Labáth Ferencné egy korábbi kutatásában[12] „Az ÓNAP nem hiányos, csak szűkszavú. A jól értelmezett önállósággal minden óvoda a „sajátjának” megfelelően alakíthatta ki nevelési programját. Sajnos ez nem mindenkinek sikerült.”

Holott a helyi programokban a „helyi hogyanra” kell(ene) elsősorban vonatkoznia és nem megismételnie az óvodapedagógusok feladatait. Az Alapprogram, a pedagógiai program és a csoportnapló koherens összetartozását jogszabály nevesíti – ahogy a fentiekben láttuk. A pedagógiai programban meg kell találni az arányt az óvodapedagógusok feladatainak meghatározása és a tevékenységei között. Mivel az Alapprogram már tartalmazza a feladatokat, azokat nem megismételni, hanem helyi, koherens tevékenységgel, jó gyakorlatokkal szükséges adaptálni a helyi környezetre. Mindezt egy praktikus, jogszerű és célszerű formában lehet megtenni, hogy az óvodapedagógusok a tervezésnél használni tudják. Ténylegesen elővenni, fellapozni.