Kereki Judit

A kora gyermekkori intervenció fejlesztési irányai

 

Bevezetés

A nemzetközi színtéren a kora gyermekkori intervenció fogalmának különböző megközelítéseivel találkozunk, amelyek az értelmezés különböző dimenziói mentén – pl. a célcsoport korosztályi és problématerület szerinti meghatározása, a szolgáltatások köre, az ellátás időbeli lehatárolása – eltéréseket mutatnak. A hazai megfogalmazás a European Agency for Special Needs and Inclusive Education (EASNIE, magyarul: Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért) megközelítését, a szakemberek definícióinak egymásra épülő eredményeit, valamint a köznevelési törvény kiemelt figyelmet igénylő gyermekekre vonatkozó felosztását figyelembe véve az alábbi komplex meghatározást adja:

A kora gyermekkori intervenció magában foglalja a pre-, illetve perikoncepcionális időszak preventív jellegű szolgáltatásait, valamint a fogantatástól a gyermek iskolába lépéséig a gyermekekre és családjaikra irányuló ellátások szolgáltatások összességét. Beletartozik minden olyan tevékenység, amely a gyermekek és családjaik speciális támogatását szolgálja a gyermek személyes fejlődése, a család saját kompetenciájának megerősítése, valamint a gyermek és a család szociális befogadása érdekében. A kora gyermekkori intervenció a szűrés szakaszától, a probléma felismerésétől és jelzésétől kezdve az állapotmegismerésen, diagnosztizáláson keresztül magában foglalja a különböző habilitációs/rehabilitációs, a (pszicho)terápiás, valamint a gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó tevékenységet, illetve a juttatások rendszerét is. Szemléletében kiemelten fontos a prevenciós elem, beleértve a mentális egészséget, a viselkedésszabályozást veszélyeztető kapcsolati mintázatok kedvező befolyásolását. (Kereki, 2015a; Kereki és Szvatkó, 2015)

A gyermek korai életszakaszában nyújtott ellátások, szolgáltatások az egészségügyi, a köznevelési, a szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti területeket egyaránt érintik. Lehetnek általánosan hozzáférhetőek, univerzálisak, ilyenek pl. a védőnői ellátás, illetve célzottak, azaz különböző, speciális támogatást igénylő csoportra fókuszálók (pl. pedagógiai szakszolgálat). A teljeskörűség magába foglalja a differenciált megközelítést. Az eltérő szükségletek felől közelítve és a hazai ellátórendszerben megjelenő és jogszabály által is azonosított kategóriákat figyelembe véve rendszerezhetőek a kora gyermekkori intervenció célcsoportjai. Ide sorolhatóak:

• a biológiai rizikóval élő, illetve biológiai (organikus) szinten érintett, azaz a fejlődési rizikóval született (pl. koraszülött), a sérült, eltérő vagy megkésett fejlődésű, fogyatékos, valamint a krónikus beteg gyermekek;
• a pszichés fejlődés szempontjából sérülékeny;
• a szociálisan hátrányos helyzetű (HH, HHH), valamint
• a kiemelten tehetséges gyermekek és családjaik.

Ezek az érintett csoportok gyakran a korai beavatkozások sokszor egymást átfedő halmazait alkotják (Kereki, 2015b).

A korai beavatkozások jelentősége

A korai életkorban végzett prevenciós, intervenciós tevékenységek nemcsak a gyermek egyéni fejlődése, jövőbeli testi és lelki egészsége szempontjából fontosak, hanem a család helyzetének stabilitására, kompetenciáinak megerősítésére, és azon túl is a társadalmi folyamatokra, az integrációra, a gazdasági életre gyakorolt hosszú távú befolyásuk szempontjából is.

A gyermekre és a családra gyakorolt hatás

A kisgyermekek fizikai, lelki, szociális és kognitív fejlődését jelentősen meghatározzák a fennálló biológiai és környezeti tényezők, az agyfejlődésnek és a gyermeket körülvevő gondoskodó kapcsolatoknak, illetve a tárgyi környezet által nyújtható tapasztalati ingerek mértékének és minőségének összefüggései, egymásra való hatásai befolyásolják az összetett képességek kialakulását, a szociális, érzelmi működés jellegzetességeit. A biológiai sérülések, a kedvezőtlen érzelmi, pszichés hatások, a hátrányos szociális helyzet többek között mind komoly rizikófaktorai lehetnek a fejlődésmenet előnytelen alakulásának. Fontos tehát, hogy a jelentkező problémák felismerése időben megtörténjen, hogy a gyermekek és családjaik minél hamarabb bekerüljenek az ellátórendszerbe és megkapják a megfelelő színvonalú ellátást, szolgáltatást. Ugyanakkor a családok szintjén is megmutatkozik a beavatkozások hatása: a szülők kompetenciái bővülnek, képessé válnak gyermekük erősségeinek, képességeinek felismerésére, támogatására, megtanulnak (speciális) szükségleteire adekvát választ adni, egyre jobban ismerik a jogaikat és hatékonyan tudják képviselni gyermekeik érdekeit.

Társadalmi szintű következmény

Mindezeken túl hangsúlyozzuk a korai életszakaszban nyújtott prevenciós és intervenciós támogatások társadalmi szintű következményeinek fontosságát. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as években számos longitudinális vizsgálat indult, amelyek bizonyos gyermekcsoportokra irányuló korai beavatkozások hatásait kezdték vizsgálni. Az eredmények azt mutatták, hogy a program hatására az abban résztvevő gyermekek az iskolai sikeresség tekintetében jócskán felülmúlták a kontrollcsoporthoz tartozó társaikat. A társadalmi hasznot többek között a bűnelkövetések és a serdülőkorú anyaság gyakoriságának jelentős csökkenésében, valamint a biztos állással és stabil családi háttérrel rendelkezők számának növekedésében is tetten lehetett érni (Heckman és Masterov, 2007).

Kiderült, hogy amellett, hogy a kora gyermekkori intervenció elősegíti a gyermek és a család társadalmi integrációját, a hosszútávú gazdasági hasznosság szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. 2010-ben az Amerikai Egyesült Államok tervezett költségvetései reformja keretében a költségvetési kiadások csökkentésének lehetőségeit vizsgálták. James Heckman amerikai Nobel díjas közgazdász levelet írt a vizsgálatot koordináló nemzeti bizottságnak, amelyben világosan leszögezi, hogy nem a kiadásokat kell csökkenteni, hanem befektetni kell! „A bizonyítékok teljesen világosan mutatják, hogy humán képességek fejlődésében tapasztalt egyenlőtlenség minden szinten olyan negatív társadalmi és gazdasági hatással jár, amit csak a kora gyermekkori nevelésbe történő befektetéssel tudunk, illetve kell tudnunk megelőzni, különösen igaz ez a hátrányos helyzetű gyermekek és családjuk esetében.” (Heckman, 2010, 3.o.)

Azok a költség-haszon elemzések, amelyek a korábban említett longitudinális vizsgálatok alapján a korai évekbe való befektetések megtérülését vizsgálták, úgy találták, hogy minél korábbi életkorban történnek a beavatkozások, annál magasabbak a beruházások hosszú távú megtérülési rátái. Először Carneiro és Heckman (2003) írták le, hogy az iskoláskor előtti beruházások megtérülési rátái magasabbak, mint az iskoláskor utáni beruházásoké. Mindez a várandósság szakaszára is kivetíthető. Hipotetikusan megközelítve, ha a befektetés már a születés előtt kezdődik, akkor annak megtérülési rátája valószínűleg még magasabb, mint a születés után megkezdett beavatkozásoké (Doyle és mtsai, 2009) (Lásd 1. ábra)

 

Az emberitőke-befektetés megtérülési rátája a fogantatástól számított különböző életkorokban
azonos nagyságú befektetéssel számolva

 

Költség-haszon elemzések elvégzésével kiszámolták, hogy egy dolláros befektetés évtizedek múltán hány dollár hasznot eredményezett, tehát mennyi volt a programba való befektetés megtérülése. Ennek kiszámításánál figyelembe veszik például az adóbevételek lehetséges növekedését, az igazságszolgáltatási és a büntetés-végrehajtási költségek csökkenését és az iskolai kiegészítő fejlesztő, korrekciós szolgáltatások elkerült költségét. „A koragyermekkori fejlesztésbe, nevelésbe történő befektetés megtérülési rátája évi 7–10%. Ez a megtérülés exponenciális és igen nagy értéket jelent: minden koragyermekkori fejlesztésbe, nevelésbe fektetett egy dollár évente tíz centet hoz a gyermek egész élete során.” (Heckman, 2010, 10. o.). Az egyik leghíresebb – a Perry Preschool – programban résztvevők 27 éves korában lezajlott vizsgálati szakaszában a befektetés 9:1 haszon/költség arányt mutatott, míg 40 éves korukra ez még sokkal magasabb lett, mivel az arány 17:1-re nőtt, tehát az 1 dolláros befektetés ilyen hosszú távon már 17 dollár hasznot eredményezett (Karoly, Kilburn és Cannon, 2005).

A tudományos evidenciák alapján James Heckman komoly üzenetet fogalmazott meg a gazdaságpolitikai döntéshozók számára. A Heckman-egyenlet néven hivatkozott összefüggés szerint három dolog együttes biztosításával, beruházással, fejlesztéssel és fenntartással érhető el a társadalom számára, hogy a jövőben fejlődésre, változásra, új dolgokra nyitott, termelékenyebb, értékesebb munkaerő álljon rendelkezésre. Ezt tekinti Heckman a korai időszakra fókuszáló közpolitikai intézkedések nyereségének:

Beruházás + Fejlesztés + Fenntartás = Nyereség

Az egyenlet szerint a társadalomnak először is a sikeres korai fejlődés érdekében be kell ruháznia a hátránnyal küzdő családok oktatásába és fejlesztésébe, amellyel biztosítja az egyenlő esélyű hozzáférést. Másodszor: a korai időszakban, a gyermekek megszületésétől ötéves korukig gondoskodni kell a kognitív és a szociális készségeik fejlesztéséről. Harmadszor: szükséges, hogy a felnőttkorig tartó hatékony oktatás fenntartsa a korai években megvalósult fejlesztés hatását. (Heckman, 2008a, 2008b; The Heckman Equation Project, 2013)

Nemzetközi trendek

A kora gyermekkori intervenció területe gyorsan fejlődik, számos fejlődési irány azonosítható. A gyermekfókuszú megközelítésről a hangsúly a családfókuszú megközelítésre helyeződött át, a gyermek mellett a család, sőt annak környezete is a szolgáltatások fókuszába kerül (Bernheimer és Weisner 2007; Coulthard, 2009). A deficitorientált megközelítést az erősségalapú megközelítés váltotta fel, azaz a gyermek problémájára irányuló figyelem és támogatás helyett a gyermek és a család erősségeinek és erőforrásainak támogatására helyeződött a hangsúly (Turnbull, Turbiville és Turnbull, 2000). A jelenség összekapcsolódik az ökológiai rendszerszemléletű modell térnyerésével, amely a család működésének izolációs modellje helyett a család működését a szűkebb és a tágabb környezet kontextusában értelmezi (Bronfenbrenner, 1994). Lényeges stratégiai elvvé vált a szülők és szakemberek közötti együttműködés, a családközpontú gyakorlat és a magas minőségű technikai támogatás annak érdekében, hogy a családok a gyermekük számára annak fejlődését, tanulását elősegítő élményeket, megfelelő ingerekkel teli környezetet tudjanak biztosítani (Moore, 2011, 2012). A kora gyermekkori intervenciós központok hálózatától eljutottak az inkluzív közösségalapú szolgáltatásokig (Dunst, 2001).

A korábban jellemző multidiszciplináris teamműködéstől az interdiszciplináris teammunkán keresztül a transzdiszciplináris megközelítésű teamtevékenység vált követendővé (Carpenter, 2000, Rapport, McWilliam és Smith, 2004; Moore, 2004; Drennan, Wagner és Rosenbaum, 2005). A széttöredezett szolgáltatásoktól elmozdulás történt a családoknak nyújtott holisztikus megközelítésű egységes integrált szolgáltatások felé (Guralnick, 2008). A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a koordinált, interdiszciplináris együttműködésen alapuló, integrált szolgáltatói hálózatok hatékonyabban működnek. (KPMG, 2014; Moore, 2011). A multiszektoriális megközelítéstől az interszektoriális (ágazatok közötti) megközelítés irányába történt elmozdulás, amely integráltabb szolgáltatásnyújtást eredményez. (Engle és mtsai, 2011, Neuman és Devercelli, 2013; KPMG, 2014; Woodhead és mtsai, 2014).

A hazai ellátórendszer helyzete

A kora gyermekkori intézményrendszer felépítésének, működésének leírását legelőször a 2008–2009-ben lezajlott, a Tárki-Tudok kutatóintézet által megvalósított kutatás végezte el. A vizsgálat megállapította, hogy a kora gyermekkori intervenciós ellátást igénylő gyermekek több mint egyharmada nem kapja meg a szükségleteinek megfelelő ellátást, szolgáltatást (Kereki és Lannert, 2009). Ennek hátterében rendszerszintű és strukturális problémák egyaránt azonosíthatóak. A kora gyermekkori intervenció rendszerszerű megalapozásához 2010-ben készült regionális helyzetelemzés közel 40%-ra becsülte az ellátatlan gyermekek arányát, és feltárta az ellátáshoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségeit, jelentős eltérésekre mutatva rá. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a közigazgatásban hiányzik az a szemlélet, amely a kora gyermekkori intervenciós tevékenységet végző intézményeket egységes ellátórendszerként kezelné. A különböző fenntartású és besorolású intézményekben folyó kora gyermekkori intervenciós munkára vonatkozó minőségi előírások nincsenek összehangolva, ezek nem alkotnak egységes rendszert. Hiányzik a különböző szakágazatok alá tartozó intézményeket összekapcsoló protokoll, mely szabályozná a gyermek, illetve a kliens útját a rendszerben. Ennek következtében az ellátórendszerben való eligazodás nehézkes, hiányzik a tájékoztatás, az információáramlás folyamatát segítő egységes integrált informatikai háttér. (Kereki, 2011)

A széttöredezett intézményrendszer, a szabályozatlan utak, különösen az egészségügyből a köznevelés intézményeibe vezető szabályozott út hiánya bolyongásra készteti a szülőket az ellátórendszerben. Mindez az egységes szemléletű, koordinált ellátás hiányáról árulkodik, amely mögött többek között a szabályozási, finanszírozási környezet elégtelensége és a különböző szinteken azonosítható együttműködések gyengesége húzódik meg. A szakemberek nem ismerik egymás kompetenciáit, illetve ezek a kompetenciák nem tisztázottak. A szülők és a szakemberek egyaránt információhiánnyal küzdenek. Mindhárom ágazatban jellemző a minőségi standardok hiánya, a szakmai kontroll gyengesége, de a szisztematikus mérés és visszacsatolás sem működik megfelelően. A rendszerben nagyon sok adat keletkezik, de az adatgyűjtések nem összehangoltak. Hiányoznak a korszerű, standardizált szűrési módszerek, vizsgáló eljárások. A kora gyermekkori intervencióban részt vevő szakemberek korai ellátással kapcsolatban megszerzett tudása egyenetlen, képzésbeli hiányosságok azonosíthatók (lásd részletesen: Kereki, 2013, 2015).

A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése

A hazai fejlesztési programok a kora gyermekkori intervenciós ellátórendszer hatékonyabb működését célozva olyan modellek kialakítására tettek lépéseket, amelyek korábbi kutatás-fejlesztési tapasztalatokra, hazai jó gyakorlatokra, valamint eredményesen és hatékonyan alkalmazott külföldi modellek adaptálható elemeire építenek. A Nyugat-Európa országaiban jó tapasztalatokkal alkalmazott kulcsszemély modell és a team a gyermek körül modell, ahol a koordinált ellátás keretében komoly interdiszciplináris csapat szerveződik a speciális támogatást igénylő gyermek és családja köré, hasznos kiindulópontként szolgál a hazai szolgáltatási modell kialakításához. 2014-től a magyarországi kora gyermekkori intervenció horizontális koordinációjáért a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság felel, amely egységes szemléletű szolgáltatói rendszer megvalósítására törekszik.

2017 februárjától egy négyéves, átfogó, komplex fejlesztési elképzelést magában foglaló kora gyermekkori intervenciós ágazatközi projekt indult el, amely több ágazat konzorciumi együttműködésben valósul meg.[2] A komplex ágazatközi fejlesztés célja az iskoláskor előtti gyermekek és családjaik hatékonyabb, magasabb színvonalú ellátásához, a szükségletekhez igazodó szolgáltatásokhoz való hozzájutásának biztosítása, különös tekintettel a speciális ellátási szükségletű csoportokra. A projekt feladata a kora gyermekkori intervencióban részt vevő szakemberek támogatása képzettségük, eszközellátottságuk és alkalmazott módszertanuk fejlesztésével, megújításával. A konstrukció középpontjában, mint közvetlen célcsoport a kora gyermekkori intervencióban résztvevő szakemberek, illetve a gyermekek (leendő) szülei, családjai állnak. Közvetetten a születéstől az iskolába lépésig terjedő életkorban lévő gyermekekre és családjaikra irányul a projekt, különös tekintettel a speciális támogatást igénylő gyermekekre és családjaikra.

A projekt céljának elérése érdekében fontos feladat az egységes gyermekút kialakítása, amelynek érvényesülését nagy volumenű képzések biztosítják. Az eredményes működést segíti a szülők és a szakemberek partneri kapcsolatának támogatása, a szülői kompetenciák szélesítése. Az ellátási egyenlőtlenségek nivellálását a szolgáltatáshiányos területekre való szolgáltatás eljuttatás hivatott elősegíteni. Fontos szempont a fenntarthatóság biztosítása a megfelelő jogszabályi háttér kiépítésével, valamint a fejlesztés hosszútávú kimeneteinek mérése.

Rendszerszintű fejlesztések

A projekt keretében lezajlik a kora gyermekkori intervenciót érintő hatályos jogszabályok felülvizsgálata és összehangolása. Az intézményrendszer hatékonyabb működéséhez kialakításra kerül egy egyértelműen követhető, szabályozott gyermekút, amely pontról pontra tartalmazza a különböző szükségletű (beleértve az eltérő, megkésett fejlődésű vagy annak kockázatának kitett) gyermekek és családjuk továbbküldési útjait. Ehhez szorosan kapcsolódik az egészségügyi alapellátásban, szakellátásban résztvevő szakemberek, valamint a szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti terület, illetve a köznevelés releváns szereplői, valamint a kora gyermekkori intervenció egyéb résztvevői közötti együttműködés erősítése, a kompetenciák és feladatok lehatárolása, a köztük lévő kommunikáció támogatása.

Az ellátáshoz való hozzájutást támogatja egy olyan ágazatközi, központi kiszolgáló informatikai háttér kialakítása, amelyen keresztül az intézményi adatáramlásba bevonni kívánt IT szakrendszerek kommunikálnak egymással. A különböző ágazatok informatikai szakrendszereit összekapcsoló informatikai háttér kiépítéséhez megtörténik a különböző szakterületek számára szükséges adattartalmak lehatárolása és a jogosultsági szintek meghatározása is. Ezt követően megtörténik az ágazatok informatikai rendszereinek egyenkénti továbbfejlesztése, az ágazatközi kommunikációs szolgáltatásokhoz való illesztése. Az ágazatok közötti kommunikációs kapcsolat megteremtése segítségével javul és felgyorsul a különböző ágazati szakrendszerek közötti információáramlás, amely segíti a köznevelési, szociális és egészségügyi ágazatok szakembereinek munkáját, így hozzájárulva a gyermekek fejlődésének, ellátásának nyomon követéséhez.

A hozzáférésben megmutatkozó egyenlőtlenségekre tekintettel a projekt kiemelten kezeli a születéstől az iskolába lépésig tartó időszakban a gyermekek és családjaik szolgáltatáshoz való hozzáférésének támogatását. Ennek érdekében szorgalmazza elsősorban a kedvezményezett és átmenetileg kedvezményezett településeken élőkhöz a szolgáltatások helybe való eljuttatásának elősegítését. Egy olyan komplex, mozgó szolgáltatói modell került kidolgozásra, amely a szolgáltatáshiányos területeken koordinált, a területspecifikus szükségletek lefedésével működő hálózatot hoz létre, és 100 településen nyújt szolgáltatást a hiányzó, szűrések, vizsgálatok és a terápiás, fejlesztő ellátások lebonyolításával. A fenntartást az érintett területek ellátására ösztönző rendszer (pl. ösztöndíjak) kidolgozása és működtetése kívánja biztosítani, amely a szakemberek számára nyújt lehetséges perspektívát.

Szakemberek módszertani támogatása

A közös gyermekút kialakításához szükséges szakmai háttér, közös irányelvek, protokollok kidolgozása is megtörténik, többek között egy egészségügyi irányelv kerül kifejlesztésre, amely a perinatális/neonatális intenzív központokba bekerült koraszülött gyermekek utógondozásának egységes eljárásrendjét tartalmazza, a különböző használatban lévő fejlesztő és terápiás eljárások evidenciaszintű besorolásával. A köznevelés területén a pedagógiai és pszichológiai szűrések egységes rendszerének kialakítása, a mozgásfejlesztő és mozgásterápiás eljárások használatának egységes protokollja, illetve egy korszerű iskolába lépési protokoll kerül kifejlesztésre, amelyek mind a gyermekút használatát támogatják. Ezen túl sor kerül korszerű, adaptált szűrési módszerek, vizsgáló eljárások fejlesztésére, bevezetésére, mint pl. a szenzoros integrációs vizsgálóeljárás. Ehhez kapcsolódva a gyenge lábakon álló eszközellátottságot is igyekszik kompenzálni a projekt, elsősorban diagnosztikai eszközök beszerzésével, amelyek a pedagógiai szakszolgálatok szakértői bizottságai számára kerülnek átadásra.

A szakemberek módszertani támogatása érdekében olyan gyakorlatközpontú kézikönyvek kerülnek kidolgozásra, amelyek a kora gyermekkori intervenció három nagy szakaszához kapcsolhatóak. Így a felismerés szintjét segíti majd elsősorban az alapellátásban dolgozó szakemberek (kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok, szociális munkások) számára a gyermeki fejlődésről, az eltérő fejlődés gyanújeleiről, valamint a tipikus nevelési helyzetekről és azoknak megoldásáról való ismeretek összefoglalása. Elsősorban a pedagógiai szakszolgálatok szakembereit célozza meg a fejlődési zavarok korai szűrésének, azonosításának, állapotmegismerésének, diagnosztikájának módszertana, illetve a korai komplex családközpontú tanácsadás, korai fejlesztés, gondozás, terápiás ellátás témaköréhez készülő kézikönyv.

Szakemberek kompetenciáinak növelése

A gyermeki fejlődésről, a fejlődési eltérésekről, illetve az ellátórendszer működéséről, az egységes gyermekútról való tudás a kora gyermekkori intervencióban részt vevő szakemberek kompetenciáinak növelését, egységes szemléletük formálását igényli. Ennek jegyében a projekt módszertani fejlesztéseinek nagy része komplex képzésekbe csatornázódik be, és a különböző szakterületeken dolgozó szakemberek részére vegyes kiscsoportokban kerül oktatásra, kiaknázva az ily módon történő tudásátadás szemléletformáló erejét. Emellett témaspecifikus képzések keretében ismerkednek meg a szakemberek pl. a fejlesztésre kerülő szűrő és vizsgáló eljárásokkal vagy a korai komplex családközpontú tanácsadás, intervenció témájával. Célcsoport-specifikus képzésben vesznek részt pl. a kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok a pedagógiai tanácsadás témakörében vagy a felsőfokú szakképzettséggel nem rendelkező szakemberek tudásuk megújítása érdekében. A projekt keretében legalább 10 000 szakember képzése zajlik majd, jórészt kiscsoportos foglalkozás keretében, másrészt távoktatás formájában. A szemléltetést és az információk vizuális úton való továbbítását a projekt keretében készülő 100 db rövid oktató film segíti.

A rendszerszintű megközelítés szem előtt tartásával hangsúlyos szempontként jelenik meg a képzési tartalmak graduális képzésben való megjelenése is. Ennek érdekében a felsőoktatási képző intézmények rendszeresen összehívott műhelyei a különböző szakterületeken folyó képzések közös képzési kimeneteit, tartalmait és a projekt eredményeinek a graduális képzésbe való becsatornázását hivatottak elősegíteni. Mind a pedagógusképzés (csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, gyógypedagógus és konduktor), mind a bölcsészettudományi (pszichológus) és a társadalomtudományi (szociális munkás, szociálpedagógus), valamint az egészségtudományi szakok közül a gyógytornászokat képző helyek részt vesznek ebben a folyamatban.

Szülők, családok támogatása

A projekt fontos feladatnak tartja a korai ellátásban részt vevő szakemberek mellett az iskoláskor előtti gyermekek szüleinek edukálását, a kora gyermekkori fejlődéssel, illetve gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretek bővítését, a megfelelő szülői kompetencia, tudatosság és felelősségérzet erősítését. A kora gyermekkori intervenció egyik sarkalatos pontja a szolgáltatásokhoz való mielőbbi hozzáférés elősegítése. Ezért lényeges a szülők számára az ellátórendszer, a gyermekút megismerése, az ellátórendszerhez kapcsolódó tudás bővítése. Fontos szempont az is, hogy nemcsak a szakembereknek szükséges egy egységes tudás megszerzése, a szülőknek ugyanezt a tudást a megfelelő „szülői nyelven” át kell adni ahhoz, hogy a szakemberek és szülők között a közös tudás alapú együttműködés kialakulhasson.

Az ismeretek átadása érdekében tájékoztató anyagok készülnek a családok részére, valamint workshop-ok, előadások, tréningek kerülnek megrendezésre, amelyek az ellátórendszer működéséről, a követendő gyermekútról, a vonatkozó hatályos jogi szabályozásról, pénzbeli támogatásokról, illetve a területen működő szakmai és érdekvédelmi szervezetek tevékenységéről és elérhetőségeiről informálják a szülőt. Honlap segíti az elektronikus információátadást, interaktív módon mutatva be a különböző jogosultsági csoportok esetében a követendő ellátási utat. A mentálhigiénés támogatás keretében új módszertani megközelítésben szülő – szakember esetmegbeszélő csoportok, illetve a kompetencia szélesítése érdekében szülőképző csoportok indulnak, amelyek részben az eltérő fejlődésű gyermekek szüleinek megajánlott tematikát is magukban foglalják. Ez többek között azt kívánja előmozdítani, hogy a szülők képessé váljanak gyermekük erősségeinek, képességeinek felismerésére, támogatására, megtanuljanak (speciális) szükségleteire adekvát választ adni, és hatékonyan tudják képviselni érdekeit.

Összefoglalás

A korai gyermekévekben zajló folyamatok későbbi életévekre gyakorolt hatása miatt az egyén jólléte, életminősége szempontjából nagy jelentősége van az egészséges fejlődés támogatásának, az időben nyújtott prevenciós és intervenciós szolgáltatásoknak. A családok szintjén is megmutatkozik a beavatkozások hatása: elősegíti a családi kohéziót, olyan erősségeket felszínre hozva, amelyek korábban nem voltak nyilvánvalóak a család számára. A társadalmi szintű hatások komplex, egymást erősítő módon jelentkeznek, hiszen a kedvezőbb kimenetű egyéni életutak összegződve egy jobban működő társadalmat eredményeznek, ugyanakkor ez a fajta társadalmi hasznosság hosszú távú gazdasági nyereséggel is jár.

A hazai kora gyermekkori intervenciós ellátórendszer fejlesztéshez elengedhetetlen a nemzetközi trendek ismerete, a hazai ellátási modellbe beépíthető, adaptálható elemek azonosítása. A jól működő kora gyermekkori intervenciós rendszerek alapvetően integrált, koordinált szolgáltatói modellben, családközpontú ellátásban gondolkodnak, ahol interdiszciplináris (illetve transzdiszciplináris) team épül ki a gyermek illetve a családja köré, a nyomonkövetést segítő „kulcsszemély” közreműködésével. A hatékonyabb működés biztosításához lényeges azoknak a problématerületeknek az azonosítása, amelyek kiindulásként szolgálnak a fejlesztési irányok kijelöléséhez.

A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt egy hatékonyabban működő rendszer kialakítását eredményezi, az ágazatközi együttműködések megerősítésével, az egységes gyermekút kialakításával, működtetésével, és a nyomonkövetés informatikai támogatásával. A kora gyermekkori intervenciós rendszerben dolgozó szakemberek ismeretei egységes szemlélet kialakítása keretében kerülnek bővítésre. A szülők informáltabbak, kompetensebbek lesznek, megkapják a kisgyermekek megfelelő fejlődéséhez, neveléséhez szükséges tájékoztatást, amely a gyermekek természetes környezetben való optimális működését segíti elő. A szolgáltatáshiányos területen élő gyermekek és családjaik ellátáshoz jutnak, összességében pedig szélesebb spektrumú, színvonalasabb és mindenki számára elérhető szolgáltatások kialakítása valósul meg.