Iszák Tibor
Sonkád a köznevelés szolgálatában
Ha valaki Ukrajna felé autózik és elhagyja Mátészalkát, majd Fehérgyarmatot, a határhoz közel, az utolsó előtti községhez érve láthatja a táblát: Sonkád. A falu neve kevesek előtt lehetett ismert akár kettő évvel ezelőtt is.
Térségünkben több híres település található, amely történelmének és a népi kultúrának köszönhetően látogatókat is vonz. Szatmárcsekén alkotott Kölcsey Ferenc, aki a csónakos fejfás temetőben nyugszik. Tiszacsécsén született Móricz Zsigmond és Túristvándinak is van látványossága, a máig működőképes famalom. Sonkádról azonban legfeljebb a Túr és az azon lehetséges evezés juthatott néhányaknak eszébe.
Őseim sok generációval ezelőtt telepedtek le Sonkádon. Jómagam is – bár lassan elmondhatom, hogy átvitt értelmű munkahelyem az egész ország – itt élek, ide járok haza a fárasztó, mégis gyakran sikeres munkanapok végén. Azt mondják rólam, hogy nyughatatlan ember vagyok, és tán igaz is. Én úgy fogalmazom inkább, hogy közösségért tenni akaró és tudó, mindig új lehetőségeket kereső szatmári polgár vagyok. Tanító, tanár, iskolaigazgató, majd mesterpedagógus és 2014-től a település társadalmi polgármestere.
Ezzel kezdődött, hogy Sonkád a köznevelés szolgálatába (is) állt.
A dián az idézet megelőlegezi az előadás tartalmát. 2016. nyarán jegyezte ezt fel Sonkádon a Túr és az Öreg-Túr összefolyásánál Dr. Gloviczki Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, korábbi köznevelési helyettes-államtitkár. A háttér az a pedagógusokkal teli sátor, amelyben az idézett szöveget az előadó, de még inkább érdeklődő Gloviczki úr leírta. Az, hogy ez így megtörténhetett az én kedves falumban egy cél megvalósulásának második állomását jelentette, azonban rögös – de gyorsan megtett – út vezetett idáig.
Sokan azt mondják – főleg a fővárosból, mintegy négy óra autózást követően –, hogy Sonkád a világ vége. Nekünk, itt élőknek viszont a világ közepe. Mezőgazdaság van, ipar nincs, így az itt élőknek – ha nem veszik kezükbe a vándorbotot – helyben kell boldogulniuk. Kicsi, egyre takarosabb falu, amely óriási megtartó erővel bír, mégis keresi a kitörési pontokat. Erős helyi közösséget alkot, benne egy tenni akaró maggal, melyre támaszkodva lehet változtatni a település képén, akikkel megvalósíthatók a korábban lehetetlennek tűnő célok. Az első célom pedig – még polgármesterré választásom előtt – egy országos kihatású, a közneveléshez kapcsolódó rendezvény volt.
Minden itt kezdődött Hajdúszoboszlón, a 2014. évi konferencia idején, amikor néhány ismerősömnek elmeséltem, hogy mit tervezek. Nem volt ekkor még kiforrt gondolat, csupán egy szándék. Tán bolondnak is néztek, de ez nem baj, hiszen valahol régen azt olvastam, hogy valójában a bolondok viszik előbbre a világot. Nekik nem felel meg minden úgy ahogy van, a mást és újat akarókat címkézte fel ezzel a jelzővel a környezete.
Pár hónap csend után, március végétől gyorsultak fel az események, és kapott formát, valamint tartalmat az ötlet. Barátaimmal programot alkottunk és ezáltal sikerült támogatókat szerezni. Három hónap kellett csupán és 400 fős hallgatóság tapsa mellett megnyílt a három napon át tartó: „Egy csónakban evezünk” Mesterpedagógusok I. Sonkádi Szabadegyeteme.
A program kifejezetten mesterpedagógusoknak, azon belül kiemelten a szakértőknek szólt. Minden, ami a rendezvényen történt a tanulást és a szakmai kapcsolatok építését szolgálta. Sikerült az ügy mellé állítani a szaktárca és a háttérintézmények vezetőit. Ez is erősítette, hogy az ország minden megyéjéből eljöjjenek a kollégák a rendezvényre.
A mesterpedagógusok szakmai csoportja ekkor még csak egy éves volt. Rövid múlttal és kevés tapasztalattal rendelkezett. Munkánkat nem lehetett könyvből vagy internetről tanulni, kellettek hozzá a program kidolgozóinak ötletei és a megvalósítók ekkor még minimális jó és rossz gyakorlati tapasztalatai. Ez a tudás került megosztásra Sonkádon, ahol kialakulhattak a másodlagos – ekkor már létezett a mintegy 40 fős Mesterpedagógusok Baráti Társasága – szakmai hálózatok.
A szakmai és szabadidős programok az úgynevezett Magister Campuson zajlanak a Túr és az Öreg-Túr összefolyásánál, több egymással kapcsolatban álló egységben. Központi hely a 2015-ben hatszáz négyzetméteres, majd a második alkalommal már majd ezer négyzetméteres nagysátor. A tízfős körasztaloknál ülve lehet hallgatni az előadásokat, elfogyasztani a reggelit, az ebédet és a vacsorát, illetve ez ad helyszínt az esti szabadidős programoknak.
A témasziget sátrak a központhoz képest egy száz méteres körben helyezkednek el. Egyenként száz négyzetméteres alapterületükkel alkalmasak 40–60 fő – de előfordult több mint 80 érdeklődő részvétele is – számára szervezett program lebonyolítására. A Campus bejáratánál található a Faluudvar, ahol Sonkád helyi specialitású ételeit és kézműves alkotásait ismerhették meg a hallgatók.
A köztes területek egyedi hangulatú ülőbútorzatukkal alkalmasak a kötetlen beszélgetésekre, kisebb csoportok szakmai tapasztalatcseréjére, illetve pihenésre.
Az előadások célja az új információk átadása, egyes szakpolitikai, szakmai döntések okainak magyarázata, a célok és várható eredmények ismertetése. Visszatérő előadóink az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelésért Felelős Államtitkárság vezető kormánytisztviselői, valamint a háttérintézmények irányítói és a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Rajtuk kívül fontos szerepet kapnak egyes kiemelt projektek megvalósítói és idén a romániai tanfelügyelet egyik vezetője.
2016-ban vezető tisztségviselők részvételével új elemként valósult meg a fórum, mely alkalommal a hallgatók azonnali válaszokat kaptak kérdéseikre.
Tavaly 20 témasziget volt, és minden téma egyszer szerepelt. Kivétel nélkül az Oktatási Hivatal és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által megvalósított kiemelt projektekre épültek és azok munkatársai vezették. Egy napon valósult meg valamennyi, és döntően a minél magasabb színvonalú mesterpedagógusi feladatellátást kívánták támogatni.
Idén 30 témaszigetet szerveztünk, és mind a négy napon megteltek a témasziget sátrai. Egyes mesterpedagógusok tapasztalatcseréjét és a kerekasztal eseményeit feldolgozó témák kétszer szerepeltek, így növeltük a hallgatók választási lehetőségeit. Az adott téma aktív szereplői vezették a különböző programelemeket. Kiemelt érdeklődés kísérte az előadást is tartó vezető tisztségviselők konzultációs témaszigeteit, melyeken gyakran kicsinek is bizonyultak a sátrak.
Az esték – leszámítva az első napi fórum 1,5 óráját – kizárólag a szórakozás, a kikapcsolódás időszakát jelentették. Zenés irodalmi est, folk műsor, slágerzenét játszó együttes és retro disco állt a hallgatók rendelkezésére. 2016-ban egész délutáni kirándulást szerveztünk a térség falvaiba (Tiszabecs, Szatmárcseke, Túristvándi, Tiszacsécse), mert az első szabadegyetem résztvevői kérték ennek lehetőségét.
Nem maradt el a már hagyománnyá váló utolsó éjszakai sétánk a több száz fáklyával megvilágított úton a Túrhoz, ahol minden résztvevő virágot dobott a folyóba, majd megállt az ártéren meggyújtott máglya mellett.
Az előző dián olvasható bejegyzést egy résztvevő írta a honlapra, és büszkeséggel tölti el a szervezőket, hogy számos ehhez hasonló érkezett. Az elismerő mondatok mellett érkeztek a szervezésre és tartalomra vonatkozó javaslatok is. Ezeket kivétel nélkül elemezzük, a vállalhatókat természetesen beépítjük következő programjainkba, ahogy ezt idén is tettük.
A honlapon nemcsak egyes elismerések olvashatók, hanem az előadások diái és elérhető a képgaléria is.
A szaktárca részéről a Mesterpedagógusok II. Sonkádi Szabadegyeteme második munkanapján megfogalmazódott az elvárás a 2017. évi folytatásra.
Azonnal megkezdtük a szakmai előkészületeket. Biztosan változatlan marad az előadásokra és témaszigetekre épülő struktúra és a mesterpedagógusok munkájának kiemelt támogatása. Egyes hagyományainkhoz is ragaszkodunk, de ezeken kívül sok nyitott kérdés vár megválaszolásra. Az állandóság mellett folyamatos újításokra törekszünk.
Várjuk a régi és új résztvevőket, ezért ez az elköszönés, mely már szinte védjegye lett a hallgatóknak szóló levelezésnek.
