Bella Tibor – Maus Pál
Egyszerűsítések az értékelésben
 |
 |
A tanfelügyelet – más néven pedagógiai-szakmai ellenőrzés – az elmúlt évek szakmai fejlesztő és jogalkotói munkájának eredményeként a 2015/2016. tanévben kezdte meg működését a magyar köznevelési rendszerben. A bevezetési időszakban – mint minden új rendszer – a tanfelügyelet rendszere is felülvizsgálatra és szükség esetén módosításra szorul, ráadásul – mivel a pedagógusok tanfelügyelete szorosan összefügg a minősítési rendszerrel – így annak változásai is kihatnak a tanfelügyelet standardjaira. A várhatóan 2017 januárjától bevezetésre kerülő tanfelügyeleti módosítások részben az első év tapasztalatain, részben pedig a minősítésben bekövetkezett módosításokon alapulnak.
Ebben az előadásban azt fogjuk bemutatni, hogy hogyan hatott a minősítésben használt indikátorrendszer átalakítása a tanfelügyelet – és ezzel együtt az önértékelés – standardjaira.
A tanfelügyeletben alkalmazott értékelési módszer
Ahhoz, hogy a változások indokoltságát is lássuk, érteni kell a tanfelügyeletben alkalmazott módszert, ezért először ezt fogjuk röviden bemutatni. Az eljárást a 46. ábra foglalja össze.
46. ábra
A tanfelügyeleti eljárás adatgyűjtésből és az adatokra támaszkodó értékelésből áll. A tanfelügyeleti standard részeként rögzítettek az értékelési területek, az azokat részterületekre bontó szempontok és az ezeken a részterületeken meghatározott általános elvárások, valamint az adatgyűjtés eszközei. Az értékelés folyamán a szakértők az összegyűjtött adatok alapján vizsgálják, hogy az egyes elvárások milyen mértékben teljesülnek, majd az eredményre támaszkodva határoznak meg kiemelkedő és fejleszthető területeket az egyes értékelési területeken belül.
Mi változik az értékelésben?
Pedagógusok ellenőrzése esetén az elvárások száma 77-ről 62-re csökken[2], összhangban a pedagógusminősítés indikátorainak csökkentésével. Miután a pedagógusok tanfelügyeletében alkalmazott általános elvárások lényegében megegyeznek a minősítés indikátoraival, így az indikátorrendszer módosítása maga után vonja a tanfelügyeleti elvárásrendszer módosítását.
Mivel az indikátorrendszer átalakítása, csökkentése nem néhány elem elhagyásával, hanem a rendszer struktúrájának megváltoztatásával, a hangsúlyok eltolásával, összevonásokkal, és pontosításokkal, kiegészítésekkel is járt, ezért a tanfelügyelet értékelési területeit lebontó szempontok rendszerét is érinti a változás. Ennek köszönhetően az általános iskolai pedagógus ellenőrzés szempontrendszere 31-ről 28 eleműre csökkent, és bizonyos szempontok elnevezése és ezzel együtt tartalma is módosult.
Intézményvezető és intézmény ellenőrzésnél az elvárások hasonló arányú csökkentése várható, itt a változtatásokat vezérlő elv egyrészt a pedagógusok elvárásrendszerében történt változások követése, másrészt pedig az egyszerűsítés, az átfedések kiküszöbölése volt. Az általános iskolai vezető ellenőrzésben az elvárások száma 77-ről 62-re, a szempontoké 28-ról 26-ra csökkent, míg az általános iskolai intézményellenőrzésben az elvárások száma 149-ről 131-re, a szempontoké pedig 43-ról 38-ra csökkent, és ezeken a szinteken is előfordul a szempontok tartalmi és elnevezésbeli módosítása.
Az elvárás- és a szempontrendszer módosítása szükségszerűen maga után vonja és az információgyűjtés eszközrendszerének módosítását, de ez nem jelent feltétlenül csökkentést, sokkal inkább a megváltozott hangsúlyokhoz történő igazodásról van szó. Mivel az adatgyűjtés célja, hogy olyan átfogó kép alakuljon ki a vizsgált pedagógusról, vezetőről vagy intézményről, amelyből az általános elvárások intézményi értelmezését követően is megállapítható egy-egy elvárás teljesülése, vagy éppen az ahhoz kapcsolódó hiányosságok, ezért az adatgyűjtő eszközök nem egy-egy konkrét elváráshoz kapcsoltan kerültek kifejlesztésre. Ennek megfelelően a módosított standard az eredetinél valamivel bővebb adatgyűjtő eszközrendszert rögzít majd, ahol a bővítés az új elvárásrendszerben hangsúlyosabb területek megerősítését célozza.
Hogy érinti ez magát a folyamatot?
Az adatgyűjtés a fentiek szerint valamivel több időt és munkát igényel majd, de mivel csupán 5-6 új kérdéssel bővül a rendszer, ez remélhetőleg nem jelent érezhető többletterhet sem a szakértőknek sem az intézményeknek.
Az értékelési szakasz ugyanakkor jelentősen leegyszerűsödik, hiszen az elvárások számának kb. 20%-os csökkenése az értékelési feladatok 20%-os csökkenését vonja maga után.
A bevezetés első évében minden résztvevő számára kiderült, hogy a tanfelügyelet komoly erőfeszítéseket igényel elsősorban a szakértőktől, ezért a módosítások elsődleges célja a szakértői terhek csökkentése volt azzal, hogy emellett a pedagógusoknak, vezetőknek és intézményeknek értékes, a munkájukat, fejlődésüket segítő visszajelzést kell kapniuk.
A következő évben kiderül, hogy mennyire sikerült ennek az elvárásnak megfelelni…
[1] Maus Pál előadásának szövegét Bella Tibor prezentációjának diasora követi.
[2] Az adat az általános iskolai standardra vonatkozik, más intézménytípusok esetén ettől eltérő csökkenés is előfordul.
