Sipos Imre

A köznevelés helyzete, fejlesztési irányai

A sors úgy hozta, hogy az én hangomat lesznek kénytelenek hallgatni, legalább negyvenöt percen keresztül, úgyhogy most előadóként is nagy tisztelettel köszöntöm Önöket.

A tanévnyitás során, augusztus 22-étől szeptember 10-éig volt szerencsém bejárni az országot, és közel 6000 iskolaigazgató kollégának, intézményvezető kollégának a tanév aktuális ügyeiről előadást tartani, és most itt, rá egy bő hónapra újra a köznevelés helyzetéről, fejlesztési irányairól fogok Önöknek szólni. Kicsit megpróbáltam áthangszerelni ezt az előadást, de azért, ha valaki hasonló mondatokat fog hallani, annak ez persze megnyugvás is lehet, hogy egy hónap ugyan hosszú idő, de mégsem történtek nagyon nagy ördöngösségek az államtitkárságon, és a teremben azért hál’ Isten nagyon sok olyan kedves arcot látok, akik ezt az előadást, ezeket az információkat még nem hallották az államtitkárságtól.

Az elmúlt századok lassan változó világában a siker kulcsa az volt, hogy jól csináljuk, amit megtanultunk az iskolában. A gyorsan változó világban azt kell jól csinálnunk, amit nem tanultunk – olvashatjuk a konferencia programfüzetében. Azt hiszem, ez merőben új feladatot ad valamennyiünk számára, meghatározza a kihívásokat, meghatározza a célokat.

Tudjuk-e azt, hogy 10-15-20 év múlva melyek lesznek azok a szakmák, amelyekre fel kell készíteni a gyerekeket? Tudjuk-e hogyan működik ma az ipar, 25 évvel a rendszerváltást követően? Milyen kihívások, mi vár egy fiatalra, ha elhagyja az általános iskola, középiskola padjait? Mire is kell az iskolának készítenie? Mi a kihívás, mi a feladat az iskola előtt?

A jövő gazdasága számunkra bizonyosan még ismeretlen. Bizonyos kutatások szerint – ma egy versenyképességi konferencia is van Budapesten, ami pontosan ezt a témát taglalja. Államtitkár úr ma délelőtt ott tartott előadást, ezért nem tudott eljönni Önök közé. Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának előrejelzése szerint a gyerekek kétharmada felnőttként olyan munkát fog majd végezni, amit még nem is ismerünk. Talán ezzel egy kicsit, indokolhatom azt a nagyon jól megválasztott mottót és azokat a kihívásokat, amelyekről beszélnünk kell ezen a konferencián, beszélnünk kell akkor, amikor a tartalomfejlesztésről, amikor az iskola modernizációjáról beszélünk.

Mi a kihívás? Nem az, hogyan tudunk valami számunkra is ismeretlent megtanítani, hanem hogyan tudjuk elérni, hogy a gyerek megbizonyosodjon arról, hogy képes tanulni, és ezt az ismeretet tudja alkalmazni nemcsak az iskolában, hanem az élete során bármikor. Kevesebbet beszélünk talán ezekről a kérdésekről az iskolában, többet beszélünk a tananyagról, a tanórákról, az óraszámról. Így van ez rendjén, de azt hiszem ezekkel a kérdésekkel is sokkal többet kell foglalkozni.

Az előadásomat a kihívások után, vagy mentén, a gyermek tanulói életútjára, a gyermek életpályájára próbáltam meg felfűzni, és ezzel kapcsolatosan mondok Önöknek, remélhetőleg azért új információt, ismeretet is. Bizonyos statisztikai adatokat is fogok hozni. Az első egyik ilyen statisztikai adat a magyarországi szülések, születéseknek a száma, amelynek adatsorát a 2009-es évtől a 2014-ig láthatják (1. ábra). Ez a szám kilencvenezer fő körül van és ezeknél a szüléseknél közel hatezernyi olyan csecsemő lát napvilágot, akikkel valamilyen rendellenesség vagy akár komoly rendellenesség is történik. Ezek a gyerekek bekerülnek az ellátórendszerbe és az ellátórendszer felteszi azt a kérdést, hogy felkészült-e ezeknek a gyerekeknek az ellátására. Az ott lévő adatsorból azt láthatják, hogy a korai fejlesztés keretében hány gyereket tudunk ellátni, s aztán azt láthatják, hogy ezek közül a gyerekek közül a sajátos nevelési kategóriával az első osztályba érkezve mennyien lesznek. Ha megnézik például: a 2014-es adatot, akkor a 6500 problémát magában hordozó esetből majdnem 5400-al Önök az általános iskola első évfolyamán találkozhatnak.

1. ábra

Nyilván van teendőnk ezen a területen, hogy javítsunk ezen gyermekeknek a helyzetén. Ezért is, például, ha a tegnapi híreket láthatták, hallhatták, akkor a Minisztérium részéről közismertté vált az a fejlesztési konstrukció, amely a kora gyermekkori intervenció fejlesztését célozza meg egy 5,7 milliárdos projekt a keretében, amelynek az elsődleges célja az, hogy összekapcsolja azokat az ellátórendszereket, a védőnőt, a gyermekorvost, a szakszolgálatot, a korai fejlesztést, azokat a szakembereket, akiknek közük lehet ahhoz, hogy ezt a számot, amelyről az imént beszéltem, lecsökkentsük, és az óvodában, az iskolában már kevesebb SNI-s gyerekkel tudjunk találkozni. Bármennyire is talán sokak számára meglepő, felhívom a figyelmet arra, hogy a család, a szülő, a köznevelés területén sok esetben – az előbbi adatok alapján közel 5–6000 esetben – elsőként a köznevelés pedagógiai szakszolgálati rendszerével találkozik. Erről nem beszélünk elég sokat, hogy milyen kiemelt és milyen fontos feladata van a szakszolgálati tevékenységnek, és azért azt is hozzáteszem, hogy Magyarországnak, még ha vannak is ellátatlan esetek, de még sincs szégyenkezni valója, mert egy olyan országos rendszert, olyan országos modellt épített ki, amely modell alkalmas a gyermekek ellátására. Az előbb említett fejlesztési projekt egyébként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal, a szakszolgálatokkal együttműködve kívánja megvalósítani a kora gyermekkori fejlesztést. Ezek a gyermekek a szakértői bizottság döntése, diagnózisa alapján kerülnek valamelyik kategóriába. Ma Magyarországon sajátos nevelési igényű gyermek, akiket Önöknek el kell látni, a köznevelés egészében 84 ezer fős létszámot adnak. Ezeknek a gyerekeknek a többségi iskolákban az integrált nevelése a 70%-os arány közelében van, 68-70%-nyi, és a 30%-nyi gyereket látjuk el az EGYMI-kben külön nevelés illetve nem EGYMI-kben külön nevelés területén. Ezeket a területeket is szeretnénk a későbbiekben fejleszteni.

Talán még beszédesebb szám a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeinknek a száma, akik 83 ezren vannak. Nem hiszem, hogy az lenne a célunk, hogy ezt a számot növeljük, és minél több gyermeket az iskola falain kívül, vagy a tanterem falain kívül szeretnénk ellátni, vagy abban kellene gondolkoznunk, hogy speciálisan ilyen intézményeket hozunk létre. Ha az elmúlt napok sajtóját figyelték, akkor például a magántanulói jogviszony adta lehetőség kihasználásával szemben éltek kritikával néhányan a sajtó képviselői közül, miszerint az iskola használja és alkalmazza azt az eljárást, hogy olyan gyerekekeknél, akit szívesebben látna a tantermen kívül, elindítja ezt a folyamatot. Szerintem ez egyikünk számára sem megoldás és nem jó üzenet, úgyhogy ezen a területen is vannak fejlesztési feladataink. Milyen projektek lesznek, amelyek e területet célozzák meg?

A köznevelés esélyteremtő szerepének erősítése súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekeket ellátó intézményeket céloz meg. Egy standard pályázatról beszélünk, többezer fejlesztő nevelési oktatásban részesülő gyermek társadalmi elfogadásának elősegítését szeretnénk e projekten keresztül elérni, és pedagógusok képzését is tartalmazza ez a projekt.

A másik ilyen terület a köznevelés támogató szerepének erősítése, egy 5 milliárd forint keretösszegű projekt, a gyógypedagógiai intézményeket célozza meg az állami intézményfenntartó és az azon kívüli intézmények számára is, valamint a szakszolgálatoknak a megerősítését tűzi ki célul ez a konstrukció.

A 3–6 éves korú gyermekeknek az országban a 86–96%-át valamelyik, valamilyen intézménytípusban eléri a köznevelési feladatellátás. Ezen a területen folyamatos férőhelybővítési pályázatok állnak rendelkezésre, a tavalyi évben, az idén is, és a következő évi költségvetési törvény is 2,5 milliárd forintos keretösszeget tartalmaz óvodai férőhelybővítésre. Az ezzel kapcsolatos EFOP-os fejlesztésünk a kisgyermekkori nevelés támogatása projekt, amely az Oktatási Hivatal konzorciumi vezetésével valósul meg. A kevésbé fejlett régiókban lévő óvodák mintegy 20%-ának bevonásával, több mint 400 óvoda pedagógiai programjának megújítását, óvodapedagógusokat, önkormányzatoknál óvodai szakreferenciával végző kollégáknak a megerősítését, fejlesztését szolgálja ez a fejlesztési támogatás.

Tovább lépve nézzük meg, hogy állunk tanulói létszám adatokkal (2. ábra). A fölső diagramsor az általános iskola, az az alatti az óvoda, az az alatti a szakközépiskola, alulról a második, lila színű a gimnázium és a legelső pedig, a régi terminológiát használva, a szakiskolai létszámsor. Láthatják, hogy 2001-től 2010–11-ig volt egy drasztikus csökkenés, illetve – az általános iskolai adatokból kiindulva – több mint 200 ezernyi tanuló eltűnt az ellátórendszerből. Talán megnyugvás számunkra, hogy a 2010-es évektől viszonylag stabilizálódott ez a létszám, tehát ma általános iskolára úgy 800 ezer körüli létszámot tudunk mondani, s ez egy viszonylagos stabilitást mutat. Az óvodai létszám 320 ezer fő körüli

2. ábra

Keveset beszélünk róla, de Magyarországnak most már több mint egy évtizede van egy kiváló országos kompetenciamérése, amelyet az OECD bátran ajánl más országok figyelmébe. Magyar Termék Nagydíjas mérőeszköz ez, bár az intézmények világában való hasznosulása – tisztelet a kivételnek – fejlesztendő területe a magyar köznevelésnek. Ha más nem is, azt azért le tudjuk szűrni ezekről az eredményekről, hogy stabilak.

Időnként különböző nemzetközi mérési eredmények megjelennek az országunkban és akkor vészharangot kongatunk, nyilván van ennek alapja, de keveset beszélünk ezekről az eredményekről, pedig a tantestületi közösségekben ezeket az elemzéseket is meg kellene tenni. Érdekes képet mutat, ha megnézzük ezeknek az eredményeknek a kapcsolatát a településmérettel (3. ábra). Két településtípus bizony elég jelentősen kiugrik a többi közül, és a maradék négy településtípusban pedig az ott lévő, ott tanuló gyerekek sokkal szerényebb eredményeket érnek el.

3. ábra

Látható, hogy a nagyvárosok és a közepes városok ugranak ki a kompetenciamérés eredményeiben. Szerintem egy tanulságos adathalmaz. Nem véletlenül hoztam a két adatot együtt, hogy a tanulói létszám változását, és a tanulói eredmények változását mutassuk, tehát a tanulói eredményeknek a település mérettel kapcsolatos összefüggését is bemutassam, merthogy az a projekt, amelyet ezzel kívántam felvezetni, az az iskolarendszer térségi fejlesztéséről szól. Pontosan ezeket a kis településeket célozná meg, 80 milliárd forintos keretösszeggel azért, hogy ezek a gyerekek a felsőtagozaton jobb körülmények között, jobb infrastruktúrával rendelkező intézményben, felkészült pedagógusokkal, megfelelő szakmai ellátottsággal tudjanak oktatást, nevelést kapni. Terveink szerint 200 ilyen általános iskolai feladatellátást végző állami fenntartású intézményt vonunk be ebbe a projektbe, terveink szerint ennek a megvalósítása a következő évben meg tud kezdődni. A konzorcium vezetője az Állami Intézményfenntartó Központ.

A másik, ami miatt ezt a témát most itt megnyitottam, az a tartalomfejlesztésnek a kérdése. Professzor asszony részletes előadást tart majd Önöknek erről, illetve a főigazgató úr az átmeneti intézkedésekről is szól majd. A tavasz egyik nagy slágere volt, hogy most azonnal csökkenteni. Én óva intenék mindenkit ettől, ennek az elvárásnak az azonnali megoldásától. Azt hiszem, hogyha valaki erre vette volna a bátorságot, az egy óriási kockázatot vállalt volna fel. Valamennyien pontosan tudják, ha egy nevelőtestületnek szabadsága lenne abban, hogy milyen óraszámban tanít bizonyos tantárgyakat, hát nem lenne egyszerű negyvenöt alá szorítani a gyerekek heti óraszámát. Ugyanez van országosan is, azért született meg az a javaslat, hogy az OFI elkészítette az ajánlásait, ezeket Önök használhatják, remélem, hogy jól tudják használni és alkalmazni ezeket az eszközöket.

Egy másik ilyen téma volt a nyár során a 30 perces tanórának a kérdése. Mindenkit szeretnék megnyugtatni és megerősíteni, hogy azzal a tudattal menjen haza: itt semmi más nem történt, minthogy az államtitkárság, az államtitkár úr kihangosította azt a kiváló pedagógiai gyakorlatot, ha a gyermek 27 perc után elfárad az iskolapadban, a tanteremben, akkor az első két évfolyamon ne 15 percig, hanem akár 18 percig is bátran játékos foglalkozásokat tartsanak a gyermekeknek, de nem kell harminc percenként csengetni az iskolában.

Egy másik fejlesztés a komplex, természettudományos tantárgy bevezetése. Azt gondolom, ha egy fejlesztés, egy új gondolat, egy innováció megjelenik az intézményben, az jó dolgot szülhet, különösen akkor, ha elég sokan mellé állnak, jelzem, hogy a szakgimnáziumi természettudományos tantárgy bevezetéséhez a különböző szakmai szervezetek, mondhatom az Akadémiát, az Eötvös Társulatot, a Bolyai Matematikai Társulatot, a Prezit, adták a nevüket, és bekapcsolódtak abba a programba, projektbe, amely jelenségekre, témákra alapozva fogalmazza meg ezt az innovációt. A főigazgató úr majd részletesen bemutatja Önöknek.

4. ábra

Hosszabb távú tartalomfejlesztési, szakmai fejlesztési feladatainkat foglalja össze a 4. ábra, kicsit felvezetve professzor asszony előadását majd, aki annak a munkacsoportnak a szakmai vezetője, aki a tartalomfejlesztési feladatot, a Köznevelési kerekasztal munkacsoportjaként végzi. Jól láthatják, hogy a különböző pedagógiai szakaszok megjelennek ezen a dián. Megjelennek a módszertani kérdések, megjelennek az átívelő témák, az egyénre szabott differenciált oktatás és nevelésnek a kérdése. Ma arról folyik a vita, hogy 90/10 vagy 70/30 százaléknyi szabad mozgástere legyen egy köznevelési intézménynek a helyi tanterv, illetve a központi kerettantervi szabályozás vonatkozásában. Addig, amíg a célokban a hova kérdésére nem adunk választ, addig mi azt gondoljuk, hogy nehéz eldönteni azt, hogy 70/30 vagy 90/10. Ha előrébb tudnánk jutni a nemzeti standardokban, és abból vissza lehetne vezetni a tartalmi szabályozást, akkor ezen a területen előrébb tudnánk lépni. A dián láthatják, talán kicsit elcsitult, nem véletlenül, a 9 évfolyamos általános iskola bevezetésének lehetősége. Nyilván ezt a kérdést is csak komplexitásában lehet megvizsgálni. Felhívom a mai sajtóhírekre a figyelmet. Lengyelországban tizenegynéhány évvel ezelőtt a hagyományos 8 + 4-ről áttértek a 6 + 3 + 3-ra. Mai hír, hogy komoly vita van Lengyelországban. A kormányzati elképzelések szerint visszatérnének a 8 + 4-re, és most úgy hirtelen nem érti ott az ország, hogy akkor most mi is történt, hisz még nem érte el az érettségi életkort a 6 + 3 + 3-nak a bevezetése. Tehát ezek nem egyszerű kérdések, nyilván nálunk is csak a tartalomfejlesztéssel összefüggésben lehet, és szabad ezzel a kérdéssel foglalkozni.

5. ábra

Ismét egy a professzor asszony által készített szakmai diát mutatok Önöknek (5. ábra), amely a Nemzeti alaptantervből az iskolaspecifikus tantervekig viszi végig a folyamatot, és amit ebből kiemelnék, az a pedagógusképzésnek a kérdése és a módszertani kérdések. A tartalomfejlesztéssel mindig nagyon sokat és nagyon sokan foglalkoztunk. Mit tanítsunk, hány órában, de hogy hogyan, milyen eszközökkel, milyen módszertani segítséget tudunk ehhez hozzátenni? Azzal bizony egy kicsit kevesebbet. Persze, módszertani repertoárt is azért valamilyen formában mederben kell tartani, azt a szakmaiságot, azt a szakmai felügyeletet ezen a területen is meg kell, hogy tegyük, mint ahogy tesszük ezt a tartalomszabályozás kérdésénél. Az erre vonatkozó projekt, a pedagógusok módszertani felkészítése végzettség nélküli iskolaelhagyás megelőzése érdekében. Aki már hallotta a KOALA rövidítést, hát ez az a bizonyos KOALA kiemelt projekt, közel 10 milliárdos keretösszeggel a lemorzsolódás megelőzésére, illetve kezelésére alkalmas pedagógiai módszertani eszköztár elterjesztésére. A projekt 1500 alapfokú köznevelési intézményben több 10 ezer tanulót és több 10 ezer pedagógust érint. Fő kezdeményezettje az OFI, januártól ezt a feladatot majd az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézeteként folytatja tovább. Ebbe a programba is nyilván a konzorcium intézményeket, partnereket von be, a konzorcium tagjaiban pedig felsőoktatási intézményeket láthatnak. Egy másik ilyen projektet az Oktatási Hivatal valósít meg pontosan 10 milliárd forint keretösszegű, kiemelt projektben. A végzettség nélküli iskolaelhagyás szempontjából legveszélyeztetettebb, a kompetenciaméréseken alulteljesítő iskolák közül közel 300 intézménynek a fejlesztése, a pedagógusok fejlesztése, támogatása jelenik meg ebben a projektben. Megint csak visszautalnék a látott kompetenciamérés diagramhoz, amely talán indokolja, és egyéb adatok is indokolják ezeknek a projekteknek az indítását.

A fejprojektünk – ha szabad így fogalmazni – a köznevelés tartalmi szabályozóinak és pedagógiai módszertani eszköztárának fejlesztése, hatmilliárdos keretösszeggel, amelynek az OFI által vezetett, szintén felsőoktatási intézményeket és az Akadémiát, az Oktatási Hivatalt magában foglaló konzorcium a megvalósítója. Ebbe gyakorlatilag ami a tanteremben történik, szinte minden beleértendő. A tartalmi szabályozás, az új Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek, a Nemzeti Köznevelési Portál, a tankönyvfejlesztés, a digitális tananyagfejlesztés, a kompetenciamérés újragondolása, esetleges kibővítése természettudományi területtel, illetve a Szegedi Tudományegyetem gondozásában a diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszernek a továbbfejlesztése, összekapcsolva ezt, illetve részben összekapcsolva, részben ugyancsak továbbfejlesztve, a Szegedi Tudományegyetem eDia rendszerét. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy ez a fő projektje, fejprojektje a köznevelés tartalmi szabályozóinak, kérdéseinek.

Többet hallhattak Önök az elmúlt időszakban a digitális oktatási stratégiáról, a Digitális Jólét Programról, a Digitális Jólét Program részeként a DOS-ról. Kormánybiztos asszony erről holnap részletesen fog majd szólni, én csak beillesztem az előadásomba akként, hogy nyilván ennek is van EFOP-os lába, a digitális környezet a köznevelésben, illetve a digitális kompetencia fejlesztése tartalmakkal, 47 milliárdos keretösszeggel, digitális kompetenciafejlesztés.

Ugyancsak a tanulói életpályához kapcsolódik egy művészetpedagógiai módszertani fejlesztés, 3 milliárdos összeggel. A konzorciumát a Képzőművészeti Egyetem és a további művészeti képzést folytató egyetemeink alkotják, akik megjelennek ennek a projektnek a kedvezményezettjeiként.

És kicsit tovább lépve, megint csak néhány adatot mutatok a középfok világáról (6. ábra), bár nyilván azok a tartalom- és módszertani fejlesztési kérdések, amikről eddig szóltam, a középfokot is érintették, de azért leginkább – például a térségi iskolahálózat fejlesztése – az általános iskolára koncentrálódott. Ha ezt az adatsort megnézik, akkor a sárga színű adat a szakiskolákat, a kékes színű a gimnáziumokat, a lila színű pedig a szakgimnáziumokat, régi szakközépiskolákat jelzi, és az első oszlop, az az 1980/81-es tanévet, az utolsó oszlop pedig a 2015/16-os tanévet jelzi. Ha ezeket az adatokat úgy nézzük, hogy a fiatalok 40%-a szakgimnáziumba, 40%-a gimnáziumba jár, akkor azt mondhatjuk, hogy 80%-nyi az a populáció, akinek az érettségiig egyértelmű az útja. Ha úgy nézzük, hogy 20% van szakiskolában, szakközépiskolában, és 40% van szakközépiskolában, szakgimnáziumban, akkor 60%-a vesz részt a fiataloknak a szakképzésben, és akkor ezeket az arányokat lehet nyilván vizsgálni. Ez az adatsor azokat a mondatokat igazolja (ha jól tudom, akkor jön majd helyettes államtitkár úr, aki a szakképzésről részletesen előadást tart Önöknek), amikor is azokat a mondatokat hallják, hogy megfeleződött a szakember-ellátottság az országban. Tehát ha hagyományosan a szakiskolában, a mai szakközépiskolában lévő adatokat megnézik, akárcsak a 90-es vagy a 91-es évhez képest is, akkor ez bizony a szakközépiskolát tekintve, a szakiskolát tekintve, ezen adatsoron is jól láthatóan egy igaz állítás.

6. ábra

Nyilván nagy kérdés, hogy különböző térségekben hogy lehet biztosítani a gimnázium ellátást, hogy lehet ott biztosítani a gazdaság igényeinek megfelelő szakképzést. Azt gondolom, hogy például az a fenntartói struktúra, amely ebben kialakult, mindezt jól segítheti, ezen arányokat pedig, hát nyilván nem lehet, és nem kell kétségbe vonnunk. Itt szólnék egy másik projektről, amely valahol az általános iskola világából vezet át a középfok világába, a pályaválasztás világába. Ezen a területen is lesz egy EFOP-os projekt, egy pályaorientációs projekt, kilencmilliárdos keretösszegű, az Oktatási Hivatal és a KLIK megvalósításában, amely ugyancsak a műszaki, a természettudományos és a matematikai, informatikai fókuszokra próbál koncentrálni, de természetesen azért generálisan ráirányítja a figyelmet a pályaorientációra, és ezzel együtt jelzem, mint szakszolgálati feladatot a szakszolgálatoknál is szeretnénk megerősíteni, hiszen ennek a dolognak két iránya van. Egyrészt az egyén és a gyermek segítése, az azzal kapcsolatos pályaorientációs feladatok elvégzése mint szakszolgálati tevékenység, és valóban kicsit a civil szféra, a gazdaság szereplői, akik pedig bemutatják a lehetőségeket. Nyilván ezt a kettő dolgot kellene közelítenünk egymáshoz, ennek érdekében jelenik meg ez a projekt az életúttal kapcsolatosan.

Európai Uniós projekt a kollégiumok fejlesztését közvetlenül nem célozta meg. Közvetve természetesen igen, hisz nem gondolom, hogy lemorzsolódás elleni küzdelemről beszélhetünk anélkül, hogy a kollégiumok szakmai fejlesztését figyelmen kívül hagynánk. Nem gondolom, hogy tartalomfejlesztésről beszélhetnénk úgy, hogy a kollégiumok fejlesztését figyelmen kívül hagynánk, így azért mindenképpen jelzem, hogy a kollégiumi szférának egyrészt a szakmai támogatását, másrészt az anyagi támogatását is napirenden tartjuk. Külön kiemelném az Arany János Programoknak a kérdését, a tehetséggondozó programot, a szakiskolai programot, a kollégiumi programot. Mindegyik programnak a Családügyi Államtitkársággal való közös felülvizsgálata, az együttműködés megerősítése a célunk, tehát ezt a területet is szeretnénk a későbbiekre is fejleszteni és kiemelten kezelni.

Összességében a köznevelési fejlesztési forrásokat tekintve 180 milliárd forint az a keret, amely a köznevelési intézményekre közvetlenül tud hatni. Közel 50 milliárd az, ami informatikai területen tud hatni és terveink szerint van még egy, közel 30 milliárd forintos energetikai fejlesztés, amely elsősorban majd középiskolákat fog megérinteni, reményeink szerint több tízezer gyermekhez, illetve több tízezer pedagógushoz tudnak elérni ezek a fejlesztések.

A kormány elfogadta a Fokozatváltás a felsőoktatásban stratégiát. E stratégiához kapcsolódik a Digitális Nemzet Fejlesztési program, a Digitális Jólét Program, a Digitális Oktatási Stratégia és a kutatást érintő stratégiák, az Intelligens szakosodás stratégia, valamint a Befektetés a jövőbe nemzeti K + F + I stratégia. Az itt megfogalmazott célok, a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkezők arányának 35%-ra növelése, ugyancsak cél a lemorzsolódók arányának csökkentése, ugyancsak cél, talán összhangban az előzőekkel a műszaki, informatikai hallgatók részarányának a növelése 27%-ról 40%-ra. Ez egy nagyon kiemelt és nagyon fontos cél. A készségek elsajátításának beépítése, mármint a munkaerőpiacon elvárt készségeknek a beépítése a képzési folyamatba. Ugyancsak megjelennek a digitális kompetenciák, a duális képzés bevezetése és kiterjesztése, és a doktori képzés és fokozatszerzés hatékonyabbá tétele, hogy a kiemelt célokat jelenítsem meg ebből. Illetve nyilván itt is az EFOP hármas prioritásként a képzés fejlesztését, ennek egy értéklánc alapú megközelítését tetszenek látni.

Az egyik ilyen elem, amely azért leginkább a köznevelés irányába is feltétlenül értelmezendő, ez a korai pályaorientációnak a kérdése, a képzők képzésének a kérdése, az egyetemi előkészítőknek a kérdése, intézményi kampányok, a beiskolázásnak a megerősítése. Ez a felsőoktatási intézmények felkészítő és pályaorientációs tevékenységének támogatása, tehát ha az életút ívet jelzem Önöknek, akkor ezekben a fejlesztési projektekben a felsőoktatás részéről is ugyanez a pályaorientációs tevékenység megjelenik és összekapcsolódik a köznevelési projekttel. Tovább lépve a felsőoktatási intézményi fejlesztések, a felsőfokú oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében, oktatási innováció, a kimenet bővítése, a gyakorlat-orientáltság mint cél, felkészítés a céges környezetben történő munkavégzésre, lehetőleg gyakorló szakemberek bevonása, bentmaradást támogató programok, és a duális és kooperatív felsőfokú képzések, szakirányú továbbképzések fejlesztése és lebonyolítása.

Előadásomban foglalkozok a pedagógusképzés, a -továbbképzés, a pedagógus előmeneteli rendszer, és egy kicsit annak a humán erőforrásnak a feltételrendszerével, akik ezt a nemes, szép feladatot, hivatást végzik nap, mint nap. Érkezni fog majd Liptai Kálmán rektor úr csütörtökön, és részletesen szól majd Önöknek a változtatási javaslatokról, az osztatlan tanárképzésről, amelyben bizony nagyon sok gondolat megjelenik, a tanárképzés gyakorlati jellegének erősítése, az elmélet–gyakorlat kapcsolatának szorosabbá tétele, szakmódszertan erősítése, a pedagógia doktora minősítés lehetőségének megteremtése, s a pályaalkalmasság, vagy – ahogy a rektor úr néha fogalmaz – az alkalmatlanság kérdése. Ezek mind-mind terítéken vannak, a pedagógusképzés és a pedagógus-továbbképzés megújítása tekintetében. A Kerekasztal ezen munkacsoportja készített, készít egy fejlesztési koncepciót. E koncepció még első egyeztetéseit éli, de nyilván azért ennek a koncepciónak az elemeit a rektor úr majd megismerteti Önökkel, és sok-sok nyitott kérdést vet fel.

Biztató adatokat azért itt is mutatok az Önök számára, hisz valamennyien ismerik, tudják a saját környezetükben is azt a pedagógus korfát, amellyel nap, mint nap találkozunk, kivéve ezt a konferenciát. Itt annyi kedves, ifjú, fiatal kolléga jött össze, hogy a férfi-női nem arányát leképezzük, sőt, egy kicsit jobb az itteni férfi jelenlét, mint az országos arány, de életkort tekintve ez egy rendkívül fiatal és fiatalos konferencia, bár ezzel együtt azért odahaza Önök érzékelik a pedagógus korfát.

A gyógypedagógusi növekedésben is van egy dinamika, aztán egy kicsi, enyhe csökkenés. Az óvodapedagógusi létszám folyamatosan nőtt, mármint a jelentkezők száma 2012-től 2016-ig. A tanítóképzésre jelentkezettek száma szintén megemelkedett, sőt egy drasztikus ugrást mutat 2015-höz képest 2016-ra a csecsemő- és kisgyermeknevelők jelentkezése. Nem véletlen ez, hiszen ez az az év, amikor őket a pedagógus előmeneteli rendszer részesévé tettük. Tehát ezek viszonylag biztató adatok, és talán az is biztató adat – erre fogalmazta meg úgy a miniszter úr az országos tanévnyitó ünnepségen idén –, hogy bármi is történt decemberben, januárban, februárban, a tavasz során, a pedagógus társadalomban, sok-sok vélemény, mozgalom működött, elindult, azért ezek az adatok azt bizonyítják, hogy talán a bizalom és a hit nem rendült meg a jelenlévőkben sem és a pedagógusokban sem és a fiatalokban sem, akik választják ezt a hivatást, hisz 2015-ben 2014-hez képest 22%-kal többen jelentkeztek osztatlan tanárképzésre az első helyen, 2016-ra pedig ez a növekedés 13%-ot mutat. Tudjuk, hogy van még mit tenni, ezért is működtetjük a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjat – többek között –, amelyne hatása nyilván ezen számok mögött ott van, és nyilván fontos feladat ezeknek a fiataloknak a minél jobb színvonalú képzése, és aztán a pályán való megtartása, hogy valóban azt a generációváltást, azt az életkorfát, amit Önök ismernek, majdan néhány éven belül kezelni, megoldani lehessen.

Ugyancsak sok-sok javaslat, gondolat jelenik meg a pedagógusok továbbképzésének fejlesztése vonatkozásában, amelyekből egyet emelek ki: a felsőoktatási intézmények pozicionálása, helyzetbehozása egyértelmű szándéka az államtitkárságnak. Egyrészt a teljes továbbképzési rendszer, a továbbképzési portfólió, a pedagógusokat érintő, a szervezőket érintő, a pontszámot érintő megújítása és mindemellett a felsőoktatási intézmények számára biztosított lehetőségek.

Talán egy kicsit meglepő, merthogy a tanulói létszám az bizony csökkenést, aztán stabilitást mutatott, és annak stabilitása ellenére 2010-től Magyarországon a fő munkaviszonyú pedagógusok száma növekszik. Ezt sokan vitatják, én nem tudok ezekre Önöknek mást mondani, minthogy a KIR-STAT adatait Önök szolgáltatják, tehát mi a KIR-STAT adataiból dolgozunk, és a KIR-STAT adatai ezt mutatják, és bizony ez a növekedés, különösen általános iskolai és óvodapedagógusok tekintetében mutat jelentős számot. Ezt is csak mint tényt hozom és mint információt, hogy azért mindenféle riogatás ellenére a feladatellátást biztosító szakember-ellátottság növekedést mutat.

Bérezés tekintetében mit mutat ez a populáció? Tehát ezt az előző 170 ezer embert, ha szétosztjuk a pedagógus előmeneteli rendszer vonatkozásában, akkor a következő számokat tudom mutatni (7. ábra). Látom, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó dia. Ennek igazán örülök, mindenki egy kis testmozgást végzett, hogy kilásson a szomszéd árnyékából, hogy ő hol van ebben az oszlopban, vagy ebben a mátrixban. 2013. szeptember elsején elinduló pedagógus előmeneteli rendszernél a gyakornok és a PED1 oszlopban találta magát mindenki, 2017. január elsejét mutatja az alsó sor, amiből az állapítható meg, hogy az induló PED1-es eloszlás, a PED1-es létszám 160 ezerről lecsökkent 103 ezerre és a PED2, mester, kutató rovatban lévő kollégáinknak a száma az a pedagógus létszám, pedagógus társadalom több mint 1/3-át képezi. Tudom, hogy itt is lehet elégedetlenkedni, miért nem több, de azért azt hiszem, hogy az induláshoz képest ez egy nagyon jó arány, és ha megyünk az években előrébb, akkor a mindenkori közlemények, amelyeket a Minisztérium február utolsó munkanapjáig kiad, azok további lehetőséget biztosítanak az egyre fiatalabb kollégáknak, hogy PED2-be, mesterbe vagy kutatóba kerülhessenek, és ugye a gyakornok, PED1, PED2 rovatok 2021/22 tájára, igazából az életkornak megfelelő eloszlást kell, hogy majd mutassák. Az az 53 ezres szám január elsején közel 70 ezer is lehetne, ha a kollégák, a mindenkori közleményben foglaltaknak megfelelő kollégáink vállalták volna azt, hogy jelentkeznek minősítési eljárásra és megcsinálják a minősítő vizsgát, tehát most PED2-esek vagy akár mesterpedagógusok lehetnek. A másik, ebben – az 52 ezres növekedésben, tehát a 2016/17-es átmenetnél – szerepet játszó intézkedés az, hogy a hét évvel az öregségi nyugdíj előtt állók automatikusan átmehetnek PED2-be, ők közel tizenötezren vannak.

7. ábra

Itt mondom el, hogy elkészült az a kormányrendelet-módosítás, amely azon kollégáknak segít, akik a minősítésüket korábban elindították, de nem sikerült nekik, egy gyorsított eljárásban lehetőséget kapnak arra, hogy ugyancsak PED2-esek lehessenek január 1-től, ha ezt vállalják, november 15-éig kell jelentkezniük a minősítő vizsgára. Nem kell érte fizetni, március 14-éig az OH lefolytatja ezt a vizsgát és visszamenőleg január 1-től a kolléga megkapja a PED2-t. Mindenképpen szeretnénk és gondolkozunk azon, hogy a gyakornoki időt leszűkítsük, keressük azt a lehetőséget, hogy az egyetemen töltött plusz 1 évnek a beszámítása milyen módon jöhetne itt szóba.

A másik kérdés, ami itt felmerül, az a mesterpedagógusi körnek a kibővítési lehetősége. Ugye vannak olyan hangok, teljes joggal, akik azt mondják, hogy a PED2 és a mester közé kellene még valami. Hisz valaki PED2-es fizetési fokozatba 38–40 évesen bekerülhet és még 20 évet a pályán tölt, mi történik? Semmi, adott esetben a PED2 és a mester között. Érzékeljük, hogy a PED2 és a mester között van egy űr. Ezt ki kéne tölteni, és ehhez egy közös gondolkodásra hívom Önöket. Ki lehet tölteni, úgy hogy például: a mestert kicsit kettéválasztjuk, és visszamegyünk az eredeti célokhoz, én csak így hívom, hogy a katedra mester, és az állami feladatot ellátó mester kategóriákban gondolkozzunk, és nyilván elérjük azt, hogy a mesterkutató rovatban, ott a pedagógustársadalom hány %-a foglalhat helyet, milyen szempontokkal, hogy lehet oda bekerülni. Sok-sok kérdést felvet, én abban kérem az Önök segítségét, hogy mindezekben természetesen gondolkozzunk közösen, és a javaslatokat majd formáljuk olyanná, amely tényleg jobbá teszi ezt a rendszert.

A másik ilyen téma az intézményi önértékelés, a szaktanácsadás, a tanfelügyelet, a minősítési eljárásnak a kérdése. Köszönöm szépen, jelzik az időt, és azt hiszem, tényleg már csak néhány diám van, úgyhogy igyekszem. Kiváló projektekben kiváló termékek kialakultak mind a négy feladat tekintetében. Azt gondolom, a célunk, hogy ezeket megtartsuk. Van egy szakmai minimum, amiből nem gondolom, hogy szabad lenne engedni, mert különben értelmetlenné válik ezeknek a feladatoknak a végzése, de hogy milyen életkorban, a pedagógus pályához kapcsolódóan mikor, melyik tevékenységet kell végezni, hogy kapcsoljuk ezeket össze, hogy építjük egymásra, hogy tudjuk elkülöníteni, illetve összekapcsolni az intézményt, a pedagógus munkáját támogató és ellenőrző tevekénységeket – ezeken a területeken szintén készülnek javaslatok, fejlesztési tervek, és szóltam már a továbbképzés fejlesztéséről, felülvizsgálatáról, ezekhez az elemekhez azt is szeretnénk hozzáilleszteni, társítani. Tehát, megint csak ne úgy menjenek haza, hogy holnaptól ez változni fog, de úgy menjenek haza, hogy mind a szakértőket, mind valamennyi pedagógust hívunk és biztatunk arra, hogy a gyakorlati, szakmai tapasztalatait végig gondolva, a pedagógus előmeneteli rendszer, és a hozzá kapcsolódó feladatok továbbfejlesztését gondoljuk tovább közösen.

Együttműködésre, szakmai együtt gondolkodásra hívom Önöket, talán az előadásomban is jeleztem, és azt gondolom, sok-sok eredménye, hasznossága van a köznevelési kerekasztalnak, és feltétlenül az is, hogy ma én itt egy olyan előadást tarthattam Önöknek, amely részben egy kicsit felvezetője, népszerűsítése azoknak a nagyon részletes szakmai előadásoknak, amelyet majd professzor asszony, rektor úr és kedves kollégáim fognak előadni az Önök számára, és bízom abban, hogy három nap múlva azzal az érzéssel távoznak, hogy azért a Köznevelési Kerekasztal össze is hangolta a köznevelés fejlesztési folyamatait, és a látott, látható fejlesztési projektek is ehhez illeszkednek.

Ezekkel a gondolatokkal zárom előadásom: a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai kultúráját az egyéni bánásmódra való törekvés, a gyermek, a tanuló elfogadása, a bizalom, a szeretet, az empátia, az életkornak megfelelő követelmények támasztása, a feladatok elvégzésének ellenőrzése, s a gyermek, tanuló fejlődését biztosító sokoldalú, a követelményekhez igazodó értékelés jellemzi. Ilyenkor azt szokták mondani a kollégák, jaj de szép gondolatok, legyen egyszer ilyen a magyar iskolaügy. Én azt mondom Önöknek, ez ma is ilyen lehetne, mert ez az idézet a jelenleg hatályos köznevelési törvényből való

Köszönöm szépen a figyelmüket, nagyon jó Konferenciát kívánok Önöknek.