Sörös Iván
A felzárkózás szerepe a közoktatásban
Tisztelettel köszöntök minden kedves résztvevőt a XVIII. Közoktatási Szakértői Konferencián. Nagyon szépen köszönjük a meghívást, úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy arról a témáról is beszéljünk, ami a hátrányos helyzetű és roma gyerekekre fókuszál.
Visszautalok a főigazgató úr legutolsó diájára, amelyen a hat új kiadványból volt kettő olyan, ami kifejezetten a korai iskolaelhagyással, a hátrányos helyzetű tanulókkal, a hátrányos helyzetű tanulókat oktató-nevelő iskolákkal foglalkozik, tehát nem csak a szakterület, a tudomány is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, nagyon-nagyon komolyan.
Előadásomban azokat az intézkedéseket fogom bemutatni, melyek a Társadalmi Felzárkózásért Felelős helyettes Államtitkárságon indultak el, vagy éppen folytatódnak, és egy-egy információval kitekintek a köznevelés világából olyan induló programokra, vagy intézkedésekre is felhívom a figyelmet, amelyek ugyan nem a köznevelés világában valósulnak meg, de mégis szoros kapcsolatban lehetnek a közneveléssel.
A Társadalmi Felzárkózásért Felelős helyettes Államtitkárság a munkáját egy nagyon komoly munkaterv alapján végzi, ez pedig nem más, mint a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia, amely 2011-ben került elfogadásra. Több terület, ágazat – például a felsőoktatási terület – is stratégia alapján dolgozik, amelyek hosszútávú célkitűzéseket fogalmaztak meg. Ugyanez történik a köznevelésben, a köznevelés egy speciális ágában, a végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni küzdelem területén.
A társadalmi felzárkózási kérdésekben is stratégiai alapon gondolkodunk, azonban itt több ágazat, illetve több minisztérium is részt vesz a munkában. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2015–2017-re vonatkozó, három évre szóló intézkedési terve több témakört ölel fel. Minthogy maga a társadalmi felzárkózás sem lehet csak a köznevelés ügye, nem lehet kizárólag a gyermekvédelem ügye, nem lehet kizárólag csak foglalkoztatási szempontból megközelíteni ezeket a kérdéseket, komplex megoldásra vagy útkeresésre és megoldáskeresésre van szükség. Az intézkedéseknek a főbb csoportjai: gyermekjólét, oktatás, foglalkoztatás, egészségügy területi hátrányok, lakhatás, bevonás, szemléletformálás valamint a stratégia megvalósulásának koordinációja.
Ha az egyes intézkedéscsoportokhoz rendelt számokat tekintjük, akkor gondoljunk arra, hogy ez nem egy verseny, tehát ez nem azt jelenti, hogy a gyermekjólét az kevésbé fontos, mint a foglalkoztatási kérdés, egyszerűen az intézkedéseket bizonyos logika alapján csoportosítottuk. Egy-egy intézkedés nem egy-egy programot jelöl, sokszor három-négy program van becsomagolva intézkedésbe. Például az Arany János Program, vagy az Útravaló Ösztöndíjprogram, vagy az Óvodai Fejlesztő Program vagy az Iskolai Integrációs Program egy intézkedésben szerepel.
A következőkben azokat a programokat szeretném bemutatni melyeket vagy hazai, vagy uniós forrásból elindítottunk, és azokat a programokat, amelyek terveinkben szerepelnek.
Elindult program például a gyerekprogramok esetén az Integrált Térségi Gyerekesély Program szakmai támogatása, vagy a Biztos Kezdet Gyerekház és a Jó Kis Hely standard pályázati kiírásai. De szintén működő és már megjelent program az Útravaló Ösztöndíjprogram két alprogramjának pályázati felhívása. Ezek azok a felhívások, amelyek már a Széchenyi 2020 keretében megjelentek, a palyazat.gov.hu-n láthatóak és mindenki számára elérhetőek.
Még ebben az évben tervezzük az Együtt Testvérként – Hazai és nemzetközi testvériskolai kapcsolatok kialakítása és megerősítése címet viselő program felhívásának megjelentetését. Ennek a programnak is volt előzménye 2013–2015 között. Azt a visszajelzést kaptuk, hogy ez egy nagyon hasznos, az iskolák által nagyon kedvelt, közkedvelt program volt. Lehetőséget adott arra, hogy országon belül, azok a köznevelési intézmények, amelyek magas számban oktatnak, nevelnek hátrányos helyzetű tanulókat, azok egy meglévő testvériskolai kapcsolatot ápoljanak és erősítsenek, vagy kialakítsanak egy újat, és közös programokat hajtsanak végre. Ezt a programot mindenképpen szeretnénk folyatni.
Hasonló előzményekkel bíró program a továbbtanulást erősítő kezdeményezések támogatása. A program középfokú oktatási intézményeket segített hozzá ahhoz, hogy egyrészt a pedagógusok képzést kapjanak, illetve az intézményben a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket sokkal tudatosabban, sokkal eredményesebben tudják segíteni, felzárkóztatni, illetve megerősítsék a továbbtanulási útjukat. Ha volt egy olyan tanuló, aki mondjuk gondolkodott abban, hogy egyetemen, főiskolán folytatja tanulmányait, akkor a program keretében minden segítséget meg tudott kapni ahhoz, hogy ezt megtegye.
Ami még talán újdonság lehet, az pedig nem más, mint egy, a roma lányok iskolaelhagyásának megelőzéséről szolgáló program, ennek is egy uniós kiterjesztést tervezünk.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a programok tervezetek egészen addig, amíg az éves fejlesztési keretbe be nem kerülnek, addig a felhívásnak a megjelentetésére nem kerülhet sor. Nagyon bízunk benne, hogy el tudnak indulni ezek a programok. És ha már a konferencia témája a demográfia akkor én is mutatok idősoros adatokat. Egy diára sajnos nem fér ki minden adat, így kéttőre hívnám fel különösen a figyelmet. Az egyik az részben pozitívum: a felsőoktatásban, a felsőfokú képzésben résztvevő romáknak az aránya. Igazán nagy előrelépés történt, de a nem roma származásúak felsőoktatásban való részvételi arányához, a diplomások köztt arányához viszonyítva elmaradást látunk, de mégis van egy kis előrelépés, tehát ez hangsúlyozandó. A másik: nem mindenhol vannak roma, illetve roma bontású adatok, de a korai iskolaelhagyók arányánál van egy adat, ami szerintem megdöbbentő, és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem véletlenül készült végzettség nélküli iskola elhagyási stratégia. A 10–11%-os arány folyamatosan stagnál, így nagy előrelépés nem történt, ezért gondolta, vagy késztette a bizottság Magyarországot arra, hogy végzettségi nélküli iskolaelhagyási stratégiát készítsen, és hajtsa is végre. Hogy ezen belül a romák aránya milyen magas számú, az szerintem döbbenetes, még akkor is, ha ez az arány csökkent, de azt gondolom, hogy ha 10-ből 6 romagyerek lemorzsolódik, az nagyon figyelemfelhívó.
Általában előadásaimat a gyermeki életút struktúrája alapján szoktam felépíteni. Először azokat a programokat szeretném bemutatni, amelyek kifejezetten pici gyerekekre céloznak, utána az általános iskolai, a középiskolai tényekkel, és a végén főiskolai adatokkal fogom zárni az előadásomat.
Szeretném felhívni a figyelmet legkorábbi életszakasz a fontosságára. Jelenleg 112 Biztos Kezdet Gyerekház van Magyarországon, amelyeknek a kialakítása, a kísérletezése, illetve a gyermekvédelmi rendszerbe való beillesztése már megtörtént, tehát a Biztos Kezdet Gyerekházak a gyermekvédelmi rendszer részei. 112 gyerekházról beszélünk, ami korábban, még az óvodás kor előtti, öt éves kor alatti időszakot célozta. Tekintettel arra, ahogy változott a köznevelési törvény, ezért már a hároméves, vagy az alatti, hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, illetve ún. szolgáltatás hiányos településen élő gyerekeket célozza. Ez nem összekeverendő a bölcsődével. Alapvetően az egyik legfontosabb különbség, hogy a Biztos Kezdet Gyerekház esetében a szülő legalább annyira fontos célcsoport, mint maga a gyermek. Szeretnénk, ha a pályázat útján további 50 Biztos Kezdet Gyerekház alakulna Magyarországon. Az egyik fontos szempont, hogy olyan településeken jöjjenek létre, melyek 1000–4000 lakos közötti, jellemzően magas rendszeres gyermekvédelmi kedvezményezetti aránnyal jellemezhetőek. Egy pályázó 35–40 millió forintot tudna igényelni. A pályázatnak van humán része és ún. ERFA, infrastruksúrális része is.
A másik pályázat a Jó Kis Hely. Korábban ilyen programot nem indítottunk, de az adatokat áttekintve, szakértői vélemények alapján azt láttuk, hogy vannak olyan települések, amelyek nagyon magas, HH-s, HHH-s, RGYK-s aránnyal rendelkeznek, és nagyon-nagyon kicsi a település, 1000 vagy, 1000 fő alatti. Nem csökken a gyerekszám a településen, mégis nagyon magas a HH-s, HHH-sok száma és szolgáltatáshiányos a település. Nincs olyan szolgáltató, aki az ifjú korig, vagy 20–25 éves korig olyan, helyben elérhető szolgáltatásokat biztosítana, ami a gyerekek fejlesztését, fejlődését, közösségi színterét jelentheti. A Jó Kis Hely pályázat tervezi ezt a funkciót betölteni.
A Jó Kis Hely pályázat sokkal szűkebb, eleve 1000 fő lakosságszám alatti településeket szólít meg. A Biztos Kezdet Gyerekházra jóval többen tudnak jelentkezni.
Az EDUMAP nagyon-nagyon hasznos, a tervezés során is jól használható információs bázis. Hogyha megnézzük a HH-s, HHH-s, gyerekek helyzetét megyei vagy járási szinten, vagy a KSH egyik anyagában azt, hogy hol élnek a romák a népszámlálás alapján, akkor szinte ugyanazokat a térségeket, régiókat fogjuk tudni beazonosítani. Szeretnék szólni egy olyan projektről, ami a közeljövőben fog elindulni. A pályázati felhívás megjelent a palyazat.gov.hu-n, a neve: Esélyteremtés a köznevelésben. Nem előzmény nélküli, tehát magát a pályázatot nem lehet önálló pályázatként tekinteni, még akkor sem, hogyha a korábbi TÁMOP-os volt, ez pedig EFOP-os forrásból kerül kialakításra. 2013 és 2015 között volt egy program, a TÁMOP-3.3.13, az Eötvös program, melynek sok-sok haszna mellett az egyik hozadéka az volt, hogy kifejlesztésre került az Esélyteremtő intézményfejlesztési program és eszközrendszer. Ez nagyon tartalmas dokumentum. Nem akarom, de mégis, kötnöm kell valahogy az IPR-hez, tehát tulajdonképpen egy intézményfejlesztési programról van szó. Egy olyan intézményfejlesztési program, ami lépésről lépésre segíti hozzá az intézményeket ahhoz, hogy úgynevezett esélyteremtő intézménnyé váljanak. Az esélyteremtést itt elsősorban, kiemelt fókuszban a HH-s, HHH-s gyerekekre, Rendszeres Gyermekvédelmi Kedvezményben részesülő gyerekekre értem, de nem kizárólagos célcsoportja ezek az intézmények, így mindenkinek nagyon hasznos lehet. A program alapelvei között ott van, amit helyettes államtitkár úr záró mondataiban mondott: összhangban van a köznevelési célkitűzésekkel. A köznevelési feladatokat abszolút figyelembe veszi, azzal összhangban van, és egy olyan útmutatót ad az intézményeknek, ami által esélyteremtővé válhatnak. A kézikönyv mérés-értékelést, az előzetes tudást, a tapasztalatot veszi alapul, arra épít. Ezt differenciált alapon teszi meg és elutasít mindenféle diszkriminációt, hátrányos megkülönböztetést. Egy olyan intézményfejlesztő program, amiről én azt gondolom, nagyon-nagyon hasznos lehet minden intézmény számára. Ehhez adaptációs ütemtervek is rendelkezésre állnak, tehát nemcsak azt lehet a program keretében látni, hogy van külön óvodának, külön általános iskolának, külön középiskolának, de az alapján is különbséget tesz az intézmények között, hogy ki hány év óta, milyen előzetes tapasztalatokkal rendelkezik a hátránykompenzálás, az esélyteremtés területén, milyen intézményfejlesztési tapasztalatokkal rendelkezik, hogy milyen a HH-s, HHH-s arány az intézményben, hisz ezek annyira befolyásoló tényezők. Ez a program kidolgozásra került, és kipróbálásra is 139 intézményben. Ehhez pedagógus-továbbképzések is kifejlesztésre kerültek. Az Óvodai esélyteremtő intézményfejlesztési program és eszközrendszer óvodai pedagógusok részére egy olyan nevelőtestületi továbbképzés, melyben több ezer pedagógus vett részt.
Az projekt új ciklusát az Oktatási Hivatal valósítja meg. Közel azonos számú köznevelési intézményt szólítanak meg, ahol egyrészt az ETIPE-t fogják átadni a pedagógusoknak és az intézménynek, valamint ehhez nyújtanak folyamatos szakmai segítséget. Másrészt – ami talán kevésbé látványos lehet – három program átadása a köznevelési intézményeknek. Az egyik a Tanoda, a másik a Második Esély típusú programok támogatása, a harmadik pedig a roma lányok végzettség nélküli iskolaelhagyásának a támogatása. Ezen programok szakmai támogatása, a képzések kidolgozása szintén ebben a programban fog megvalósulni.
A hároméves kortól kötelező óvodába járás már második nevelési éve kötelező. Ezt előkészítette az óvodai fejlesztőprogram, és azt látjuk, hogy további segítségre van szükségük az óvodáknak. Ezzel kapcsolatban egy kiemelt projekt indul el, szintén az Oktatási Hivatal keretében, ez egy 4,2 milliárd forintos forrás, és 550 óvodát szólít meg, benne szintén óvodai pedagógusoknak a képzése fog történni, illetve azzal számolunk, hogy az 550 óvodán keresztül 5500 gyermek bevonása történik meg. Itt jellemzően azok az óvodák kerülnek megszólításra, akik az óvodai fejlesztőprogram, illetve a 20/2012-es EMMI rendeletben foglaltak alapján korábban is óvodai fejlesztőprogramot valósítottak meg, továbbá magas HH-s, HHH aránnyal rendelkeznek.
Pár gondolat arról, hogy a kiemelt projekt keretében milyen tevékenységek fognak megvalósulni. Ha valaki visszagondol az IPR-re, az óvodai IPR-re, milyen tevékenységek voltak benne, akkor nagy meglepetés nem éri. Volt egy olyan eleme, amikor a pedagógusoknak továbbképzésre lehetett menni, ezt támogatta a program. Támogatta továbbá, hogy a nevelési év elején intézményi, óvodai, illetve a nevelési évre vonatkozóan, egy egész éves, tudatos nevelési évre vonatkozóan terv, helyzetelemzés, cselekvési terv, majd a tanév végén egy úgynevezett intézményi önértékelés készüljön. A program keretében képzésekre van lehetőség, hálózati együttműködések támogatására. Az együttműködések, partneri kapcsolatok az erősítésére és az ösztönzésére is van támogatás, vagy lehetőség, és ami még szintén fontos, hogy hátránykompenzáló tevékenységek megvalósítására is teret ad, például gyermekbarát csoportszoba kialakítására, annak elősegítésére. Nagyon fontos az intézmény helyzetelemzése, kutatása. A pedagógiai szakszolgáltatások igénybevételének támogatása, a logopédiai ellátás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, óvodai pszichológiai ellátás. Persze ebben a körben nem kell hangsúlyozni annak fontosságát hogy minél korábban felismerjük, hogy a gyereknek esetleg problémája van, elakadása van, és azt minél korábban a megfelelő szakemberhez tudjuk csatornázni. Az életkorban előrébb haladva beszélnünk kell a serdülőkorról, amellyel kapcsolatban a végzettség nélküli iskolaelhagyás a kiemelt terület. Azokról a fiatalokról van szó, akik középiskolába lépnek, vagy annak a határán vannak, vagy éppen a középiskolában, tehát azon a kritikus ponton vannak. Azon gondolkodnak, hogy tovább folytatják-e a középiskolát, vagy 16 éves korban kilépnek belőle. Nem tudják, mit tegyenek, vállaljanak-e idénymunkát, történhet velük olyan dolog, ami miatt úgy döntenek, hogy nem fejezik be az iskolát, tehát a végzettség nélküli iskolaelhagyás az egyik téma. Több program van, ami azt célozza, hogy a jelenlegi trenden javítsunk. Az egyik a roma lányok iskolaelhagyásának megelőzése. Tavaly még azt mondtam, hogy indulunk egy ilyen programmal 2015-ben, de hogy még pontosan mi lesz az eredménye, és mit fog hozni, azt nem tudom.
Tudjuk mindannyian talán, hogy indult egy program a köznevelési szereplőkön kívül. Ez egy tudatos döntés volt, mindenki pályázhatott: egyházi szervezetek, civil szervezetek, önkormányzatok, gyermekvédelmi intézmények. 2015-ben 26 nyertes pályázó volt.
Ami nagyon fontos volt, hogy ez pilot jellegű program volt, nagyon kevés ismeretünk volt azokról a szervezetekről, akik ezeket a programokat megvalósítják. Pont emiatt a Türr István és Kutató és Képző Intézetet kértük fel arra, hogy segítsen nekünk ezt a 26 pályázót, kísérni és támogatni a megvalósítási időszak alatt. Ami a tapasztalat volt a program során, az egy éves megvalósítás alatt: egyrészt azok a szervezetek, amelyek a roma lányos programban részt vettek, már korábban is jelen voltak a településen, tehát nem újként vágtak bele az egész tevékenységbe. Valamilyen felzárkózással kapcsolatos programot már megvalósítottak, vagy a Gyerekházat vagy a Tanoda programot vagy egyéb felzárkózó, felzárkóztatást segítő programban részt vettek. Tehát a megvalósítandó tevékenység nem új volt, a szereplők helyi szinten nem újak voltak, de ennek ellenére volt egy-két olyan szervezet, aki teljesen újként vágott bele ebbe a tevékenységbe.
Ami még nagyon fontos volt, hogy a mentorok kapcsolata a roma lányokkal sem most kezdődött, hanem jóval korábban. Tehát ismerték őket vagy pedagógusként, vagy lelkészként, vagy civil szervezeten keresztül. Még egy nagyon jó tapasztalat és üzenet volt, – ezt szeretném visszacsatornázni a köznevelési intézmények felé –, hogy szinte kivétel nélkül arról számoltak be a roma lányos program megvalósítói, hogy a köznevelési intézményekkel nagyon jó kapcsolatuk volt a program során. Ami nagyon jó, mert egyrészt felismerték azt, hogy egyedül ők nem tudják megoldani ezt a problémát, a másik ami jó, hogy erre volt jó fogadókészség azokon a településeken, ahol működtek a köznevelési intézmények. A köznevelési intézmények programmal kapcsolatos segítő munkáját köszönöm. Nagyon fontos volt, hogy a helyi szereplők összedolgozzanak, közös erővel segítsék a programba bevont roma lányokat.
Pár szót ejtenék a fejlesztendő területekről is: ez egy pilot program volt, ezért nemcsak a jó eredmények jöttek ki, hanem azok is, melyeken, a program kapcsán el kell gondolkodnunk. Ezek a területek a következők: a roma fiúk programba történő bevonása, a hosszabb pályázati ciklus, a program nevelési évhez történő illesztése, a komplex családsegítés és a program nyomon követésre. 2016. évben is megvalósul a program, szintén hazai forrásból, de tervezzük uniós forrásból több nevelési éven keresztül történő kiterjesztését is.
A lemorzsolódás elleni folyamatoknak fontos eszköze a Tanoda mellett az Útravaló Ösztöndíjprogram. Az Útravaló Ösztöndíjprogramnak három nagy alprogramja van, az Út a középiskolába, az Út az érettségihez és az Út a szakmához. Ebből kettő alprogram Uniós finanszírozású. Az Út a középiskola és az Út az érettségi programok az egyik legnagyobb tanulói létszámot elérő kezdeményezések. Legalább 9000 tanulót ér el a két program mentori, illetve tanulói együttműködésen keresztül. Az Út a szakmához szintén elindult ebben a tanévben, lassan a bírálathoz közeledik mind a három alprogram, tehát lassan meg lesznek azok a tanuló-mentor párok az Út a szakmában, az Út a középiskolában és az Út az érettségiben egyaránt, ahol elindulhat a nevelési munka.
Utolsó programként az Út a diplomához programot említem. 275 millió forint állt tavaly is, illetve idén is rendelkezésre ahhoz, hogy az Út a diplomához programot megvalósítsuk. Ez a forrás 900–1000 hallgatónak a támogatását teszi lehetővé. Lehetőség van arra, hogy félévente 125 ezer forint ösztöndíjat kapjanak vagy – ha önköltséges képzésben tanul a hallgató, akkor – a költségtérítésének 95%-át át tudja fedezni. Egy felmérés keretében 216 hallgató nyilatkozott roma identitásáról, nem nyilatkozott 815 hallgató a 2015/2016-os tanévben. Az adatok lehetőséget adnak arra, hogy leszűrjük melyik hallgató, milyen tudományterületen tanul. Ebben az elemzésben nem a különbségek, hanem az azonosság, ami megfogott. A roma és a nem roma hallgatók között tulajdonképpen nincs különbség. Nincs olyan, hogy romák által preferált szak, hanem ugyanazt a szakot tanulják, ugyanazokra a képzésekre járnak, mint a nem romák, vagy a nem nyilatkozók. Számomra ez az azonosság egy nagyon-nagyon fontos dolog, úgy gondoltam, ezt itt megmutatom. A másik érdekes dolog az, hogy az 1031 hallgató melyik intézményben van, az 1031 hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű hallgató melyik felsőoktatási intézménybe jár. Az ábrát én azzal a céllal vetítem ki, hogy mutassam, nem pedig azért, hogy bármiféle rangsort állítsak fel. Az adatokból azt látjuk, hogy a Debreceni Egyetemen 350 hallgató van, aki hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű és az Út a diplomához programban érintett. Ez a 350 hallgató a több mint 1000 hallgató 33%-a. Kérdés, hogy ezt az adatot miért hozom ide a Köznevelési Szakértői Konferenciára. Ezek a hallgatók a köznevelés rendszeréből jönnek, ezeket a hallgatókat középiskolák, középfokú oktatási intézmények felkészítették arra, hogy a felsőfokú intézménybe eljussanak. Ami az érdekes számomra ebből az adatból az az, hogy ha azok az intézmények ezt meg tudták tenni, akkor valamit „nagyon jól csináltak” hátránykompenzálás szempontjából. Ha bárkinek ezzel kapcsolatban van ötlete, véleménye, azt szívesen hallgatom, mert jó lenne megtalálni a választ arra, hogy ezek az intézmények miért tudnak ilyen magas számban befogadni HH-s, HHH-s hallgatókat.
És zárásként még csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: amikor a köznevelési intézményekkel beszélek konferencián vagy helyszíni látogatáson, akkor közvetlenül is megtapasztalhatom, hogy a programok keretében az intézmények nagyon sok mindent megtesznek a HH-s, HHH-s gyerekekért. Az óvodai, az iskolai IPR-ből lehetett venni ruhát, a szülőket be tudták vonni az óvodai/iskolai programokba, a gyermekek/tanulók szociális helyzetéből fakadó hátrányokat programokon keresztül tudták csökkenteni, de van egy határ. Van egy határ, amin nem tudnak átlépni, például nem tudják a foglalkoztatási esélyeket javítani, nem tudják a lakhatási körülményeiket javítani. Ezért gondoltam, hogy ismertetek egy pályázati felhívást, ami ebben tud segíteni, ez pedig a komplex telepprogramoknak a fejlesztésére kiírt pályázat. Egy 22 milliárd forintos pályázat, ami jelenleg nyitva van és elérhető. Itt a fő célcsoport nem a gyerekek, hanem mindenki más: a szülők, a helyben lévők, a település lakói. Fontosnak tartom, hogy keressék a kapcsolatot a komplex telep program megvalósítóival, mert pont azt a lépést lehet, vagy azt a hidat lehet átugrani ennek a programnak a segítségével, ami eddig hiányzott. A program keretében el lehet érni a településnek arra a részére, ami eddig távolinak tűnt.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
