Dr. Odrobina László

Kihívások és a fejlődés irányai a hazai szakképzésben

A szakképzés a gazdaság szolgálatában

A nemzetgazdaság kiemelt érdeke a foglalkoztatás növekedésének további elősegítése. Mindez elképzelhetetlen egy jól működő szakképzési rendszer nélkül. Az elmúlt időszakban számtalan előremutató, régen várt intézkedés valósult meg a szakterületen, amely figyelmet kapott a szélesebb közvélemény részéről is, azonban szükséges, hogy a szakma számára folyamatosan számot adjunk arról, hol tart a magyar szakképzés és milyen irányba lehet a fejlődését előmozdítani.

A 2015. esztendő rendszerszintű változtatásai, a nemzetközi szakpolitika elvárásai újabb szakmai kihívásokat eredményeztek. Ilyen az Irinyi-terv, az Ipar 4.0 folyamatba való bekapcsolódás, amelyek a szakképzett munkaerőhiány orvoslását célozzák a nemzetgazdaság más szegmenseit érintő szakpolitikai koncepciók megfogalmazásával. Számos ágazatról hallunk, amelyben nem áll rendelkezésre elegendő szakember. Természetesen ezen probléma megoldása nem kizárólag a képzési szakpolitika felelőssége, azonban mégis van néhány olyan égető kérdés, amelyre a szakképzésnek kell választ és megoldást találnia.

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a szakképzésbe beiskolázottak létszáma. Azon kell tevékenyen és elszántan dolgoznia a rendszer valamennyi szereplőjének, hogy a szakképzés vonzerejét tovább emelhessük. 2016 szeptemberétől olyan intézkedések bevezetése történt meg, amelyek nyomán a szakképzés presztízsének további növekedését várjuk. Mindezekhez szükségünk van valamennyi intézmény és pedagógus kolléga folyamatos együttműködésére a jövőben is.

A közelmúlt intézkedései és várható eredményei

Állami fenntartói feladatok átvétele

2015 valóban a szakképzés éve volt, hiszen a Nemzetgazdasági Minisztérium már nemcsak a szakmai irányítója, hanem – a művészeti és agrárszakképzés kivételével – fenntartója is lett az állami szakképző intézményeknek. A 2015. július 1-től országszerte megalakult 44 szakképzési centrum – természetesen az új fenntartó hatékony szakmai felügyeletét biztosító jogszabályi keretek között – szakmai önállóságot kapott, amely motiváltságot és felelős függetlenséget biztosít az intézményrendszer valamennyi szintjén dolgozó szakembereknek. Úgy gondolom, ez egy olyan működő szisztéma, amellyel megalapoztuk azt, hogy a szakképzés rendszere folyamatosan választ adhasson a munkaerőpiac kihívásaira.

Létszámnövekedés a duális képzésben

További finomhangolást végeztünk a duális képzési modellen, hogy a valós piaci körülmények között megszerzett gyakorlat minél szélesebb körben váljon elérhetővé a résztvevők számára. Az elmúlt időszakban a szakképzésbe beiskolázott tanulók létszámának csökkenését nem követte a duális képzésbe bekapcsolódók számának visszaesése, éppen ellenkezőleg: amíg 2010-ben hozzávetőleg 47 ezer körül volt a duális képzésben tanuló diákok száma, addig most 53 ezer körül van, azaz viszonylag nagy volumenű a növekedés.

Integráció az állami feladatellátásba

Intézkedéseink másik köre a szakképzésbe való bekapcsolódás lehetőségeinek bővítését célozta meg. Ide sorolható, hogy ingyenesen szerezhető meg a második, állam által elismert szakképesítés. Ezzel a lehetőséggel egyre növekvő számban élnek a felnőttek: 2015-ben a szakképzési centrumok esti munkarendű képzéseire 15 ezren jelentkeztek, 2016 őszén pedig a képzésbe bekapcsolódók száma meghaladta a 45 ezret. Ez a szám jóval nagyobb annál, mint amit a korábbi időszakban a felnőttoktatás tekintetében a teljes ágazatban beiskoláztunk. Tagadhatatlan, hogy vannak érdeksérelmek a nem állami intézményfenntartóknál, de ahhoz, hogy a hazai rendszer hatékonyabban működhessen, az állami jelenlét erősítésére volt szükség a szakképzésben. A szakpolitika célja nem a magánfenntartásban lévő intézményeknek a szakképzésből való kiszorítása. Ezen iskolák tevékenysége ugyanis hasznos és értékes, ha innovatív és vállalkozó szellemű oktatókat és szakembereket alkalmaznak, valamint állami és uniós forrásokból jól felszerelt tanműhelyeket hoznak létre. Ezek az értékek részben eltűnhetnek a hazai szakképzésből, ha megszüntetnék tevékenységüket. Hangsúlyozzuk: a szakképzési szakterületnek nem célja ez, ezért az elmúlt időszakban ösztönözte ezen intézményeket, hogy csatlakozzanak önkéntesen az állami fenntartású szakképzési centrumokhoz mint teljes jogú tagintézmények, mert szükség van az e képzést folytató szervezetek munkájára. Nyitottak vagyunk tehát a szervezetek állami fenntartásba való integrálására. Úgy látjuk, hogy gyümölcsöző párbeszéd indult el a szakpolitika szándékát követően. Javasoljuk továbbra is a csatlakozni kívánó intézményeknek, hogy forduljanak bizalommal a területileg illetékes szakképzési centrumhoz. Rendkívül fontosnak tartjuk az egyházak részvételét is az általános szakképzési feladatok ellátásában, ezért egy középtávú együttműködés kialakítása van most folyamatban az egyházi szervezetekkel.

A szakképzés népszerűsítése

Célunk az, hogy olyan rendszert alakítsunk ki, ahol valamennyi továbbtanulni szándékozó képességeinek, készségeinek megfelelően piacképes szakmát szerezhet. Az elmúlt időszakban a szakterület népszerűsítése érdekében is tettünk erőfeszítéseket különböző rendezvények szervezésével és támogatásával. Ilyen országos esemény volt például a Szakmák Éjszakája. Körülbelül 100 ezer főre volt tehető az érdeklődők száma országszerte. Fel kívántuk hívni a továbbtanulás előtt álló, valamint a pályamódosítást tervező felnőttek figyelmét, hogy a magyarországi szakképzésben immáron a reformoknak köszönhetően a középfokú oktatási utak mindegyike érettségihez vezet el. Ezen túlmenően minden szakképzési tanulmányi ágból lehetővé vált a szakirányú felsőoktatás irányába történő továbblépés is.

Folyamatos tartalomfejlesztés

Az elmúlt időszakban felülvizsgáltuk és módosítottuk az Országos Képzési Jegyzéket is (a továbbiakban: OKJ), amelyre – többek között – a német Fachgymnasium analógiájára bevezetett szakgimnáziumi képzés miatt volt szükség. Az új iskolatípusban ugyanis – az érettségivel egyidejűleg – az adott képzés ágazatának megfelelő középfokú szakképesítést is szereznek a tanulók. Módosítottunk valamennyi szükséges szakmai és vizsgakövetelményt és szakképzési kerettantervet.

Nagyobb volt a visszhangja a komplex természettudományos tantárgy bevezetésének. Meglehet az ilyen jellegű tantárgyi változtatáshoz ideális lenne nagyobb felkészülési időt biztosítani a pedagógus kollégáknak, azonban az eddigi tapasztalatok alapján zökkenőmentesen folyik az oktatása. Ezért azt gondolom, hogy meg fogja hozni a jövő ennek az intézkedésnek is a gyümölcsét.

Új szakképesítések

2016 szeptemberétől (35-ös szintű szakképesítés-ráépülésként) bevezettük az OKJ-be az autóbuszvezető és a tehergépkocsi-vezető képesítéseket, amelyek immáron megszerezhetőek államilag támogatott képzéseken. Korábban ugyanis csak hatósági jellegű, igen drága önköltséges képzések voltak hozzáférhetőek, azonban ma már bárki megszerezheti azokat államilag támogatással, aki rendelkezik bármilyen korábban megszerzett szakképesítéssel. A jelentkezők nagy létszáma is döntésünk helyességét igazolja.

További új szakmák között szerepel a kereskedelmi üzletkötő és az üzleti szolgáltatási munkatárs, amellyel a Magyarországon működő külföldi vállalatok szakképzett munkaerő iránti igényét szeretnénk kielégíteni. Az érintett vállalatok jelezték, legalább 2000-2000 ilyen végzettséggel rendelkező munkavállalónak tudnának, akár azonnal is állást ajánlani. Szintén a külföldi cégek kérésére vezettük be az idegen nyelvű ipari és kereskedelmi ügyintéző, valamint a mérlegképes könyvelő szakképesítéseket. Több mint ezren jelentkeztek ez utóbbi képzésre országosan.

A kis- és középvállakozások ügyintézője megnevezésű képzésekre több mint 14 ezren jelentkeztek, ebből 10 ezer főt tudtunk szeptemberben beiskolázni a keretszámok felső határáig. E képzések kifejezetten a felnőttek munkaerő-piaci helyzetének erősítését célozzák nyelvi, informatikai és vállalkozási ismeretekkel. Ezen szakképesítés-ráépülések megszerzésére irányuló képzésekkel azt kívánjuk elérni, hogy a kis- és középvállalkozások szektorában a munkavállalói oldalon általánosságban hiányként jelentkező nyelvtudás és ismeretekek pótolhatóvá és gyarapíthatóvá váljanak.

Kedvezmény az SNI tanulóknak

Az ágazati szabályozás legutóbbi módosításai kedveztek a speciális nevelési igényű, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak. Lehetővé tettük, hogy a második szakképesítésüket nappali munkarendben is megszerezhetik, valamint a Szakképzési Hídprogramokban, tanulói ösztöndíjat és tanári pótlékot vezettünk be.

A jövő kihívásai

Digitalizáció, Ipar 4.0

Nemrég az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara egyik ülésén mintegy százötven, a „Tudsz Jobbat? – Álmaim iskolája” c. pályázaton részt vevő tanulót kérdeztek meg arról, hogy mit várnak a jelenlegi oktatástól, illetve min javítanának. Legtöbben a digitalizációt említették, majd a szabadabb óraszervezést, a projektmunkát és fontos szempont volt a tananyag csökkentése is. Mindezek olyan igények, amelyeket figyelembe kell vennünk a szakképzés rendszerének további fejlesztése során. Különösen igaz ez a digitális technológia jelenlétének növelésére mind a tudás átadása, mind a szakmai tartalom tekintetében. Ami manapság még szokatlannak tűnik vagy megmosolyogtatja a szakembert, az lehet, hamarabb válik valóságos igénnyé, mint arra bárki is számítana. Például a bádogos szakképesítés esetében könnyen lehet, szükség lesz a drón technika alkalmazására, mert sokkal egyszerűbb, biztonságosabb távirányítású repülő szerkezettel felmérni nagy magasságban, hogy mennyi anyagra van szükség a tető lefedésére. Azt viszont már most látjuk, hogy minden szakmát egyre inkább áthat az informatika, a digitális forradalom. Hogyha a fejlődés ezen irányaival nem tud lépést tartani a szakképzés, akkor ez nemcsak az egyes munkavállaló, hanem a hazai munkaerőpiac egyes szegmenseinek is komoly hátrányt okozhat országos szinten.

A szakképzési centrumok, mint karrier-tanácsadási és továbbképzési szolgáltató központok

A másik fontos feladat megoldása az intézményi rendszerre vár. Szeretnénk elérni, hogy a szakképzési centrumok képzési és szolgáltató központokká is váljanak. A pedagógus kollégák vonatkozásában ez röviden megfogalmazva azt jelenti, hogy nemcsak a fiatalkorú tanuló képzését látnák el, hanem a felnőttek oktatásában, képzésében is komoly szerepet kell vállalniuk. A munkaerő-piaci igények ugyanis folyamatosan változnak, és ez leginkább az idősebb munkavállalói korosztály számára jelenthet problémát. Éppen emiatt kell a szakképzési centrumokon keresztül biztosítani annak a lehetőségét, hogy a felnőttek folyamatosan frissíthessék a tudásukat annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljon a munkahelyi kiégés vagy a lemaradásuk a fiatalabb korosztály tudásától. Ezért a célunk az, hogy a szakképzési centrumokban képzési és életpálya-tanácsadással is segítsük a felnőtteket, hogy jobban megismerhessék a szakmai fejlődési és továbblépési lehetőségeiket.

Manapság már közhelynek hangzik, de a munkaerőpiac igényei és kihívásai számtalan esetben intenek annak a mérlegelésére, hogy kifizetődőbb egy piacképes szakmát elsajátítani, amellyel nagyobb eséllyel lehet elhelyezkedni, mint egy piacképtelen végzettséggel. Tervezett intézkedésünk lényegének gyakorlati megvalósulása az alábbiakban vázolható: életkorra, szakmai előképzettségre való tekintet nélkül bárki, aki szakmát kíván szerezni, teljes körű személyre szabott tájékoztatást kapjon az adott szakképzési centrum képzési kínálatából a számára legkedvezőbb lehetőségekről mind a szakma, mind a képzési forma tekintetében, lehetőség szerint egyúttal a legmegfelelőbb képzésre jelentkezhessen és mihamarabb megkezdhesse azt. Ehhez mentalitás-váltásra van szükség. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy nemcsak az iskolai rendszerű képzések tekintetében várjuk a centrumoktól a fentebb kifejtett előrelépést, hanem felnőttképzés vonatkozásában is. Nyilvánvaló, hogy mindezek még összetettebb, nehezebb feladatok, viszont a szakpolitika jelenleg ennek a megvalósulásában látja a jövőt, ezért számítunk a szakképzési centrumok munkájára és közreműködésére.

Középfokú beiskolázás

Folyamatosan egyeztetünk az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős szakterületével arról, milyen eszközökkel lehetne a gimnáziumi képzések és a szakképzés közötti beiskolázási arányokat kiegyenlítettebbé tenni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a gimnáziumi képzésekre gyakran iskolázunk be olyan tanulókat is, akik sikeresebbek lehetnének a szakképzésben. Teljesen nyilvánvaló, hogyha egy tanuló olyan képzésbe kapcsolódik be, amely másfajta szellemi adottságokat, más típusú készségeket, képességeket vagy attitűdöt igényel, mint amivel rendelkezik, a követelmények sikertelen vagy gyenge eredménnyel való teljesítésének kockázata jelentősen növekszik, a számára megfelelő szakirányú továbbtanulás esélyei pedig csökkenhetnek. Könnyen lehet, hogy azok, akik sikertelenek a gimnáziumi képzésben, a szakképzésben megtalálhatnák a számításaikat, szakmával a kezükben sikeresen helyezkedhetnének el vagy vállalkozhatnának.

Kreditbeszámítás szakirányú továbbtanulás esetén

Noha a jogszabályi háttér előkészítése megtörtént, még adósok maradtunk a szakképzésben (különösen a technikus képzésben) folytatott tanulmányoknak a felsőoktatási BSc/BA képzésekbe – 50 kreditpont értékben – történő beszámításának részletszabályaival. Ebben a kérdésben előre kell még lépnünk, hogy ténylegesen is megkönnyíthessük az átjárást a szakképzés és a szakirányú felsőoktatás között a teljesebb életpálya érdekében.

A tanulószerződés rendszerének kiszélesítése, üzemek feletti képzőhelyek kialakítása

A tanulószerződések szabályozásában is körvonalazódnak új elképzelések. Mindenekelőtt szeretnénk a tanulószerződések kötésének lehetőségét kiterjeszteni a 9. évfolyamon tanulókra is. Érkeztek olyan javaslatok a vállalatok részéről, hogy a németországi duális modell átvételét valósítsuk meg. Ennek a lényege az, hogy a tanuló nem a szakképző iskolába jelentkezik először, hanem a gazdálkodó szervezethez munkára. Amennyiben a cég alkalmazza, utána kerül sor a tanuló beiskolázására, ahol az elméleti képzése folyik. Természetesen számos nyitott kérdés van ezzel kapcsolatban, ugyanakkor kétségtelen, számos megfontolandó eleme van e javaslatnak. Szintén a duális képzés fejlesztésével összefüggésben merült fel az ún. „üzemek feletti képzőhelyek” bevezetése. Az ötletet szintén a németországi szakképzés adta, és a gazdálkodó szervezetektől érkező jelzések alapján Magyarországon is lenne rá igény. Tulajdonképpen nincs másról szó, mint a tanuló gyakorlati képzésébe az iskolai tanműhelyben és a vállalatoknál folyó gyakorlat közé beépül egy köztes állomás, az „üzemek feletti képzőhely,” amelyben bizonyos munkafázisokat sajátíthat el vagy gyakorolhat. Azaz az iskolai tanműhelyben folyó képzést részben kiszerveznénk, így ebben a konstrukcióban alaposabban sajátíthatná el a szakma fogásait.

Folyamatosan egyeztetünk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, valamint az érintett szervezetekkel ezek megvalósításának lehetőségeiről, és nyitottak vagyunk bármilyen észrevételre, javaslatra.