Magyar Zita

Az állami köznevelési feladat-ellátás új rendszere,
fejlesztési programok

Jó reggelt kívánok, üdvözlöm Önöket!

Örömmel látom, hogy több igazgató is ül körünkben. Az elmúlt időszakban elnök asszony és jómagam igyekeztünk valamennyi tankerületbe ellátogatni, és az igazgató kollégákkal egyeztetést folytatni, egy előadás, illetve utána egy megbeszélés keretében. Jelentem, azóta is dolgozunk, és kemény munka folyik a tankerületekben is. A feladat adott: azt az átszervezést, amelyet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megkezdett, olyan módon hajtsuk végre, hogy annak az eredménye valóban az intézmények számára is kézzelfogható és jól látható legyen.

Az átszervezést meghatározta az a kormányrendelet, amely 06. 10-én jelent meg, és – mint a címében is jelzi – egyrészt a Klebelsberg Központról, másrészt pedig a fenntartóként résztvevő szervekről szól. Ez utóbbit lefordítom Önöknek: ezek lesznek majd a tankerületi központok. Mire megjelent ez a rendelet, addigra már sok munka volt mögötte. A Köznevelési Kerekasztalon belül egy fenntartói munkacsoport is létrejött, amelynek a gondolatait is beépítve tettünk annak érdekében, hogy mire a rendelet megjelenik, addigra valóban kikristályosodjon, hogy melyik lesz az az út, amelyik majd számunkra meghatározza, hogy az átszervezést, az átalakítást hogyan hajtsuk végre. A fenntartói munkacsoportban résztvevő kollégák elmondták az eddigi tapasztalataikat, javaslatokat fogalmaztak meg. Nagy szerencsénkre ebbe a fenntartói munkacsoportban a szervezetek több igazgatót is delegáltak, de részt vettek benne az önkormányzatok képviselői és más oktatási szakemberek is, így több oldalról tudtuk megvilágítani a fenntartással kapcsolatos feladatokat. A szervezeti modell alapelveit is ennek a munkacsoportnak a segítségével határoztuk meg.

A munkacsoport is megállapította, hogy szükség van egy központi szervezetre, amelynek létjogosultságát nem kérdőjelezte meg senki sem. Ennek oka egyrészt a rendszer méretéből adódik, amelyet nemcsak a foglalkoztatotti és tanulói létszámra, hanem a területi kiterjedésre is értek, hiszen a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartói feladatokat lát el az ország minden szegletében. A nagy méret alatt a területi eloszláson túl az intézmények, illetve a feladatellátási helyek nagy számát is értjük. Másrészt ahhoz, hogy egy ekkora méretű intézmény az átalakulás után is egységesen tudja ellátni a feladatát, elengedhetetlen egy központi szervezet.

A méretből is adódott, hogy a hatékony feladatellátáshoz szükség van arra, hogy decentralizációban gondolkodjunk. A cél az volt, hogy hatékony és eredményes működés jöjjön létre, egységes fenntartási szempontok mellett. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem azt jelenti az egységesség, hogy mindenütt mindig ugyanazt kell csinálni! Az egységesség azt jelenti, hogy maguk a szempontok legyenek egységesek. Az intézmények mások. Úgy kell ezt az egységességet nekünk megteremtenünk, hogy ugyanakkor az intézmények identitástudata meg tudjon maradni.

Mindezen alapelvek mellett jött létre a rendelet és a rendelet határozta meg a tankerületi központok helyét, illetve méretét. A tankerületek nem egyforma méretűek, de amellett, hogy a közigazgatási struktúrát szerettük volna megtartani más szempontokat is figyelembe kellett vennünk (például közlekedési szempontok). Ebből adódik, hogy van olyan, egyébként nagyobb területet lefedő tankerület, ahol lényegesen kevesebb a köznevelési intézmény száma.

Fontos szempont volt a decentralizáció szempontjából, hogy a feladatmegosztás területén jöjjön létre változás, hiszen miről szól a decentralizáció? Nem feltétlenül arról, hogy egyébként több intézmény, vagy több költségvetési szerv jöjjön létre, hanem a hatáskörök, a jogkörök, a feladatok megosztásáról. Az előző struktúrában a hatáskörök és a feladatok szempontjából tulajdonképpen az alaptevékenységet találtuk meg az intézmény szintjén. Amikor azt mondjuk, hogy elsődleges vagy másodlagos feladatmegosztás, akkor nem feltétlenül a döntési jogkörökről van szó, hanem arról, hogy egyébként kinek, hogyan kell ellátni egy adott feladatot. A feladatok között több az úgynevezett technikai jellegű feladat.

Nagyon fontos, hogy amikor például a munkáltatói jogkör gyakorlásáról beszélünk, és azt kérdezzük, hogy az intézményeknek milyen döntési jogkörük van, akkor tulajdonképpen azt a jogkört, ami igazán az igazgatónak a szakmai munka szempontjából a legfontosabb, hogy ő választhassa ki magának a munkatársait, voltaképpen az intézményvezető gyakorolhatja. Ilyen értelemben a tankerület magában a felvételben, a munkatársak megválasztásában alapvetően technikai jellegű feladatot lát el, vagyis ő rendelkezik azzal a humánerőforrással, amely a személyügyi kérdések megoldásában a feladat jogi és személyügyi teendőeit ellátja. Ez nem azt jelenti, hogy a tankerület felülírhatja az igazgató választását. Ez azt jelenti: a tankerületi központ elsődleges feladata az, hogy ellenőrizze a pályázat jogi megfelelőségét és a kinevezéshez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre állását. Ezt pedig a tankerületben a személyüggyel foglalkozó tudja megnézni.

Belekerült a jogszabályba: ha nem értene egyet a tankerület vezetője és az igazgató ebben a kérdéskörben, akkor ezt a Klebelsberg Központnak a vezetője fogja majd eldönteni. Mi nagyon reméljük, hogy ilyen jellegű problémák nem fognak felkerülni hozzánk, hiszen ez tényleg arról szól, hogy ott az intézményben magáért a szakmai önállóságért, a szakmai munkáért az igazgató felel, és ilyen értelemben az intézményvezető az, aki tudja, hogy neki szakmai tekintetben milyen munkatársra van szüksége. A technikai részleteket azonban a tankerületekben kell és lehet majd megoldani. Most, amikor tervezzük az SZMSZ módosításunkat, akkor eleve úgy gondolkodunk, hogy maga a pályázat kiírója a tankerület, hiszen neki van ehhez meg a jogosultsága, de a pályázat beadása az már az intézményben történik. A pályázatot az intézménybe fogja beküldeni az a kolléga, aki egyébként ott szeretne dolgozni, éppen azért, hogy az intézményvezető még véletlenül se érezze úgy, hogy előre kiválasztották, kivel kell majd együtt dolgoznia, hanem saját maga dönthesse el, hogy kit kíván felvenni.

Az informatika az, amely reményeink szerint maga a szervezet egységességét és hatékonyságát összefogja, ezért tartottuk különösen fontosnak, hogy elsődlegesen a Klebelsberg Központnál maradjon meg ez a feladatkör. Ennek jeleit már talán látják, hiszen például az előzetes tantárgyfelosztásokat az állami intézményfenntartó feladatellátásába tartozó intézmények már egy egységes informatikai felületen végezhették el. A mi visszajelzéseink szerint egyébként ez az előzetes tantárgyfelosztási rendszer tetszést aratott az intézményvezetők, illetve az igazgatóhelyettesek körében. Persze egy lényegesen egyszerűbb szisztémát próbáltunk összeállítani, mint az előző évek táblázatos megoldásai voltak, és mi azt szeretnénk, ha ez a rendszer úgy működne, hogy valóban olyan adatok legyenek láthatóak ebből, amelyek következtében nem kell annyi adatbekéréssel fordulnunk az intézmények felé, mint korábban. Ennek az alapja viszont egy egységes informatikai rendszer megteremtése. Rendkívül fontos, hogy egy olyan rendszer épüljön fel, amelynek egyes részeit az intézményvezetők kiválóan látják, használják, a következő szintjén, a tankerületben láthatják majd, hogy összességében az intézmények és egy-egy intézmény bizonyos adatai hogyan állnak, és legyen egy olyan szint is, ahol a Klebelsberg Központ is megkapja egyben az információkat. Én akkor, amikor végigjártuk a tankerületeket, mindenütt elmondtam, hogy az a cél, és ez viszont rendkívül fontos, hogy lássuk azt, összességében milyen képet mutat az intézményrendszerünk, hol térnek el nagyon akár felfelé, akár lefelé az átlaghoz képest az intézmények. Azért nagyon fontos ez számunkra, mert fel kell készülnünk arra, ha valamilyen negatív tendencia alakulna ki valahol. Nagyon egyszerű a példa. Az előzetes tantárgyfelosztásból, illetve a végleges tantárgyfelosztásból is leszűrhető a pedagógusok korfája. Abban a pillanatban, ha azt látjuk, hogy ez a korfa valamelyik tankerületnél nagyon-nagyon eltér az átlagtól, arra nekünk terveket kell készíteni, hogy mit tudunk tenni a szakos ellátási gondok megelőzéséért. Azaz, amikor abban gondolkodunk, hogy az informatikai rendszerből adatokat nyerjünk, akkor nem az a cél, hogy feleslegesen dolgoztassuk az igazgatókat. Szeretnénk olyan rendszert kialakítani, amely kevés adminisztrációt követően is olyan információt nyújt, hogy ezekből az információkból kirajzolódjanak a jól látható tendenciák, ezáltal tervezni tudjuk a jövőt. Ezért az informatikát a Klebelsberg Központ fogja majd elsődlegesen koordinálni.

Egy másik, a Központ szintjén megjelenő feladat – amiről a tegnapi napon többször is szó esett – az a projektek kérdésköre. Természetes, hogy a projektmegvalósítás nagy része az intézményben történik. Nem is lehet ez másképp. De az, hogy ezek a projektek jól koordinálhatóak legyenek, egy-egy terület ne maradhasson ki ezekből a pályázatokból, ahhoz a koordináció feladata a Központnál kelllegyen.

A feladatmegosztást áttekintve ki kell emelni a köznevelési intézményt, ahol az alap feladatellátás található, az intézményben pedig elsődlegesen a szakmai önállóság kérdéskörét. Nagyon fontos, hogy az intézmények szakmai önállósággal rendelkezzenek, tudják, hogy mit szeretnének megvalósítani, melyek azok a lehetőségek, amelyeket ott helyben tudnak élni, amelyekkel meg tudják szólítani a szülőket, és a gyermekeket.

Értjük annak fontosságát, hogy az igazgató lássa, hogy a szakmai önállóságot a költségvetési kereteiből hogyan tudja majd megoldani. Minden intézmény szeretné látni a költségvetését. Ezt prioritásként kezeljük. Otthon a család is szereti tudni – érthető módon az iskolák is –, hogy meddig nyújtózkodhat, meddig ér a takaró. Az idei évben 2016 márciusától elkezdtük az igazgatókkal együtt intézményi szintre tervezni a költségvetést. Ezt a kollégák a nyár folyamán augusztusban, illetve szeptember elején újratervezték, végiggondolva az addigi tapasztalatokat, reményeim szerint mindenütt az igazgatókkal együtt. Természetesen a személyi jellegű juttatásokat alapvetően lehetett látni a munkaerőfelvételek után, hiszen azt a MÁK-ból le lehet kérni, de a dologi típusú és a szakmai dologi típusú költségek esetében mindenképpen szükség volt az igazgatói véleményekre, illetve a tantárgyfelosztások kapcsán a tervezet egy bizonyos fokú áttervezésére. Ami nagyon lényeges, hogy ez egy keret. Tehát gyakorlatilag az idei évben a tankerületek, amikor tankerületi szintre megkapták ezt a keretet, akkor ők már látják, hogy a 2016-os évben milyen összeggel gazdálkodhatnak. Ez a keret alulról épült fel, azaz az intézmények oldaláról nézve, keretgazdálkodásról beszélünk, amely lehetőséget ad arra, hogy javaslataikkal élhetnek, és ennek része a kis értékű beszerzések, amelyre eleve kaphat minden intézmény egy bizonyos pénzösszeget. A tavalyi tanévben ez a bizonyos havi ötvenezer forint volt, az idei évben pedig azt a javaslatot tettük a tankerületeknek, hogy egyrészt feladatellátási helyekben gondolkodjanak, másrészt pedig nem feltétlenül muszáj az ötvenezer forinthoz ragaszkodni, hanem ezt nyugodtan differenciálják. Egyrészt nem egyformák az intézmények méretei, másrészt az is különbséget jelent, hogy működteti-e az intézményt az önkormányzat, vagy nem, mert ez befolyásolja intézményi gazdálkodást.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy bizonyos érdekeltségi szabályzatot építsünk be magába a feladatellátásba. Ennek különösen nagy jelentősége lesz akkor, amikor a működtetés egyébként az állami intézményfenntartás részévé válik mindenütt, hiszen vannak olyan intézmények, amelyek már az önkormányzati időben is kiválóan működtek abban a tekintetben, hogy minél több saját bevételre próbáltak meg szert tenni. Mindenképpen azt szeretnénk, hogy az állami intézményfenntartásban az ilyen jellegű saját bevétel úgy jelenjen meg, hogy az lehetőséget biztosít arra, hogy fejlesztéseket hajtsunk végre az intézményekben. Nem egyformák a lehetőségei az intézményeknek. Van olyan intézmény, amelyik egészen magas bevételre tud szert tenni, és van olyan, amelyik hiába is próbálkozik ezzel, adottságai miatt erre nem alkalmas, akár az épület, akár pedig a elhelyezkedéséből adódóan. Nem lehet, hogy ők kimaradjanak a fejlesztésből, azt viszont mindenképpen honorálni kell, hogy az az intézmény, amely saját bevételt termel, az a saját fejlesztésére tudja ennek egy részét fordítani, hiszen e mögött munka van.

Mi most úgy látjuk, hogy a szabályozók azok, amelyek a fenntartás tekintetében lehetővé teszik, hogy egységes szemlélet, egységes gondolkodás és hatékony működtetés jöhessen létre. A szabályozók és – amiről már hosszasabban beszéltem – az informatikai rendszerek teszik lehetővé azt, hogy ez a rendszer megfelelően elkülönülve a bizonyos szervezeti egységek, és a bizonyos szintek között, mégis egységes szemlélettel tudjon majd működni.

A délutáni szekcióüléseket úgy próbáltuk kialakítani, hogy ezekről a kérdésekről ott bővebben is halljanak az érdeklődők, hiszen ez az a négy témakör, amely az intézményfenntartó központtal kapcsolatban szerintünk a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot.

Bizonyosan érdekli különösen azokat, akiknél egyébként a működtetés eddig nem az intézményfenntartónál, hanem az önkormányzatnál volt, hogy hogyan is képzeljük el az átadás-átvételt és hogyan haladnak e tekintetben a tárgyalásaink, az előkészületek.

Szó lesz a fejlesztésekről, a projektekről, az informatikáról, mert az tényleg kulcsszerepet tölt be az életünkben, erről mindenképpen bővebben kell beszélnünk, valamint az informatikához kapcsolódóan a tantárgyfelosztásról, az órarendtervezésről és az e-naplóról is.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy amikor intézményfenntartásról van szó, a szakmai módszertani elemek is jelenjenek meg az intézményfenntartó központnál, azon belül persze a köznevelési intézményeknél. Szeretnénk bemutatni, hogy ebben milyen szerepet tölthet be egy fenntartó. A szekcióülés keretében erről is beszélnénk majd bővebben.

Azoknak, akik egyébként nem ezt a szekciót választották a délután folyamán, röviden egy általános, átfogó képet szeretnénk erről a négy témáról felvázolni.

Amikor elkezdődött a gondolkodás arról, hogyan látjuk majd el a működtetői feladatokat, akkor az intézményfenntartó már jelentős működtetői feladatokat is ellátott. Igaz elsősorban a kisebb intézmények tartoztak működtetői feladataink közé. Itt azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy vannak nagyvárosok, amelyekben az iskolák működtetését is az intézményfenntartó központ látja el jelenleg is. Például Érd, ahol a tanulói létszám és az intézmények száma magasnak mondható, de a működtetést a kezdetektől fogva az állami intézményfenntartás látja el, nem az önkormányzat. Az intézményfenntartásban vannak működtetői tapasztalataink. A tapasztalatokból is kiindulva fontos elmondani, hogy az, hogy a tankerületi központokhoz, mint önálló költségvetési szervekhez kerül maga a működtetés, nem jelenti azt, hogy az önkormányzatoknak ki kell vonulni az intézmények életéből, vagy az intézményeknek az önkormányzatokéból.

Mi azt gondoljuk, hogy az önkormányzatoknak meg kell találni azt a szerepet, amelyet betölthetnek az intézményeik életében. Amikor erről a tankerületi központok vezetőivel is beszélgettünk, minden alkalommal azt hangsúlyoztuk – és teljes egyetértés volt ebben a körben is, azt remélem, hogy egyébként az igazgatók között is –, hogy ez nem azt jelenti, hogy a faluban vagy a városban innentől kezdve nem az iskolás gyerekek adják majd az ünnepi műsort. Mindenkinek fontos, hogy a szülők lássák a gyermekeiket, jöjjenek el az intézmények, illetve az önkormányzatok rendezvényeire. Ehhez pedig meg kell találni az iskoláknak azt a szerepkört, amelyben az önkormányzatokkal együttműködve fognak tudni dolgozni. Azt reméljük, hogy az önkormányzatok is magukénak fogják érezni ettől még az intézményeket, akkor is ha nem ők fizetik a villanyt, vagy a vizet. Érd erre is nagyon jó példa, ott ez megvalósult.

A fejlesztésekről is volt szó a tegnapi nap folyamán, és a szekcióülésen Oláh Gábor kollégám hosszasan fog arról beszélni, hogy milyen jellegű fejlesztések megvalósulását reméljük majd a KLIK keretein belül.

Informatikai fejlesztések, módszertani fejlesztések. Magáról a KRÉTA-ról lesz szó, az informatikai rendszerről, amelynek bizonyos elemeit már most is használják az intézmények, de a további lehetőségeket is szeretnénk bemutatni.

Rendkívül fontos, hogy komplex fejlesztésben gondolkodjunk, amely magában foglalja az intézményrendszer, a módszertan és a tartalom fejlesztését is. A módszertani megújuláshoz nyújt segítséget a „KOALA”, a Komplex Alapprogram.

Mindezeknek a fejlesztéseknek az intézményeken keresztül el kell jutniuk valamennyi magyar családhoz. Az állami intézményfenntartásban, ha fejlesztésekről gondolkodunk, akkor az egyik fejlesztésnél át kell gondolni, hogy az mit jelent a másik fejlesztés szempontjából, és hogyan tudjuk megtalálni ennek az egésznek a komplexitását, az egységességét.

Azt gondolom, ha komplex fejlesztésről, vagy annak egyes elemeiről beszélünk, kulcsfontosságú kérdés, hogy megtaláljuk az igazgatókat. Megkerülhetetlen szerepe van az intézményvezetőknek abban, hogy ezek a fejlesztések valóban el is érjék a kívánt hatásukat. Az igazgatók azok, akiktől azt reméljük, hogy a tantestületeken keresztül megtalálják a gyermekeket és a családokat, az együttműködés keretében pedig látni fogják, hogy ennek a komplexitásnak az ő intézményükre nézve is lesz pozitív hatása.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.