Palotás József

Az átalakított szakképzési rendszer jellemzői, működése

97 19 Palotás József

Tisztelt elnökség, kedves kollégák. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a szervezőknek a Suliszerviz Pedagógiai Intézetnek, hogy lassan két évtizedes hagyományként biztosítják ennek a konferenciának a hátterét, feltételeit, hiszen nagyon fontos a szakmában a rendszeres találkozás, az információ-megosztás, a kapcsolatok ápolása, egymás munkájának a megismerése.

Megmondom őszintén, hogy a hivatali munka keretei közül kiszabadulva én kikapcsolódásnak élem meg azt, hogy a kollégákkal lehetek, akikkel az elmúlt években, évtizedekben együtt dolgoztunk a változó szervezeti, szakmai keretek között. A keretek változnak, a szakma az marad, illetve a szakmát művelő elhivatott személyek maradnak, úgyhogy ez a konferencia is számomra egy ilyen élményt jelent, ahol együtt lehetünk a kollégákkal, megoszthatjuk a tapasztalatainkat, élményeinket, és persze beszámolhatunk az aktualitásokról.

Odrobina helyettes államtitkár úr előadására visszamutatott levezető elnök úr is, nem szeretném megismételni azokat a legfontosabb információkat, amelyeket ő elmondott tegnap, hiszen ismerem az előadásának a tartalmát. Ellenben kiemelek néhány olyan fókuszpontot, amivel azt gondolom, hogy részleteiben is foglalkozni kell, illetve rámutatok majd a szekció, a szakképzési szekciótémákra is, ahol olyan kérdéseket igyekeztünk kiemelni, amelyek a közeljövőben különös figyelmet kell, hogy élvezzenek. Alapvetően három témakörről szólnék röviden.

Az egyik a szervezet-átalakítás, amely ugyan megtörtént 2015-ben, de arra nagyon kell figyelni, hogy ne befejezetlen szervezetté váljon ez a struktúra is, ezért foglalkozni kell még a szervezeti működés kérdéseivel. Ez nyilván az állami fenntartású szakképzést, a szakképző iskoláknak egy derékhadát, de nem a teljes szakképzési palettát érinti, hiszen az állami fenntartási kereteken belül is van szakképzési rendszer a KLIK-ben, a BM-nél, a HM-nél, az FM-nél, és ott van a nem állami, egyházi, alapítványi és magánszféra intézményrendszere is.

A másik ilyen fókuszpont a képzési szerkezet és a tartalomszabályozás változása. Ez két olyan téma, amely azt gondolom, hogy egyébként a szakma oldaláról konszolidáció után kiált. Ha szervezet-átalakításról és tartalomszabályozási, képzési szerkezetváltásról beszélünk, akkor most el kell, hogy következzen majd egy fél évtizedes konszolidáció, amikor a harmadik témáról tudunk majd beszélgetni, hogy hogyan kezeljük azokat a kihívásokat, azokat a szakmai és emberi kihívásokat, amelyek kezeléséhez elvileg hozzá kell, hogy segítsen bennünket a szervezeti és a tartalomszabályozási háttér megteremtése. Azt gondolom, hogy ennek a legalább fél évtizedes konszolidációnak kell elkövetkeznie ahhoz, a szervezet és a tartalomszabályozás szempontjából, hogy tudjunk foglalkozni érdemben a módszertani, tartalmi kérdésekkel, a nagy kihívásokkal.

A fenntartóváltás 2015-ben történt meg. Azt el kell mondani, hogy a Szakképzési Centrumok létrehozása nem történhetett volna meg, ha nincsen egységes állami fenntartói struktúra. A TISZK-rendszer célkitűzései között is szerepelt a szervezeti integráció, ami nem tudott létrejönni, hiszen nem volt meg hozzá az egységes fenntartói felület. Ez volt az egyik fontos különbség az elmúlt évtized törekvése, az integrált szakképzési központok létrehozása és a mostani évtized törekvése között. 44 költségvetési szerv jött létre többcélú köznevelési intézményként, ezek az intézmények minimum 2000 fős tanulói létszámmal kell, hogy rendelkezzenek. 3–5 iskolától akár 20 iskoláig terjedő méretűek ezek a Szakképzési Centrumok. Hogy mi a nagy, mi a kicsi, erről lehet beszélgetni részleteiben, az egyik szekció előadónk ugye a legnagyobbat vezeti, a Varga Zoltán kollega, majd ő beszámol az élményeiről, 20 iskola tartozik hozzá. És ami nagyon fontos, az elnökhelyettes asszony is utalt rá, ez a már átlátható méretű szervezeteken belül a hatáskör megosztása, ami a kulcskérdés, számunkra is a legnagyobb kihívás volt, ahhoz, hogy a működőképesség, de a jó gazda módjára való gazdálkodás szempontjai is tudjanak egyszerre érvényesülni, és szerintem ez egy közös kihívásunk ezekben a szervezet-átalakításokban.

Ahogyan említettem, annak érdekében, hogy ne legyenek a Szakképzési Centrumok sem befejezetlen szervezetek, hiszen megtörtént az új struktúra létrehozása, működés beindítása, gazdálkodási keretek megteremtése, ugyanakkor rá is zúdult nyilván a Centrumokra, ahogy annak idején a KLIK tankerületeire is párhuzamosan a folyamatos működés, és az új struktúra kialakításának a szükségszerűsége, ezért foglalkozni kell még a belső működési kérdésekkel a közeljövőben.

Egy csendes jogszabályváltozás történt e téren szeptember elsejei hatállyal, a szakképzési tanévnyitó kiadványban is írtunk róla. Néhány olyan garancia került be – részben egyébként az érdekképviseleti szervezetek kérésére – a szakképzési törvénybe, amelyik a belső működésnek ezeket a finomhangolást elősegítő lépéseit indukálja. Ugye egyrészt a hatáskör-delegálás, ami korábban csak szabályzatminták útján történt meg, az törvényi garancia szintjén beépült. Az intézményegység és a fiók/tagintézmény lehetősége elsősorban a kollégiumi problémakört igyekszik megoldani, illetve más helyi sajátos kihívásokat. Költségvetési gazdálkodás terén az előirányzatoknak a tagintézményi szintű lebontása, és a költségvetés tervezésbe az iskolai szint bevonása. Ez megint törvényi garancia szintjén jelenik meg a szakképzési törvényben, meg kell tanulnunk ezt, hogy hogyan hajtsuk végre. Ehhez nagyon fontos, hogy együtt haladjunk egyébként a köznevelési törekvésekben a pénzügyi-számviteli rendszer és a tanügyigazgatási rendszer digitalizálásában, hiszen a mai korban ekkora szervezeti méret esetén, ha ezt a két kulcstevékenység-rendszert nem tudjuk sikeresen digitalizálni és a minden szint, fenntartói szint, középirányítói szint, végrehajtói szint számára megfelelő információt biztosítani, akkor nem tudjuk működtetni ezeket a nagy rendszereket. Tehát, az nagyon fontos a törvény végrehajtása érdekében, hogy a Szakképzési Centrumok rendszerében is a tanügyi folyamatoknak az egységes digitális rendszerbe, és a gazdálkodási folyamatoknak a rendszerbe foglalása és annak a fejlesztése megtörténjen.

Munkáltatói jogkör egyébként analóg az előbb ismertetett KLIK-es struktúrával, delegált munkáltatói jogkör, kinevezés, felmentés, igazgató javaslatára, és az érdekképviseletekkel való egyeztetésnek a színtere a Centrum főigazgató és az iskolaigazgató szintjén. Ezek tehát azok a belső működési kulcskérdések, amelyeket a szakképzési törvény garanciális elemként megjelenít szeptember 1-es hatállyal, és ezeknek a végrehajtása, a lebontása lesz majd a következő időszak kihívása. Ez természetesen az állami fenntartási szegmens NGM-es részét érinti, a Szakképzési Centrumokat, de ugye ott van az a szervezeti méret, ahol ezekről a szervezeti kérdésekről beszélni kell.

Következő fontos kérdés a tartalomszabályozási, és a képzési szerkezet változása. Erről is nagyon sokat hallottunk az elmúlt hónapokban. Az itt ülő kollegák közül számos olyat tudok, aki részt vett a kimeneti követelmények, tehát az SZVK-k kidolgozásában, a kerettantervek megírásában, rohamtempóban, elég széles kör bevonása történt meg a szakmában. Természetesen az idő igen rövid volt, de reméljük, ettől függetlenül azért sikerült a munkát befejezni. A szakképzés intézményeit a szakképzési törvény sorolja fel, a korábbi szakközépiskola szakgimnáziumi fogalomrendszerben működik tovább, ez egy négyéves képzés, ami után következik technikusi vagy technikusi jellegű szakképesítés megszerzésének a lehetősége. Amennyiben más ágazatból vagy gimnáziumból érkezik a tanuló, akkor két év alatt tudja megszerezni a szakképesítést. A szakiskolai modell szakközépiskolaként működik tovább. Ez a 3 + 2-es modell, a három szakképzési évfolyam végén szakmai vizsgát tesz a tanuló, és két év alatt közismereti tartalommal felkészül az érettségire, ahol a kötelező érettségi tárgyakból vizsgázik, és a szakmai vizsgatárgyat kiváltja a már megszerzett szakmai vizsga, tehát érettségi a kimenete mind a két tanulási útnak, illetve a tanulási út következő állomásaira is vezet mindkét modell. Továbbra is beszélhetünk a speciális és a készségfejlesztő iskolai modellről. Ugye itt a szakiskola, speciális szakiskola fogalmát ismerjük, sajátos nevelési igénye miatt a többi tanulóval együtt haladásra képtelen tanulókat felkészíti szakmai vizsgára, egy nagyon fontos szocializációs színtér, és a munkába vezetés, a munkára nevelés egy fontos színtere, és a készségfejlesztő speciális szakiskola a köznevelési intézményrendszerben, amelyik a középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket készíti fel az életkezdésre, munkába állásra. A tartalomszabályozás szempontjából külön speciális tantervi szabályozási körbe tartozik ez az intézmény, ez a két intézménytípus.

A szakközépiskola és a szakgimnázium közötti órakeretet ábrázolja ez az ábra, ami azt mutatja, hogy a szakmai ismeretek, a szakmai érettségi vizsgára készítenek fel, amely egyúttal szakképesítés megszerzését is jelenti, egyébként ebben a szakmai ismeretek tartalomban felkészül, alapozza a 12. évfolyam utáni szakképesítés megszerzését is a résztvevő tanuló. Érettségi, szakgimnáziumi érettségi keretében 66 szakképesítés megszerzésére van mód, ebből új szakképesítés 41, ami bekerült a Képzési Jegyzékbe, és 25 már meglévő, az OKJ-ban szereplő szakképesítésről beszélünk. Az OKJ-rendelet módosítása egyúttal tartalmazza azokat a szakképesítéseket is, amelyek technikusi, vagy technikus jellegű szakképesítésként az érettségi után megszerezhetők. Ezek majd felmenő rendszerben lépnek hatályba. Szakgimnáziumban megszerezhető kimenetekről néhány rövid példa. Az itt ülő kollégák közül, ahogyan említettem, sokan részt vettek a tartalomfejlesztésben, úgyhogy nem ismeretlenek a példák. Például egy épületgépész ágazatban a szakmai érettségi, szakgimnáziumi érettségi kereteiben megszerzi a gépészeti előkészítő szakképesítést, és utána érettségi után épületgépész technikusi kimenetet szerez. Gépészet ágazatban is van néhány példa. Más ágazatokban, kereskedelemben, vendéglátó ipari ágazatokban is vannak példák a kimenetekre, ezt itt a beiskolázás átstrukturálásakor a kollegák már megismerték.

A képzési szerkezet változása mellett van egy érdekes hangsúlyeltolódás is, egy kis kitekintés, mert tudom, hogy a felnőttképzési szakma szereplői közül is vannak itt jelen. Az iskolarendszerű felnőttoktatásnak a szakképzésben az elmúlt két évben megnőtt a szerepe, nagy hangsúlyt helyezett rá az ágazati irányítás. Az iskolarendszerű szakképzés, a felnőttoktatási forma mellett természetesen az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésnek is kulcsszerepe van továbbra is a munkaerő utánpótlásban, a munkáltatói igényekre való gyors reagálásban. Ez a két rendszer együtt megy tovább. Számos területen és számos földrajzi térségben munkaerőhiányról beszélhetünk. Az iskolarendszerű felnőttoktatás volumenének a felfuttatása – ugye a szakképesítés és a második szakképesítés ingyenes megszerzésének lehetőségéről van itt szó –, ezt a munkaerőpótlást igyekszik biztosítani a más képzési formák mellett. Itt jól látszanak azok az ágazatok, melyek a kollegák számára is ismertek: egészségügy, elektrotechnika, gépészet és egyéb olyan területek, ahol munkaerő-utánpótlási problémákat jeleznek a munkaadói oldalról.

Ebben az iskolarendszerű felnőttoktatási modellben a beiskolázás adatait, azaz a tavaly beiratkozók számát, illetve az idei jelentkezési számokat látjuk. 2015/16 tanévben szeptemberi, illetve keresztféléves beiratkozással több mint húszezer főt sikerült bevonni felnőttoktatás keretében. Az idei tanévben a jelentkezők számáról beszélhetünk, ugye a létszámadatok feltöltése majd most lesz határidős, október 17-ével. 40 ezer jelentkezőről beszélünk, akik a nyelvi tartalmú kis- és középvállalkozások ügyvezetője képzésre iratkoztak be körülbelül 1/3-os arányban, és az érettségire felkészítő felnőttoktatásba is több ezer főről, a tavalyi tanévben majdnem négyezerről, az idei tanévben majdnem hatezer főről beszélünk. Tehát itt a létszámban egy jelentős felfutás látható, amit szemléltetünk szakmacsoportos megoszlásban is. Hát, mondjuk, épp a gépészetben el tudnék képzelni egy nagyobb részarányt is, hogyha összenézzük a munkáltatói igényekkel. Itt láthatóak tehát a legnépszerűbb szakmacsoportok a beiskolázási létszám alapján. 2016-os adatok is itt látszanak. Ahogyan említettem, emellett persze nagyon fontos továbbra is a felnőttképzés szerepe, és néhány szóval kiegészíteném. A felnőttképzésben is indulnak kifejezetten szakmai képzési célú programok a közfoglalkoztatottak részére, a pályakezdő munkanélküliek részére, illetve egyéb munkavállalók, vagy álláskeresők részére. Ezek azért nagy létszámú programok lesznek, tehát az iskolarendszerű felnőttoktatás mellett iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben is.

Változott a szakiskolai ösztöndíj kormányrendelete szeptember 1-es hatállyal. Az érintettekkel közöltük az elszámolási, igénylési kérdésekben az átálláshoz szükséges információkat. és a tanulók az új ösztöndíjat havi 10-től 35 ezer forintig kapják, a tanulmányi eredménytől függően a szakközépiskolában az ösztöndíjat, illetve a technikusi évfolyamon 20–50 ezer forintig differenciáltan. Az ösztöndíjról szóló kormányrendeletben a részletek megtalálhatóak.

És végezetül a harmadik témáról néhány gondolatot. Ugye azzal kezdtem az előadást, hogy ahhoz, hogy a szakmai, tartalmi módszertani kérdésekkel tudjunk igazán foglalkozni, ahhoz szükség van kiegyensúlyozott, működő szervezeti háttérre, munkafeltételekre és olyan tartalomszabályozási konszolidációra, ami ad egy kifutási lehetőséget a munkavégzésben. Mik ezek a kulcskérdések, kulcsproblémák? Amikre egyébként fejlesztési projekteket is indít az ágazat, de emellett azt gondolom, hogy mindenkinek továbbra is keresni kell a helyi, saját megoldásait, amiket meg tudunk egymással ismertetni.

Beiskolázás kérdésköre, pályaorientáció, a lemorzsolódás problémaköre, szakiskolai lemorzsolódás, különösen ismeretesek a számok, számos előadásban és kiadványban ezek már megjelentek a közelmúltban. A módszertani fejlesztések kihívása, hogyan tudjuk hitelesen integrálni az elmúlt egy-két évtized fejlesztéseinek az eredményeit, hiszen számos projekt volt, számos fejlesztési eredmény van, számos jó modell van, minta van. Ezeknek a végig vezetéséhez nagyon sokszor nem volt idő és kapacitás, hogy ezeket végig vigyük a rendszeren és kiterjesszük szélesebb körben.

Folytathatnám a gyakorlati képzés kihívásaival, a közismereti tanárok, szakmai tanárok, szakoktatók utánpótlásával és a felsorolás a teljesség igénye nélkül szól. A három pont ezt jelenti az előadás végén. Ezek azok a kihívások, amikkel nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb szervezeti háttérrel kell, hogy foglalkozzunk a közeljövőben, annak érdekében, hogy a tanulókat meg szólítani, majd meg tudjuk tartani, és eredményes életre fel tudjuk készíteni. Ezek közül a kérdések közül emeltünk ki néhányat az elhangzottak közül a szekcióra.

Az egyik a szakképzés vonzóbbá tétele, a pályaválasztás, pályaorientáció, beiskolázás problémakör. A másik a képzési szerkezet, a tartalomszabályozás változása és a harmadik pedig a szakgimnáziumi érettségire való felkészülés. Most még időben vagyunk, most iskoláztunk be. Gondolkodjunk közösen a szakgimnáziumi érettségiről, hogy időben el tudjunk vele készülni, hiszen most az ágazati érettségire való felkészülés is a finisébe jut, de hát már e tanév végén érettségiznek is a tanulók. Szakgimnáziumi érettséginél remélhetőleg, ha most időben elkezdjük a közös gondolkodást, és a döntéshozókkal való párbeszédet, akkor ezt hamarabb elő fogjuk tudni készíteni.

Én nagyon szépen köszönöm a figyelmet és a szakképzésben érintett kollegákat pedig várjuk, fenntartótól, intézménytípustól függetlenül a szakképzési szekcióba. Köszönöm a figyelmüket, és további eredményes és hangulatos ittlétet kívánok Önöknek. Köszönöm szépen.