Bajor Péter

Tehetséggondozó programok – hálózatokban

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! A címben megadott témáról több szempontból fogok beszélni: a hálózatokról általában, a személyes hálózatok építéséről, illetve a hálózatokról, amelyek a tehetségsegítés szolgálatában kialakultak.

Először is örömmel hívom fel a figyelmüket egy nemrég megjelent szakkönyvre, Barabási Albert-Lászlónak A hálózatok tudománya című könyvére, amelyet szívesen ajánlok szakembereknek, nevelőtestületeknek egyaránt. Azt gondolom, a matematikatanár, az intézményvezető és a tehetségkoordinátor is talál benne modern és hasznos ismereteket.

Barabási Albert-László azt írja, hogy „reménytelenül bonyolult rendszerekkel vagyunk körülvéve”. Izgalmas kijelentés a minket körülvevő világról. Egyúttal egy új megközelítése 21. század társadalmi-tudományos fejlődésének, utalás egy új tudományág létrejöttére is. Barabási szerint a komplex rendszerek mögött hálózatok húzódnak, példaként említi a sejteken belüli, az idegsejtek közötti hálózatokat, a kommunikációs hálózatokat, a villamos(energia) hálózatokat, a kereskedelmi hálózatokat, valamint a sokszínű társadalmi hálózatokat. Barabási szerint a hálózatkutatók megkeresései azt mutatják, hogy a hálózatok vizsgálata számtalan tanulsággal és haszonnal jár a közegészségügy, a gazdaság, a globális környezeti kérdések és a biztonság terén egyaránt. Az Önök figyelmét természetesen most a társadalmi hálózatokra, azon belül is a tehetségsegítés szempontjaira szeretném irányítani.

Állítható, hogy – más hálózatokhoz hasonlóan – a társadalmi hálózatok is valójában kapcsolatok összességei, a személyes kapcsolatoktól kezdve a közösségeinknek, intézményeknek kapcsolatáig. Fontos tény, hogy az intézményi, kötött rendszerű, előírásos kapcsolatok alakítói is személyek: a tehetségsegítő hálózatban is személyek képviselik az intézményeket, szervezeteket, nagyon sok múlik tehát az egyéneken, a hálózat erősítésében résztvevő személyek képességein, készségein és hozzáállásán. Csermely Péter hálózatkutató, biokémikus professzor, a Matehetsz egyik alapítója ezt írja: „Hálózatot mindenki épít, akár akar, akár nem. Messze nem mindegy azonban, hogy milyet. A személyes kapcsolati hálónk sokkal inkább meghatározza az egyéni és nemzeti sorsunkat, semmint azt hinnénk”. Felhívom figyelmüket tehát, hogy gondolkodjanak el a saját személyes hálózatukon is. A személyes hálózatépítésnek két nagy fajtájáról beszél Csermely professzor: a biztonságkereső és az újdonságkereső hozzáállásról, magatartásról. Az újdonságkereső magatartás pozitív energiacentrumokat igyekszik kutatni, a hangadót keresi és vizsgálja, a jófajta furcsát keresi, és vele próbál kapcsolatot létesíteni. Keresi a nyitott tekintetet és következetes megoldásokkal következetes ugrásokban halad. A biztonságkereső magatartásnak, vagy hozzáállásnak is van helye az életünkben, hiszen ez a családot és a barátokat célozza, a meglévő hálót szövi sűrűbbé, biztonságot és stabilitást ad számunkra.

Amikor a személyes hálózatokról beszélünk, annak tanulsága van az intézményi vagy más típusú hálózatok vonatkozásában is. A hálózatépítés, így a társadalmi hálózatépítés erejét is az határozza meg, hogy milyen ennek a kapcsolati hálónak a sűrűsége, a minősége, a sokszínűsége, illetve milyen mértékben van lehetőség a hálózati tagok, csomópontok közös aktivitására, programok megvalósítására.

A társadalmi kapcsolatok építését mindenkinek saját magán kell kezdenie. Végig kell gondolnunk egyszerű, mentálhigiénés szempontok alapján a saját életerőnket, mentális állapotunkat, harmóniánkat, készségeinket, érzelmi intelligenciánkat. Ha a „munka világában” elfogadjuk azt a tanácsadói tételt, hogy 85%-ban érzelmi intelligencián múlik az előrehaladásunk, a sikerünk, akkor vajon a köznevelésben vagy a nevelőtestületekben nem így van? Érdemes magunkba nézni: mi hajt bennünket? A tenni akarás a jóért, a segítés, a magunk kiteljesítése a közösség javára? Van netán irigység, félelem, hatalomvágy bennünk? Ezeken érdemes elgondolkodni, megfogalmazni és ezután tovább lépni. „Fejben dől el”: a sportolók esetében olyan természetesen elfogadjuk a riportertől, és ez így van az élet más területein is. Vajon a kihívásokat úgy tekintjük, hogy el kell kerülni, vagy pedig úgy tekintünk rájuk, mint a növekedés, az előrehaladás részei? Az erőfeszítéseket igyekszünk elkerülni, vagy azt mondjuk, hogy ez a mesterré válás útja? A visszajelzéseket támadásnak éljük meg, vagy pedig hasznos információnak, amiből tanulni lehet? A kudarcokat figyelemfelhívásnak tekintjük, vagy elbátortalanítanak bennünket és másokra hárítjuk a felelősséget? Az oktatás területén foglalkozunk-e a diákok, az oktatói testületek érzelmi intelligenciájával? Vagy pedig csak a struktúrák átalakításától várjuk azt, hogy kiváló, a munkaerőpiac számára alkalmas diákok hagyják el az intézményeket?

Az a javaslatom, hogy vezetőként, szakértőként és pedagógusként is legyünk bátrak, vágjunk bele az élet új területeinek megismerésébe. A tehetségsegítésről hangsúlyosan állítható, hogy csak így lehetséges, a sokféleség és az újdonságok megengedésével. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tehetségsegítés esetében sok szempontot kell figyelembe vennünk: érdeklődési terület, tehetségfejlesztés igényei, szociális szempontok, az önmenedzselés készsége, mentális állapot stb. A komplexitás nem valamiféle bűvszó szeretne lenni, hanem azt próbálja kifejezni, hogy a sokféle tehetségsegítési igény sokféle közreműködőt is feltételez.

A közöttünk élő tehetségek számossága miatt van teendőnk bőven. A tehetségsegítésről nyugodtan mondhatjuk, hogy komplex kapcsolati hálózatot igényel. Ennek a kialakítása, kialakulása indult el néhány évvel ezelőtt, társadalmi kezdeményezések alapján. A tehetséghálózatnak nagyszámú és sokféle szereplője van: a Magyar Tehetséggondozó Társaság, amelyik már huszonöt éve dolgozik régiós képviseletekkel, kutatói együttműködésekkel; az ECHA-képzések végzett hallgatói; az Arany János Tehetséggondozó Programok szakmai együttműködése; a Matehetsz tehetséghálózata; civil, vállalati, szülői szervezetek; szakszolgálati tehetségkoordinátorok; a köznevelési és felsőoktatási intézményi kapcsolatrendszer; a diákhálózatok; a POK-ok tevékenységei; a versenyszervezők különböző hálózatai. És új hálózati tényezők lesznek a Tehetségek Magyarországa projekt keretében kialakítandó Minősített Tehetséggondozó Műhelyek, valamint a tutorrendszer is.

Azt gondolom, hogy ezek a szerveződések, sokféle együttműködések úgynevezett átfedő csoportosulások a tehetséghálózat széles értelemben vett területén. Meggyőződésem, hogy erre a sokféleségre szükség van, mert a tehetség is sokféle, a tehetség is sokféle utat jár be a kibontakozása során. A tehetségsegítésben sokféle szereplőnek, közösségnek a közreműködésére, együttműködésére van szükség. Tételmondatom lehetne: célunk, hogy a tehetséges fiatalok érdekében egyre sűrűbbre szőjük a komplex társadalmi tehetséghálózatot. Sok-sok csoportosulás, együttműködési forma együttes munkája kell ahhoz, hogy a fiatalok tehetsége hasznosulhasson. Jó minőségű kapcsolatok, sokféleség, közös programok, gyakori együttműködés.

Ebben a rendszerben vannak jelen az NTP-pályázatok is, immár örvendetes kiírási ütemben és az Országgyűlés által megnövelt keretösszeggel. Ezek a pályázatok egyúttal jelentős állampolgári bizalmat is maguk mögött tudhatnak: most már több év óta 300–350 ezer állampolgár ajánlja fel adója kiemelt 1%-át az állami előirányzat megvalósulása érdekében. Ezekre a pályázatokra is a komplexitás jellemző: határokon átnyúlóak és sokféle cél, célcsoport számára elérhetők. A Nemzeti Tehetség Program pályázatai is az átfogó tehetséghálózat erejét növelik. Ugyanígy az Európai Uniós fejlesztési források is, az Új Nemzedék Központ és a Matehetsz konzorciumi együttműködésével megvalósuló Tehetségek Magyarországa projekt feladatairól a szekcióban részletesen szó lesz.

Felmerülhet Önökben, hogy lehet-e jobb ez a tehetségsegítő hálózat a Kárpád-medencében?

• Természetesen folyamatos fejlődésben és mozgásban van a hálózat. Például a kapcsolatok minőségét is folyamatosan lehet javítani.
• Sajnos a szakképzésben egyelőre csak nyomokban van jelen a tehetséghálózat, a tehetségfejlesztés komplex szemlélete. Pedig a szakképzésben tanuló diákok számára is szükség lenne intézményen túli segítségre, készségfejlesztésre, mentális támogatásra, önmenedzselés és az érzelmi intelligencia fejlesztésére… És természetesen a szakképzői intézmények nevelőtestületeinek, oktatóinak érzékenyítése, továbbképzése sem ártana.
• Fontos előrelépés lehet még a pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek munkájának erősítése az intézményekben. A segítői létszámnak növelése persze fiskális kérdés, de fontos lenne, hogy az egyéni és a kiscsoportos fejlesztés egyre nagyobb számban meg tudjon jelenni az intézményekben. Vonatkozik ez a szaktanárokra is. Megint utalnom kell a Balogh László tanár úr által is gyakran emlegetett zenei párhuzamra: ha a zeneórák alkalmával mindenki elfogadja, hogy egyénileg foglalkozik a tanár a fiatal tehetséggel, akkor vajon más képességterületeken miért ne lehetne egyénileg, vagy gyakori kiscsoportban foglalkozni a tehetséges, érdeklődő fiatalokkal?

A tehetséghálózat alakul és fejlődik, a Matehetsz hálózatát immár 1467 tehetségpont és 76 tehetségsegítő tanács alkotja. Az Európai Tehetségsegítő Tanács (ECHA) koordinálásában elindult tavaly az Európai Tehetséghálózat is, mostanra már 17 ország és közel 300 európai tehetségpont kapcsolódott a hálózathoz.

Miért is jó ez az egész? A hálózatos gondolkodás természetesen a gyerekek, tanulók, fiatalok érdekét szolgálja. A hálózatos együttműködések az intézmények, az oktatók, a nevelők számára örömteli munkát, az együttműködéseknek új típusú, sikeres és elismerést arató formáját jelentik. Az egymástól tanulás lehetőségét. Személyes és intézményi erősödést, felszabadulását az intézményekben meglévő rejtett tudásnak, energiának.

Köszönöm szépen a figyelmet.