Dr. Deutsch Tamás
A jövő iskolája digitális
Jó napot kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a konferencia szervezőinek a lehetőséget, hogy ma itt szólhatok Önökhöz. Elöljáróban három rövid megjegyzést szeretnék tenni, ugyanis többszörösen is nehéz helyzetben vagyok. Jól ismert az a bölcsesség, hogy egy felnőtt ember boldogságának az a záloga, hogy minél kevésbé vesszen ki belőle a gyermek. Márpedig ha az ember megmarad gyermeknek, akkor egy kicsit megmarad diáknak is. Ha pedig megmarad diáknak akkor ennyi Tanár úr és Tanárnő előtt megszólalni, ez a helyzet rögtön előhozza az emberből az iskolai felelések izgatott állapotát. Régen volt már bennem ilyen szorongás, amikor is a mondandómról ennyi kiváló Tanár úr és Tanárnő előtt kell számot adnom. Másrészt ebéd előtti utolsó előadónak lenni dicséretes tömörségre és rövidségre kell, hogy sarkallja az embert. Igyekszem majd ennek a szempontnak is megfelelni. Végül, de nem utolsó sorban engedjék meg, hogy elmondjam Önöknek, én bizony nagyon szerettem iskolába járni és döntő részben nagyon kedveltem a tanáraimat. Sőt, nemcsak kedveltem őket, hanem tiszteltem a tudásukat, az emberségüket. Érettségi környékén kacérkodtam is a pedagógus pályával. Úgy gondolom, a magyar oktatásügynek azért nagy áldás, hogy végül másképpen döntöttem. Bár azért ez így nem teljesen igaz, mert a képesítés nélküli napközis nevelőségig eljutottam.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az előttem elhangzó kiváló előadások remek lehetőséget teremtettek számomra, hogy jórészt csak hivatkoznom kelljen bizonyos, a mondandóm megfogalmazása szempontjából fontos gondolatokra.
Elsőként is úgy gondolom, kormánybiztos asszony előadása után már felesleges lenne hosszasan beszélnem arról, hogy a digitális átalakulás, a digitalizáció folyamata visszafordíthatatlan. Kormánybiztos asszony tökéletesen fogalmazta meg azt a gondolatot, ami az én meggyőződésem is. Véletlenül se áltassuk magunkat azzal, hogy a digitalizáció a jövő, a közeljövő, vagy a távolabbi jövő ügye. Nem! A digitalizáció már a tegnap, de mindenféleképpen a ma jelensége. A ma elvégzendő feladatok közé tartozik, hogy a digitalizáció kérdésével foglalkozzunk. Hiszen mindez az életünk legfontosabb szereplőinek, a gyermekeinknek jövőjéről szól. A digitalizáció gyermekeink és unokáink boldogulásáról, felnőttkori életéről, munkaerőpiaci esélyeiről szól.
Az előttünk álló alig több mint egy évtizedben a digitális átalakulás Magyarországon legkevesebb 1,9 millió, ma már létező álláshelyet érint. A jövőben tehát szinte már nem lesz olyan munkahely, beosztás, feladat, aminek az ellátásához ne lenne szükség a mainál jóval nagyobb digitális tudásra, kompetenciára, ismeretre. Sőt, a hozzáértő szakértők alapos kutatásai azt mutatják, hogy 2030 Magyarországán, az akkorra remélt foglalkoztatási arányt, foglalkoztatottak akkorra remélt számát figyelembe véve, a munkavállalók legkevesebb 40%-a olyan álláshelyen fog dolgozni, amely nem csupán az alapszintű digitális kompetenciák meglétét, hanem az átlagnál magasabb, esetenként jóval magasabb szintű digitális tudást igényel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az is nyilvánvalóan ismert Önök előtt, hogy 2015-ben Magyarország kormánya InternetKon néven nemzeti konzultációt hirdetett az internetről és a digitális fejlesztésekről. A konzultációban megfogalmazott szándékokra, akaratokra, a magyar polgárok véleménynyilvánítására épül a digitális fejlesztéseket egységbe foglaló kormányzati program, a Digitális Jólét Program. A Digitális Jólét Program egyik zászlóshajója Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája. Ez a stratégia elkészült, a kormány elfogadta, és a stratégia végrehajtása kapcsán a feladatokat kijelölő kormányhatározat a napokban fog megjelenni. Még mielőtt Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájának legfontosabb elemeit összefoglalnám, engedjék meg, hogy néhány kapcsolódó gondolatomat megosszam Önökkel.
A digitális átalakulás visszafordíthatatlan, nem választás kérdése és nem a holnap, hanem a ma jelensége. A „nem választás kérdése” megfogalmazás talán szelíd erőszakot sugallhat, de én inkább mindannyiunk természetes felelősségérzetére szeretnék apellálni. Véletlenül sem arról van szó, hogy vannak okos, meg nem annyira okos emberek, és aztán az okos emberek már valamit megláttak a jövőből és innentől kezdve elmondják a nem annyira okos embereknek, hogy legyetek kedvesek ezt és azt elfogadni. Nem, egyszerűen gondoljanak a saját, személyes életükre és hasonlítsák össze 4–5 évvel ezelőtti tapasztalataikat napjaink jelenségeivel. Ma Magyarországon a személyautójukkal parkoló emberek 85%-a már nem készpénzt használ, hanem előveszi az okostelefonját és annak segítségével parkol. Az a célunk, hogy ez a valóság, a jelen, ott legyen az iskolában. Ezért az a kormány határozott szándéka, hogy a lehető legnagyobb egyetértés mellett a magyar oktatási rendszer rég nem tapasztalt, anyagi és szellemi értelemben is megvalósuló gyarapodási programja keretében a magyar oktatási rendszer gyors, teljes és radikális digitalizálásának a programját hajtsuk végre.
Manapság a közbeszédben is széles körben emlegetett megállapítás, hogy a gyermekeink „digitális bennszülöttekként” már kisiskolás korukban jóval komolyabb digitális tudással rendelkeznek, mint mi. Sokszor hallunk olyan történeteket, hogy ha új okostelefont vesz egy apuka, akkor a gyermekétől kér tanácsot, hogyan használja a gépet. Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ez a vélekedés nagyon messze jár a valóságtól. A személyes tapasztalatok alapján, autodidakta módon elsajátított ismeretek mondjuk egy 10 éves gyermek esetében, aki a szabadidő-eltöltése során készségszinten tud már digitális eszközöket használni, nos ez a tudás messze van a széleskörű digitális kompetenciától.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy magáról az Oktatási Stratégiáról, Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájáról szóljak néhány szót. Mi az a nagyon világosan megfogalmazott jövőkép, aminek a megvalósításával kapcsolatos feladatok döntő részét az előttünk álló három esztendőben szeretnénk elvégezni? A 2019-ben kezdődő tanévben a magyar oktatási rendszer döntő részében az válik valósággá, hogy minden diák és tanár digitális eszközökkel, saját vagy iskolai digitális eszközökkel, a megfelelő, nemzetközi minőségű adatátviteli sebességű digitális hálózatra kapcsolódva tud majd részt venni az oktató-nevelő munkában. Digitális pedagógiai módszertanokkal, digitális tananyagokat, digitálisan felkészült tanárok oktathatnak és ami legalább ilyen fontos, az az, hogy az oktatás adminisztrációja, a tanárok továbbképzése is digitális alapon történik majd.
Engedjenek meg egy megjegyzést a diákok saját digitális eszközeinek használatával kapcsolatban. Én a lábon lövés klasszikus esetének tartom, hogy – miközben az elmúlt három évben az iskolás korú gyermekek számára vásárolt digitális eszközök értéke az bruttó 60 milliárd forintot is meghaladta, a családok ekkora, az oktatási rendszer működését is segítő eszközfejlesztést hajtottak végre önkéntesen – az iskolák többségében a tanárok nem engedik, sőt tiltják, hogy gyermekek az iskolában használják a már beszerzett és a tanórán egyébként kiválóan alkalmazható digitális eszközöket. Ez azt jelenti, mintha Magyarországon az a többszázezer gyermek, aki délutánonként sportegyesületekbe járnak edzésekre, nem használhatnák a szüleik által vásárolt sportfelszereléseket. Azt hiszem, mindannyian fel lennénk háborodva, hogyha ezt tapasztalnánk. Bring your own device – azaz használd, hozd a saját digitális eszközöd az iskolába –, ami egyébként komoly anyagi segítséget is jelent az oktatási rendszernek. Természetesen azoknak a gyermekeknek, akik nem tudnak saját digitális eszközt hozni az iskolába, a megfelelő színvonalú eszközt az iskolának kell biztosítania.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném Önöknek Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájában megfogalmazott öt legfontosabb fejlesztési irányt röviden összefoglalni.
Elsőként a Szupergyors Internet Programról. Ennek a nagyon jelentős, összességében 150 milliárd forint felhasználásával megvalósuló programnak az a célja, hogy minden magyar háztartásba 2018 végéig eljusson a legalább 30 Mb/s adatátviteli sebességű szupergyors internetszolgáltatás. A program részeként valamennyi közintézményhez, minden oktatási intézményhez, minden iskolai épülethez eljut a garantált sávszélességű szupergyors internet. És mindezzel párhuzamosan legkésőbb 2020/21-re minden oktatási épületen belül kiépül a szélessávú WIFI-rendszer, hiszen a tantermekben a tanóra megtartásához WIFI-re van szükség.
Másodikként: jelentős mértékű digitális eszközfejlesztésekre kerül sor, erről kormánybiztos asszony előadásában már részletesen beszélt. Amit nagyon fontosnak tartok kiemelni: a kormány döntött arról, hogy a jelenleg, jelentős részben uniós forrásokból megvalósuló eszközbeszerzési programokhoz mostantól kezdve megfelelő amortizáció finanszírozás is kapcsolódik. Amortizáció finanszírozás, azaz a karbantartás, az állagmegóvás, az elhasználódott eszközök cseréjének és megújításának a forrásait a magyar költségvetés biztosítani fogja.
Harmadikként: Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája – és ez meggyőződésem szerint a legfontosabb, talán ezzel kellett volna kezdenem – minden lehetőséget biztosít, hogy valamennyi magyar pedagógus térítésmentesen, azaz ingyenesen a digitális pedagógiai kompetenciáit erősítő, gyarapító, képzési, továbbképzési programokon tudjon részt venni. Ahogy előadásom kezdetén említettem, a pedagógusi karrierem során viszonylag szerény fokozatig, a képesítés nélküli napközis nevelőségig vittem. Bár mindehez egy háromhónapos tanfolyamon kellett részt vennem és nagyon nagy büszkeséggel mentem el a képzés végén a tanfolyam sikeres teljesítését bizonyító oklevél átadására. Amikor szólítottak, hát bizony megemelkedett a pulzusom, kimentem, kezet fogtam a vezető oktatóval, átvettem az oklevelem, visszamentem a helyemre, kinyitottam a bizonyítványt és a következőt olvastam: képesítése kettőspont, képesítés nélküli napközis nevelő. Ekkor éreztem teljes bizonyossággal, hogy a Kádár-rendszerrel van valami baj ... A kis kitérő után térjünk vissza a képzés, továbbképzés lehetőségének a témájára. Nagyon nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a pedagógus szakmai, érdekképviseleti és munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel egyeztessünk. Ezeket mindvégig a kölcsönös nyitottság jellemezte. A kérdések döntő részében egyetértettünk, de nyilvánvalóan lesznek és maradnak is olyan kérdések, amikben véleménykülönbségek merülnek fel. Azonban egy biztos: a stratégia végrehajtása során azt az utat fogjuk járni, hogy amikor plusz feladatról van szó, akkor azt plusz feladatnak fogjuk nevezni! És ennek, a pedagógusi életpályamodellben is meg kell jelennie. A magyar oktatási rendszer a 2020-as évektől kezdve nem lehet olyan, hogy legalább stabil átlagos digitális kompetenciával ne rendelkezzen minden diák, aki kikerül a magyar oktatási rendszerből. Ma 20–25 ezer diák úgy végzi el, fejezi be a tanulmányait, hogy minimális digitális kompetenciával sem rendelkezik. Ez képtelenség. Ennek véget kell vetni. Nyilvánvalóan ezeket az ismereteket csak megfelelő tudással bíró pedagógus tudja átadni, nemcsak az informatikatanárok. Az iskolarendszer digitális átalakítása nemcsak az informatika tantárgy fejlesztéséről szól és nemcsak az informatikatanárok ügye, hanem a magyar, a matematika, a földrajz, a biológia, a kémia, a testnevelőtanárok digitális tudása, képessége is kell, hogy gyarapodjon.
Negyedikként: szintén nagyon fontos a digitális tananyagfejlesztés ügye. Kormánybiztos asszony szinte már mindent elmondott erről.
És végül, de nem utolsó sorban, ötödikként: ne csak beszéljünk a magyar oktatási rendszerben az adminisztráció csökkentésről, hanem a digitalizálásában rejlő lehetőségeket használjuk ki az adminisztratív terhek csökkentésére is. Ha az üzleti életben, a cégek adminisztrációjában jelentős változást hozott a digitalizáció, akkor a közszférában is ezt kell, hogy jelentse!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vallom, hogy Önökkel közösen megfogalmazható ambíció, hogy a magyar oktatásügy egy olyan oktatási rendszerré váljon, ami a büszkeség érzését váltja ki mindenkiből. Büszke legyen a pedagógus, hogy a magyar oktatási rendszerben dolgozik, hogy büszkék legyenek a diákok, hogy magyar iskolákba járnak, és mi szülők is nagyon büszkék legyünk arra, hogy a gyerekeink magyar iskolákban tanulnak. Kedvenc, mottóként is használható idézetem a következőképpen hangzik; vagy a probléma része vagy, vagy a megoldásé. A magyar oktatási rendszer nem a probléma része marad, hanem a megoldásé, ennek pedig alapvető eszköze az oktatási rendszer teljes digitális átalakulása. Hiszek abban, hogy ezt a programot Önökkel együtt sikerrel végig tudjuk vinni. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak, megtisztelő volt a figyelmük!
