Bajor Péter

A tehetségsegítés új lehetőségei
állami és civil összefogással

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm szépen a meghívást. A Nemzeti Tehetség Programról nem szükséges számokat mondanom, mert tegnap Schanda Tamás helyettes államtitkár úr jó néhány részletet elmondott, és ezek tartalmát is ismertette. De mégis készítettem egy listát, ami alapján azt mondhatom, hogy a tehetségsegítés terén bizakodók lehetünk.

• Az állami köznevelési alapellátás és finanszírozás erősödik: abban lehet bízni, hogy jó néhány olyan intézményi feladat, ami nem szorosan a tanórákhoz tartozik (például a kiscsoportos vagy egyéni tehetséggondozás), egyre több lehetőséget kap. Emellett a köznevelés finanszírozásának erősödése (például a pedagógusok béremelésével) erősíti az intézmények tehetséggondozó tevékenységének megbecsülését is. Az ideális állapotot előbb-utóbb elérjük, és az előbbieken túl minden iskolának éves szinten lesz a háttérben, a költségvetésében egyedileg felhasználható módon 10-20-30-50 millió forintja, ami szabadon a tehetséggondozás érdekében lesz hasznosítható – és nem kell az egyes speciális tevékenységeik érdekében külön pályázni. Lehet, hogy 2020-ig ez az ideális állapot még nem fog elkövetkezni, de remélem, hogy fokozatosan közelítjük.
• A Nemzeti Tehetség Alap pályázatai folytatódnak, erről beszélt Schanda Tamás államtitkár úr is, sőt egyre kiszámíthatóbbak lesznek, hiszen már jövő tavasszal tervezik kiírni a rákövetkező tanév pályázatait.
• A társadalom támogatása erősödik, ez leginkább a felajánlott adótámogatásokban, az 1%-okban mutatkozik meg. A több mint 300 ezer állampolgári felajánlás jelentős bizalmat takar.
• A társadalmi környezet, a vállalkozások, cégek, a magánszemélyek, a családok egyre inkább magukévá teszik: fontos és szükséges a tehetséggondozás keretében az egyéni igények, az egyedi érdeklődés támogatása, elismerése. Egyre több civil program indul, egyre több magánvállalkozás indít tehetségtámogató programot. 2015 áprilisában 16 cég, vállalkozás, magánszemély ilyen célú aktivitását ismertük el a Genius Loci Díjjal.
• A Széchenyi 2020 keretében, az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) is támogatni, fejleszteni fogja a tehetségsegítés hazai rendszerét. A kormányhatározatot követően bizakodással várjuk a Tehetségek Magyarországa kiemelt projekt felhívását.

A bővülő lehetőségek szélesedő munkamegosztást is jelentenek, egyre több megvalósító szereplője van a Nemzeti Tehetség Programnak. Az elmúlt években főszerepet játszott oktatási államtitkárságok mellett a MATEHETSZ vállalt fő szerepeket, most az EMMI család és ifjúságügyért felelős államtitkársághoz tartozik a koordináció, mellette az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (EMET), az Új Nemzedék Központ, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, és még további újabb szereplők is megjelennek. Mondhatjuk azt is, hogy teljesülni látszik a korábban hangoztatott kijelentésünk: a tehetséggondozás közös nemzeti ügyünk, sokak bevonódása szükséges.

Van teendő bőven. A pedagógusok, a köznevelési intézmények továbbra is főszereplői a teendőknek. A számszerű adatok szerint a köznevelésben, az óvodákkal együtt körülbelül 1 600 000 fő gyermek, tanuló van jelen. Bár hangoztatjuk, hogy mindenkinek az érdeklődése, tehetsége, előmenetele fontos, de a tehetséges fiatalok becsült arányai szerint kb. 20%-át teszik ki ennek a számnak azok, akikre megyei, országos programok vonatkozhatnak és 1%-ban pedig egészen kivételes tehetségek is itt vannak közöttünk. Ez az 1% önmagában is 16 ezer főt jelent, ami nagyon komoly létszám, erre utaltam, amikor azt mondtam, van teendőnk bőven. Ezek a gyerekek, diákok egészen speciális egyedi és komplex szemléletű figyelmet igényelnek: koruknak, érdeklődési területüknek, eredményeiknek, mentális állapotuknak, szociális helyzetüknek megfelelően. Egy-egy gyerek érdekében föl kell tenni a kérdést, hogy mi mindent igényel, miben is tehetséges? Hol tart a tehetsége/érdeklődése kibontakozásában? Milyen az anyagi háttere? Földrajzi akadályok vannak-e előtte? Hogy áll az érzelmi intelligenciája? Van-e kortárs közössége, amelyik támogatja őt? Mi a helyzet a családjával? Kapott-e már mentort, van-e iskolán vagy családon kívüli segítsége? A köznevelési intézmények mellett tehát bőven van feladata a pedagógiai szakszolgálat tehetséggondozó koordinátorainak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, családoknak, tanodáknak, Európai Uniós projekteknek, a Nemzeti Tehetség Program megvalósítóinak stb.

Azt tapasztaljuk, hogy sok esetben csupán egy rövid idejű támogatás is nagy lökést adhat a fiatalnak. Egy szakszerű, biztatás értékű tehetségterületi segítség, mentori vezetés vagy mentális támogatás is kaleidoszkóphatást érhet el: átfesti a világot a fiatal számára, felgyorsul a tehetségének kibontakozása.

Van teendő tehát és a teendőink hatékonysága nagyban függ az együttműködéseinktől is, amiben – a fejlett nemzetek közötti összehasonlítás alapján – nekünk, magyaroknak, a jó példáink ellenére még fejlődnünk szükséges. A tehetségsegítés terén az állampolgárok és az állam összefogásának legalapvetőbb példája, modellje a kiemelt 1%-os adófelajánlások hasznosulásának folyamata. Az állam a Nemzeti Tehetség Program feladatait jelöli meg kiemelt célelőirányzatként, ezzel egyetértve több százezer állampolgár felajánlja adó-egyszázalékát, az összeget az országgyűlés kiegészíti (2015–2016-ra vonatkozóan: megduplázza), az összegről a minisztérium koordinálásában civil szervezetekkel együttműködve születnek döntések, a megvalósításban sokféle szervezet és intézménytípus vesz részt, a forrásfelhasználás pedig a társadalom közös ügyét, a tehetségek sokszínű érdekeit szolgálja.

Az együttműködéshez, az összefogáshoz a következő szereplők szükségesek:

• köznevelési intézmények (állami, egyházi és más fenntartásban);
• szülők, szülői közösségek, szervezetek;
• minisztériumok, háttérintézmények;
• szakszolgálatok munkatársai és a köznevelést támogató további intézmények;
• tehetségsegítést célzó civil szervezetek, magánszemélyek;
• tehetségbarát cégek, vállalatok, médiumok;
• önkormányzatok (települési, megyei, nemzetiségi stb.).

Az említett szereplők, szervezetek közötti hídépítés igényét fejezte ki a Tehetséghidak Program a nevében és a tartalmában egyaránt. Hadd hangsúlyozzam a szülők bevonásának szükségességét, mert ezen a téren különlegesen sok teendőnk van még: a szülő és a család támogató együttműködése meg tudja sokszorozni azt a törekvést, erőt, amit az iskola vagy egy pályázati program kifejt egy tehetséges gyerek érdekében. Mint mentálhigiénés szakember azt mondom, hogy az együttműködésnek mentális alapjai vannak: persze fontos a szervezeti keretek kialakítása, de a résztvevők személyes hozzáállása, szándéka, magas szintű érzelmi intelligenciája elengedhetetlen. Hogyha nincs meg a meggyőződés, hogyha nincs meg a bizalom, hogyha nincs meg az egyéni gyakorlása ezeknek az együttműködéseknek, ha nem szimmetrikus a kommunikáció, ha nem elég „tehetségesek” az intézményi-szervezeti munkatársak, akkor nem fog működni az együttműködés.

Talán egy szóra érdemes megállni a szimmetrikus (vagy más szóval: kölcsönös elismerést, tiszteletet kifejező) kommunikáció szükségességénél. Az elmúlt hetekben, hónapokban sokat hallani a „Hősök tere” mozgalom kapcsán Zimbardo professzorról, akinek a nevéhez a híres és sokat vitatott börtönkísérlet társul. Ha a megvalósítás meg is osztotta a szakembereket is, az mindenképpen a kísérlet fontos eredménye, hogy kellemetlenül bebizonyosodott: a helyzet, a szituáció magában hordozza az eltorzuló viszonyok és viselkedés lehetőségét. Ma is elgondolkodhatunk tehát, hogy az együttműködéseink során megjelennek-e (a vélt vagy valós) alá-fölé rendelésből adódó kommunikációs torzulások. Fejlesztenünk érdemes magunkat és vigyáznunk kell arra, hogy például az orvos–beteg, a tanár–diák viszonyban adódó, vagy pedig az együttműködésre hivatott szervezetek résztvevőinek kapcsolatában szükséges kommunikáció emberi és építő jellegű maradjon – a szituáció veszélyes lehetőségei ellenére.

A köznevelési intézmények a tehetséggondozásnak kiemelten fontos színterei. A tehetségsegítés szempontjából (is) szükséges, hogy nyugodt, kiszámítható, kölcsönös tiszteleten alapuló legyen ezeknek az intézményeknek is a belső és külső kommunikációja egyaránt. A tehetségsegítő programok minél jobb hasznosulása érdekében pozitív, inspiráló iskolai klímára, valamint nyitott, kiegyensúlyozott, mentálisan rendben lévő pedagógusokra és intézményvezetőkre van szükség. Hangsúlyozni szükséges, hogy a minőségi pedagógus-munkának az elismerése is fontos: a fejlesztői munkadíjak mellett az elmúlt években ezt a visszajelzést szolgálta a Nemzeti Tehetség Alap kereteiből biztosított Bonis Bona díj odaítélése is, aminek az elindításában (a név kitalálásával együtt) a MATEHETSZ játszott fő szerepet négy évvel ezelőtt.

Az együttműködés példái, a tehetségsegítés lehetőségei

A megvalósult együttműködéseket jól példázzák a Nemzeti Tehetség Program pályázatai, amelyeknek megvalósítói, meghívottjai, résztvevői, pályázói köre izgalmasan színes képet mutatnak: kormányzati háttérintézmények, alapítványok, egyesületek, civil szervezetek, köznevelési intézmények legkülönfélébb képviselőivel találkozhatunk – az EMET koordinálásában.

Sokat emlegettük annak idején a Magyar Géniusz Programot, amely az akkori oktatási kormányzati és köznevelési intézmények, valamint a MATEHETSZ közötti együttműködésnek az eredménye volt, a kiemelt projektet és a csatolt pályázatos részeket egyaránt jó eredménnyel sikerült megvalósítani.

Hasonló együttműködés volt a Tehetséghidak Program megvalósításának hátterében is. A szakminisztérium a civil kezdeményezésre létrejött tehetséghálózatra építve kérte megvalósítani a programot. Jelenthetem, hogy idén augusztus 31-én – a szakmai megvalósítás szempontjából teljes mértékben – befejeztük a programot, és az utolsó forint hasznosításáról is jó lelkiismerettel el tudunk számolni. Tegnap államtitkár úr azt mondta, hogy a Tehetséghidak Program körül „nagyon látványos számok keletkeztek”. Hadd tegyem hozzá, hogy a belénk vetett minisztériumi bizalomra alapozva nagyon sok munkával, együttműködéssel értük el ezeket a számokat. Mint civil szervezet nagy rugalmassággal tudtuk megvalósítani a programot. Több mint 30 ezer diák részesült támogató segítségben, fejlesztésben, emellett képzéseket, webes fejlesztéseket valósítottunk meg. A tehetseg.hu honlapon elérhetők az eredményeink részletes információi.

A Csibésztúra honlapot öt további szervezetnek az együttműködésével indítottuk el, 500 feladatsor és 20 kognitív képességeket célzó játék használható egyéni és csoportos gyakorlásra, mérésre. Jelentős hátránykompenzációs eredményeket is várunk ettől a fejlesztéstől. Emellett a tehetseg.hu/fiatalok oldalon a fiataloknak többféle tesztet, mérőeszközt, gyakorlásra alkalmas feladatokat kínálunk. A jövőben szeretnénk bővíteni is ezt a felületet, evvel is több értelmet adni a monitor előtt töltött óráknak…

Egy különleges, új programunk a Magyar Templeton Program. Ennek együttműködési szerkezete: egy tehetős filantróp ember külföldi alapítványa speciális tehetségazonosító és -gondozó feladattal bízza meg a MATEHETSZ-et, amely szervezetet Balog Zoltán miniszter úr ajánlása erősíti, és a megvalósítás újabb együttműködésekhez vezet a hazai köznevelés és a tehetséghálózat szereplői, programjai között. A két évig tartó Magyar Templeton Program idén nyáron elindult, a megvalósulás a templetonprogram.hu oldalon követhető.

Egy hazai vállalkozás indította el – amit a tehetseg.hu oldalunkon keresztül támogatunk – a videótanár-kezdeményezést. Ennek keretében évfolyamonként már több száz tananyag online elérhető, egyszerű, de mégis hasznos kivitelben. Ez is jelentősen hozzájárul az esélynöveléshez, nehéz területeiken a tehetségek számára is hasznos felzárkózáshoz.

Izgalmas együttműködés történik a különböző közösségi oldalak felületein is. A tegnapi állapot szerint 4300-nál is több like-unk van a facebook-oldalunkon („A tehetség sokszínű”), ami az oldal információs forgalmát is mutatja. Hasonló szerepet tölt be a Youtube-csatornánk (a „Tehetség Csatorna”) és a 18 ezer címre havonta kimenő Hírlevelünk is.

Külön figyelmet érdemelnek a mentorprogramjaink, amik a vállalati szféra, a karrierjükben már „befutott” magánszemélyek széleskörű bevonását jelentik. Tapasztalatunk szerint a mentori tevékenységek különleges hatást érnek el a felszínre került tehetségek segítése terén. A társadalmi felelősségvállalás keretében fiatalok mentorálását vállaló tudósok, üzletemberek, művészek, vezetők maguk is gyarapodnak a folyamat során. A Tehetség Piactér programunk során több száz fiatal kapott egyedi figyelmet, segítséget, lehetőséget. A La Femme magazinnal közösen megvalósított „50 tehetséges magyar fiatal” exkluzív mentorprogram is egy olyan kezdeményezés, amiben a vállalkozások, az állami–EU-s támogatás és a civil törekvések kiváló eredményességgel összeérnek.

A hazai tehetségsegítés eredményeit is hasznosító nemzetközi együttműködések szintén nagyot léptek előre az elmúlt hónapokban. Most szeptemberben, az Európai Tehetségtanács (ECHA), az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az EMMI együttműködése volt szükséges ahhoz, hogy az ECHA mint európai civil szervezet vezetésével egy európai tehetséghálózat is elinduljon. A Brüsszelben lezajlott rendezvény keretében Navracsics Tibor úr, az Európai Bizottság biztosa, Gál Kinga képviselő asszony, az Európai Néppárt alelnöke, az Európai Bizottságnak további tisztségviselői, valamint Csermely Péter professzor, az ECHA elnöke (a MATEHETSZ Budapesti Tehetségközpontjának közreműködésével) ünnepélyesen regisztrálták az első tizennégy tehetségközpontot Európában.

Az előttünk álló lehetőségek közül kiemelkedik a Schanda Tamás helyettes államtitkár úr által említett Tehetségek Magyarországa EFOP-3.2.1 program, már nevesített megvalósítókkal. Az Új Nemzedék Központ a MATEHETSZ-szel együttműködve hivatott megvalósítani ezt a programot, remélem a hazai konvergencia régiókban élő-tanuló tehetséges fiatalok örömére és elégedettségére.

Szándékom szerint adtam néhány biztató példát arra, hogy a tehetséggondozás, a Nemzeti Tehetség Program közös ügyünk. Ezt a témát nem lehet egy kiválasztott szervezet számára fölcímkézni, és nem lehet arra sem hivatkozni, hogy ez „nem az én feladatom”. Ugyanúgy, ahogy a pedagógiai nevelő, oktató munka is nagyon sokrétű, sok, az adott szituációból fakadó döntést igényel, ugyanúgy a tehetséggondozás és -segítés is sokszínű, sokszereplős, komplex tevékenység, ami csak széles társadalmi összefogással lehet eredményes.

Köszönöm szépen a figyelmet!