Dr. Kaposi József

Tartalmi és módszertani újítások
az Oktatáskutó és Fejlesztő Intézetben

„Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.

(…)

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.”

Ezzel a versrészlettel szeretném köszönteni a konferencián megjelenteket: az idézet Konsztantinosz Kavafisz Ithaka című verséből való, Somlyó Zoltán fordításában. Azért választottam ezt a verset, mert ahogyan a versben Ithaka, úgy álltak a mi elmúlt három éves munkánk középpontjában a gyermekek. Azok a gyermekek, akiknek a legjobb pedagógusokra van szükségük, hisz mindannyian tudjuk, hogy az oktatási rendszerek eredményessége legnagyobb részt a benne dolgozó pedagógusok felkészültségétől függ.

Hogyan, milyen fejlesztési tevékenységeken keresztül járult hozzá az Intézet az elmúlt években ahhoz, hogy a pedagógusok egyre színvonalasabb szakmai munkát végezhessenek? Az Európai Szociális Alap által finanszírozott TÁMOP-projektjeink mindegyike korábban is folytatott intézeti alaptevékenységhez kapcsolódott. Így a kutatási-fejlesztési, elemzési és értékelési feladatok ellátásához a 3.1.1., 3.1.2-B, illetve a 4.1.2.B; a szakmai szolgáltatási feladatok ellátásához a 3.1.5; a közgyűjteményi feladatok ellátásához pedig a 3.1.15-ös projekt. Lassan végéhez közeledik mindegyik program, így most már nem arról kell szólnunk, hogy mi mindent szeretnénk megvalósítani, hanem itt az ideje leltárt készíteni. Megvizsgálni, hogy azok a célok, amelyeket három évvel ezelőtt, a projektek indulásakor a pedagógusok szakmai munkájának támogatása és a gyerekek versenyképes tudása érdekében kitűztünk magunk elé, a valóságban miként is valósultak meg.

A tartalmi-módszertani fejlesztések területén az egyik legfontosabb eredményünknek a 3.1.1-es projekt keretében – és itt szeretném megköszönni Sinka Edit, a projekt szakmai vezetőjének munkáját – megvalósult kerettantervi fejlesztéseket tekintjük. Három évvel ezelőtt épp a hajdúszoboszlói konferencián tudtuk bejelenteni a kerettantervek nyilvánosságra kerülését. Mára a projekt keretében ezen a területen kidolgozásra került és már elérhetővé vált számos új fejlesztés: többféle választható kerettanterv (pl.: Pénzügyi és gazdasági kultúra, Bejárható Magyarország); egyéb, emelt óraszámú tantervek (pl.: Matematika, Idegen nyelv, természettudományos tantárgyak); valamint a nemzetiségi kerettanterv-csomag (10 nemzetiség számára magyarul és a nemzetiség nyelvén). Ezzel párhuzamosan a kerettantervi implementációt megközelítőleg további 700 tanítási segédanyag elkészítésével is támogatta a projekt, amely segédanyagok az Intézet honlapjáról is elérhetőek.

A projektben folyó munkák közül a távlatokat tekintve nagy jelentőségűnek gondoljuk az ún. „standarok” fejlesztését, hiszen ezek kidolgozása nagy fontossággal bírhat a pedagógiai munka eredményessége szempontjából. A fejlesztő munka egyrészt érintette a 8. évfolyamot, ahol a matematikai–logikai, illetve anyanyelvi kompetenciák területén készültek el a standardok prototípusai. Eközben sor került a tantervi fejlesztési célok pontosítására, valamint a tartalmi keretek áttekintésére a mérési–értékelési szempontok figyelembevételével. Ez a fejlesztési folyamat egyértelmű pilotként értelmezhető, miként az elkészült produktumok is. Ráadásul a produktumok önmagukon túlmutató jelentőséggel bírnak, mivel a nyolcadik osztály elvégzését igazoló standardok az informális vagy non-formális keretek közt szerzett tudás elismerését, azaz a már munkavállalók, a formális oktatásból valamilyen okból kimaradtak szakképzésbe való belépését könnyíthetik meg. Ennek szükségességéről éppen az előzőekben szólt Sárik Zoltán a Türr István Képző és Kutató Intézet főigazgatója.

Hasonló jelentőségű fejlesztésnek ítélhető a 12. évfolyam kimeneti standardjainak, azaz az érettségi tantárgyi követelményeinek megújítása is. Az ún. kétszintű érettségi 2005-ben történt bevezetése óta eltelt idő alatt felhalmozott tapasztalat, valamint a tartalmi szabályozók változása is indukálta a módosításokat a tantárgyi követelményekben. A projekt alapvetően az anyanyelv és irodalom, a matematika, az idegen nyelv, a történelem, valamint a természettudományos tárgyak körére fókuszált, de a további műveltségterületeken és tantárgyak vonatkozásában is készültek módosítási javaslatok.

A javasolt módosítások jelentős része – többkörös egyeztetést követően – bekerült az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002-es OM rendeletbe, így – a NAT és a kerettantervek bevezetésének felmenő rendszeréből adódóan – 2017-ben lép érvénybe. A jogszabályi változásokból adódó szaktanári felkészítő munkára vonatkozó részletes tájékoztatók – ahogy tegnap a Pedagógiai Oktatási Központokról szóló tájékoztatóban hallhattuk – a következőkben az Oktatási Hivatal koordinációjában valósulnak meg.

A tartalmi fejlesztések mellett a projekt másik, nagy jelentőségű munkája a nevelési–oktatási programok elkészítése volt. Itt köszönném meg annak a 60 iskolának és az ott dolgozó több száz pedagógusnak a munkáját, akik közreműködtek ebben a közös fejlesztésben. A szakmai együttműködés eredményeként egyrészt az egész napos iskolához kapcsolódó keretprogram készült el az alsó és felső tagozat számára, másrészt a természettudományos nevelés, a komplex művészeti nevelés, valamint a gyakorlati életre nevelés terén születtek új anyagok. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a fejlesztés sikere jelentős mértékben a partnerintézményekkel való együttműködésnek köszönhető. További eredmény, hogy elkészült az Ökoiskola-hálózat nevelési–oktatási programja is, amely az „Ökoiskola” cím kritériumrendszerének teljesítéséhez nyújt segítséget. Ezt azért is tartjuk fontosnak, mert magát az Ökoiskola programot is az Intézetünk fejlesztette és közel másfél évtizede foglalkozunk az Ökoiskola-hálózat szakmai támogatásával és munkájának koordinációjával. Ezen túlmenően megtörtént a tanórán kívüli foglalkozások jó gyakorlatainak összegyűjtése, közzététele, valamint átvételük nyomon követése.

Nem szólnék most bővebben a projektben lezajlott, Iskolai Közösségi Szolgálatot (IKSz) érintő fejlesztő munkáról, mert erről lesz külön tájékoztató a mai napon. Azt azonban rögzíteném, hogy egy nagyon értékes kötetünk jelent meg, amely a nemzetközi gyakorlatra is kitekintést adva számos javaslatával támogatja az ezen a területen folyó munkát.

Ha már a kötetek szóba kerültek, akkor tájékoztatom Önöket, hogy projektben elért kutatási és fejlesztési eredményeinket több mint húsz kiadványban jelentettük meg, amelyek nemcsak papír alapon, hanem elektronikusan is elérhetőek lesznek azok számára, akik a további fejlesztésekhez keresnek megfelelő inputot vagy akik a napi gyakorlat számára keresnek hasznosítható információkat. A 3.1.1-es projekt keretében megjelent kötetekből kirajzolódó szakmai munka az alábbi főbb kutatási-fejlesztési területeket érintette. [1]

Természetesen a hivatkozott kötetek nemcsak a TÁMOP 3.1.1-es fejlesztőmunka, hanem a szűkebb értelemben vett kutatások eredményeit is tartalmazzák. A kutatásaink középpontjában az oktatáspolitikai döntések támogatása, illetve a döntések hatásainak vizsgálata állt. Ennek a munkának keretében egyrészt módszertani kézikönyv készült, másrészt pedig számos policy-elemzés született különböző témákban. Ugyanígy készültek – módszertani kézikönyv mellett – hatásvizsgálati elemzések is a tehetséggondozás, felzárkóztatás, az iskolai közösségi szolgálat, a szakiskolai fejlesztés és a pedagógus továbbképzés területén. Ezek a kiadványok – a hatásvizsgálatok alapszintű kézikönyvén vagy az oktatáspolitikai modellek és elemzések kötetek mellett – hozzájárulhatnak következő időszak fejlesztési folyamatainak sikeres megtervezéséhez.

A policy elemzések megjelent köteteire vonatkozóan néhány gondolatot szeretnék kiemelni. A „Kudarcok és megoldások” című kötettel kapcsolatban mindenképpen szeretném hangsúlyozni az általunk fejlesztett EDUMAP jelzőrendszer fontosságát, mert ez képes iskolai és területi bontásban kimutatni azokat a kritikus tanulói adatokat, amelyek prevenciós lépéseket tesznek szükségessé a korai iskolaelhagyás megelőzésének érdekében. Ennek azért is kiemelt a jelentősége, mert a következő uniós fejlesztési ciklus forrásai jelentős mértékben függnek attól, hogy miként tudjuk országosan 10% alá csökkenteni a 18 és 24 év közötti végzettség nélküli iskolaelhagyók arányát. Hadd említsem meg ezzel összefüggésben, hogy a kormány korai iskolaelhagyás elleni stratégiájának háttéranyagai is nálunk készültek. Itt szeretném bejelenteni azt is, hogy mind a három kormánystratégia, amelynek elkészítésében közreműködtünk – a köznevelési stratégia, a végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni stratégia, illetve az LLL stratégia – a közeljövőben megjelenik papír alapon intézetünk gondozásában, a miniszter úr előszavával, angol nyelvű tartalmi összefoglalókkal és Halász Gábor bevezetőjével.

A „Tehetséggondozó programok” című kötetben megjelent kutatási tapasztalatokkal kapcsolatban kiemelném, hogy az Intézetünk által koordinált Arany János Tehetséggondozó Program eredményessége is hatásvizsgálati elemzés alá került. Az elkészült költséghatékonysági elemzés azt mutatta, hogy a tehetséggondozó programban való részvétel a karrierút összefüggésében személyenként kb. 40 milliós többletjövedelmet jelent. Már csak azért is, mert az itt végzett tanulók többsége továbbtanul és diplomát szerez. A kutatás azt is vizsgálta, hogy a tehetséggondozó programokból felsőoktatásba bekerülők milyen arányban szereznek diplomát. Megdöbbentő adat született, miszerint az programból bekerülők megközelítőleg négyszer nagyobb arányban szereznek diplomát, mint azok, akik nem vesznek részt a programban. Vagyis azok a többletköltségek, amelybe ez a program kerül, bőségesen megtérülnek mind társadalmi, mind egyéni szinten. Egyébként ez a program – komplexitása miatt – az én értelmezésem szerint tulajdonképpen a nevelési–oktatási programok pilotjaként is értelmezhető, hiszen az itt kipróbált elemek, modulok nem egyike bekerült más programokba is. Az Arany János Programok hatásvizsgálati tanulmánya különböző javaslatokat is megfogalmaz az oktatáspolitikai döntéshozók számára: például, hogy a rendszer stabilitása és fenntarthatósága érdekében hasznos volna az iskolán belüli és kívüli felzárkóztató programok működésének összehangolása és rendszeres beválás-vizsgálatok végzése. Az is lényeges, hogy ezek a vizsgálatok ne csak a formális kimeneti mutatókat mérjék, hanem az érintettek társadalmi beilleszkedéséről is információval szolgáljanak. Így lehetővé válna, hogy az indikátorokat sokkal tágabb közegben értelmezzük annál, mint hogy pusztán valaki elvégezte-e az iskolát vagy sem.

A „Tanulási utak” című kötet a középfokú iskolák felvételi információs rendszere adatainak elemzése alapján vizsgálta a szakmában való elhelyezkedés esélyeit befolyásoló tényezőket. A kötet számos következtetést megfogalmazott – csak a legfontosabbakat említve –: a szakma elhagyása kisebb mértékben jelent felfelé mobilizációt, többnyire szakképzettséget kevésbé igénylő pozíciók elfoglalásával jár együtt, illetve hogy az iskolai korrekció és a megfelelő szakmaválasztás pozitívan hat a szakmában való elhelyezkedésre. Ezekből is láthatjuk, hogy a képzés végzettség nélküli abbahagyása tulajdonképpen a munkaerő piacról való kiszorulás előszobájaként értelmezhető. Ha itt visszautalunk a korai iskolaelhagyásra, akkor ismét azzal szembesülhetünk, hogy a megelőzés a leghatékonyabb módja a beavatkozásnak. Ha a prevenció jól működik, akkor sokkal kevesebbet kell fordítani intervencióra vagy kompenzációra. Gondoljunk csak a saját egészségünkre, a megelőzés, az egészség megőrzése a legolcsóbb módja az ember gyógykezelésének.

Természetesen nem tudunk itt minden kiadványunkról szót ejteni, de a megjelent kötetek nemcsak papíralapon, hanem elektronikusan is megtalálhatók lesznek az intézet honlapján. Honlapunkon nemcsak ezek a kötetek és egyéb kiadványaink, de a fejlesztési eredmények is megtalálhatók. A nevelési-oktatási programok mellett elérhető például az EDUMAP, amely oktatásstatisztikai adatok térképes, táblázatos, illetve grafikonos megjelenítésére szolgál, interaktív kezelőfelületen biztosítva az adatok gyors és felhasználóbarát elérését. Kiválóan alkalmas például arra, hogy a lemorzsolódás, a kimaradás jelzőrendszereként területileg jelezze a problémagócokat, ahol beavatkozásra van szükség. Az ISKON Tudásközpont, amely szintén a 3.1.1. program keretében került kifejlesztésre, strukturált online felületként gyűjti össze a hazai, iskolai konfliktus témában felhalmozott tudást.

Ezzel áttérnék a legkésőbb indult projektünkre, a TÁMOP 3.1.15-re, amely a tartalmi és módszertani innovációk gyűjtését és fejlesztését tűzte ki célul. A projekt keretében megtörtént a TÁMOP-programok előző és jelenlegi szakaszában fejlesztett innovációs tartalmak és eszközök összegyűjtése, feldolgozása és rendszerbe illesztése (nemcsak az oktatás, hanem a közgyűjteményi, közművelődési és kulturális intézmények innovációinak területén is). Emellett a projekt a NAT fejlesztési területeihez, nevelési céljaihoz (pl. állampolgárságra, demokráciára nevelés, önismeret, társas kultúra fejlesztése, testi-lelki egészségre nevelés, pályaorientáció), valamint a kerettantervek szabadon felhasználható időkereteihez kapcsolódóan végzett kutatási–fejlesztési tevékenységeket. Támogatta az egész napos iskola keretében megvalósuló innovációkat, valamint ösztönözte a jó gyakorlatok készítését és megosztását. Az összegyűjtött innovációk és kutatási–fejlesztési eredmények rövidesen felkerülnek majd a Nemzeti Köznevelési Portálra, amiről a későbbiekben még szólni fogok.

A projekt másik fontos tevékenysége a pedagógiai tudásmenedzsment-rendszer kialakítása, illetve annak online támogatása az előbb említett Nemzeti Közoktatási Portál felületén. Emellett a projekt támogatta a közvetlen, horizontális tudásmegosztás különböző formáit: a Nemzeti Pedagógus Kar szakmai tagozatainak, illetve az iskolai könyvtárak és tudásdepók fejlesztő munkáját. Ezen a fórumon is szeretném megköszönni Tóth Franciska programvezetőnek és Kerber Zoltán szakmai vezetőnek, hogy nagyon szoros határidőkkel, szép eredményeket elérve, minden bizonnyal sikeresen és határidőre be tudjuk fejezni ezt a projektet, amelyet – csakúgy, mint a 3.1.1-es projektet – szintén az Oktatási Hivatallal közösen valósítottunk meg.

Szakmai eredményeink számbavételénél mindenképpen szólnunk kell szaktanácsadói, tantárgygondozói rendszer megújítását célzó, TÁMOP 3.1.5-ös projektünkről, amelyet az Oktatási Hivatal vezetésével, velük konzorciumban valósítottunk meg. Az egyik legnagyobb jelentőségű és hatású programunkat intézetünk részéről Kovács Melitta programvezető, illetve Pompor Zoltán majd Szabó Mária szakmai vezető irányította, nagy-nagy elhivatottsággal és szakmai hozzáértéssel.

A projekt a pedagógusok folyamatos szakmai fejlesztését és ezzel összefüggésben a pedagógiai professzió kérdését állította középpontba. A munka során egy új, a nemzeti köznevelési rendszerre épülő és az életpályamodellbe szervesen illeszkedő szaktanácsadói rendszert fejlesztett ki, amelynek keretében kialakította a személyre és intézményre szabott támogatás szakmai indikátorait, eljárásrendjét. A képzők, illetve a közel 3000 szaktanácsadó kiképzésével megteremtette a projekt utáni időszakra vonatkozóan is a megvalósítás, működtetés alapvető személyi feltételeit is. A projekt keretén belül az intézet részt vett a különböző szaktanácsadói területek beazonosításában, és ennek mentén történtek a szaktanácsadói képzések is. Emellett a projekt a rendszerhez igazodó új pedagógus-tovább­képzési koncepció alapján 51 pedagógus-továbbképzést fejlesztett. A folyamatba ágyazott (blended), moduláris továbbképzések már nemcsak tartalmukban, hanem módszereikben is újat hoztak: jelenléti és online elemeket, valamint követő támogatást is tartalmaznak. A pedagógusok minősítési rendszeréhez illeszkedő nyolc pedagóguskompetencia mentén a projekt kialakította a tantárgygondozó szaktanácsadást, illetve az intézményi és szervezetfejlesztés támogatására a „tematikus” szaktanácsadást. Az Oktatási Hivatallal és az Educatio Kft-vel együttműködve megszervezte és megvalósította a szaktanácsadók alap- és mélyítő képzéseit (a 25 féle akkreditált képzésen 2870 felkészített szaktanácsadó vett részt), valamint lebonyolított közel 11 000 szaktanácsadói látogatást. Ezek a látogatások feltehetően jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a projekt lezárulását követő tömeges szaktanácsadói munka a valós helyzetekre, valós problémákra tud majd reagálni. A jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy a képzésink nyomán, több területen már elegendő szaktanácsadó áll rendelkezésre a látogatások folytatására, de bizonyára Önök is hallották a tanév elején a Pedagógiai Oktatási Központ képviselőitől, hogy több területen (pl. természettudományok, művészetek) lenne szükség további szaktanácsadókra. Ezen területek szaktanácsadóit már nem ez a projekt, hanem majd az Oktatási Hivatal fogja kiképezni. A 3.1.5-ös intézeti program másik fontos eleme volt a pályakezdő pedagógusok mentorálása, intézményi szocializációjának támogatása. Köztudott, hogy a pályakezdés évei döntő jelentőségűek minden pedagógus életében: ha pozitív hatások érik, támogató környezetet talál, akkor hatékonyan és eredményesen tud majd a rendszerben dolgozni, ha nem így történik, akkor könnyen pályaelhagyó lehet.

Az Intézetünk legnagyobb projektje (TÁMOP 3.1.2-B) keretében indult el a kísérleti tankönyvek és a Nemzeti Köznevelési Portál (NKP) fejlesztése. A programot Szívós Ágota irányította, a szakmai vezetői feladatokat pedig Kojanitz László látta el. Nekik is szeretném megköszönni kitartó, elkötelezett és magas színvonalú munkájukat.

2014 és 2015 során a Magyar nyelv és irodalom, a Matematika, az Ember és társadalom, az Ember és természet műveltségterületeken kerültek kifejlesztésre a tankönyvek. Tavaly az 1–2., az 5–6. és a 9–10., az idei tanévre a 3., a 7. és a 11. évfolyamok számára készültek kiadványok, és a napokban véglegesedtek, a 2016/17-es tanévben bevezetendő 4., 8. és 12. évfolyamos tankönyvek nulladik változatai is.

A 2014 tavaszától kezdődő időszak terméke – a bevezetést támogató szakmai anyagokkal együtt – ez a közel 24 ezer oldal. A mennyiségi szempontoknál azonban én még fontosabbnak gondolom azt a kutatáson és kipróbáláson alapuló fejlesztési modellt, amely nemzetközi vonatkozásban is érdeklődést és elismerést váltott ki. A könyvek fejlesztésének első fázisa egy nemzetközi és hazai tankönyvfejlesztési trendeket vizsgáló kutatás volt, ennek alapján elkészült a tankönyvek fejlesztési koncepciója. A koncepcióban rögzített elvek mentén íródtak meg – a digitális anyagokkal párhuzamosan – a kísérleti tankönyvek. Ezeket a tankönyveket egy tanéven keresztül több ezer pedagógus használta, és könyvenként 50-50 kiemelt kipróbáló folyamatosan, óráról-órára munkanapló alapú visszajelzéseket készített. Ezzel párhuzamosan egy pedagógiai munkacsoport arról készített elemzést, hogy a koncepcióban megfogalmazott elvek és szándékok miként öltöttek testet magukban a kísérleti tankönyvekben. Az elmúlt hetekben a kipróbálás tapasztalatai és a pedagógiai műhely elemzésének figyelembevételével megkezdődött a tankönyvek felülvizsgálata, korrekciója. Arra ösztönözném itt a fejlesztőket, hogy a korrekció során, a véglegesítés folyamatában olyan könyvek készüljenek, amelyek valóban átmenetet jelentenek a papír alapú és a digitális világ között, hiszen a tankönyvek új generációjának megteremtését tűztük ki fejlesztési célként magunk számára. Reményeink szerint a jövő tanévre az 1., az 5. és a 9. évfolyamokra olyan javított kiadványok jutnak majd el a diákokhoz, amelyekre méltán illik majd az újgenerációs tankönyv elnevezés.

A tankönyvek fejlesztésével párhuzamosan – a szükséges pedagógiai kultúraváltás érdekében – a pedagógusokat is alkalmassá kell tenni ezen kiadványok és tanulást támogató eszközök (NKP) használatára. Ennek érdekében készültek a projekt keretében különféle szakmai, módszertani támogató anyagok, segédletek, és tartottunk számos továbbképzést, illetve iktattuk be a fejlesztési folyamatba a kipróbálást, melyben a tavalyi évben közel ezer, idén pedig nagyjából 6–700 pedagógus vesz részt.

Ezzel át is térnék a projekt másik nagy fejlesztési területére, a következő hónapokban megnyíló Nemzeti Köznevelési Portálra. A Portál olyan egyszerűen kezelhető, elektronikus felület lesz, amelyen keresztül a pedagógusok regisztráció és költségtérítés nélkül elérhetik a kísérleti könyvekhez kapcsolódó valamennyi, már elkészült és jövőben elkészülő digitális tananyagot és segédletet. Természetesen ezzel a lehetőséggel a Portálra látogató szülők és a diákok is élhetnek majd, így is támogatva azt az oktatáspolitikai célt, hogy az iskola–szülő–gyermek harmonikus együttműködése megvalósuljon a méltányosabb és eredményesebb oktatás érdekében.

A jelenlévőket bizonyára az érdekli legjobban, hogy a portál miként tudja majd az új típusú pedagógiai kultúra térhódítását a gyakorlatban segíteni. Hogy válik hatékonyabbá és egyszerűbbé a pedagógusok órai felkészülése és tanórai munkája? Hogyan tudnak majd a tanárok eligazodni a portálon, miként érik el az éppen tanítandó tematikai egységekhez hozzárendelt tanítási segédleteket, feladatokat?

A Portál minden pedagógus számára támogató szakmai háttér- és adatbázisként fog szolgálni arra vonatkozóan, hogy miként tudnak önállóan élményszerű feladatokat szerkeszteni a diákjaik számára és hogyan tudják azokat differenciáltan delegálni és azonnal javítani, értékelni a tanórán és ezzel megteremteni a lehetőséget a diákok egyéni fejlődésének nyomonkövetésére. A Portál egyúttal segíti majd a tanulók ismeretszerzési, rendszerezési képességének, valamint digitális kompetenciájának fejlesztését. Másfelől ösztönzi az új, tanulók számára is érdekes tartalmak összegyűjtését, feladatsorok összeállítását, lehetővé teszi azok megosztását a kollégákkal, diákokkal.

Miért lesz jó a diákoknak a portál? Mert támogatja a tanulás „nyelvének” elsajátítását, segíti az önálló tanulás készségének fejlesztését, lehetőséget ad – például a most készülő 10 000 feladat segítségével – tudásuk tesztelésére. Ezzel párhuzamosan megteremti az együtt-tanulás új „tereit”: a tanulók csoportokat, közösségeket hozhatnak létre ezzel is támogatva a versenyképes tudáshoz való hozzájutást.

A szülőket pedig abban tudja majd segíteni a portál, hogy gyermekeik iskolai tanulási útvonalát végigkövethessék és szükség esetén a portálon található releváns tartalmakkal és a feladatokkal támogathassák a felkészülésüket.

Röviden szeretnék szólni arról is, hogy milyen tartalmak lesznek elérhetőek a portálon. Egyrészt a projekt keretében fejlesztett kísérleti tankönyvek digitális változatai (4000 tartalmi egység), a kísérleti tankönyvekhez fejlesztett digitális tartalomegységek (3000) és tudáspróba feladatok (10 000). Emellett elérhetőek lesznek korábbi fejlesztések, illetve mások által készített fejlesztések is:

• a TÁMOP 3.1.2/12 projektek tananyagai (pl.: zanza.tv);
• a TÁMOP 3.1.12-12/1 projekt tananyagai (pl.: Geomatech);
• a TÁMOP 3.1.3-11/1-2012 projekt keretében fejlesztett digitális tartalmak (Öveges Labor digitális tananyagai [például: Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium]), illetve
• együttműködések, szervezeti átalakítások során OFI-hoz került tartalmak (például: Intellisense; a volt Apáczai Kiadó ének-zenéhez kapcsolható digitális anyagai).

Fontos ennek kapcsán kitérni arra is, hogy az OFI nem csak a kísérleti tankönyveket fejleszti, hanem tavalyi év óta a volt Nemzedékek Tudása Kiadó, illetve a volt Apáczai Kiadó könyveit is. Ez azt jelenti, hogy a kísérleti program keretein kívül mintegy 120–130 könyvet fejlesztettünk, a tankönyvellátási rendszerben több mint 1500 címmel rendelkezünk és mintegy 10 millió tankönyv kinyomtatását végeztük el a május-július között.

Végül szeretnék még röviden kitérni a Farkas Judit és Bodnár Éva által vezetett, most záruló TÁMOP-4.1.2.B projektünkre is, amely a 2013-ban induló osztatlan tanárképzés támogatását, valamint a 4.1.2.B pályázati konstrukción belül önálló projektet megvalósító felsőoktatási intézmények munkájának szakmai koordinációját tűzte ki célul. Ennek keretében – a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottsággal együttműködve – kidolgozásra került egy javaslat a Tanárképző Központok működésének standardjaira és akkreditációs szempontrendszerére vonatkozóan. A projekt kutatási-fejlesztési ajánlásokat fogalmazott meg a pedagóguspálya népszerűsítésére vonatkozóan, illetve kifejlesztett egy olyan elektronikus felületet (kutatási katasztert), amely strukturáltan fogja nyilvántartani az elmúlt évek és a közeljövő központi és helyi szintű kutatásait a pedagógusképzés fejlesztésére vonatkozóan. A projekt szakemberei aktívan közreműködtek a tanárképzésben résztvevő hallgatók megnövekedett gyakorlati képzésének tartalmi-módszertani fejlesztésében, megújításában; illetve támogatták a szakmai együttműködések és hálózatok működését a pedagógusképzések területén. Reményeink szerint a projekt továbbképzését elvégzők és a megjelenő kiadványok tartalma komoly szakmai támogatást adhat majd a későbbiekben a képzési és kimeneti követelmények fejlesztéséhez, és az európai képesítési keretrendszerhez való illesztéséhez.

Összegzésként utalnék néhány fontos tényezőre, amelyeket – az elmúlt három év tapasztalatai alapján – a hatékony projektmegvalósítás feltételeinek gondolunk.

Mindenek előtt az együttműködésen alapuló fejlesztések fontossága: a konzorciumi együttműködésen túl a projektjeinkben is akad számos példa a jól funkcionáló együttműködések vagy partneri kapcsolatok kialakítására pedagógusképző intézményekkel, szaktanácsadókkal, pedagógusokkal – akár a nevelési-oktatási programok, akár a kísérleti tankönyvek kipróbálása kapcsán. Ezek az együttműködések jól igazolják folyamatos párbeszéd és visszacsatolás fontosságát az (ön)kor­rekciós mechanizmusok működtetése szempontjából. Ugyanígy igazolódott a fejlesztést megelőző kutatások jelentősége, valamint a hatásvizsgálati eredmények új fejlesztésekbe történő beépítésének fontosságe a tankönyvfejlesztési projekt vagy a 3.1.1-es projekt policy-elemzései, hatásvizsgálati kötetei kapcsán.

A Köznevelés fejlesztési stratégia célrendszere középpontjában egy minden gyermek optimális fejlődését biztosítani képes, minőségi, fenntartható, hatékony és méltányos köznevelés áll. Az elmúlt évek fejlesztései megerősítették számunkra azt, hogy a magyar oktatási rendszer csak akkor tud megfelelni ezeknek a szempontoknak, csak akkor tudja a társadalmi tőkét erősíteni, ha

• megalapozza az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó képességeket;
• a rendszerben meglévő különbözőségeket értékként fogja fel;
• a differenciálás, a személyre szabott tanulás és az inklúzív pedagógia valóságosan alkalmazásra kerül, illetve
• képes a tanulói kudarcokat minimalizálni, a végzettség nélküli iskolaelhagyást, az évismétlést visszaszorítani.

Fejlesztéseink tervezésében és végrehajtásában mi mindvégig azt tartottuk szem előtt, hogy a tudásépítés, tudásalkalmazás és tudásközvetítés eszközeivel a pedagógusok szakmai munkáját támogassuk, ezzel az oktatás színvonalát emeljük – és azoknak a gyerekeknek az érdekeit szolgáljuk, akikért végső soron ezek a fejlesztések megvalósultak. Köszönöm szépen a figyelmet.

[1]  Az Intézet által megvalósított egyéb projektekben (TÁMOP 3.1.5., 4.1.2.B, 3.1.2-B és 3.1.15) megjelent tanulmánykötetek listája az előadás végén, függelékben olvasható.