Kojanitz László

A tankönyvfejlesztés új modelljének
eredményei és tapasztalatai

Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevőit!

Három évvel ezelőtt szakértőként, több OFI-s munkatárssal együtt részt vettem abban a kutatásban, amely a tankönyvek minőségét befolyásoló tényezőket tárta fel. A vizsgálat célja az volt, hogy olyan változtatási javaslatokat tegyünk e feltételrendszer különböző elemeinek megváltoztatására, amelyek révén javulhat a tankönyvek szakmai színvonala, valamint taníthatósága és tanulhatósága. A munka során egyebek mellett megvizsgáltuk a jogszabályi környezetet, az akkreditációhoz használt értékelő lapokat. Foglalkoztunk az akkreditációban közreműködő szakértők számára tartott speciális képzésekkel. Konzultációkon és kérdőíveken keresztül összegyűjtöttük a tankönyvkiadókban dolgozó szerkesztők és az értékelést végző szakértők véleményét is a tankönyvkészítés és az akkreditáció folyamatáról.

Nekik is feltettük a kérdést, hogy min kellene leginkább változtatni ahhoz, hogy a tankönyvek minősége javuljon. A válaszokból kiderült, hogy tanári észrevételek begyűjtését és felhasználását tartották volna a legfontosabbnak.

Egyértelmű volt, hogy a készítők és a szakmai minőséget ellenőrző szakemberek is elsősorban a pedagógusok bevonását tartotta olyan jelentőségű változásnak, ami érdemi javulást eredményezhet.

Az élet úgy hozta, hogy egy évvel később a szakmai vezetője lettem a TÁMOP-3.1.2-B projektnek, amely aztán meg is valósíthatta a tankönyvek iskolai kipróbálását és a tanári vélemények szervezett formában történő összegyűjtését. Mégpedig azzal a céllal, hogy ezen visszajelzések birtokában a kipróbált tankönyvek átdolgozásra is sor kerüljön.

A következő oldalon egy áttekintő ábrát láthatnak arról, hogy ebben a projektben hogyan kapcsolódott össze a tartalomfejlesztés, a tanári gyakorlat feltárása és a pedagógusok munkájának szakmai támogatása. Mik az összetevői az általunk kialakított új tartalomfejlesztési modellnek?

E projekt először próbált meg egy olyan tartalomfejlesztési modellt kialakítani, amiben szervezett módon, egyszerre több száz tanár javaslata is beépülhetett a tankönyvek átdolgozott változataiba. Nem ez volt azonban az egyetlen újdonsága a fejlesztésünknek.

A hazai gyakorlathoz képest változást jelent az is, hogy a digitális tananyagok fejlesztését szorosan összekapcsoltuk a nyomtatott tankönyvek fejlesztésével. Azt gondoltuk, hogy így lesznek a gyakorlatban is jól felhasználhatók az új digitális tananyagok a tanárok számára. Hiszen rendkívül fontos ehhez, hogy a nyomtatott tankönyvek és a digitális tananyagok jól kiegészítsék egymást. Ezt az összehangoltságot erősítette, hogy a tankönyvek szerzői és szerkesztői tervezték meg azt is, hogy milyen műfajú és milyen tartalmú digitális tananyagok készüljenek a tankönyveikhez. Ez növelheti az esélyét annak, hogy a tankönyveket használó tanárok kedvet kapjanak a digitális tananyagok kipróbálásához is.

Az IKT eszközök használatában már gyakorlott tanárok szeretnek az interneten maguk is új anyagokat felkutatni, és aztán ezekből saját tananyagokat és feladatokat szerkeszteni a tanítványaiknak. A legtöbb tanár számára azonban – heti 26 órát tanítva – nem jut elég idő arra, hogy ezt folyamatosan óráról órára megtegye. Az interneten elérhető sok érdekes és hasznos anyaggal ugyanis a legtöbbször az a probléma, hogy nem pontosan azt, nem éppen úgy, és nem pont annyi ismeretanyagot felölelve mutatja be a dolgokat, mint ami az iskolai oktatáshoz az adott korosztálynak a leginkább megfelelő lenne. A mi projektünkben készülő animációk, videók és interaktív feladatok e tekintetben tanórai felhasználásra készen és a tankönyvekhez szervesen kapcsolódva kínálják fel magukat a tanároknak és a diákoknak.

A digitális tananyagok megjelenése abban is változást jelent, hogy az új oktatási tartalmak készítése folyamatos lehetőséggé és feladattá válik. A nyomtatott tankönyv tartalma hétről hétre, hónapról hónapra újabb és újabb elemekkel egészülhet ki, rugalmasan alkalmazkodva a tanárok és a diákok igényeihez és a kommunikációs technológia folyamatos fejlődéséhez. Ezen a területen is fontos tehát a tanári visszajelzések folyamatos begyűjtése és feldolgozása. A rövidesen mindenki számára megnyíló Nemzeti Köznevelési Portál nagyon hasznos eszköze lehet ennek is.

A Nemzeti Köznevelési Portálon könnyen kezelhető felületen és egy helyen lesz elérhető minden digitális tananyag és tanári segédanyag. Ezek használata a diákok és a tanárok által pontosan nyomon követhető és elemezhető lesz a portál analitikai eszközeivel. Tehát akár anélkül is, hogy a tanárokat és a diákokat kérdőívekkel bombáznánk, pontosan lehet majd látni, hogy melyek azok a digitális tananyagok, amiket használnak, és melyek azok, amiket kevésbé. Természetesen ezek a fejlesztők számára is fontos visszajelzések lesznek a további tananyagok megtervezéséhez.

Visszatérve a kísérleti tankönyvek kipróbálásra, beszélni kell arról a problémáról, hogy egy új szemléletű és módszertanú tankönyv önmagában kevés. Ahhoz, hogy jól tudjon működni a gyakorlatban, szükség van a tanárok felkészítésére is. Sőt igazából folyamatosan el kell őket látni olyan pedagógiai segédanyagokkal, amelyek révén megértik a szerzők szándékát, s amelyek segítenek a gyakorlatban is megvalósítani ezeket az elképzeléseket. Persze nem mindig könnyű eldönteni, hogy mire van leginkább szükség, hogy mivel is lehet a leghasznosabb segítséget adni. A tankönyvek kipróbálása kapcsán megfogalmazódó vélemények azonban nagyon jó támpontokat adhatnak ehhez is. Azt szoktuk magunk között mondani, hogy a tankönyvekről készített tanári munkanaplók, legalább annyira szólnak a tanárról, mint a tankönyvekről. Hiszen abból, amit egy tanár a tankönyvről ír, nagyon sok minden kiderül arról is, hogy mit gondol a tantárgyról, a diákokról, a tanításról és a tanulásról. Jól kirajzolódik az a módszertani kultúra és repertoár, amivel dolgozik. Tehát a munkanaplók nemcsak arra lesznek alkalmasak, hogy javítani lehessen a tankönyvek taníthatóságán és tanulhatóságán, hanem jó kiindulópontot jelentenek a hozzájuk kapcsolódó képzések és tanári segédanyagok megtervezéséhez is

Beszéltem már a tartalomfejlesztésről, a tanári vélemények összegyűjtéséről és a tanári gyakorlat feltárásán alapuló szakmai segítségadásról. Talán azt is sikerült érzékeltetnem, mennyire szoros kölcsönhatásban állnak ezek egymással a projektünkben. Éppen úgy, ahogy azt a fejlesztési modellről készült ábra nyilai is jelölik. Az ábra azt is kifejezi, hogy ennek az egész modellnek a középpontjába az ugyancsak a projekt keretében elkészült Nemzeti Köznevelési Portál kerül. Ez lesz az a felület, ahol a folyamatosan bővülő tanulási tartalmak és a tanárok számára készülő segédanyagok egyaránt elérhetők lesznek. És egyre inkább ez lehet majd a tanári gyakorlat feltárásának és elemezésének eszköze is.

A TÁMOP-3.1.2-B projekten belül három alprojekt keretében zajlott a munka. Az első alprojekt foglakozott a Nemzeti Köznevelési Portál fejlesztésével, a második alprojekt a tankönyvek fejlesztésével és a hozzá tartozó digitális tananyag elemek elkészítésével, a harmadik alprojekt foglalkozott a tankönyvekhez kapcsolódó képzések, programok szervezésével, valamint az iskolai kipróbálás lebonyolításával. Az alprojektek munkatársai egymással nap, mint nap találkozva, egy helyen dolgoztak. Egymással folyamatosan beszélgetve és egyeztetve dolgoztak a tankönyvszerzők, a digitális tananyagfejlesztők és a Microsoft munkatársai is, akik a portál kialakításán dolgoztak. Az egyik legizgalmasabb része volt a feladatnak, amikor megpróbáltuk megfogalmazni a programozók számára a tanítási gyakorlat oldaláról, hogy mit is kellene tudnia egy köznevelési portálnak, mik azok az igények, amik a tanári gyakorlat és a diákok oldaláról fölmerülhetnek egy ilyen korszerű tudástárral és tanulásszervező eszközzel kapcsolatban. Ott ültek heteken át velünk szemben a nagyon okos, fiatal informatikusok, akik pedig megpróbálták lefordítani a saját a nyelvükre mindezt. Nagyon termékeny párbeszéd alakult ki így a különböző területekhez értő szakemberek között, ezért a fejlesztési modellünk fontos részének tartom ezt a fajta együttműködést is.

Természetesen, ha a különböző alprojektekben folyó munka összehangolásáról van szó, arról is beszélni kell, hogy volt egy közös koncepció, amely kijelölte a tartalomfejlesztés céljait. Ez a tankönyvek, a digitális tananyagok és a portál megtervezését is egyszerre orientálta és közös irányba terelte. A projektünk fejlesztési koncepciójában meghatározott célok közül itt most csak egy dolgot emelnék ki, ez pedig az IKT eszközök eredményes és széleskörű használatához szükséges feltételek megteremtése. Úgy gondoltuk, hogy ehhez az kell, hogy az új portálon azok a tanárok is könnyen el tudjanak igazodni, akik még nagyon az elején állnak a dolognak. Az ő esetükben már az is egy fontos előrelépés lesz, ha az órára való készülés közben kinyitják a portált is, és megpróbálnak ott is a diákoknak bemutatható érdekes és hasznos anyagokat keresni. Ugyanakkor azt is nagyon fontosnak tartottuk, hogy azok a tanárok is kedvet kapjanak a portálhoz, akik az IKT használata terén már sokkal előrébb járnak. Ennek érdekében például lesz a portálon egy úgynevezett tanulási útvonalszerkesztő. Ez azt jelenti, hogy a portál segítségével, a portálon található és a tanár által egyéb helyekről gyűjtött tananyagelemekből össze lehet majd önállóan rakni teljesen speciális feladatsorokat és tanulási modulokat is. Ezeket pedig nemcsak egy egész osztálynak, hanem adott esetben az osztály három tagjának külön is el lehet majd küldeni. Így a legkülönfélébb differenciált tanulási útvonalak is kialakíthatók lesznek a tanárok számára. A lényeg, hogy a portál segítségével mindenki a saját szintjéhez képest tudjon folyamatosan előre lépni az IKT adta lehetőségek okos kihasználása terén.

A projekt stratégiai céljai között szerepelt az is, hogy elősegítsük a fokozatos áttérést a nyomtatott tankönyvekről a digitális tananyagok használatára. Az IKT eszközök lehetőséget biztosítanak a tankönyvszerzők számára ahhoz, hogy a tankönyvekbe zsúfolt sokféle tanulást támogató funkció egy részét digitális tananyagokkal oldják meg. Kialakulhat egy hatékony munkamegosztás a nyomtatott és a digitális tananyagok között. Például a megértést segítő példákat, a gyakorló feladatok vagy a differenciálást szolgáló egyéb ismeretanyagokat érdemesebb lesz inkább digitális tananyagként elérhetővé tenni a diákok számára. Hiszen ezekből soha nem lehet annyit betenni egy tankönyvbe, amennyire szükség lenne. Digitális tananyagként viszont ezek száma és differenciáltsága folyamatosan bővíthető, így egyre rugalmasabb felhasználási lehetőséget kínálhatnak a tanári munkához.

A projekt lehetőséget adott az egyetemek bevonására is a tartalomfejlesztés előkészítésébe és az elkészült anyagok értékelésébe. A Szegedi Tudomány Egyetem az alsós tanításról és a természettudományi oktatásról, a Pécsi Tudomány Egyetem a történelemtanításról, az ELTE a matematikatanításról, valamint a digitális tananyagokról és az oktatási portálokról készített a számunkra szakirodalmi tanulmányt a fejlesztés megkezdése előtt. A megrendelésünk az volt, hogy egyrészt a nemzetközi szakirodalom és gyakorlat, másrészt az eddigi hazai fejlesztések értékelése alapján adjanak útmutatást a kísérleti tankönyvek készítői számára, mik azok a szemléleti és módszertani újdonságok, amiket érdemes lenne beépíteni az új taneszközökbe, illetve a hazai pedagógiai gyakorlatba is.

Az egyetemektől kapott előtanulmányokat felhasználtuk a projektben folyó fejlesztés közös szakmai koncepciójához is. E koncepció egy részletes tanulmány formájában tavaly az Új Pedagógiai Szemlében meg is jelent, és bárki számára megismerhetővé volt. Szakmai vezetőként úgy gondoltam, ha módunk nyílt arra, hogy egyszerre szinte minden tantárgyhoz, mind a tizenkét évfolyamra egy új tankönyvcsaládot fejlesszünk, akkor lennie kell egy közös koncepcionális alapnak ahhoz, hogy az új tankönyvek együttesen is kedvező hatást tudjanak gyakorolni a tanításra és tanulásra. E koncepció alapján a projektben dolgozó alsós, anyanyelvi, természettudományi és társadalomtudományi szerkesztőségek is elkészítették a maguk tantárgyi fejlesztési koncepcióit. Ez így együtt elvileg megfelelő módon orientálhatta a projektben dolgozó tananyagfejlesztők munkáját. Az előzetesen elkészített fejlesztési koncepció arra is lehetőséget adott, hogy az eddig elkészült tankönyveket meg lehetett vizsgálni abból a szempontból is, hogy mennyit sikerült megvalósítaniuk a koncepcióban leírtakból. A pécsi egyetem szakértői F. Dárdai Ágnes vezetésével el is végeztek ezt az értékelést. A tanárok véleményén kívül ezt is figyelembe tudják venni a fejlesztők az átdolgozás során.

Az iskolai kipróbálás alapján történő átdolgozás lehetősége a projektben folyó tartalomfejlesztés legnagyobb jelentőségű újdonsága. Az előző tanévben a kipróbáló tanárok dokumentálható formában, folyamatosan visszajelzést adtak a tapasztalataikról. Most pedig az így kipróbált tankönyvek átdolgozása történik. Megnehezítette a feladatunkat, hogy mindjárt az első évben a szerkesztőségeknek egyszerre két évfolyam tankönyveit kellett elkészíteniük, az 1., a 2., az 5., a 6., és a 9. és 10. évfolyamok részére. Az első évben így a tankönyvek elkészítése meglehetősen szűk határidők között zajlott. Ez megnehezítette, hogy a szakmai célkitűzéseink egyenletes színvonalon valósuljanak meg a tankönyvekben. Ezért most azt kértük, és talán erre most meg is van a lehetőség, hogy az átdolgozásnál ezt a feszített tempót ne kelljen követnünk. Vagyis ebben az évben csak az 1., az 5. és a 9. évfolyam tankönyveit kelljen átdolgoznunk. Így biztosítható, hogy kipróbálás során felmerült problémákra megfelelő megoldásokat találjunk, és a tanároktól érkező javaslatok is minél nagyobb számban beépülhessen az átdolgozott tankönyvekbe.

A projekt első évében hatvanhárom tankönyv, munkafüzet és egyéb nyomtatott taneszköz készült el, amelyből összesen az iskolák nyolcszázötvenezer példányt rendeltek a 2014/15-ös tanévre. A most szeptemberben induló tanévben már a 3., a 7. és a 11. évfolyamra is rendelhetők voltak új kísérleti tankönyvek. Itt meg kell említeni, hogy a természettudományi tankönyvek esetében a kilencedik és a tizedik évfolyamon használt tankönyvek először csak ebben a tanévben jelentek meg. Az idei tanévre összesen már 2 400 000 darabot rendeltek a kísérleti tankönyvekből. Jövőre fognak megjelenni a negyedik, a nyolcadik és a tizenkettedik évfolyam tankönyvei. Ez összhangban van azzal, hogy az új kerettantervek lépcsőzetes bevezetése is először jövőre fogja elérni ezeket az évfolyamokat.

Abban, hogy ennyire megugrott egyik évről a másikra a tankönyvek megrendelése, az is szerepet játszott, hogy az előző évben a szűk határidők miatt, lényegében úgy rendelték meg a kísérleti tankönyveket az iskolák, hogy nem tudták kezükbe venni magukat a kiadványkat. A tartalomjegyzékek és a tantárgyi koncepciót tudták csak elolvasni. Nem volt azért ez ismeretlen helyzet a korábbi gyakorlatban sem, hiszen az új kerettantervek bevezetésekor sokszor a tankönyvkiadók sem tudtak még mást megmutatni a tankönyvek megrendelésekor. Ez a helyzet természetesen senkinek sem jó. Ezért idén tavasszal, már a rendelés időszakában biztosítottuk, hogy az összes kísérleti tankönyv teljes terjedelmében bárki számára megnézhető legyen elektronikus formában az erre a célra létrehozott portálon. Ez az ideiglenes portál szolgált arra is, hogy a tankönyvekhez tartozó animációk, videók, interaktív feladatok és az egyéb digitális tananyagok, valamit a tanári segédeszközök is könnyen elérhetők legyenek. A tankönyvek elektronikus változatai kivetíthetők voltak a tantermekben, így a bennük található képek, térképek és ábrák projektorok vagy interaktív táblák által kinagyítva demonstrációs eszközként is funkcionálhattak. A tankönyvi leckék címeire kattintva váltak pedig láthatóvá és elindíthatóvá váltak az ahhoz a leckéhez tartozó digitális tananyagelemek is. Az ideiglenes portálon elérhető tartalmak révén már a kipróbálás első évében is javultak a feltételei az IKT eszközök iskolai alkalmazásának.

A kipróbálásban több mint ezer tanár az OFI-val kötött munkaszerződés alapján vett részt. Ez intenzív munkakapcsolatot alakított ki a tanárok és a tananyagfejlesztők között. A pedagógusok nemcsak a tankönyveket, hanem a hozzájuk elkészített tanmeneteket is véleményezték. A tankönyv használatáról pedig hétről hétre egy online felületen elektronikus munkanaplót vezetettek, amit a tankönyvek készítői is folyamatosan láthattak. Nem hiszem, hogy a tankönyvírók és tankönyvszerkesztők valaha is voltak ilyen kedvező helyzetben. A tankönyveikről szerzett tanári tapasztalatokról – vagyis arról, hogy a gyakorlatban mi működött, és mi nem – rögtön azután elolvashattak a visszajelzéseket, hogy a tanár az egyes tankönyvi leckéket a diákokkal közösen feldolgozta. Amikor a Nemzeti Tankönyvkiadóban főszerkesztőként dolgoztam, ilyen lehetőségről csak álmodozhattam. A munkanaplókban a tanároknak minden leckét és a leckék különböző alkotóelemeit külön is pontozniuk kellett, és ehhez szöveges indoklást is adniuk kellett. Leírva, hogy mi miért tetszett, vagy mivel, milyen probléma volt. A szöveges értékelésen kívül saját javaslatokat is adhattak a tankönyvi részlet javításához, de akár az egész tankönyv átdolgozásához is. Amikor az ember ezeket a munkanaplókat olvassa, olyan, mintha közvetlenül meghallgatná a tanárok élő szóban elmondott véleményét. Ilyen módon tankönyvenként kb. ötven tanár véleményét tudtuk felhasználni az átdolgozáshoz. Őket meghívtuk tavasszal egy közös személyes konzultációra is, ahol egymásnak is elmondhatták a véleményüket. Jól volt látni, mennyire igényelték ezt a lehetőséget, és mennyire érdeklődve és figyelmesen hallgatták meg a sok esetben az övéktől teljesen eltérő iskolai környezetben dolgozó kollégáik tapasztalatait és módszertani megoldásait. Bekapcsolódtak egy olyan szakmai vérkeringésbe, ami az ő munkájuk számára is ösztönző volt, de az iskolájuk számára is sok új információt és szakmai impulzust adott. Ezt a termékeny párbeszédet a tankönyvkészítők és a tanárok között mindenképpen folytatni kell. Kiderült ez alkalommal is, hogy az iskolák és a tanárok egy része motivált arra, hogy közvetlenül bekapcsolódjon a pedagógiai innovációkba és kutatásokba. Érdemes nekik minél többféle teret biztosítani ehhez, mert ezek a lehetőségek rendkívül fontos szerepet játszhatnak a tehetséges tanárok megtartásában, és az ilyen tanári innovációk által javulhat a pedagógus pálya általános megítélése is.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a tanításhoz fokozatosan egy teljes eszközrendszert adjunk át a tanároknak. A tankönyv mellett megjelenjenek a tanmenetek, tanári kézikönyvek, témazáró dolgozatok és egyéb értékelő eszközök is. Ezek körét is folyamatosan bővíteni érdemes. A tanári kézikönyveket az átdolgozott tankönyvekhez fogjuk elkészíteni. Hiszen e tanári kézikönyvek tartalmát is nagyban meghatározza majd, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk a tanári gyakorlatról a kipróbálás során. Például, hogy a tankönyv új módszertani megoldásai közül mivel volt valamilyen problémájuk, mert akkor ehhez mindenképpen több magyarázatot és segítséget kell adni a kézikönyvben.

A projekt által tartott számos rendezvény közül kiemelkedett az a konferencia, amelyre hazai és külföldi szakértőket egyaránt meghívtunk előadónak. E szakemberek egy része alapvetően nem a tankönyvek kutatásával és fejlesztésével foglalkozik. Az ő meghívásukkal nyitni akartunk a pedagógia más területein dolgozó kutatók felé is. A konferencián aztán ki is derült, hogy a maguk területének eredményeire támaszkodva e szakemberek is nagyon értékes új szempontokat tudnak adni a XXI. századi taneszközök megtervezéséhez. Például Dr. Aczél Petra felhívta figyelmünket a mai, internetet használó fiatalokat jellemző új sajátosságokra. A taneszközök készítői számára is gondolatébresztő volt, amit ennek kapcsán a személyes bevonódás, a saját személyiség megjelenítésének igényéről vagy az információkhoz való megváltozott viszonyról elmondott. Ugyanezen a konferencián olyan szekciókat tartottunk, ahol a tankönyvek elkészítésének egy-egy sajátos problémájáról kértük ki külső szakértők véleményét. A történelem szekcióban például Dr. Szarka László történész tartott vitaindító előadást arról, hogyan kellene Károlyi Mihály, Kun Béla és Horthy Miklós alakját a tankönyveknek bemutatni. Ez azért volt hasznos, mert e 20. századi politikusok megítélése a történészek közötti vitáknak is gyakori témája.

A külső szakértők hatékony bevonását jelentette a tantárgyi bizottságok rendszerének kialakítása is. Ezekbe a grémiumokban voltak akadémikusok, pedagógiai szakértők, és meghívtuk ide az OFI más szervezeti egységeiben dolgozó munkatársakat is. A bizottságok tagjai többször is megvitatták a készülő tankönyvek koncepcióját, tematikáját. Megkapták az elkészült kéziratokat is, hogy annak alapján tudjanak még a készítés folyamata alatt jól hasznosítható kritikákat és javaslatokat adni. Mindezeket közvetlenül és kötetlenül meg is beszélhették a tankönyvek készítőivel is.

2015 őszére a projekt keretében elkészültek a kísérleti tankönyvek mind a tizenkét évfolyam számára. Ezek jelentős része az előző tanévben már kipróbálásra is került az iskolákban. E kipróbálás tapasztalatai alapján javában folyik az átdolgozás. Rövidesen megnyílik az ugyancsak a projekt által elkészített Nemzeti Köznevelési Portál is, amelyen a tankönyvek tartalmán kívül több ezer animáció, videó és interaktív feladat is elérhető lesz bárki számára.

Itt tartunk most a projekt vége előtt nem sokkal. Bízom benne, hogy további kipróbálások és az átdolgozás folyamata, valamint a portál továbbfejlesztése és a digitális tananyagok készítése sem áll meg amiatt, hogy a TÁMOP-3.1.2-B projekt novemberben lezárul. Nagyon sok szakember lelkes és összehangolt munkája révén ugyanis egy új, ígéretes és produktív tartalomfejlesztési modell jött létre és kezdett el hatékonyan működni a projekt keretében.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és a konferenciához további jó munkát kívánok Önöknek!