Menner Ákos – Hollósi Géza

Integrált Köznevelési Elemző Rendszer

Tisztelettel köszöntöm Önöket és jutalmul, hogy ilyen kitartóak ígérem egy olyan rendszert fogunk bemutatni, ami az intézményvezetőktől kezdve, a fenntartókon át, az állam­igazgatás különböző döntéshozói számára is egy nagyon fontos eszközként fog megjelenni a következő időszakban. Ez az Integrált Köznevelési Elemző Rendszer. Kérem, hogy tegye fel a kezét, aki már járt ezen az IKER nevű helyen. Rengetegen, az jó.

Az Integrált Köznevelési Elemző Rendszer attól integrált, hogy nem csak a köznevelési adatokkal dolgozik a KIR-ből, hanem számos más helyről is integrál adatokat, és ezzel készíti el az elemzést. Mint láthatják általában négyen szoktuk ezt az előadást tartani, de Nagy Zoltán kollégám elnézést kér, de ma 10 órára egy megbeszélésre hívták, úgyhogy minket kért meg, hogy próbáljuk elmondani nélküle ezt az előadást.

Onnan indult ez a történet, hogy átalakult az állami szerepvállalás a feladatellátás tervezésében, elemzésében. A Nemzeti köznevelési törvény hatályba lépését követően megváltozott az állam szerepe a köznevelési intézmények fenntartásában, ellátásában. Ezért óhatatlanul, amíg eddig a helyi önkormányzatok készítettek a helyi, megyei fejlesztési terveket, ezt át kellett venni valamilyen szerepnek, úgyhogy jelen pillanatban a miniszter felelősségébe tartozik. 2013-ban – ma már azt tudom mondani, hogy – kisipari módszerekkel készítettük el azt a 20 darab megyei fejlesztési tervet, ami ma is érvényben van. Természetesen a tartalma érvényes, de az elkészítésnek a módszertana jelentős mértékben változott. Akkor meghatároztuk azokat az adatokat, amelyek szerintünk egy köznevelési feladat ellátás elemzéséhez szükségesek. Elmondtuk azt, hogy milyen módszerrel kell ezt elemezni, felkészítettük a szakértőket és mindezt követően, a több mint 4 hónapos munka után rájöttünk, hogy az, amit kaptunk a20 darab megyei fejlesztési terve, az 20 féle megyei fejlesztési terv. Ugyanazon problémára nagyon sokszor más választ adtak Csongrádban és Borsod megyében, ami önmagában nem lenne baj, de igazából az egyenszilárdsága nem állt elő ezeknek a fejlesztési terveknek.

Volt egy nagyon fontos hozadéka, egyértelművé vált, hogy lehet automatizálni, algoritmusokkal föl lehet építeni, és ma, hogy használjam azt a szót, egy olyan mesterséges intelligenciát hoztunk létre, amely egy döntéstámogató rendszer, amelyben az intézményvezetők és feladatellátás helyi vezetők is megtalálják a nekik szükséges információt, ami a döntéseikhez szükséges. Tehát automatizálható az elemzés, informatikai támogatással nagyon le lehet csökkenteni az időtartamot.

Azt, amit 2013-ban négy hónapig készítettünk, az ma két óra alatt el tud készülni. Tehát egy megyei fejlesztési terv két óra alatt elkészül a gép segítségével és mégis egyenszilárdságú. Ez az indító gomb, amit június 16-án megnyomtunk, hiszen most ez még egy béta verzió, amelyet próbálunk és ez a felület, akik felmennek az IKER rendszerbe, ezzel találkoznak.

Próbáltunk készíteni egy olyan leírást, ami egyértelműen segíti a felületen lévőket, hogy mi is ez a dolog, mire jó. Arra jó, hogy a köznevelési intézmények adatai alapján, amit Önök szolgáltatnak, készülhet egy elemzés. Ma azokból az adatokból, amelyek az intézményektől származnak ez a fajta elemzés készíthető el. Mi ezt egy motorként értelmezzük, amibe természetesen kell olaj és benzin, kellenek bele olyan adatok, melyekkel lehet dolgozni, és kell bele olyan algoritmus, ami pedig el tudja készíteni magát az elemzést. Mi ezt mondatgenerátornak hívjuk, hiszen ez a motor maga a számítógép, az, amelyik az elemzést készíti az előzetesen megadott szabályok alapján.

Természetesen semelyik döntést támogató rendszer sem nélkülözheti az emberi agyat, hiszen ezek az elemzések egy sztenderd alapján, szabályok alapján készülnek el az Önök által, a rendszerbe adott számok alapján. Azonban nem látunk olyan fontos momentumokat, amik helyi szinten, információként megjelennek, ezért mindenképpen szükséges, hogy az intézményvezetők, a fenntartók, véleményezhessék, kiegészíthessék ezeket az elemzéseket. Nagyon sok döntést befolyásolnak azok a helyi szintű információk, amelyek egyébként a különböző adatokból nem látszanak.

Maga a rendszer úgy épül föl, hogy különböző központi adatbázisokból kerül be az adattárházba nagyon sok elemi adat. Több mint tízmillió adat van már benne, 1500 féle adatot tartalmaz, és ma is azt gondoljuk, hogy ez még kevés. Nincsenek benne például a közlekedéssel kapcsolatos adatok, hogyan lehet egyik településről a másikra eljutni, ha a gyereknek be kell járni egy másik intézménybe, mennyi időt vesz ez igénybe, milyen közlekedési eszközzel lehet ezt megoldani. Még mindig fejleszteni kell az adatbázist. Az adatbázisból készülnek el az elemzések.

Van egy pici baj ezzel a rendszerrel, mi úgy hívjuk ezt a képet, hogy tojásokat nyelt kígyó. Látják ezt a kígyó ábrát, azért ilyen, mert az adatok, amikkel dolgozunk különböző időszakban állnak elő egy év távlatában. A fenntartói döntések nyáron, a KIR-STAT feldolgozás nagyjából novemberre van kész, a KEKH-tól áprilisban kapjuk meg az adatokat. Mégis nekünk egy időpontban, a sárga pöttynél látható dátumnál kell elkészítenünk egy elemzést. Az a gond ezzel, hogy az adatok, amik összegyűlnek, egy adott időszakra kellene, hogy vonatkozzanak, de nem ugyanabban az időben állnak elő, éppen ezért egy adott pillanatban elkészített elemzésnél azzal a kockázattal, tudással kell számolnunk, hogy nem minden adat ugyanarra az időszakra vonatkozik.

És akkor nagyon röviden, csak azért, hogy lássák, hogyan működik ez a rendszer. A mondatok úgy készülnek, hogy vannak úgynevezett nyitott mondatok, és az a gép, amelyik ezzel dolgozik, az adatbázisba benyúlva kiveszi a rávonatkozó adatot és összerakja egy értelmes mondattá. Gyakorlatilag ez a mondat úgy áll össze, hogy embernek ehhez már nem kell hozzányúlnia, gép automatikusan megkeresi az adatbázisban, hogy milyen adat szükséges ide, kiszámolja az adatokat és behelyettesíti a mondatokba. Nemcsak ilyen egyszerű mondatok készíthetők, hanem ennél sokkal bonyolultabb relációs mondatok is, amelyek összevetnek különböző információkat, adatokat és így készül el az értelmes elemzés.

Aki már szörfölt – csúnya kifejezéssel – az IKER felületen, találkozhatott az indikátorokkal. Maga az IKER mondatokat, táblázatokat, grafikonokat tartalmaz és megjelennek furcsa kis közlekedési jelzőlámpák, amelyekre ha rákattintunk, akkor az adott feladatellátási hely és az adott feladatnak az indikátor értékeit lehet megtekinteni, illetve abból elemzéseket végezni. Az indikátorok kialakítása kétéves folyamat volt, hiszen ki kellett próbálnunk, hogy van-e adatunk, ezek az adatok reálisak-e, gyűjthetők-e optimális módon, illetve, hogy valóban jó képet mutatnak-e az intézményekről.

Ezt követően valamilyen struktúrát is kellett alkotnunk és végül egy négyes osztásra került sor, ahol három lábon áll a 4., a legfontosabb. A költségmutatók, az infrastruktúra, a humánerőforrás, tulajdonképpen mind feltételeket jelentenek és célunk, hogy az érték – a produktum – jelenjen meg leginkább, hogy mit is tesznek az intézményekben a gyerekek érdekében, és hogy ez milyen eredményekhez vezet. Összesen jelenleg 65 darab aktív indikátorunk van és tíz darab passzív. A passzív indikátor azt jelenti, hogy vagy nem áll rendelkezésre megfelelő adat vagy pedig nem lehet begyűjteni.

Az IKER rendszer jelenleg köznevelési adatokat tekintve kizárólag a KIR-re támaszkodik, ezen belül döntően a KIR-STAT-ra, többek között azért is, mert ugyanazon adat máshol esetleg más értékkel, más definíció alatt jelenik meg, többek között például a férőhelyek számára vonatkoztatva. Passzív indikátorok közül néhányat lehetne aktiválni. Terveink szerint például még az ősszel a mesterpedagógusok aránya egy intézményen belül megjelenik az indikátorkészletben.

A 65 indikátoron belül 15 úgynevezett kulcsindikátor található, és látható hogy maga az indikátorok száma is fontossági sorrendben oszlik meg, mind a kulcsindikátorokat, mind általában az indikátorokat tekintve. Ezek a bizonyos kulcsindikátorok kiemelt szerepet kaphatnak az értékelésben, minősítésben vagy pedig a belső tartalmak feldolgozásában. Minden esetben valamilyen határérték tartozik hozzá és ezt az értéket hívták korábban piros vonalnak, manapság pedig kritikus tartománynak.

Maga az IKER úgy oszlik meg, hogy egyfelől földrajzi egységekre bomlik, megyétől le, egészen települési szintig, majd innentől vált és már szervezeti egységre, intézményre, feladatellátási helyen ellátott feladatra vonatkozóan. A feladatellátási helyet tekintjük és az ott ellátott feladatot – mindenesetben valamelyik köznevelési alapfeladatot – az alapegységnek. Innen indulhat ki maga a véleményezés, melyről Ákos előbb említést tett, hiszen az intézményvezetőknek – vagy ha jogosultsággal rendelkezik maga a feladatellátási hely, telephely vezetőjének – lehetőséget adunk a véleményezésre. Ezt követően a fenntartó, a KLIK esetén természetesen tankerületi igazgatók úgyszintén hozzátehetnek. Ezeket a véleményeket gyúrjuk egybe és jelentetjük meg.

Miért tekintjük mindezt fontosnak? Azért, mert az hogy számokkal le akarunk írni valamit az alapnak, kiindulásnak megfelel, használható, de nem jelenthet mindent. A számok mögött emberek vannak, gondolatok vannak, körülmények vannak, állapotok vannak és ezeket egy Honvéd utcai irodában ülve nem ismerhetjük, és ennek alapján nem lehet bemutatni valójában mindent. Szükségünk van arra, hogy az úgynevezett érzékenyítést végezzék el az intézmények, azért is, hogy a közvéleményt jobban tudják tájékoztatni.

Az IKER-ben, ezeket feladattípusokat jelenítjük meg. Még itt a régi nevek olvashatók a szakképzés esetében, de természetesen a rendszer fejleszthető, szinte korlátlan módon, tehát a név átírása nem lesz probléma egyáltalán. Az adatok különböző csoportokra, a kapacitástól, egészen az infrastruktúráig bomlanak és ezekre vonatkozóan jelennek meg csoportosítva a szabályok által alkotott mondatok, amelyek vagy megállapító, vagy pedig javaslattevő szerepet töltenek be. Egy példát mutatunk még a pilot időszakából arról, hogy hogyan is néz ki egy feladatellátási hely bemutatása. Minden esetben a vita tárgya legjelesebben – és ezért is vettük ki ezt a képet a monitorról – a férőhelyek száma.

A férőhelyek száma az egy súlyos kérdés manapság a tervezés szempontjából, és a fenntarthatóság szempontjából is ezt vitatják a legjobban. Miért vállaljuk azt, hogy ez éles szerepet kapjon? Egyfelől azért, hogy lássák az intézmények, hogy mit tárol róluk a KIR, a Köznevelési Információs Rendszer, mert nagyon gyakran nem tudják. Több intézmény jelezte, hogy ők nem ezt az adatot adták meg. Márpedig ott az van, márpedig az ilyen adatok miatt vonnak le mások következtetéseket, ne adj isten a későbbiekben döntéseket.

A jelzőlámpákat említettem. Ha zölden világít a lámpa, akkor az azt jelenti, hogy az adott indikátor érték pozitív, jó a megítélés szempontjából. Ha nem mutat semmi színt, akkor az azt jelenti, hogy nincs adat az intézményre vagy a feladatellátási helyre vonatkozóan, lehet ennek a legkülönbözőbb oka. Ha pirosan világít, akkor viszont érdemes elgondolkodni az okán.

A jelzőlámpák alatt minden esetben lehetőséget adunk vezetőnek, fenntartónak, illetve későbbiekben szakértőnek, aki egységes szerkezetbe foglalja, de nem változtatja meg a véleményeket, magát a szöveget. Ha a jelzőlámpára kattintunk, akkor egy hisztogram jelenik meg és látható itt az alsó–felső határérték két oldalt a piros vonallal, középen pedig az úgynevezett aktuális érték az intézmény esetében. Nagyszerű, jó eredményt mutat. A zöld pedig a térség intézményeinek értékeloszlását kívánja megjeleníteni.

A KEKH-tól demográfiai adatokat is begyűjtünk, illetve a felmenő rendszer következtében számításokat tudunk elvégezni – nem mi, a gép valójában – arról, hogy egy adott helyen, milyen kapacitásokra lehet szükség és milyen lehet a kihasználtsága. Ez az a bizonyos 66%, 66% és 71% között szóródik általában az országban az általános iskolák kihasználtsága és nagy valószínűséggel, ahogy kinéz az elkövetkezendő nyolc évben ez nem is fog változni. Természetesen a férőhely kihasználtsága mellett, azért mi szeretjük a pedagógusokra vonatkozó adatokat is bemutatni. Szövegben, táblázatban és grafikonnal is, ami azért beszédes és érdekes, mert a korfa alapján tisztán látszik, hogy melyek azok a területek, ahol rövidesen beavatkozásokra lesz szükség, hiszen pedagógushiány fog fellépni az elkövetkezendő tíz évben, ha ez a folyamat így megy tovább.

Jelenleg az IKER-ben, aki belép, nem talál térképet, de a fejlesztés már megtörtént. A térképek vagy statikusak, vagy mozgók lehetnek, kétféle állapotot fognak mutatni.

A PÉCS az nem a Pedagógus Értékelési Csoportnak egy sajátos rövidítése, hanem egy megyei jogú városra utal, higgyék el nekem. Példaként Baranya megyét választottuk ki és a megyeszékhelyet. Mit látunk? Azt látjuk a térképen, hogy egy adott feladatellátási helyen, az indikátorértékek mit mutatnak. Ha ráállnánk egyébként bármelyik zöld vagy piros oszlopra, akkor megjelenik maga a szám is, hogy hol helyezkedik el. És miért érdekes az, ha egy megyéhez képest belemegyünk egy településbe? Valójában nem látjuk az erdőtől a fát. Ha ráközelítünk Pécsre, vagy ráközelítünk bármelyik nagyvárosra egyébként Magyarországon, azt a meglepő eredményt tapasztalhatjuk, hogy nagyon szép eredményeket tudnak mutatni az indikátorok tekintetében.

De ahogy a cityből, a városközpontból megyünk kifelé, nem elérve még a subur­biát természetesen egyre több lesz az úgynevezett piros vonal. Természetesen ezt majd nagyjából decemberben mindenféleképpen lehet látni. A térképek segíteni fogják a szakértők, a kutatók, a fenntartók munkáját, de az intézményekét is, hiszen jobban el tudják helyezni magukat egy adott környezetben és ennek következtében jobban megérthetik azokat a folyamatokat, amelyek rájuk hatnak a térségen belül. A szót itt visszaadom Ákosnak.

Néhány gondolat a véleményezésről. Korábban jeleztük, hogy a véleményezés az intézménytől indult, az intézményvezető eldönthette, hogy a feladatellátási vezetőnek ad-e jogosítványt arra, hogy véleménnyel lássa el az adatokat és az elemzést. Mi azt tapasztaljuk, hogy ez nem nagyon fordult elő. Az intézményvezetők – bizonyára azért, mert ez egy kísérleti év – maguknál tartották ezt a lehetőséget, viszont nagyon sokan éltek azzal, hogy véleménnyel lássák el a róluk szóló megállapításokat. Ezután következett a fenntartónak a lehetősége, hogy ő már az intézményvezető véleményét látva saját maga is megtegye a megállapításait. A végeredmény úgy néz ki, hogy október végén, mire a programunk véget ér, az IKER rendszerben Önök azt láthatják, hogy a saját intézményükről, feladatellátási helyükről milyen elemzés készült. Ha fűztek hozzá észrevételt, akkor a szakértő összegzésével együtt, mi az, amit mutat.

6441 felhasználó van ma jelenleg az IKER rendszerben és 12 881 észrevételt fűztek hozzá. Ezzel nagyon sokat dolgoztak és dolgoznak még a szakértők, hogy ez látható formában megjelenítse azt, amit Önök hozzátettek. Egy sajátos példa: ha Nagy Zoli beszélne itt, akkor azért tudná elmondani ezt a példát, mert az ő édesanyja Aparhanton lakott, de ezt a lehetőséget most átadom Gézának, hogy elmondja, hogy mitől jó ez.

Amikor magát a rendszert teszteltük valamiért Tolna megyét választottuk ki, hogy működnek-e a szabályok, értelmes mondatokat hoznak-e és az értékek valóban a valóságot, a realitást mutatják. Rengetegszer kellett javítani, mindig Tolna megyén mentünk végig. Tolna megye abc sorrendben első járása, Bonyhád és Aparhant az első település. Aparhant számunkra az állatorvosi ló volt sokáig. Kicsi település, nincs vele semmi baj, egészen addig, amíg a vezetőinknek be nem mutattuk, hogy hol tartunk és akkor kiderült, hogy az igazgatóhelyettes úr családja Aparhantról származik, így aztán bekerült magába a bemutatóba. Aparhant egy kis település, ahol egyetlen egy általános iskola van, hivatalosan kettő telephellyel a KIR-ben. Amikor néztük, akkor még öt volt, valójában az ötből három nem is létezett, így sikerült elérnünk tisztítással, hogy kettő maradjon. Azonban a kettő közül az egyikben nincs férőhely, de van gyermek. Ezzel szemben ahol gyermek van sok, ott meg nincs pedagógus a KIR rendszerében. Tehát tulajdonképpen Aparhanttal úgy kéne eljárni, mint a rómaiaknak Karthagóban, tehát ez egy életképtelen intézmény. De valójában arról van szó, hogy ezen a településen az utca egy oldalán állnak az épültek. Két épület van, ezért két feladatellátási helynek tekintik, külön helyrajzi számot kaptak, pedig hogyha mélyebbre megyünk, ez egy épület. Nincs semmi, ami elválasztaná, tehát Aparhant egy élő, nagyon szép példa. Ha visszamegyünk, akkor – egyébként maga az intézmény is nagyon szép – és viszonylag jól működik, hogyha más egyéb mutatóit nézzük.

Amit szeretnénk a jövőre vonatkoztatva zárásként: évről évre egy visszatérő adatfeltöltést, és ennek következtében egy úgynevezett idősoros kimutatást, hogy milyen változások, pozitív vagy negatív – reményeink szerint pozitív – változások történnek az adott feladat ellátási helyeken, illetve nagyobb egységekben. Melyik fenntartó volt az, amelyik erőforrásait mozgósítva plusz eredményeket tudott elérni. Az újabb és újabb adatfeltöltésekkel ez évről évre kimutatható lesz. Ha nagyon akarnánk, egyébként visszamenőleg is tölthetnénk adatokat és megmutathatnánk azt is, hogy a pillanatnyi állapotot, hogyan érte el a magyar oktatásügy. Ezeket az eredményeket nem feltétlen szabályok által alkotott szöveggel, de szabályok által alkotott táblázatokkal, grafikonokkal szeretnénk publikussá tenni. És ahogy már jeleztük abban a bizonyos levélkében, amelyet minden résztvevő megkapott tőlünk névre szólóan, ezen a bizonyos oldalon publikus és elérhető jelenleg még a jogosultsággal rendelkezők számára az IKER program.

Zárásként, hogy miért is tekintjük hasznosnak. A TÁMOP 3.1.10 projekt rövidesen befejezi tevékenységét, és természetesen ennek a terméknek is lesz egy fenntartási időszaka. A projektgazda, az Oktatási Hivatal feladata lesz vagy a működtetése, de mindenképpen a tárolása. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a termék, ez nem csak egy hivatali feladatellátást tud segíteni, hanem nagyon-nagyon sok minden egyebet. Emberi beavatkozás nélkül nem lesz alkalmas ugyan semmire, de olyan adatokat, olyan tényeket, olyan ismereteket tárhat fel, amelyek viszont megalapozhatják mind a fejlesztési tervet, mind a tervezést, és akár az önértékelést is. A legelső bemutatók után, valóban kaptunk kutatóktól érdeklődést, hogy mikor tesszük ezt számukra publikussá, elérhetővé. Jelenleg természetesen azt mondhatjuk, hogy majd később, mert először legyen azok számára elérhető, akikről szól, ők pedig a köznevelésben mindennap tevékenykedő kollégák.

Nagyon szépen köszönjük, hogy meghallgattak minket.