Dr. Pompor Zoltán
Az OFI – TÁMOP-3.1.5 szekció összefoglalója
A szekció két nagyobb területtel foglalkozott: a pedagógus-továbbképzések fejlesztésével, illetve a szaktanácsadással és ennek tágabb perspektíváival. Mindkettőt a pedagógusok szakmai fejlődésének a keretében értelmeztük, az előadások kötetlenek voltak, a résztvevőknek lehetőségük volt az előadóktól kérdezni, valódi szakmai párbeszéd zajlott.
A továbbképzésekről Hunya Márta a TÁMOP 3.1.5 projekt témavezetője beszélt, akinek segítségével részletekbe menően elemeztük a képzések struktúráját, azt hogy mi, miért került a képzésekbe, milyen újdonságai, újszerűségei vannak ezeknek a továbbképzéseknek. Az intézményi kontextusban egyéni és szervezeti szintű tanulásról is beszélhetünk, fontos kérdés, ha valaki elmegy egy továbbképzésre, akkor az a szervezetnek az életében hogyan tud hasznosulni.
A szaktanácsadással kapcsolatban az egyéni fejlesztő célú szaktanácsadás mellett a szervezeti szintű, problémaalapú szaktanácsadás került a beszélgetés fókuszába. A beszélgetés során a szaktanácsadáshoz kapcsolódó fogalmakat jártuk körbe, arra kerestük a választ, hogy mitől lesz a tanácsadás heterogén csoportos, vagy éppen interprofesszionális. Szabó Mária szakmai vezető szavait idézve, a szaktanácsadás ezen formája hasonlít egy kicsit a szívműtétre, ahol egyszerre van jelen több orvos és az asszisztencia, a csoportos szaktanácsadás legalább ilyen összehangolt munkát igényel. Különösen fontos mindezt az intézmény kontextusában szemlélni, a projektben kipróbált interprofesszionális szaktanácsadás során szaktanácsadók egy felkészült csoportja megy el egy intézményhez, hogy segíteni az intézmény által megjelölt problémák azonosításában, és abban, hogy hogyan tudnak az intézmények megbirkózni ezekkel a problémákkal.
Kézy Ágnes előadásában a visszatérő szaktanácsadási látogatások kapcsán arról beszélt, milyen haszna lehet annak, ha egy pedagógushoz nem csak egyszer megy el egy szaktanácsadó, hanem vissza is tér hozzá. Sok csodáról hallhattunk, de az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy nem kizárólag a szaktanácsadói látogatás volt az oka annak, hogy megváltozott a pedagógusok osztálytermi gyakorlata.
Nagyon örülök annak, hogy Merklné Kálvin Mária is részt vett a szekció munkájában, így lehetőségünk volt arra, hogy mind a szaktanácsadással, mind a pedagógus-továbbképzésekkel kapcsolatban tudjunk olyan üzeneteket közvetíteni számára, illetve az Oktatási Hivatal számára, amit a Pedagógiai Oktatási Központok szaktanácsadás-szervező munkája kapcsán érdemes megfogadni.
Egy projekt zárásánál nem haszontalan, ha lekerekednek a vállalt fejlesztések, bezárulnak az ajtók, és azt tudjuk mondani, hogy eredményesen befejeződött a szakmai munka. Valóban vannak ilyen dolgok is, de amit láttunk és tapasztaltunk az inkább az volt, hogy nagyon sok új ajtó nyílt meg, tehát nagyon sok új lehetőség van. Csak néhány ezek közül: a fejlesztés során a továbbképzésekhez kapcsolódó támogató rendszerben is gondolkodtunk, vajon lesz-e valamikor lehetőség, hogy a képzéseket követő hatás-/beválásvizsgálatot elvégezzük? Vagy hogyan tudnak az életpályához kapcsolódni a továbbképzések? Ugyanígy a szaktanácsadáshoz témakörében kérdés a szaktanácsadók folyamatos szakmai fejlődése, illetve az hogyan tud megvalósulni szaktanácsadás minőségbiztosítási rendszere?
