Pölöskei Gáborné

Megnyitó

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit!

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy köszönthetem Önöket, és megnyithatom az immáron 17. éve megrendezésre kerülő Országos Közoktatási Szakértő Konferenciát.

Itt mindig van miről beszélni. Mindig vannak változások, folyamatok, eredmények, amelyeket jó, hozzáértő közegben megvitatni. Szükség van ezekre az eszmecserékre, mert az oktatás világában dolgozók életét segíthetik, támogathatják. Rávilágíthatnak ezek az előadások, beszélgetések az összefüggésekre, a várható folyamatokra, de segíthetik a döntéshozók munkáját is.

Miért is fontos, hogy évről évre találkozzunk és beszélgessünk? Hiszen az órák ugyanúgy 45 percesek, mint korábban … de egyéb 17 évvel ezelőtti oktatáshoz köthető területet, ami nem változott, nem nagyon tudunk mondani. Hiszen részben más a tananyag, más tankönyvek vannak, sok esetben más módszerrel oktatunk. Jelentősen megváltozott a környezet, ami körülvesz bennünket, mások a gyerekek is. A változások körbeveszik az életünket, körülveszik az iskolát. Ma már jelentős, megfogalmazható elvárásai vannak a szülőknek az iskola felé, de jelentős elvárásai vannak a gazdaság szereplőinek is. Ma már nem elég a frontálisan tartott órák információ átadása, hozzá kell kötni szinte egyszerre az alkalmazható tudást, vagy a digitális társadalomból érkező, ránk zúduló információ tömeget. Ma az iskolának, óvodának egyre erőteljesebben kell támogatni családok mindennapjait, valóban erősödő nevelő tevékenységük által.

Vajon mindezen elvárásoknak a ma intézményrendszere megfelel-e? Keressük együtt a választ, legyen az tartalmi, strukturális vagy módszertani kérdés!

Az utóbbi időben olyan innovatív fejlesztések történtek, amelyek próbálták, próbálják támogatni ebben a változó világban az intézmények nevelő-oktató munkáját. Ugyanakkor látni kell, hogy nem lehetünk elégedettek, hiszen iskoláinknak kb. 25%-a fejlesztett programokat, illetve kíváncsi a más által fejlesztett programokra. Az eszközfejlesztés sem lehet egyenletes az intézményrendszeren belül, hiszen ez is összefügg a pályázati kedvvel, a pályázatírásban való jártassággal. Vagyis a pályázati rendszer lehetőségei nem teszik lehetővé a tervezett fejlesztést. Akkor mit is tehetünk? Részben élnünk kell jobban azzal a lehetőséggel, hogy nagy fenntartói rendszerek vannak, amelyeken keresztül tervezhetőbb lehet a fejlesztés. Másrészt segítenünk kell az intézményeknek. Mind az Oktatási Hivatal, mind az OFI, mind az Educatio fejlesztései számtalan programot hoztak létre, de úgy tűnik, kevés épül be a mindennapok gyakorlatába.

A köznevelés rendszere, a benne zajló folyamatok összetettek, több ágazatot is érintő tevékenységek színtere. Magába foglalja az ifjúságot, a családot, a sportot, a művészeteket, a hátrányos helyzetűeket érintő tevékenységeket, intézkedéseket. Vagyis a különböző ágazati fejlesztések egymásra hatnak, reményeink szerint egymást kiegészítik, támogatják.

Ezért szükséges az ágazatoknak az összehangolása, saját területünkön pedig a háttérintézmények által kezdeményezett fejlesztések összeegyeztetése. Az EMMI összetett rendszere alkalmas ezen egyeztetésekre, megteremtve annak a lehetőségét, hogy az ágazatok összehangolt fejlesztéseket bonyolíthassanak le.

Vagyis bőven van mit tennünk. Ez a konferencia reményeim szerint hozzájárul ahhoz, hogy a kölcsönös információ átadással segíti mindannyiunk munkáját.

Nagyon jó tanácskozást kívánok önöknek!