Pölöskei Gáborné

A köznevelési intézményrendszer
átalakításának célja, a működés rendszere

Ahogy az előadásom címe (és helyettes államtitkárságom elnevezése) is mutatja, a Köznevelési Intézményrendszer Fejlesztéséért Felelős Helyettes Államtitkárság a köznevelési intézményrendszer fejlesztésének stratégiai kérdéseivel foglakozik, a háttérintézmények működését igyekszik összehangolni, míg a napi ügyek bonyolítása – mint például a minősítés és a tanfelügyelet a Köznevelésért felelős Helyettes Államtitkárság feladata.

A Köznevelési Intézményrendszer Fejlesztéséért Felelős Helyettes Államtitkárság létrehozását követően fel kellett mérnünk, hogy melyek azok az intézmények, hatóságok, háttérintézmények, amelyek körülveszik a köznevelési intézményeket, és milyen feladatokat látnak el.

A kormányhivatalok létrejöttével számos változás történt az intézmények életében, valamint idő közben új feladatok is keletkeztek. A rendszer átláthatósága érdekében a háttérintézményi struktúra áttekintését követően feladatmátrixot hoztunk létre, amely a háttérintézményekhez jogszabályokban rendelt feladatokat, és az SZMSZ-ükben vállalt egyéb feladatokat tartalmazza. A feladatmátrixból látszott, hogy párhuzamosságok vannak az egyes háttérintézmények között. Ugyanezt tapasztaltuk a háttérintézmények által – jellemzően konzorciumban – megvalósított európai uniós kiemelt projekteknél is.

A közneveléssel kapcsolatos számos új feladat miatt a struktúrát ezekhez az új feladatokhoz kellett igazítani. Fontos, ha van egy feladat, akkor annak legyen egy gazdája, egy felelőse. Meg kellett vizsgálni a fenntarthatóságot is, hiszen ez jelenti a feladat biztonságos ellátását. A fenntarthatóság mellett az átláthatóság kiemelt jelentőséggel bír, hiszen ha nem tudjuk, hogy kihez, mikor, mivel forduljunk, akkor az egész folyamat átláthatatlan, és nem nyújt biztonságot. Tehát a fenntarthatóság mellett a feladatgazdák pontos meghatározása és a folyamatszabályozás jelenti a hatékony működés alapját megítélésünk szerint. Az intézményi és a háttérintézményi rendszer átalakítása ezen pontok mentén zajlik, és terveink szerint 2016 február végére fejeződik be a folyamat.

Az intézményátalakítási folyamat legelső lépéseként 2015. április elsejével létrejöttek a pedagógiai oktatási központok (POK), amelyek lényegében az Oktatási Hivatal „területi lábai”. Az OFI-tól átkerülnek a pedagógiai-szakmai szolgáltatói feladatok az Oktatási Hivatalhoz, így ezen feladatellátás országosan, egységes szabályozás mentén megoldódik. Az Educatio január elsejétől megszűnik, feladatai – amelyek elsősorban ágazati informatikai feladatok – szintén átkerülnek az Oktatási Hivatalhoz. Az Educatio és az OH projektjeinek konzorcium jellege is megszűnik ezáltal, és egy projektfelelős lesz. Ez is az átláthatóságot és a hatékonyságot szolgáló intézkedés.

A KLIK szervezetének átalakítására is szükség van, hiszen nehéz irányítani egy központból a 198 tankerületet. A KLIK-nél zajló átalakítások lényege, hogy a megyei szint erősödjön, és egyes jogkörök delegálásával, leadásával így közelebb kerüljenek a döntések az iskolákhoz, ami reményeink szerint növeli a hatékony működést és gazdálkodást. A megyei szint mind könyvelési, mind egyéb pénzügytechnikai szempontból kezelhető egység. A tanügyigazgatási feladatokat pedig döntően a járási szinten kell ellátni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagy különbségek vannak a járási tankerületek között. Másik a KLIK-et érintő változás, hogy a KLIK-től elkerültek a pedagógiai-szakmai szolgáltatási feladatok a POK-okhoz.

Sokkal letisztultabb intézményi háttér jön így létre: az intézményfenntartó a KLIK, a területhez köthető hatósági feladatok ellátása a kormányhivatalok feladata, az iskola mindennapjait az Oktatási Hivatal támogatja, az OFI és a KELLO a tankönyvekkel, tankönyvfejlesztéssel foglalkozik. A tankönyvfejlesztés részeként nagyon fontos a digitális tananyagok fejlesztése, a két digitális osztály összeolvadása hatékonyabbá teheti ezt a munkát is.

A fenntarthatóság, hatékonyság, átláthatóság hármasának gondolata kihat-e a köznevelési intézmények tervezett fejlesztésére? A továbbiakban nem egységekben kell gondolkodni, hanem komplex fejlesztésben. Vagyis intézményrendszer struktúrájában, tartalom és módszertan egységében kell gondolkodnunk. Mindezek pedig szoros összefüggésben állnak a családdal mint negyedik „dimenzióval”, valamint az egyéb ágazatok fejlesztésével is. A fejlesztéseket sem lehet egyenként kezelni, jó példa erre: az informatikai géppark fejlesztése – mint infrastruktúra-fejlesztés –, amely összefügg a digitális kompetenciafejlesztéssel, a tanárok módszertani továbbképzésével, amely befolyásolhatja az összeállított tartalmat, mennyiséget. Ma már úgy tűnik, hogy nem programokat kell fejleszteni, hanem iskolát „csinálni”.

Az intézményrendszer fejlesztésével kapcsolatban vannak olyan egységek, amelyek fejlesztése elengedhetetlen. Ilyen például az informatika. Alapfeltétel a működőképes eszközpark megléte. Ehhez szükséges a kellő sávszélességű internethálózat. A Digitális Nemzet Fejlesztési Program keretében fog megvalósulni egy fejlesztési program Nyíregyházán, amelyben 13 iskola vesz részt. A KIR adatbázisából láttuk, hogy csak néhány gépre van szükségük. A helyszínen végzett állapotfelmérés azonban mást mutatott: elavultak voltak a gépek, a 13-ból 2 intézménynél el kellett indítani az erősáramú hálózatfejlesztést a fenntartónak, vagyis a KLIK-nek. Az egyfenntartós modell jó lehetőség, hogy pontos tájékoztatást tudjon adni arról, hogy melyik iskolában milyen fejlesztés szükséges ahhoz, hogy elérje azt a szintet, ami alapján már elvárható a pedagógusoktól is a digitális eszközök használata az oktatás során. Jelenleg ugyanis hatalmas a különbség az iskolák között. Van olyan, ahol 120 tanulóra 360 számítógép jut, mert minden alkalmat megragadtak arra, hogy pályázzanak. Máshol pedig összesen 15 gép van.

Ugyanígy szükséges a különböző infrastrukturális fejlesztéseknek az összehangolása. A közép-magyarországi régió a fejlesztéseket illetően nagyon rossz körülmények között van, ugyanis kimaradt az EFOP-ból fejleszthető területek közül. Pedig itt is kell tornaterem, tanuszoda, tanterem (sőt, jobban, mert ott nő a gyermeklétszám). Próbáljuk ezt azzal orvosolni, hogy a költségvetésből rendelkezésre álló forrást lehetőleg itt használjuk fel.

Az informatikával kapcsolatban még érdemes megemlíteni, az intézmények adminisztrációját támogató rendszert. Megkezdődött a KRÉTA elnevezésű rendszer fejlesztése, amely egy olyan tanügyigazgatási rendszer, amely minden intézménytípusra alkalmazható, egységes több munkafolyamatot támogat és az adatok közvetlenül kerülnek a központi adatbázisba.

Az oktatási anyakönyv létrehozása is a tervek között szerepel. A lényege abban áll, hogy a gyerek az óvodába kerüléskor kap egy OM azonosítót, és több alkalommal már nem szükséges a gyermek nevének rögzítése. Egy olyan adatbázist tervezünk létrehozni, ahonnan utána különféle adatszolgáltatás válik elérhetővé: vizsgaszervezés, e-napló, lemorzsolódás követése stb. Ezzel csökkenne az adminisztráció, az egyes adatbázisokban nyilvántartott adatok felhasználása összekapcsolódna. A jelenleg tapasztalható, sziget-szerű fejlesztésekből adódó eltérések is megszűnnének, nagyobb adatbiztonsággal lehetne dolgozni. Ma ugyanis az intézmények, a pedagógusok újra és újra töltik fel az újabb és újabb adatokat a különféle adatbázisokba. A végeredmény pedig az, hogy ma már mi szolgáljuk az informatikát és nem az informatika szolgál bennünket. Ez az, amit meg kellene fordítani, ami a szigetszerű fejlesztések helyett egységes fejlesztéssel érhető el.

Az intézményrendszer fejlesztésével kapcsolatban megjelenik a térségi iskolahálózat fogalma. A különböző területek lehetőséget, esélyt kapnak arra, hogy a gyerekek ne csak a nagyvárosban, hanem a kisebb településeken is ugyanolyan oktatásban, szolgáltatásban részesüljenek, mint a nagyvárosokban élő gyermekek. A különböző adatokból és a területi differenciálódás mérőszámaiból lehet meghatározni azokat az iskolákat, amelyek alkalmasak arra, hogy egy új funkciót betöltsenek. Ezekbe az iskolákba forrást kell koncentrálni. A térségi iskolahálózathoz csatlakozó intézményeknek infrastrukturális, módszertani és számos más fejlesztésen kell átesniük, például egész napos iskolaként kellene működniük, különféle tanítási módszereket kell megtanulniuk (például Geomatech). A térségi iskolahálózat intézményeiben a hátránykompenzációnak és tehetséggondozásnak kell megvalósulnia támogatott környezetben. Ehhez pedig befogadó jellegű, az innovációra nyitott pedagógusok szükségesek.

A végzettség nélküli iskolaelhagyásról az előző előadásban már más aspektusból hallottunk. A köznevelésben a tartósan alulteljesítő gyermekek támogatása jelenleg is megjelenik a rendszerben (ld. tanoda, mentorálás, ösztöndíjak). De mindezek hatékonyabbá tehetők, ha például olyan környezetet biztosítunk a tanulóknak, hogy a digitális módszertannal színesebbé tesszük a tanításukat. A TÁMOP során, nagyon sok új innovatív fejlesztés történt, sok program került kifejlesztésre. Ezekből össze lehet állítani olyan módszertani csomagot, csomagokat, amelyek támogatják egymást. Vagyis valóban ma már nem programfejlesztésre, hanem intézményekben zajló tevékenységek komplex támogatására van szükség. Például logikai játékok, mozgásfejlesztő programok, művészeti programok, melyek hozzájárulnak a gondolkodás fejlesztéséhez, a test, a lélek, és a tudat ápolásához, vagy a Komplex Instrukciós Program, amely elősegíti az esélyteremtést, és összefogásra ösztönzi a tanulókat.

A módszertani fejlesztéseknek nem csak a támogató környezet megteremtése a feltétele, hanem hogy legyen rá elég idő a megvalósításukra. Így a tartalmak mennyiségét és időkeretét is felül kell vizsgálni. Felül kell vizsgálni a gyakorlati és az akadémiai tudás arányát, és szükség esetén csökkenteni a tananyagtartalmat, hogy maradjon ideje a pedagógusoknak a tanulókkal foglalkozni, fejleszteni őket, akár új módszertan segítségével. A tartalmi és módszertani fejlesztéseknek egy keretet biztosítanának a témahetek a tanév során, illetve a nyári időszakban a nemzeti táborozási program keretében.

Gyakorlatilag ezek a fejlesztések azok, amelyeknek a komplexitása lehetővé teszi, hogy az intézmények munkáját támogassuk, és megteremtsük a kereteit a minőségi oktatásnak. Olyan intézményt fejlesszünk, ahol jól érezze benne magát a gyermek és a pedagógus egyaránt. Így tudjuk támogatni leghatékonyabban a gyerekek jövőjét és a családok mindennapi életét.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.