Sörös Iván

Az oktatás kiemelt szerepe a Magyar Nemzeti
Társadalmi Felzárkózási Stratégiában

sorosi 0

Tisztelettel köszöntöm a közoktatási konferencia minden egyes résztvevőjét. 2007 óta a köznevelés rendszerében mint minisztériumi munkatárs dolgozom, és sokszor hallottam, amikor a vezetők mentek a közoktatási konferenciára. Ilyenkor általában igyekeztünk felkészíteni őket arra, hogy itt a legjobb prezentációt, a legjobb, legaktuálisabb információkat tudják átadni az érdeklődők számára.

Azt nem gondoltam volna, hogy esetleg egy kicsivel később én fogok itt állni, szóval köszönöm szépen a társadalmi felzárkózási területnek a meghívását. Bízom benne, hogy a számunkra nagyon fontos kérdések – a társadalmi felzárkózás, a hátrányos helyzetű gyerekek hátránykompenzációja, oktatási integrációja –, az azokkal kapcsolatos kormányzati intézkedések, illetve általános tájékoztatás az önök érdeklődését is kiváltja.

Azzal kezdeném első körben – államtitkár úr is szintén ezzel kezdte –, hogy oktatási vonatkozású adatokat mutatok. Itt egy kicsikét kilépek az oktatás világából, de szerintem nagyon, nagyon gyorsan látható, hogy miért is. Alapvetően a társadalmi felzárkózási stratégia céljainak és indikátorainak elérését, illetve annak a megvalósulását célozza az államtitkárságnak a munkája. Különböző területeken dolgozunk, legyen az oktatás, gyermekjólét, lakhatás, foglalkoztatás, vagy akár éppen kultúra. De az egyik fontos folyamata magának a felzárkózásnak mint stratégiai célnak az, hogy legyen egy átfogó stratégia, ami ebben az irányban komplex módon igyekszik megközelíteni ezt a kérdéskört. Viszont az is nagyon fontos és nem kell – azt hiszem – az intézmények világától messze mennünk, hogy mérni tudjuk mindazt, hogy annak a munkának, amit ezen a területen végzünk van-e bármilyen eredménye, milyen hatása van. Alapvetően fő felzárkózási folyamatokat is monitorozunk, azért hoztam ide 2015-ös adatokat.

sorosi 1

Három nagyobb felzárkózási indikátor az, amit egy táblába gyűjtöttünk idősorosan. Az nagyon fontos, hogy visszamutatást kapjunk arról, hogy a társadalomban milyen főbb folyamatok vannak. A jövedelemi szegénységben élők arányát meg lehet nézni 2009 és 2014 között, az alacsony munkaintenzitású háztartásban élőknek az arányát, vagy a súlyos anyagi deprivációban élőknek az arányát, és ennek az időbeli változását. Azt is lehet látni – tekintettel arra, hogy oktatási konferencián vagyunk, ilyen témákat beszélünk át –, hogy az alacsony iskolai végzettségnek milyen hatása van arra, hogy az egyénből később milyen foglalkoztatott lesz, milyen típusú munkát vállal, mekkora az esélye arra, hogy a munkaerőpiacon sikeresen helyezkedjen el és ott menynyire tartósan van jelen.

sorosi 2

A stratégiának három fő célcsoportja van: a tartósan rászorulók, szegény családokban élő gyermekek, illetve a romák. Látszik, hogy a társadalmon belül a roma népességnek messze nagyobb a lemaradása a nem romákéhoz képest, és itt nagyon erősen kirajzolódik a gyermekekkel kapcsolatos trend 2009 és 2014 között. Ami érdekes még és ezt a társadalmi felzárkózási stratégia is kimondja, hogy van a szegénységnek egy úgynevezett vidéki arca, tehát a hátrányos helyzetűek halmozottan hátrányos helyzetűek jellemzően kistelepülésen vagy kisebb falvakban élnek.

És itt már egy olyan dia, ami közvetlen összefüggést mutat azzal kapcsolatban, hogy akik a súlyos anyagi deprivációban élnek, azoknak a százalékos megosztása 2009 és 2014 között, hogy milyen iskolai eredmény, milyen iskolai eredményeket értek el. Köztük mekkora azoknak az aránya, akik mondjuk diplomát, érettségit, szakmát vagy legfeljebb nyolc általános iskolau osztályt végeztek el.

A harmadik dia pedig egy olyan bontást mutat, ami kifejezetten a roma/nem roma összehasonlítást teszi lehetővé. Látszik, hogy nyolc osztálynál kevesebb, illetve a nyolc osztályt végzettek közül messze a romák vannak a legmagasabb arányban, és amiért mi küzdünk a képzettségi szint, a színvonal emelése. Látható, hogy mi adja az alapot a céljainkhoz: az érettségivel rendelkező, illetve felsőfokú végzettséggel, diplomával rendelkező romáknak a száma nagyon elenyésző, alacsony.

A mai napon két alkalommal – egyszer helyettes államtitkár asszonytól, másszor államtitkár úrtól – is hallottunk annak a fontosságáról, hogy milyen területi különbségek vannak ma Magyarországon. Magyarország térképen, a fehér, a világosbarna, sötétbarna foltok a köznevelés rendszerében a hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók arányát jellemzik. Minél sötétebb, egy-egy terület, annál magasabb a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya. Két adatot is kiragadok: egyik Nyugat-Dunántúlról ahol a tanulóknak 16%-a hátrányos helyzetű és Észak-Magyarországon 47%. Emellett vannak más területek, amik hangsúlyosan megjelennek ebből a szempontból. Ami érdekes még egy-egy roma adatot hadd tudatosítsak a hallgatóságban, hogy fővárosban él a roma diplomásoknak a nagy százaléka. Vidéken nagyon kevés olyan roma van, aki tanári, pedagógusi, orvosi, mérnöki vagy akármilyen felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Jogos a kérdés, hogy amikor helyi programokban és romák bevonásában gondolkodunk, akkor kikre is lehet támaszkodni. Van-e szakemberhiány ebből a szempontból?

Ami még érdekes adat és a népességbecslésből kijön, hogy nagyon sokan, sokkal többen vannak a romák közül azok a roma lányok, akik felsőfokú végzettséget szereznek. Itt van majdnem 2%-os előny a roma lányok javára.

Tehát nagyon különbözők a területek, a kistérségek, a régiók, a megyék is. Sok esetben az oktatási típusú vagy gyermekjóléti intézkedésnél differenciálunk abból a szempontból, hogy azokat a területeket kívánjuk előnyben részesíteni a pályázat során, akik valamilyen gazdasági, társadalmi, infrastrukturális szempontból elmaradottak. Ez egy nagyon objektív előnyben részesítési szempont. Az elmúlt időszakban így volt külön allokált forrás volt kifejezetten a régiókra, így nem történhetett meg az, hogy a nyugat-magyarországi tanodák azok elvitték a forrás jelentős részét. Részben ez egy garancia arra, hogy a forrás oda érkezik, illetve a fejlesztés oda érkezik, ahova a szakpolitika szánta. Csak érintőlegesen említem meg, hogy a gyerekházaknál vannak kistérségi gyermekesély-programok, amik kifejezetten olyan kistérségre lettek kiírva, amik hátrányos helyzetűek, szolgáltatás hiányos területek.

Megpróbálom érzékeltetni azt a komplexitást, amit a társadalmi felzárkózás jegyében végez az államtitkárság. A fának kettő része van, az egyik, ami a föld alatt van, a másik a föld felett van. Az egyik alapvetően a jogszabályokra, az intézményrendszerre épít, tehát mik azok a jelenlegi keretek, amibe a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási stratégia, annak intézkedési terve megvalósulhat. Igyekeztünk minden olyan elemet itt feltüntetni ezen a fán, amit a felzárkózás érint. A foglalkoztatást, lakhatási krédéseket, területi különbségeket, kulturális programokat, a gyermekjólét illetve az oktatási kérdéseket. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni és már több előadó is erre kitért, tehát önmagában egy település van egy térségben, egy oktatási projekt önmagában nem tudja a minden típusú hátrányát a helyi társadalomnak kompenzálni, minden más ágazatnak ehhez be kell segíteni, mindenkinek a saját területét, a saját feladatát kell ebbe megtalálni, de hogy ezek komplexe értendők, ezt jellemzi ez a kör is.

sorosi 3

Amit még a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról szeretnék elmondani, egyrészt az, hogy emellett a pár adat mellett kivetítettem akár a területi különbségekről, akár a főbb szegénységgel kapcsolatos trendekről, mutatókról, ott igyekszünk minden olyan adatot egybegyűjteni és külön kezelni, ami ezzel kapcsolatos. Célunk, hogy ne legyen olyan terület, olyan beavatkozás, ami nem tudományos alapokra, adatgyűjtésre, statisztikára épül. Tehát olyan nem lehet, hogy egy pályázati kiírás nem egy jól megalapozott, előkészítő munkának az eredménye.

Ami nagyon fontos, hogy a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiának van egy olyan monitora, hogy a nagyobb fő társadalomi folyamatokat vizsgálja, illetve ezeket folyamatosan követi, viszont van egy folyamatos nyomon követés. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia számos intézkedést tartalmaz, külön diát hoztam erről. Ennek keretében megvalósulnak különböző programok, legyen az iskola integrációs program, útravaló, vagy tanoda, vagy éppen a lakhatási életkörülményeket segítő telepprogram. Az egyik problémájuk az szokott lenni ezeknek az, intézkedéseknek a megfelelő nyomon követés hiánya. Van egy olyan a közigazgatás rendszerében bejáratott nyomon követési rendszer, ami folyamatosan ellenőrzi, hogy ezek a programok miként haladnak, és melyek azok amelyek jól teljesültek és melyik az, ahol elakadás van. Ennek nem feltétlenül mindenáron ellenőrző funkciója van, hanem egy visszamutató, visszakövető funkciója van. Számos esetben nem csak az EMMI érintett ezekkel a fejlesztőprogramokkal, hanem más tárca is és ez nagyon jó tükör, mutatja honnan hová jutottunk 1–2 év alatt.

Ami fontos ebben a dologban, hogy maga a monitoringrendszer, a stratégiának a jelentése az egy évente megjelenő, mindenki által letölthető, áttekinthető jelentés, tehát bárki meg tudja nézni a korábbi éveknek a teljesítését is.

Az elmúlt időszakban minden uniós tagország az Európai Unión belül készített egy roma stratégiát. Magyarország ezt úgy vállalta, hogy készített egy társadalmi felzárkózási stratégiát, amibe a roma célcsoport markánsan, hangsúlyosan megjelenik. Ennek volt egy intézkedési terve 2012 és 2014-re vonatkozóan, és ebben az évben került előkészítésre, nem ebben az évben, az előkészítő munkák azok már korábban megkezdtek, 2014-ben, de 2015-ben volt a legfontosabb egyeztetési kör, amikor a társadalmi felzárkóztatási stratégia soron következő 2015 és 2017-es intézkedési tervét a kormány elfogadta az augusztus 18-i kormányülésen. Itt felsoroltuk a dián azokat az intézkedéseket, intézkedéseknek a számát, amiket maga az intézkedési terv rögzít. Azt lehet látni, hogy gyermekjólét illetve az oktatás nagyon hangsúlyos helyen jelenik meg, nagyon sok programmal, ha nem találták még meg én javaslom mindenképpen, hogy olvassák el, szerintem nagyon jól egybeszerkesztett, nagyon jó feladatokat határozó kormányzati intézkedési terv született.

És még egy dologról picivel bővebben beszélnék. Említettük azt – több előadásban is szó volt erről vagy utalt rá –, egy oktatási program ne csak egy oktatási program legyen, hanem tekintsen ki a szociális ellátórendszerre, legyen kapcsolata a gyermekjóléti szociális rendszerrel, az egészségügy területével, tehát ne önmagában próbálja annak az egy vagy több gyereknek (vagy családnak) a problémáját megoldani – ami a köznevelés rendszerében erősödik fel a leginkább –, hanem igenis keresse meg a helyben lévő ágazatokat és kérjen segítséget, működjenek együtt.

Ugyanezen a logika mentén működik a közigazgatás, tehát nagyon furcsa lenne elvárni helyi szinten ezt a helyi szereplőktől, ha maga a közigazgatás nem így működne, maga az államtitkárság is létrehozott egy részben a stratégia előírása nyomán egy úgynevezett határterületi munkacsoportot: itt olyan dolgok egyeztetése történik meg, amihez mindenképpen több ágazat szükséges. Csak gondolok egy dologra, az egyik dián például bemutatásra került a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulóknak a száma, önök a terepen dolgoznak, biztosan látják, hogy az elmúlt időszakban, ha valakit érdekelnek KSH-nak a honlapja, lehet látni, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült gyermekek száma az elmúlt időszakban csökkent. Tehát van egy ilyen lassú, de folyamatos csökkenés, ha valaki nézi az intézményi adatokat, évente mindig októberben szolgáltatni kell az intézményeknek. Látja, hogy egyre kevesebb gyermek, aki hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű, holott tudja, hogy az a családnak az igazi helyzete, a gyereknek a helyzete nem változott, valami oknál fogva, ez több dologra vezethető vissza, mégis kiesik ebből a kategóriából, a többféle fejlesztési igényű gyermek viszont jelen van.

Tehát ahhoz, hogy ebbe egy változás legyen és ebben egy összefogás legyen a tárcán belül, pedig ilyen határterületi munkacsoportokat működtet. Ezek azok az intézkedések, amik nem pályázatban nyilvánulnak meg, vagy nem kiemelt projektben nyilvánulnak meg, de mégis a napi munkáját az intézmények a napi életét, feladatát meghatározza.

És akkor rátérnék azokra az intézkedésekre, amik vagy már megkezdődtek és folytatódnak, vagy teljesen új intézkedés lesz. És igyekszem minden egyes intézkedés kapcsán az újdonságot bemutatni.

112 helyen működik ma Magyarországon Biztos Kezdet Gyerekház hazai forrásból. Ez egy nagyon visszatekintve, nagyon szép szám, de ahhoz hogy megértsük, hogy ez miért jelentős ez a szám, meg az hogy hazai finanszírozás, vissza kell mennünk egy kicsit az időben. Vissza kell mennünk 2005-ig, ahol tulajdonképpen térségi gyerekesély programok keretében először norvég finanszírozásból, amjd uniós finanszírozásból egy kistérség elkezdett úgynevezett biztos kezdet gyerekházakat létesíteni. Nagyon fontos az a kormányzati cél, hogy minden gyermek 3 éves korától lehetőleg menjen óvodába, illetve a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket is. De joggal merül fel a kérdés: mi van akkor, ha egy óvodopedagógus találkozik a gyermekkel az óvodában és ő már nem vagy nagyon kevés eszközzel, amivel tud ráhatni a gyermek fejlődésére, tudja felismerni azt a problémát, amit lehetne kezelni. A felzárkózási stratégiai különböző kutatásokra – önök az élettapasztalatukra – alapozva tudja, hogy minél korábban avatkoznak be esetlegesen egy problémás gyermek helyzetébe, felismernek akár egy egészségügyi problémát, akkor annál könnyebben lehet tulajdonképpen azt kompenzálni, annál könnyebben lehet beavatkozni. Ennek az apropója adta azt, hogy a biztos kezdet gyermekházak a 0 éves kortól célozzák meg a gyereket, illetve nem is csak a gyermeket, hanem a családot. Az is felmerülhet kérdésként, hogy ott van a bölcsőde, miért nem oda viszik a szülők a gyermeküket. Részben az a válasz erre, ezt nem minden településen, ahol biztos kezdet gyermekház van, van bölcsőde is jelen, másrészt azoknak a szülőknek, akik a gyermekekkel közösen mennek nincsen napi munkájuk, vagy nagyon kevés esetben van.

Fontos hogy a biztos kezdet gyerekház egy egy uniós program volt, annak idején jellemzően kistérségi gyermekesély programok keretében jöttek létre, nem önállóan, bár volt erre is lehetőség. Ami mindig kérdés az uniós projekteknél, az pedig az, hogy mi történik, hogy ha az uniós projekt lezárul, lesz-e folytatása, pláne ha van eredménye az uniós projektnek, akkor mindenkiben az merül fel, hogyan lehet ezt a programot tovább folytatni.

A biztos kezdet gyerekház volt a felzárkózási politika vagy a szakpolitika tekintetében az első és eddig egyetlen olyan intézkedés, amit sikerült hazai költségvetési forrással megtámogatni és biztosítani a fenntartható működését.

Még egy példát had említsek: 2015 tavaszán az egyik térségi gyerekesély program zárult és meghívtak minket a záró rendezvényre. Ott volt a sajtó is, továbbá a helyi és kistérségi vezetők is, azaz közösen láthattuk, hogy mi is a lényege egy biztos kezdet gyerekháznak. Az egyik, amivel sikerült áttörést elérni ott az egyik helyi emberben, hogy nagyon sokszor olyan alapvető fejlesztéseket tudnak bevinni a gyerekházba, a szülőhöz, illetve a gyermekhez, amit egyébként nem tudnának. A dolgonak a kulcsa az például, hogy napi másfél órában egy mozgásfejlesztő foglalkozott azzal a gyerekkel, akivel egyébként az anyukája nem tudott, vagy nem úgy tudott volna foglalkozni. Nem lett volna neki lehetősége beutazni folyamatosan Kaposvárra, mert nem volt meg erre az anyagi elehtősége, így pedig a szolgáltatás az, ami helybe jött, nem pedig maga szolgáltatást igénybevevő utazott.

A jövőre vonatkozóan az uniós források továbbra is rendelkezésre állnak, és az Emberi Erőforrások Operatív Program lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben a biztos kezdet gyerekházak számát növeljék, közel ötvennel számoluk, hogy annyi biztos kezdet gyerekház jöhetne még létre.

Mindenképp muszáj beszélni az óvodai fejlesztő programról és az integrációs, illetve képesség kibontakoztató felkészítésről. A 2003-ban induló program 2007-ben kibővült az óvodai fejlesztő program elemmel. Tulajdonképpen az óvodai fejlesztő program volt az egyik első olyan nagyobb intézkedés, amely 2007-től azokat a gyermekeket irányította az óvodába, akiknek hátrányos, halmozottan hátrányos a helyzetük. Ehhez volt anyagi ösztönző is, jellemzően az önkormányzati, illetve a nem állami, nem önkormányzati óvodáknak is járult ehhez képzés, illetve kiemelt szakmai támogatás is.

Nagyon fontos, hogy az intézményfejlesztés, a tudatos intézményfejlesztői munka, a gyerekek tudatos fejlesztése és az egyéni fejlesztés. Tulajdonképpen szociális hátrányt kompenzáló elem lett mindez, nagyon sok esetben ebből a forrásból tudták a intézmények megvalósítani azt, hogy azokat a gyerekeket akiket hátrányos helyzetűek a szüleik, anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé, elvigyék olyan kirándulásokra, olyan kulturális eseményekre, amiket ők egyébként nem tudtak volna megfinanszírozni. Vagy például olyan helyi projekteket csináljanak, amikre korábban – jellemzően anyagi eszköz hiányában – nem volt lehetőségük. Nagyon fontos része volt mind a kettő elemnek – a képességkibontakoztatásnak, az integrációs programnak –, hogy egy folyamatos intézményfejelsztés legyen az intézményekben.

Pár szó esett már a tanodáról, egy kicsit bővíteném még az ismereteket. Fontos megjegyeznem, hogy nemcsak TÁMOP-os forrásból vannak tanodák, vannak még olyan tanodák Magyarországon, akik tanoda vagy tanoda jellegű tevékenységet folytatnak vagy végeznek.

A tanoda szerintem nem ismeretlen sok köznevelési intézmény számára sem. 2004-ben már az első uniós források is lehetővé tették azt, hogy tanodák létesüljenek. Ami sokkal markánsabbá tette a tanodáknak a jelenlétét, az a 2012-es pályázati kiírás, amikor a 60 tanodából lett 178. Megtriplázódott a tanodáknak a száma. Egy tanoda ezer fő alatti település esetén minimum 20, ezer feletti település esetén, minimum 30 tanulóval végzi a munkáját. Ami szerintem még kicsit áttörés volt, egy személyes élményt engedjenek meg, hogy elmondjak, párszor tapasztaltuk azt, hogy egyes intézmények, köznevelési intézmények az adott településen működő tanodára kicsit riválisként néznek. Olyan, mintha egy másik csapat szeretné azt a gyerekeket bevonni a szüleikkel valami eredményt elérni. Nekem volt egy személyes tapasztalatom, tehát mesélte az egyik intézményvezető. Egy Heves megyében dolgozó igazgató volt az, aki dilemmázott azon, hogy akkor most az ő pedagógusainak engedje egyáltalán azt, hogy a pedagógiai munkában részt vegyenek, becsatlakozzanak ebbe a munkába. Ez nekik többletfeladattal, többletmunkával járt, de végülis hagyta magát meggyőzni. Én ekkor találkoztam az intézeti igazgatóval, amikor már abszolút elkötelezett volt két év után abban, hogy a tanoda, illetve a köznevelési intézmény helyi szinten egymást tudja segíteni. Tehát nem egy riválisról, hanem együttműködésről van szó, annak a lehetőségéről. Az újabb tanodapályázat az elmúlt héten jelenet meg, tehát az összes konvergencia régióra elérhető egy 5,3 milliárd forintos pályázati lehetőség. A beadás határidő 2015. december 31. Hasonló kondíciókkal lehet pályázni, mint a korábbi szakaszban.

Kettő dolgot szeretnék megjegyezni. Az együttműködésnek a fontosságáról, mint említette az államtitkár úr, az ágazatoknak is muszáj együttműködni, itt említettem a határterületi munkacsoportot, ami nekünk egy nagyon fontos eszközünk, de például a tanodapályázatot nem írhatja ki, vagy nem készítheti elő a felzárkózási terület anélkül, hogy a közneveléssel szorosan egyeztetne. Örülök, hogy folyamatosan visszatértek a vezetők is erre, mert az azt jeleni, hogy mindenkiben tudatosul közben a nagyon, nagyon fontos fejlesztés és mindenki kicsit magáénak érzi ezt a tanoda konstrukciót.

A másik pedig hogy arra törekedtünk, vagy törekszünk a pályázatok előkészítése során, hogy amennyire lehet a helyben lévő programokat, a helyben lévő fejlesztéseket összekapcsoljuk. Mit értek ezalatt? Például a roma szakkollégiumok már egy 2011 óta működő rendszer, uniós forrással megtámogatott. Út a diplomához pályázatba is vannak olyan hallgatók, akik pedagógiai területen végeznek munkát, vagy tanulmányokat folytatnak. És ebbe a tanoda munkába bele lehet – ha jól működik a tanoda, vagy éppen van kapacitása elérni ezeket a hallgatókat, akkor be tudja – vonzani őket, hogy egy ilyen személyesebb mintát vagy segítséget tudjanak adni azoknak a tanulóknak, akik még helyben vannak. Tehát van a programoknak egy ilyen összekötő, összekapcsoló jellege, elgalábbis a tervezés szerint.

Az Útravaló Ösztöndíjprogramról szeretnék beszélni. Kettő aktualitása miatt, illetve egy tapasztalatot szeretnék megosztani a tavalyi Út a diplomához pályázati eredményeiről. Maga az Útravaló ösztöndíjprogram szerintem nem ismeretlen önök számára. 2005-ben indult el egy kormányhatározattal, mögötte áll egy kormányrendelet, ami szabályozza azt, hogy egy mentor, illetve egy tanuló párosának milyen feladatai, kötelezettségei vannak. Amit azonban nagyon fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években átalakult az Útravaló Ösztöndíjprogramnak a rendszere. Egyrészt sokkal több támogatásban részesül a mentor, aki ezekkel a tanulókkal foglalkozik és beépült egy teljesítményt alapul vevő szempont. Ha magasabb tanulmányi átlagot ér el a tanuló, akkor magasabb ösztöndíjban is részesül. Három alprogrammal indult 2005-ben a program, ez az Út a középiskolába, Út az érettségihez és Út a szakmához. A 2014–2015-ös tanévben 13 000 tanuló volt összesen bevonva ebbe a programba, amely egészen ideáig hazai finanszírozású volt. Itt a délelőtti előadásban az irányító hatóságnak a vezetője bemutatta azt az ú.n. pályázati menetrendet, amire számíthatnak a köznevelési intézmények vagy a háttérintézmények az uniós források tekintetében, és lehetett látni, hogy meg fog jelenni az útravaló ösztöndíjprogram. A program folytatása uniós forrásból lesz finanszírozva. Ezt azért mondom Önöknek, mert jellemzően ilyenkor már ez a kettő alprogram kiírásra szokott kerülni az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő internetes oldalán. Eddig azért nem került meghírdetésre, mert nem hazai forrásból lesz kiírva pályázat, hanem egy uniós pályázat keretében kerül lebonyolításra. A kormányhatározat alapján ennek kettő szereplője lesz: a KLIK és a TKKI.

Nagyon hiányzott az elmúlt években az útravaló ösztöndíjprogramból egy felsőfokú láb. Tehát mi történik azokkal a tanulókkal, akik az út az érettségi programból kijönnek, vagy más programból – például az Arany János programokból – kijönnek, és nem kapnak anyagi lehetőséget vagy támogatás arra, hogy folytassák az egyetemi tanulmányaikat. 2012-ben egy Út a felsőoktatásba nevű program indult el, akkor még csak első évfolyamos hallgatóknak, de 2013-ban ez kiterjesztésre került. Tulajdonképpen már midnen olyan hallgató számára elérhető, aki benne van a rendszerben, legyen nappali vagy levelező, önköltséges vagy állami ösztöndíjas szereplő.

Még egy tavalyi adatot osztok meg Önökkel. Amikor bejönnek ezek támogatási igények, akkor egy értékelő bizottság jóváhagyja ezeket, és mindenféle adatot szolgáltatnak azok a hallgatók, akik az Út a diplomához programba részt vesznek. Azt is megmondják, hogy milyen szakokra jelentkeznek. A 2014/15-ös tanév vonatkozásában készítettünk egy szűrést, egy összefoglalást, hogy melyek azok a szakok, amikre ők járnak. Azt derült ki, hogy a 816 hallgató szinte minden területen, minden tudományterületen jelen van, legyen az sport, legyen az társadalomtudomány, legyen az pedagógia, de nagyon erősen jelen voltak, szinte ez volt a legerősebb, a gazdasági és műszaki képzések is. Ez azért érdekes, mert 2007-ben még jellemzően olyan pályázói kérelmekkel találkoztunk, ahol a következő szakokra jelentkeztek: szociálpedagógia, szociológus, pedagógus, brácsa, gordonka, jazz hegedűtanár. Csak azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy volt egy nagyon erős művészeti terület, volt egy nagyon erős szociális, vagy jogi terület, de a gazdasági terület, az informatika, a sport területe egyáltalán nem jelent meg és most nagyon szépen jön föl. Idén is még nyitva van az Út a diplomához pályázat, kérem terjesszék a hírt, még október 30-ig be lehet nyújtani a pályázatokat. Még egy hiánypótló pályázatra szeretném felhívni a figyelmet. Szintén nyitva van, az Út a felsőfokú szakképzéshez c. pályázat. Azoknak a hallgatóknak ad lehetőséget, akik felsőfokú szakképzésben vesznek részt.

Röviden pár gondolatot a roma szakkollégiumokról. Ez egy 2011-ben indult kezdeményezés. Míg az Út a diplomához, az Út a felsőfokú szakképzéshez c. pályázatok nagyobb hallgatói létszámot érnek el és elsősorban ösztöndíj, valamint önköltség támogatást adnak, a roma szakkollégiumok esetében egy sokkal személyesebb, sokkal közvetlenebb hallgatót támogató rendszer került kiépítésre. Magyarországon működik a – 2011-ben, miniszter úr kezdeményezésére elindított – keresztény roma szakkollégiumi hálózat, illetve van még három roma szakkollégium, akik nem ebben a rendszerben vannak, mármint nem a keresztény roma szakkollégiumi hálózat tagjai, de szintén TÁMOP-os rendszerben vannak.

Egy újdonságot szerenték mondani, a társadalmi felzárkózási stratégia egy új célcsoportot azonosított be, nem teljesen új célcsoportot, de hangsúlyosabban szerepel a roma lányokat mint célcsoportot. Mindannyian tudjuk, ha megnézzük a végzettség nélküli iskola elhagyási stratégiát, illetve annak a háttérelemzését, kutatásait, hogy a roma lányok nagyon nagy arányban morzsolódnak le az iskolából, nem fejezik be, nem jutnak szakmához, végzettséghez. Ezt a hiányt pótlandó kiírunk egy pályázatot hazai forrásból, úgy számoljuk, hogy hamarosan meg fog jelenni az Emberei Erőforrás Támogatáskezelő internetes oldalán és arra lehet pályázni. Ennek a folytatását is tervezzük 2017-től.

Azt foglalom össze röviden, hogy a jövőben milyen uniós programokat tervezünk. A tanoda volt az egyik, ami nagyon szerencsés, a roma szakkollégium, illetve az útravaló ösztöndíjprogram várhatóan a jövő héten akár meg is tud jelenni. De emellett szeretnénk a második esély programokat is indítani. Szeretnénk az IPR-t, ami társadalmi felzárkózás és integráció intézkedés néven szerepel az éves fejlesztési keretben, illetve decemberi indítással lenne, továbbá lesznek még olyanok, amik kifejezetten gyerekekre irányuló fejlesztések.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet!