Móri Árpádné
A reflexió szerepe a pedagógus-
kompetenciák értékelésében
Témaválasztás
A pedagógus-minősítési rendszer összetettségéhez, méretéhez képest látszólag apró elem a reflexió. Ugyanakkor a próbaminősítések, a folyamatban lévő e-portfólió elemzések, a szakértői képzés tapasztalatai és a pedagógusok írásban feltett kérdései indokolják a reflexió jelentőségének és szerepének tudatosítását. A pedagógusminősítésben az egyik legfontosabb információforrás a reflexió. A reflexióban a pedagógusok információt szolgáltatnak a kompetenciáikról, a szakértők pedig a reflexiót használják információforrásként azok értékeléséhez.
A reflexió
Az elnevezést Dewey vezette be, aki szerint a reflektív tanítás jelentése megegyezik a tudatos tanítással, amelyben a tanár a cselekvések okait és azok következményeit is felméri.
A reflexió, a reflektív tanár, a reflektív tanítás fogalma Schön nevéhez kötődik.
A reflektív gondolkodás tudatos, összekapcsolja az elméleti tudást a korábbi gyakorlati tapasztalatokkal egy fejlődési cél elérése érdekében.
A reflektív gondolkodáshoz nyitott, a fejlődés iránt elkötelezett és azért felelősséget vállaló attitűd szükséges.
A mélysége alapján a gyakorlatban megkülönböztethetjük az azonnali és az előzetesen átgondolt reflexiót. A reflexiót körforgás jellegű folyamatként ábrázolhatjuk, a tevékenység közbeni módosításból következik a tevékenység utáni elemzés, értékelés. Ezután az újabb tevékenység előtt a korábbi tervek felülvizsgálata, módosítása következik.
A tanári reflexió irányulhat egy tanulóra, egy tanulócsoportra, vagy egy pedagógiai történésre, de reflektálhat a pedagógus a saját tevékenységére, személyére, nézetére, döntésére is (önreflexió). A reflexió megvalósulhat társas közegben, például pedagógusok-pedagógus, pedagógus-szülő, pedagógus-tanuló között, illetve egyedül is. A reflexió szóban és írásban is létrejöhet.
A reflexió szintjeinek ismerete fontos az értékelést végző szakértők számára. Segítségével reálisabban tudja a kompetenciákat értékelni, az információk alapján az indikátorok értékelési fokozatait megkülönböztetni. A reflexió szintjeinek megkülönböztetésére a szakirodalomban többféle megközelítést találunk. A közös gondolatot kiemelve ezek közül: a kezdő szint a tananyag tartalmára, a segédanyag választására, az eredményekre koncentrál; a tartalmi (kontextusos) szint az elmélet és a gyakorlat összevetését, a stratégiákat mérlegeli; a dialektikus (szakértői) szinten reflektáló kilép és túlmutat az adott problémán.
A reflektív tanár
Falus Iván megfogalmazása szerint a reflektív tanár jellemzője, hogy széles körűen feltárja és igyekszik megoldani a csoportjában adódó problémákat, kritikusan szemléli a saját nézeteit, figyelembe veszi azt a környezetet, amelyben tanít, részesévé válik az iskolafejlesztésnek, és felelősséget érez saját szakmai fejlődéséért.
A reflektív gondolkodásnak ismertek a gátló tényezői. Ezek eredhetnek a személyiség jellemzőiből, például a reális önismeret hiányából. Hátráltatja a kellő szakmai, elméleti tudás vagy a gyakorlati tapasztalat hiánya, amely a tanári fejlődés szintjeiben is kifejezésre juthat (kezdő tanár, szakértő, mentor). Akadálya lehet a meglévő pedagógiai nézetek változása, és az azokkal való azonosulás problémája, de a működő oktatási rendszer szervezeti sajátosságai is hátráltató tényezők lehetnek.
Reflexió a pedagógus-minősítésben
A reflexió a pedagógus-minősítésben az egyik információhordozó. A reflexió írott formában megjelenik az e-portfólió és az óra-/foglalkozáslátogatás dokumentumaiban, szóban az óra vagy a foglalkozás megfigyelése és a látottak megbeszélése során, valamint a portfólióvédés alkalmával.
Az e-portfólióban a kötelező és a szabadon választható dokumentumok között is kiemelt szerepet kap a reflexió.
A reflexió tapasztalataink, ismereteink és cselekedeteink szisztematikus végiggondolását, elemzését, értékelését jelenti.
A reflexió világítja meg az olvasó/értékelő számára az e-portfólió készítőjének gondolatmenetét, pedagógiai nézetrendszerét, azt, hogy mit miért tesz.
A pedagógus-előmeneteli rendszerben az első három fokozat (Gyakornok – Pedagógus I., Pedagógus II.) közötti előrelépés során azonos mérőeszköz segítségével (indikátorokon keresztül) eltérő kimeneti követelménynek kell megfelelni. A gyakornokoknak 60%-ot, a Pedagógus I. fokozatban lévő kollégáknak 75%-ot kell teljesíteni. A pedagóguskompetenciák értékelése során a reflexió minőségi különbségei nyújtják azt a többletet, amely megkülönbözteti egymástól a pedagógusokat. Ennek alapján a kellő gyakorlati tapasztalattal rendelkező pedagógustól elvárható, hogy reflexióiban megjelenjen a reflektív gondolkodásra jellemző elméleti és gyakorlati tudás koherenciája, kilépjen az adott szituációból, és általános pedagógiai nézeteket fogalmazzon meg.
A reflexió szerkezeti felépítésére célszerű hármas tagolást alkalmazni. A pedagógiai helyzet leírását az alternatívák elemzése és értékelése, a döntések indoklása követi. A reflexiót önértékelés zárja, amelyben a következmények és a további feladatok bemutatása is megtörténik.
A reflexióban megválaszolandó kérdések egy lehetséges változata: Mit akartam elérni? Mi a probléma lényege? Milyen megoldási lehetőségek vannak? Mi ezek előnye, hátránya? Miért döntöttem az adott alternatíva mellett? Mi a következménye? Milyen eredménnyel járt? Hogyan tudok változtatni?
Az e-portfólióban bemutatott dokumentumok nem függetlenek egymástól. Az intézményi környezet, a pedagógiai program, a csoportprofil, a tematikus terv és az óra-/foglalkozásterv koherenciájából vonja le a szakértő az értékelő következtetéseket.
Kotschy Beáta nézete szerint a reflexió információt nyújt a pedagógus problémaérzékenységéről, a szakmai ismereteiről, a lényeglátásáról, az elemző és értékelő tevékenységéről, az etikai szabálykövetéséről, a pedagógiai nézeteiről, az önkritikussságáról.
„Tapasztalatainkból semmit sem tanulhatunk, csak abból, ha elgondolkozunk rajtuk.”
(Robert Sinclair)
Felhasznált szakirodalom
Falus Iván (2002): DIDAKTIKA.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Szivák Judit (2003): A reflektív gondolkodás fejlesztése.
Gondolat Kiadói Kör, ELTE BTK Neveléstudományi Intézet, Budapest.
Kimmel Magdolna (2006): A tanári reflexió korlátai.
Pedagógusképzés, 3–4 sz. 35–49.
Szivák Judit (2014): Reflektív elméletek, reflektív gyakorlatok.
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Kotschy Beáta: A portfólió szerepe a pedagógusok minősítési folyamatában.
https://www.oktatas.hu/pub_bin/unios_projektek/tamop_315_pedkepzes_fejl/3_1_5_1_hirlevel_Kotschy_Beata__portfolio.pdf
