Menner Ákos

A szakértői munka támogatása
az adatfeldolgozás újszerű informatikai megoldásával

56 Menner Ákos

A TÁMOP-3.1.10 „Helyi oktatásirányítás fejlesztése” kiemelt projekt céljai között szerepel a köznevelési feladatellátás helyzetelemzése, fejlesztési javaslatok készítésének támogatása. Egy olyan eszköz kifejlesztését szeretném bemutatni, ami jelentős mértékben támogatja a mindenkori helyzetelemzés gyors, hatékony és költségtakarékos elvégzését, ami ugyan még fejlesztés alatt van, de már vannak bemutatható eredményei.

Ez a fejlesztés alatt álló eszköz és módszertan a szakértői munkában egy új dimenziót fog nyitni a mi elképzelésünk szerint. Remélem az előadás végére ezt az állítást a jelenlévők is belátják és láthatóvá válik, hogy mi az az eszközrendszer és módszertani támogatás, amit a projektben kifejlesztünk.

A konferencia során minden előadásban előkerültek a köznevelési stratégia céljai, különböző fejlesztési területei. A köznevelési stratégiából egy – a jelen előadás szempontjából fontos – dolgot ragadnék meg, amit az EU is kiemelt a stratégiájában, hogy tényeken, adatokon nyugvó oktatáspolitikát kell folytatni. A döntéseket lehetőség szerint tényeken és adatokon alapulóan kell megfogalmazni és azokon épülően kell a fejlesztéseket elindítani. A minőségbiztosítási logika szempontjából alapvető, hogy megbízható, releváns adatokkal rendelkezzünk, hiszen akkor tudunk jól tervezni, irányítani, koordinálni, ellenőrizni, ha a rendszer működéséről és környezetéről vannak megbízható adataink. Minden olyan projektben, ahol adatokkal dolgozunk a legnagyobb probléma, hogy megbízható, a SMART-követelményeknek megfelelő adataink legyenek. Rendelkezzünk a szükséges, releváns, aktuális mennyiségű adatkörrel, hogy megbízható, jó döntéseket hozzunk. Azon projektek esetében, ahol szükségesek a tényszerű adatok ott nagyjából rendelkezésre álló összeg és idő 80%-át arra szokták fordítani, hogy az adatok megfelelőek legyenek, és arra lehet a fejlesztő munkát építeni. Éppen ezért számunkra is nagyon fontos, hogy ebben a projektben egy olyan adatkörrel rendelkezzünk a köznevelési feladatellátásról, ami ugyanúgy mindenki számára értelmezhető, mindenki számára ugyanazt jelenti az az adat, amivel dolgozunk.

A projekt célkitűzése egy olyan komplex helyzetelemzés módszertanának és eszközrendszerének, eljárásrendjének kialakítása, ami intézményrendszerre vonatkozó helyzetjelentés tekintetében biztosítékot ad arra, hogy megbízható helyzetelemzést, helyzetfelmérést tudunk készíteni és olyan optimális intézményszerkezetet kialakítani, ami gyakorlatilag is a feladat-ellátási igényre épül. A feladat-ellátási igény definíciója nagyon röviden: azok a tanulók, akik a feladat ellátásban megjelennek. Az az igény, amit ők megfogalmaznak saját létükkel a rendszerben.

Azt gondolom, hogy ma már mindenki számára, aki kicsit is jártasabb a köznevelés feladatellátásának tervezésében vagy elemzésében egyértelmű, hogy az az intézményrendszer, amivel ma ellátjuk a köznevelési feladatokat, egyrészt jelentősen nagyobb kapacitásokkal rendelkezik az egyes területeken, mint amilyen igényt megjelenít ebben a rendszerben a felhasználók köre. Éppen ezért fontos az, hogy felmérjük a feladat ellátási igényeket és, hogy ehhez milyen feladatokat és kapacitásokat, kell tudnunk tervezni a következő időszakban.

Együttműködést alakítottunk ki a különböző adatgazdákkal, a kormányhivatalokkal, társszervekkel, azonban nem árulok el titkot, ha azt mondom, az adatok rendelkezésre állásával, megbízhatóságával nagyon nagy gond van még manapság is. Próbáljuk az adatokat tisztítani, javítani, de azt gondolom, hogy hosszú időszaknak kell még ahhoz eltelnie, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre.

Ez a rendszer azon alapszik, hogy világos és egyértelmű adatköröket tudjon meghatározni és ezt mindenki ugyanolyan módon tudja értelmezni. A köznevelés-fejlesztési terv készítését tekintve a jogszabály kimondja, hogy a miniszter felelőssége a köznevelés-fejlesztési tervnek az elkészítése. Ez a hivatal előterjesztése alapján kerül előkészítésre és a miniszter hozza meg döntését. 2013-ban nagy erőfeszítések árán elkészültek az első tervek mind a húsz megyében. Ez önmagában is jelentős és fontos dolog.

A köznevelés-fejlesztési terv készítésével kapcsolatosan számos szereplőnek van feladata, kötelezettsége. Ennyi szereplővel egy folyamatot irányítani és vezetni nehéz dolog és mindenféleképpen jelentős koordinációt igényel, hogy határidőre a megfelelő minőségben elkészülhessenek a tervek. 2013-ban a fejlesztési tervek esetében volt egységes módszertan, amit a projektben dolgoztunk ki és tanítottuk be. Egységes adatkörrel dolgozott mindenki az Educatio NKft. közreműködésével. Egységes szerkezetet hoztunk létre, táblarendszerrel, elemzési szempontokkal. Ennek ellenére nagyon változó volt a következés, a helyzetelemzés, a javaslattétel, ami a végén megszületett, tehát közepesen egységes megállapítások születtek végül. Az adatok ugyan egységes szerkezetűek, azonban az elemzések és következtetések nem azonos szilárdságúak, ennyi szereplő összehangolása lehetetlen és kiderült, hogy komolyabb informatikai támogatás nélkül nem is lesz egységesebb. Számos munkatárs, kolléga éjszakánként küzdöttek azzal, hogyan is tud a fejlesztési terv olyan rendszerré, dokumentummá összeállni, ami a miniszter elé tehető.

Olyan informatikai megoldásra van szükség, ami tudja támogatni a gyors, hatékony és egységesebb fejlesztési tervek elkészítését. Ugyanazon adatokból többféle következtetést lehetett levonni és azt láttuk, hogy míg mi egy adott adatkörből levontunk volna egyfajta következtetést, addig a szakértők egy teljesen másik következtetést vontak le. Szokásos példa, hogy az egyik megyében van 10 000 középiskolai diák, van 16 000 hely – kapacitás – és erre a készítők következtetése az volt, hogy ez így van rendben, nem kell vele semmit kezdeni. Mi – egy másik szempontból – közben mégis azt mondtuk, hogy meg kellene nézni mi van ezzel a 6000 plusz kapacitással.

A következtetések, megállapítások levonásához informatikai eszközöket fejlesztünk jelen pillanatban, amik egységesítenék minden téren az elemzést. Felül kell vizsgálni az eddigi módszertant – hiszen a 2013-ban elkészült fejlesztési tervek nagyjából 80 000 000 forintba kerültek –, hogy elkészüljön és ha igaz, hogy ezt a miniszternek rendszeresen el kell készíteni, akkor ilyen kapacitás valószínűleg nem fog rendelkezésre állni. Ha van egy adatsorunk és le lehet vonni egy következtetést, akkor előzetesen is megmondható, hogy milyen adatösszefüggések esetén milyen következtetést lehet levonni, amely jelentősen csökkenti az elemzések, ténymegállapítások bizonytalanságát. Megbízható, költségtakarékos rendszerbe kell gyűjteni az adatokat és elkészíteni az elemzéseket. A projektben kifejlesztésre kerülő informatikai támogatás csökkenti a ráfordításokat hosszútávon. Olcsóbbá kell tenni és automatizálni kell az elemzést, hogy bármikor gyorsan és azonos minőségben legyen előállítható ugyanaz a dokumentum, elemzés, fejlesztési terv.

A kifejlesztendő rendszer lehetővé teszi a trendek elemzését, hiszen az öt évre szóló tervet évente minimálisan érdemes felülvizsgálni. Arra is kísérletet tettünk, annak vizsgálatára, hogy a KIR rendszeren belül az adatok mennyire koherensek egymással, látunk-e problémát. Kialakítottunk egy indikátorkészletet is, amely feladatellátási-hely szinten képes egy gyors rápillantást, egy gyors helyzetképet mutatni. Jelen pillanatban nem minden indikátorral tudunk számolni, mert van olyan adatkör, ami még nem került gyűjtésre, nem áll rendelkezésre.

A 2013-as fejlesztésben előre kidolgozott, számos egyeztetést követően kialakított adattábláink voltak, amiről a szakértők a kormányhivatalok és a projekt szakértői következtetéseket kellett levonjanak. A táblázatokban levő adatok összefüggéseiből, kell olyan következtetést levonni, amelyből látható a jelenlegi helyzet a feladatellátásban és a javasolt fejlesztést meghozatalának oka.

má1

A bemutatott dián szakértői megfogalmazást láthatnak, a táblázatok alapján a szakértők által megfogalmazott szövegeket, amelyekben szerepelnek különböző számok, adatok, a számokból különböző százalékokat számítottak és ebből vontak el olyan következtetést, amelyek a helyzetelemzést szolgálták, illetve a fejlesztési javaslatokat alapozták meg. Az eszköz, ami fejlesztés alatt van, nemsokára elérhetővé válik a szakértőknek is. Ha tudjuk, milyen elemzést szeretnénk készíteni, tudjuk, mit akarunk mondani az adatokról és az adatok eredményét lehet skálázni, akkor gyakorlatilag automatizálhatók a ténymegállapítások, az adatok alapján elmondható következtetések mindegyike megtervezhető.

A kialakítás alatt levő adattárház és elemzési rendszer lehetővé teszi a gyors átvilágítást és az egész rendszer monitorozását is szolgálja. Az adattárházban több éve rendelkezésre álló adatkörök lesznek, amelyek lehetővé teszik, hogy a trendet is lehet elemezni. Így láthatóvá tehető, hogy a megfogalmazott célkitűzés irányába halad-e a megvalósítás. Automatikus jelentések készítését is támogatja a majd a rendszer. Minden adatot összegyűjtöttünk és az adattárházba illesztettük, ami a fejlesztési tervhez szükséges lesz. Gondolok itt olyan adatokra – közlekedési, épületi, tanulói, KIR-ből származó, KSH-tól származó adatok –, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy megfelelő szintű fejlesztési terv készíthető legyen, a szakértői munkához megfelelő alapot jelentsenek. Ennek a rendszernek támogatnia kell az szükséges átalakítások elemzésekkel való alátámasztását és a javaslatok kialakítását.

A gyors áttekintésre szolgál a kifejlesztett indikátorrendszer, ami a feladatellátás minőségét képes bemutatni. Az elemző szoftvernek központi adatbázisból kell működnie. Biztosan vannak a jelenlévők között intézményvezetők, akik megélték az elmúlt nyáron mekkora terhet jelent az adatgyűjtés, a tervezéshez szükséges adatok biztosítása. Ez minden évben nem tehető meg, ezért az adatokat a központi rendszer részévé kell tennünk. A tervek szerint, hosszútávon minden szükséges adatot a működtetés és elemzés elkészítéséhez központi adatbázisból kell érkeznie a rendszerbe. Olcsó, gyors és automatikus legyen ez a rendszer.

Nézzük, hogyan is néz ki ez a dolog jelen pillanatban. Bal oldalt láthatóak azok a adatkörök, amik az adattárházba kerülnek be. KSH adatok, demográfia adatok, közlekedési, gazdasági, munkaügyi adatok. Ezek kerülnek be a tárházba. Jobb oldalon a narancssárga részen látható az intézmények által küldött adatok.

má2

Remélem az elkövetkezendő időszakban ezek már nem külön gyűjtendő adatokként jelennek meg, hanem az intézmények ezt is a KIR rendszerben fogják jelenteni és annak rendje szerint fogjuk megkapni. Jelenleg az intézményektől érkező adatokat még adatvalidátorba tettük be. Arra szolgál, hogy megnézi az adatok között vannak-e olyanok, amelyek összefüggésükben valamilyen problémát mutatnak, gyanúsak. Például van valahol egy engedélyezett tanulólétszám és ehhez képest – más modulban – sokkal nagyobb a tanulólétszám, mint ami engedélyezett. Az adatvalidátor ilyen esetben jelzi a problémát, az esetet meg kell vizsgálni, hiszen valamelyik adattal biztosan baj van. Ez az amit elsősorban el kell érni, hogy az adatok megbízhatók legyenek.

Az adattárház tárol minden adatot. Időszakonként frissíteni kell az adatokat, éppen melyik adat milyen gyakorisággal kell, hogy frissüljön. Az adatok egyik csoportja automatikusan évente kerülnek be a rendszerbe. Az automatizmus azt jelenti, hogy az adatgazdák tárolják, gyűjtik az adatot, és szükség szerint, megállapodások alapján rendelkezésre bocsájtják. Az adattárházban levő adatokból adattáblát lehet összerakni, szerkeszteni és az elemzést segíteni. Maga a rendszer felépítése így néz ki: az adatgyűjtő modulhoz kapcsolódik a validátor, innen kerülnek az adattárházba az adatok. Az automatizált elemző rendszer elkészíti a megyei fejlesztési tervet és a jó hír pedig az, hogy segít, megtervezni a fejlesztéseket, átalakításokat. Az adatgyűjtővel dolgoztak az intézmények és a szakértők is. Az adatvalidátor pedig támogatást nyújt a szakértőknek ahhoz, hogy meg tudjanak mindent nézni, össze tudják vetni az adatokat. Ez az adatvalidátor egy listát ad a szolgáltatónak a felmerült adatproblémákról. A lista alapján, a szakértő a helyszínen konzultál arról, hogy az adat éppen miért olyan értéket képvisel, mint amilyen a rendszerben szerepelt.

A központi adattárház tárolja a már validált adatokat és az egyéb rendszerektől kapott adatokat is, továbbá kiszolgálja az adatelemző szoftvert. Az adattárházhoz a későbbiekben kapcsolódni fog egy térinformatikai rendszerrel is támogatott javaslattevő szoftverelem. Illetve itt lehet tervezni azt, ha egy településen át akarjuk tervezni a feladatellátást. A köznevelési törvény pontosan megmondja, hogy mit, milyen műveletek lehetségesek.

A riportolás szerves része ennek a rendszernek, ami grafikus kimutatást készítve is tud segítséget adni. Bármikor bármilyen jelentés készíthető ebből a rendszerből, ha rendelkezésre állnak az adatokat. Ez azért is fontos, mert az Oktatási Hivatal Tanügyigazgatási főosztályának kötelezettsége, hogy minden évben jelentést készít a 2013-as fejlesztési tervhez képesti állapotról, kell-e új fejlesztési tervet készíteni, vagy jó irányba halad minden.

Jelen pillanatban számos adattal dolgozunk. Ezeknek az adatoknak meghatároztuk a definícióját, mértékegységét. Ennek ellenére többször másképp értékelték az intézmények az adatokat. 2014 nyarán készült az adatgyűjtés. Októberig végéig az ellenőrzést el kell végezni. A terveink szerint az adatellenőrzés ebben a hónapban lezárásra kerül és lehetőség szerint minden adatot pontosítsanak, ami a hibalistán van, és begyűjtik azokat adatokat, amelyek még hiányoznak a rendszerből.

Az adatvalidátornak a feladata az intézményekben dolgozó szakértők támogatása is. Az adatvalidátor egy táblázatot biztosít a kimenő szolgáltató képviselőinek és ezzel kell nekik az adatvaliditást elvégezniük. Szeretnénk hosszútávon azt elérni, hogy az intézményvezetőkben is tudatosuljon, hogy az adatok szolgáltatásában van felelősségük, hiszen ha ezek alapján készülnek a fejlesztési tervek, akkor csak megbízható adatokkal érdemes dolgozni.

A feladatellátás-fejlesztési terv struktúráját, tartalomjegyzékét a kollégákkal, szakértőkkel közösen meghatároztuk. Pontosan leírtuk azt, hogyan kell kinéznie egy fejlesztési tervnek. Elkészültek hozzá az adattáblák, és ezekről tudjuk, hogy milyen következtetéseket szeretnénk levonni. Meghatároztuk az elemzési szabályokat, egy-egy táblából milyen következtetést szeretnénk levonni, mit akarunk belőle látni. Elkezdtük az automatizált formáját elkészíteni. Az automatizált elemzőrendszernek a funkciói, megadható minden adat, ami az adattárházban van, arra elemzést lehet indítani, össze lehet rakni egy adatkört jelentési szempontok alapján. Megadható a jelentés dimenziója. Megyei szinten hogyan néz ki, meglehet nézni járási szinten is, települési szinten is. Minden adat, ami az adattárházban van minden egyes szintre és dimenzióra megfogalmazható, így kifejezhető az, hogy a településen milyen a tanulói átlaglétszám, nemre, életkorra, vagy bármilyen más szempontra is.

Szerkeszthető a dokumentum struktúrája. Azzal összevetve, hogyan nézzen ki egy fejlesztési terv, ebben a rendszerben azt is meg lehet tenni, hogy ez a fejlesztési tervből csak bizonyos részeket emelünk ki és új jelentést is tudunk ebből képezni, új struktúrát is állíthatunk. Szerkeszthetők a táblázatok, a fejléc, a törzs, a lábléc. Olyan táblázatot lehet összeállítani, amilyet csak szeretnénk. Ezért fontos, hogy a tárházban elemi adatok vannak és az elemi adatokból bármilyen táblázatot össze tud állítani a szakértő. Kiválaszthatók az elemzési szempontok, szabályok, amit mi erről még mondani akarunk. A logikája így néz ki: az adatbázisban benne vannak a validált elemi adatok, és itt készülnek el a szabályok, sablonok és készülhet el egy jelentés, amit a szakértő valamilyen céllal készít. A szabály elkészítését fogom itt bemutatni: feladat-ellátási hely kihasználtságát fogjuk elemezni. Részletekre kell bontani a kérdést, elemi részekre és vizsgálati szempontot kell hozzárendelni. Ha a szabályrendszert nézünk, akkor a kapacitásnál az engedélyezett tanuló létszám és a tényleges tanuló létszámok az összevetéséről van szó, mint területről. Az első szabály azt mondja, hogy az első kapacitás kisebb, mint amennyi tanuló engedélyezhető +20% abban az intézményben található, tehát az állítás az, hogy az intézményben a megengedettnél több tanuló van. A második, attól függően, hogy az adatok éppen hogyan alakulnak, erről valamilyen következtetést fog levonni.

A szabályokat előzetesen elkészítjük, akkor ez az eszköz bármilyen adatösszefüggésre meg tudja mondani a válaszokat, amiket ebbe beépítünk, illetve előzetesen kiválasztunk. A szakértői munkának egy új dimenzióját jelenti, hiszen nem a szakértő kezdi el értelmezni, elemezni az adatokat, hanem a rendszer a benne lévő adatok és szabályok alapján ad folyamatos jelentést. A sablonszerkesztő, amiben eldöntöm, mit akarok elemezni, hogyan állítom össze azt a dokumentumot, amit elő akarok állítani, milyen fejezetei vannak, mit szeretnék benne megnézni. Ezen a példán az volt a szabály, hogy nézze meg a gép, hogy az adott területen mennyi szakképző intézmény van, mennyi vegyes profilú van, és mennyi olyan van, ami kollégiummal is rendelkezik. A felállított szabály és az adatok alapján a gép automatikusan levonta a következtetéseket és hozzá tett még pénzügyi adatokat is. Ha akarnánk, ehhez hozzácsatolhatnánk a demográfiai adatokat is és azt mondhatnánk, akkor a demográfiai adatokból az látszik, hogy a következő időszakban ilyen módon fog alakulni a tanulólétszám ezen a területen.

Ez egy új dimenzió, mert amit a gép dobott, azt a szakértőnek meg kell nézni, mi az, ami még befolyásolja. Ha ehhez még hozzávesszük a munkaügyi és gazdasági adatokat, akkor lehet a szakértői munkának az igazi része, hogy mi az, amivel ezt az elemzést még kiegészíti. Természetesen azokat a szabályokat is beemeli. A gép az adattárházból az általunk megadott sorok és oszlopok szerint összerakta a táblázatot és belerakta az adatokat az adattárházból és még egy szép diagramot is szerkesztett nekünk, hiszen azt kértük, diagramot is tegyen a táblázat mögé. Tehát a sablonszerkesztőnek azt tudom mondani, tegyél hozzá egy táblázatot, tegyél hozzá egy diagramot és készítsd el a szöveget. Végeredményként kapunk egy olyan dokumentumot, ami minden megyére kiegészíti az adatkörrel ezeket az elemzéseket, ezeket a diagramokat. Természetesen más szempontokat is be lehet emelni.

Ami eredményként megfogalmazható, hogy az adattárház adatai folyamatosan frissülnek, minden évben új adatként jelenik meg és arra az évre vonatkozóan el lehet készíteni az elemzéseket, és ha több adat is lesz a rendszerben, mást is lehet már elemezni. Az adattárházban lévő adatok mindegyikére lehet elemzést és összepárosítást tenni, a szakértőn múlik, mit szeretne látni, ehhez képest rendeli le az adatokat és a hozzájuk tartozó szabályokat. A jelentések tetszőlegesen strukturálhatóak. A táblázatok szerkeszthetők.

Gyakorlatilag a rendelkezésre álló szabályokkal és adatokkal a gép elkészíti az elemzést minden területre. Ez csökkenti a ráfordítást, mert míg nekünk emberként 20 megyére el kéne készíteni az előbb látható példát, az elég hosszú lenne, amíg összeállítjuk az adatköröket, elkezdjük az elemzéseket leírni és összerakni dokumentumba. Ehhez képest az informatikai rendszer egy gombnyomásra összeállítja és elkészíti végeredményként egy kinyomtatható formában.

Milyen jövőbeli felhasználás van? Fontos, hogy az adatok rendelkezésre álljanak, amik a rendszer működéséhez szükségesek és fontos, hogy mindig frissüljenek az adatok. Igény szerinti elemzések, jelentések gyors elkészítésére ad lehetőséget, ami reményeim szerint nem csak a központi irányítás számára válik elérhetővé, hanem a KLIK vezetőinek, munkatársainak is. Szakértői munkát előkészíti, anyagot biztosít, nem helyettesíti a szakértő munkáját teljes mértékben, csak áthelyezi egy másik dimenzióba, előkészíti, a szakértőnek ettől még hozzá kell nyúlni, szólni, le kell hozzá ülni, hogy rendben van-e. A szabályok folyamatosan bővíthetők, módosíthatóak. Fejlesztés alatt van, mert még mindig készülnek a szabályok, de ma már rendelkezünk több mint 700 szabállyal és folyamatban van még 800 elkészítése. Reményeink szerint a hónap végére rendelkezésre fog állni. Akkor sem lesz még kész, arra prognosztizálunk, hogy nagyjából 5–6 ezer szabály kell ahhoz, hogy minden célcsoportot ki tudjon szolgálni a rendszer és ez még folyamatban van. Ahol a legnagyobb gond van, az adatok és azok megbízhatósága. Hiszen csak olyan adatra tudunk szabályt írni, ami benne van a rendszerbe és megbízhatóan számolhatunk vele. Köszönöm a figyelmet.

Kérdések – válaszok

Arról van-e már elképzelés, hogy amikor ezt használni akarja az intézményvezető, a szakértő, esetleg a pedagógus, akkor ő ezt valóban egyszerűen fogja-e tudni használni? Azért egy ilyen adattáblának a kérdés összeállítása is igényel nemcsak szakmai, de informatikai tudást is. Ehhez informatikai tudásra hogyan fognak szert tenni a kollegák?

Jó kérdés. Ugye eddig mi történt? Fogta a sok adatot, csinált belőle adattáblát, majd írta hozzá, milyen következtetést lehet levonni. Most meg az lesz a munka, hogy bemegy ebbe a rendszerbe, összeállítja az adatkört, beállítja a szabályokat és megnézi, hogy akkor azok a szabályok, mondatok elegendők-e ahhoz, amit ő szeretne. Mi szeretnénk, hogy fölhasználjuk az elkövetkezendő időszak továbbképzéseit erre, hogy ha elkészül a rendszer, az intézményvezetőknek, vagy az intézményvezetők által delegált kollégáknak bemutatni, hogyan működik, melyik a lehetőséget, hogyan kell használni. Ez nagyjából a következő időszaknak a lehetősége.

Terveződik-e, nem lenne-e ésszerű, hogy ha magát az adatgyűjtést, a adatok valódiságát, azok valódiságának az ellenőrzését beépíteni a folyamatba?

Nem tudunk erre több erőforrást rátenni, előbb-utóbb az intézményvezetőknek be kell látni azt, hogy ha ők szolgáltatnak, akkor számukra is világos, tiszta képet fognak látni, ha meg rossz adatokból fogunk következtetéseket levonni és a szerint fognak döntések születni. Ez akkor lesz érzékeny, mikor megszületik az, hogy bizonyos területeket mutatják, hogy három intézményből kettőnek kell működnie. Én gondolok egy 5 évet, mire ez helyére kerül.

A szabályrendszernek a működése mennyi ideje kivitelezhető?

Szerintem lehet a szabály megfogalmazása, pontosan mit hogyan akarok megjeleníteni, az itt a kérdés. Tehát itt a szakértelem és az informatikai ismeretek közös egyvelegéről van szó, hogy helyes és jó szabályokat mondjunk és hozzunk létre.

Még 2013-as fejlesztési terv előegyeztetésében az adattáblák fél évvel előtte alakulnak ki. Mindig mikor hoztak egy javaslatot, szó volt róla, milyen jó lenne egy ilyen adattábla. Oké, de minek? Mit akarsz róla mondani. Mindig az a szakértői munkának a lényege, hogy vannak adataink, de bizony mit akarunk belőle mondani, megtudni. Itt van a szakértői munka lényege, aki látta a szabálykészletet és azzal tudja levonni azt a következtetést, hogy új szabályt kell neki létrehozni. Azt gondolom, hogy ha eljutunk oda, hogy nagyjából 5000 szabályunk van, akkor már nem nagyon lesz olyan modul, amit be kell építeni, de még akkor is előfordulhat, ha új elemzési szempont előfordul.

Gondolom, megint oda kell figyelni, hogy ne fölöslegesen hasonló típusú szabályok jöjjenek létre, tehát ugyanaz a típusú adatlekérdezést ne építsük be a különböző szabályokba, tehát ez hogyan áll, a rendszer hogy működik, hogyan szűri ki a többszörösen beépülő adatokat. Mindig az adathoz kötődik a szabály, tehát lehet látni az adatok párosításához, összefüggéséhez milyen szabály tartozik és abból kiderül, van-e az adott kérdésre eredmény. De a szövegből ki fog derülni. Ugyanarról a dologról mást mond két szabály, tehát ezt tudnia kell, de maga a lehetőség olyan újszerű dolog a munkában, ami áthelyezi a hangsúlyt máshova, mint ahol eddig volt.

Ezeket a szabályrendszereket központilag, tehát mind az 5000 szabályt központilag állítják elő, vagy a felhasználó is létrehozhat újabb szabályt, amit aztán feltölthet és mások alkalmazhatják?

A szabályszerkesztő erre szolgál. Van benne egy szabálykészlet, de ugye az alkalmazó is hozhat saját magának létre szabályt majd. Kvázi mint egy fórum, hogy én felajánlok egy szabályt és a másik azt mondják, hogy ha ők is jónak találják, alkalmazzák. A csoport hogyan használja az eszközt, ez még koncepcionális szinten van, egyelőre ott tartunk, hogy a szabályokat alakítjuk ki, meg magát a működést. De elképzeléseink szerint úgy működik, hogy aki összerak szabályokat és azokat berakja egy rendszerbe. Nem pont abba, amit központilag összeállítottunk, de olyan területre, ahol igénybe lehet venni.