Peregi Tamás – Csapodi Csaba

A standardfejlesztés lehetőségei Magyarországon

A TÁMOP 3.1.1. projekten belül a tartalomfejlesztéssel foglalkozó alprojektben végzett kutatás-fejlesztés során az alapfokú oktatás befejezésekor elvárt tudás mérésére standardszinteket határoztunk meg, majd mérőeszközöket készítettünk, amelyeket egy kismintás felmérésben kipróbáltunk és értékeltük az eredményeket.                      

A standardfejlesztés folyamata

A standardok meghatározásának célja tájékoztatást adni a pedagógusoknak, a tanulóknak, a szülőknek arról, hogy az alapkészségeket meghatározó műveltségi területen, az alapfokú oktatás befejezésekor melyek az elvárt követelmények. Ha meghatározott követelményekhez hasonlítjuk a tanulók teljesítményét, a tanulási-tanítási folyamat minden résztvevője képet tud alkotni arról, hogy hol tart a diák az említett tanulási-tanítási folyamatban. Ezzel a célközönséget is meghatároztuk, a standardok a tanároknak, tanulóknak, a szülőknek és az oktatáspolitikának nyújtanak segítséget.

A program során a nemzetközi trendeket is figyelembe véve két területen dolgoztuk ki a standardszinteket, a matematika és az anyanyelvi kommunikáció területén. Mindkét terület alapvető fontosságú ahhoz, hogy a tanuló később megállja a helyét a munka világában, sikeresen folytathassa tanulmányait a közép- vagy felsőfokú oktatásban. A matematika a formális, strukturált gondolkodás alapja, az anyanyelvi kommunikáció körébe tartozó szóbeli és írásbeli szövegértés és szövegalkotás pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember eligazodjon az életben, eljussanak hozzá az információk. A munka világában például álláshirdetéseket kell értelmezni, adóbevallást, szakmai önéletrajzot, motivációs levelet készíteni, az állásinterjún pedig szóban is meg kell nyilvánulni.

A standardstruktúra kialakítása során kiindulási pontként a Nemzeti alaptantervet és a matematika, valamint a magyar nyelv és irodalom kerettantervek fejlesztési célkitűzéseit tekintettük. Támpontot nyújtott még az Országos kompetenciamérés rendszere is, hiszen az OKM több elemében megfelel egy standardalapú mérés kritériumainak.[1]

A standardfejlesztés szempontjai, szintjei

Úgy ítéltük meg, hogy a standardok meghatározásának első fázisában három szinten dolgozzuk ki a követelményeket. Külön munkabizottság foglalkozott a matematika, illetve az anyanyelvi kommunikáció témakörével, a szintmeghatározást a két munkacsoport együtt végezte.

A három szint elnevezése az anyanyelvi kommunikáció esetében:

• 1. szint: A továbbtanuláshoz szükséges nyelvhasználat;
• 2. szint: Átlagos nyelvhasználat;
• 3. szint: Kidolgozott nyelvi kód.

Matematika esetén:

• 1. szint: Megfelelt;
• 2. szint: Jól megfelelt;
• 3. szint: Kiválóan megfelelt.

A követelményrendszer felépítése

Anyanyelvi kommunikációból a Nemzeti alaptanterv követelményrendszerének a 8. évfolyamra meghatározott fejlesztési feladatait használtuk fel a standardok összeállításakor úgy, hogy a hét fejlesztési feladat közül kiválasztottuk azt a négyet, amelyek az anyanyelvi kommunikáció körébe tartoznak:

• beszédkészség, szóbeli szövegek megértése, értelmezése és alkotása,
• olvasás, az írott szöveg megértése,
• írás, szövegalkotás,
• a tanulási képesség fejlesztése.

Ezekhez a fejlesztési területekhez három különböző szinten határoztuk meg az elvárt tudást és az elérendő kompetenciaszintet. A teljes standardleírás többoldalas, a mintában szemléltetésként a táblázat felépítése látható.

6. táblázat: Standardleírás anyanyelvből

Matematikából a kerettantervi tudáselemekből, illetve a különböző kompetenciákból indultunk ki, majd az anyanyelvi kompetenciához hasonlóan itt is hozzárendeltük a három standardszintnek megfelelő elvárt tudás- és kompetenciaelemeket. A felmérni kívánt négy tartalmi terület:

• mennyiségek, számok, műveletek,
• hozzárendelések, összefüggések,
• alakzatok, tájékozódás,
• statisztikai jellemzők, valószínűség.

Szemléltetésül a matematika standardleírásból is bemutatunk egy részletet.

7. táblázat: Standardleírás matematikából

A koncepció tesztelése, kipróbálása

Az elkészült koncepciót és a mérőeszközök első változatát egy munkabizottság bírálta és elemezte, a bizottság véleménye alapján a dokumentumokat módosítottuk. 2014 májusában került sor a mérőeszköz kipróbálására, mely hangsúlyosan a koncepció és a mérőeszköz tesztelésére és nem a diákok tudásának, kompetenciáinak felmérésére vagy az őket tanítók munkájának megítélésére szolgált.

A mérőeszközök

Az anyanyelvi mérőeszköz két feladatlapot tartalmazott, az egyikben szövegértési, a másikban szövegalkotási feladatokkal. A füzetek feladatainak megoldására 45-45 perc állt a diákok rendelkezésére, a két feladatsor megoldása között 15 perc szünetet tartottunk. Az elérhető maximális pontszám 40-40 pont volt. A tesztelés csak az 1. szint mérésére korlátozódott, a feladatok összeállításakor egy olyan mérőeszköz készítése volt a cél, amely a megfelelt szintet igazolhatja. A fokozatosan nehezedő kérdések alapján 40 pontot kellett elérnie a vizsgázónak ahhoz, hogy elérje a standardleírás 1. szintjét, az összesen megszerezhető pontok 50%-át. Annak érdekében, hogy mindkét kompetenciaterületen legyen értékelhető teljesítménye a megfelelt szintet teljesítő tanulónak, a 40 pontból a vizsgázónak külön-külön mindkét füzetben el kellett érnie minimum 30%-os teljesítményt (12 pontot).

A feladatsor összeállításakor törekedtünk a sokszínűségre. Egy feladatmátrixban meghatároztuk a feladattípusokat, illetve azt, hogy melyik feladattal milyen kompetenciát kívánunk mérni. Ennek a mátrixnak is bemutatjuk egy részletét.

8. táblázat: Anyanyelvi szövegértés feladattípusai, funkciója

A szövegalkotási feladatlap három feladatból állt, a feladattípusokat és azok funkcióit az alábbi táblázat tartalmazza.

9. táblázat: Anyanyelvi szövegalkotás feladattípusai, funkciója

A matematika feladatsor 13 feladatot tartalmaz, melyekkel összesen 40 pontot lehet elérni. Ennek megoldására 60 perc állt a diákok rendelkezésére (nem feltétlenül ugyanazok töltötték ki a matematika feladatlapot, mint az anyanyelvit, akik igen, akkor sem egy napon). A feladatok jellemzően több részkérdésből állnak, melyekre egy-egy pontot lehetett adni. Ettől az elvtől csak a 10. és a 12. feladatnál tértünk el, mert ezeknél a feladatoknál több lehetőséget kell felsorolni. Az első tíz feladat rövid szövegezésű, egyszerű kérdés, az utolsó három feladat szövege kissé hosszabb, és egy-egy, a válaszadáshoz feltétlenül előzetesen megértendő, átgondolandó ábra (rajz, diagram, táblázat) is tartozik hozzájuk.

A feladatok összeállításánál fokozottan törekedtünk az egyszerű, direkt, egyenes, tiszta megjelenésre mind a tartalom, mind a nyelvezet, mind a megjelenési forma terén. A legtöbb kérdés megválaszolásához matematikai alapismeretek szükségesek.

A 40 pontos feladatsor esetében legalább 50%-ot kellett elérni a megfelelt szinthez, ami jelen esetben ez 20 pontot jelentett. További szintekhez itt sem rendeltünk pontszámokat, tehát a mérés során csak azt vizsgáltuk, hogy a vizsgázó megfelelt-e a minimum követelményszintnek.

Az egyszerű feladatok típusa, témája:

• műveletek racionális számkörben,
• mértékegység-átváltás,
• egyszerű szöveges feladat,
• táblázat értelmezése,
• igaz-hamis állítások,
• téglatest térfogata,
• Pitagorasz-tétel alkalmazása,
• százalékszámítás,
• egyszerű sorba rendezés.

Összetett feladatok:

• kerület- és területszámítás a gyakorlatban,
• diagram értelmezése, függvénytani alapfogalmak,
• táblázat értelmezése.

10. táblázat: A matematika feladatlap feladatmátrixa

Tapasztalatok

A standardszintek megállapítása és kidolgozása egyaránt pozitív visszhangra talált a munkában résztvevő pedagógusok és szakértők körében. A kismintás felmérés igazolta a koncepció helyességét.

[1] Az Országos kompetenciamérés általános leírása megtalálható az Oktatási Hivatal honlapján: http://www.oktatas.hu/kozneveles/meresek/kompetenciameres/alt_leiras (utoljára letöltve 2014. november 3.), a mérési skálákról ugyanott:
http://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/meresek/orszmer2010/valt_orszmer_skala_110228.pdf (utoljára letöltve: 2014. november 3.)