Szent-Gály Viola
Az óvodai neveléshez kapcsolódó szakmai fejlesztések
aTÁMOP-3.1.1. kiemelt projekt II. szakaszában
Egy évvel ezelőtt, itt a szakértői konferencián az óvodai szekcióban volt lehetőségünk bemutatni a TÁMOP 3.1.1 II. szakaszában megvalósuló fejlesztéseinket, akkori eredményeink tovább gyarapodtak.
Abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a hamarosan befejeződő TÁMOP 3.1.1 II. fejlesztési ciklus az óvodai nevelés olyan területein hozott eredményeket, amelyek időközben jogszabályban is megjelentek, sőt, a 2015. szeptember 1-jétől bevezetésre kerülő kötelező óvodai nevelés szakmai támogatását is biztosíthatják.
Mielőtt a kutatás-fejlesztés részleteiben elmerülnénk, pár szóban bemutatnám az irodánkat, amely a háttérintézmények körében az egyedüli, speciálisan az óvodai nevelés módszertani fejlesztésével foglalkozó iroda, így horizontális feladatokat is ellátunk. A TÁMOP 3.1.1 II. szakasz óvodai témái szakmai vezetése mellett az ágazati irányításhoz kapcsolódó egyéb feladataink is vannak. Ilyen volt az Alapprogram módosításában való részvétel, a Köznevelési Stratégia valamint az EFOP óvoda specifikus részeire tett javaslatok, bekapcsolódtunk társ projektek munkáinak véleményezésébe, például az tanfelügyeleti óvodai kézikönyv előkészületeibe, a koragyermekkori ellátás fejlesztéseibe, esetenként jogszabálytervezetek véleményezésébe, jelenleg a kisgyermeknevelés új pályázatainak tervezésébe. Munkánk része az új jó gyakorlat felület és a referencia-intézményi minősítések óvodai vonatkozásainak gondozása.
A kutatás-fejlesztés témája jól ismert az óvodapedagógusok körében: az eredményes óvoda-iskola átmenet és az esélyteremtés, hátránykompenzáció (amit egyszerűbben hátránycsökkentésnek neveznék) módszertani támogatása jelentős előzményekkel bír. Ezek a kutatások, publikációk, jó gyakorlatok azonban mindeddig nem nyertek szintetizálást, egységes áttekintést. Ráadásul a fejlesztés ágazati és intézményi szintű javaslatokat tartalmaz, konkrét lehetőségekkel, javasolt beavatkozásokkal. Tehát e kutatás-fejlesztés megpróbálta átfogni az óvodapedagógiai szakma valamennyi szintjét: óvodapedagógusoknak, munkaközösség-vezetőknek, óvodavezetőknek, az intézményfenntartónak, és az ágazati irányítás résztvevőinek, konkrétan a Köznevelési Államtitkárságnak is van mondanivalója.
Nézzük az előzményeket, a K + F indokoltságát, majd az eredményeket!
A Kormány Nemzeti Reform Programjában a kisgyermekkori nevelésben való részvétel konkrét szabályozást nyert, miszerint 2020-ig a négyéves és a tankötelezettség kezdetét jelentő életkorú gyermekek legalább 95%-a vegyen részt a kisgyermekkori nevelésben.
Ennek megfelelően került megalkotásra a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, amelyben az 1. § (6) szerint „a köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, illetve köztudott, hogy a hároméves kortól óvodai nevelésben való kötelező részvétel (a felmentés lehetőségével) is e passzust erősíti. Fontosnak tartom a felmentés lehetőségének hangsúlyozását, ez rendszerint elmarad a kommunikációban, pedig lényeges elem, és szabályozott.
A kötelezőség nemcsak a szülőre vonatkozik. A fenntartónak is kötelező lesz biztosítani a férőhelyet. A 95% elérhető lesz, itt megjegyezném, hogy Vágó Irén tanulmányából tudjuk, hogy 1986 volt az az év, amikor az óvodakötelesek közül a legtöbben jártak óvodába, ez akkor 95% körül volt. Ugyanez az adat a 3–6 évesek körében 89,2%. A jelenlegi részvételi visszacsúszást jórész a Kelet-, az Északkelet-magyarországi és az Észak-alföldi magas fiatalodási index okozza, vagyis a népességhez képest magas az óvodáskorú gyerekek száma, s közülük a 3–4 évesek egy része egyáltalán nem jár óvodába. Az is tudható, hogy az iskolákba bekerülő gyerekek 20%-a súlyos hátrányokkal küzd, és közülük minden második olyan kisgyermek, aki valami miatt késve kezdi meg az óvodát, vagy különböző okok miatt keveset jár óvodába. A hátrányos helyzetű gyermekek aránya 14%.
Visszatérve a témánkhoz: a köznevelési törvény megjelenését követte az Alapprogram módosítása 2012-ben. A módosítás nem volt nagy horderejű, de jó néhány ponton hangsúlyokat helyezett el: ilyen például az óvoda-iskola átmenet támogatása és az óvoda hátránycsökkentő szerepének beillesztése is. Tehát leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kutatási témáink jogszabályban rögzítettek, vagyis kötelező érvénnyel valamennyi óvodapedagógus számára ismertek és alkalmazottak kellenek, hogy legyenek.
Nézzük mindezt konkrétan: az Alapprogramban egyértelmű megfogalmazást nyert a „fejlődés jellemzői” fejezetben, hogy a gyermek belép egy lassú átmenetbe, és majd az iskolában szocializálódik iskolássá. Ez egy nagyon fontos kitétele az Alapprogramnak, ez eddig így nem volt leírva. Ahogy az sem, hogy az Alapprogram bevezetője megnevezi a következő életszakaszt, vagyis a kisiskolás kort. Ezzel a jogalkotó egyértelmű álláspontot képvisel, miszerint az óvoda az óvoda, a maga funkciói szerint, semmi szín alatt nem iskolásítható. Ugyanakkor tudatosítani szükséges, hogy az intézményeknek a maguk eszközeivel és módszertani felkészültségével kell hozzásegítenie a gyerekeket a sikeres iskolai kezdetre és ott, ahol a gyerekek jelentős hátránnyal indulnak már az óvodában (!), kiemelt figyelmet, új módszertant kell, hogy kapjon a felkészítés.
Közismert, hogy a tankötelezettség kezdetéről az óvodavezető dönt, a határidő változott, ez is hozott új feladatokat. Itt van a mi kedvencünk, a nyomon követő, ami a 22/2013-as módosítással konkrét tartalmat határoz meg a dokumentum felépítésére vonatkozóan. A gyermeki fejlődés nyomon követését alaposan, szakszerűen kell végezni, mert a szakértői bizottság abban az esetben készít szakvéleményt a gyermekről (iskolai életre való alkalmasságról van szó) ha ebből a bizonyos nyomon követőből nem állapítható meg a gyermek fejlettsége.
A hátránycsökkentés, mint funkció megjelenik az Alapprogram bevezetőjében. Valamennyi óvodára vonatkozik, nem csak az IPR-es ovikra. Előírás lett, hogy a gyermek meglévő hátrányai csökkenjenek, ez két szempontból is érdekes: egyrészt tartalmaz egy vélelmezést, miszerint vannak gyerekek, jelentős számban, akik eleve hátránnyal érkeznek az óvodába. Másrészt kiemelt faladat a jövőre nézve, hogy a csökkentés, mint olyan hatásvizsgálattal igazolható legyen. Kedves kollégák! Az óvoda nagyon sokat tesz a gyerekekért, talán a legtöbbet, a legszakszerűbben. Muszáj ezt eredményekben is megmutatni!
A kutatás-fejlesztési program 2013. februárban kezdődött és a nyár derekán fejeződött be. Ezt követte a K + F tartalmán alapuló képzésfejlesztés, a produktumokból nyerhető tudásokat képzések formájában szeretnénk eljuttatni a szakembereknek. Szeptember végén volt a próbaképzésünk Kaposváron, ez egy egészen friss élmény, picit látjuk a munkánk eredményét, fontos tapasztalatokkal gazdagodtunk. 200 + 200 óvodapedagógus (vezetők, tagintézmény-vezetők és egyéb óvodai szakemberek is) képzésére kerül sor, várhatóan 2015 elején. Több önálló konferencián és műhelymunkán bemutatásra került a fejlesztés.
A disszemináció része, hogy publikáljuk ez eredményeinket. Készítettünk három átfogó kivonatot témánként, amelyek a közelmúltban megjelentek az Óvodavezetési Ismeretekben. Lesz kiadványkötetünk is, ez 2000 példányban készül, a tartalmi anyag mellett több interjút is tartalmaz a téma neves szakembereivel, gyakorló óvodapedagógusokkal, vezetőkkel.
A produktumokat közelebbről is megnézzük majd, most csak felsorolás jelleggel: rendelkezésünkre áll két Kutatási jelentés (témánként) ezekben átfogó helyzetelemzés, öt hazai kutatás eredményei,és a szakértői team által megfogalmazott következtetések. Az óvoda-iskola átmenettel kiemelten foglalkozó 12, a hátránycsökkentéssel 10 hazai jó gyakorlat bemutatása szerepel. Témánként 5-5 nemzetközi jó gyakorlat bemutatására is sor kerül, itt elsősorban a rendszerszintű elemek figyelhetők meg, de a jó gyakorlat gyűjteménybe bekerült két nemzetközi is, amelyek nagyon érdekesek és ismerősek. A Válogatott jó gyakorlat gyűjtemény (7 + 3) adaptációs leírással, intézményi szintű megoldásokat kínál.
Egyedülálló produktum az Annotációs gyűjtemény (közel 100 tanulmány + szakkönyv rövid ismertetője), olyan cikkek, irodalmak szerepelnek itt, amelyek nagyon fontosak a tájékozódáshoz, szakszerűséghez.
A Javaslatok rendszerszinten és intézményi szinten egy konkrét szakértői megoldás-javaslat, hogy a kutatási jelentésben és jógyakorlat-gyűjteményben olvasottak „összeálljanak”, a cselekvés szintjére helyezzék a problémákat és a jó megoldásokat.
A Stratégiai dokumentum döntéshozóknak kifejezetten az ágazati irányítás számára készült azzal a céllal, hogy a két, évtizedeket átölelő téma szakpolitikai szinten is támogatást kapjon konkrét beavatkozási tervekkel.
Az óvoda-iskola átmenet helyzetelemzésében Vágó Irén, Kende Anna, Illés Anikó, Józsa Krisztián, Hricsovinyi Julianna, Török Balázs tanulmányai illetve kutatásai kapnak szerepet.
Kollégák! Azt gondolom, hogy ezek a tudások, amelyek ezekben az írásokban találhatók, megkerülhetetlenek azoknak a szakembereknek, Nektek, Önöknek, akik érdemben kívánnak foglalkozni e területekkel! Minden fejlesztés alapja a helyzetelemzés, problémaelemzés. Ehhez nyújtanak tájékozottságot a kutatási jelentések. A hátránycsökkentés témakörében nem kell bemutatni Havas Gábor írásait, Darvas Ágnes és Tausz Katalin kutatását, a BIKOP-ot, dr. Bakonyi Anna kutatását. Aki nem olvasott Szilvásy Lénát a szegénység átörökítődéséről, lényegében nem ismeri a szociológiai alapokat, amelyek nélkül nem lehet ma eredményes hátránycsökkentést megvalósítani. Nagyon javaslom ezek egyszeri olvasását! Átértelmezheti a napi munkát, sok-sok összefüggést felismerhetünk, fejlesztési ötletet meríthetünk, hivatkozási alapot jelenthetnek az óvodai nevelés korszerű megvalósításához.
A feltárt jó gyakorlatok kiválasztásánál több szempontnak kellett érvényesülnie. Módszertani innováció, több pedagógiai, módszertani rendszerelem összekapcsolódása, folyamatszabályozáshoz szükséges eljárásrend szintű szabályozók kidolgozása, szervezetfejlesztés elemeit hordozza, az egész intézményre kiterjedő szemléletváltozást idézett elő, az intézményi működés bizonyos részleteiben hozott attitűdváltást, továbbfejleszthető – korrekciós mechanizmussal az időszakos felülvizsgálat eredményeinek függvényében dinamikusan változó folyamat, megvalósulása személyfüggő-e, hálózati együttműködést, szakmai team-munkát feltételez.
Az eredményes óvoda-iskola átmenet jó gyakorlatait Apátfalva, Pécs, Zalaapáti, Sümegcsehi, Budapest, Hódmezővásárhely, Kisújszállás, Újszentmargita.
A hátránycsökkentéssel kapcsolatos jó gyakorlatok helyszínei döntően az ország keleti felére összpontosulnak: a Dunántúlon Káloz és Sokorópátka, aztán Budapest VIII. kerület, Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Gyomaendrőd, Romhány, Kerecsend, Hernádnémeti és Ózd.
A válogatott jó gyakorlatok gyűjteménye nem csak leírás. Valamennyi jó gyakorlathoz adaptációs mechanizmus is tartozik.
Az óvoda-iskola átmenet jó gyakorlatai közül vessünk egy pillantást az újszentmargitai óvoda által kidolgozott programra. Itt jelezném, hogy a jó gyakorlatok valamennyi szempont alapján feldolgozást nyertek és grafikonos ábrát kaptak. Azért ezt választottam, mert itt megjelenik a hátránycsökkentés is: 80% feletti a hátrányos helyzetű gyermekek aránya, 30% feletti a beilleszkedési nehézségekkel küzdők, 30% a nagycsoportot ismétlők aránya, családokkal nem ápoltak szoros kapcsolatot, a védelembe vett gyermekek száma magas.
Az újszentmargitai ovi létrehozott egy ún. Óvoda-iskola munkacsoportot, az üléseken témafeldolgozásokat tartanak, munkaterv alapján terveznek és működnek. Ehhez kidolgoztak egy sajátos dokumentációs rendszert (átadó lap, cselekvési terv, heti terv). Intézményközi megállapodást kötöttek az iskolával, amely nemcsak arra korlátozódik, hogy közös programjaik vannak. Kedves kollégák! Nem azt értjük óvoda-iskola átmenet támogatásán, hogy az ovisok átsétálnak Mikulás-ünnepségre az iskolába. Ez sajnos nem elég, és az is tudható, hogy a nagyobb településeken, a fővárosi kerületekben nem működik. Adekvát település-modellekre és egyéni átvezetési programokra van szükség, de erről később. Egy kisebb település persze helyzeti előnyben van, ami az együttműködést, az attitűdformálást segíti. A jó gyakorlat ún. Óvodásított tanmenetek kidolgozást is vállalta, ezt úgy tudom, a TÁMOP 3.3.8 keretében végzik. Emellett mérések és kompetenciahatárok közös értelmezése, önértékelés is szerepel a jó gyakorlatban.
Az idő rövidsége miatt a Javaslatokra csak rápillantunk, ez egy felsorolás lenne a teljesség igénye nélkül. Az intézményi szintű és az ágazati javaslatokban összpontosulnak a kutatási jelentés és a jó gyakorlatok tapasztalatai.
Nézzünk néhány intézményi javaslatot az eredményes óvoda-iskola átmenet helyi gyakorlatára: közös óvodai-iskolai munkacsoport létrehozása (munkaterv és cselekvési terv), óvoda-iskola átmenet szakmai munkaközösségének létrehozása az óvodapedagógusok között intézményi és/vagy település szinten, a szakmai együttműködések eljárásrendjének kidolgozása, adekvát településmodellek kidolgozása, „Iskolára hangoló” (A szülői kapcsolattartás és párbeszéd megújítását segítő lehetőségek kidolgozása), a szervezett nyomon követés intézményi protokollja az átmenetben (együttműködési megállapodások), kognitív funkciók erősítése a játékban (éves módszertani útmutató), előkészítő foglalkozások gyógypedagógusok és pedagógiai asszisztensek bevonásával, a pedagógiai asszisztensek munkakörének specializálása az átmenetben, Óvodapedagógusok átfoglalkoztatása az iskola 1. osztályában, Kölcsönös intézménylátogatások, szakmai párbeszéd és attitűdformálás, Fecske-tábor (iskolakezdés előtt 2–3 nap szorongásoldó ismerkedés, játék az iskolában), óvodapedagógus által is használható Iskolaérettségi felmérő rendszer alkalmazása.
A hátránycsökkentés intézményi javaslatai közül néhány: óvodázási munkacsoport HHH és HH gyermekek számára. Élmény- és tevékenységközpontú módszerek, kooperatív tanulási technikák alkalmazása, óvodapedagógusi inklúzió, gyermek fejlődésének nyomon követése, differenciált területekkel, szülőkkel való szoros együttműködés, (A gyermekkel való együttlét tanulása) közös programok szervezése a szülőkkel (külső környezetben), roma/cigány kultúra, hagyományok erősítése közösen, hiányzások folyamatos regisztrálása, figyelemmel kísérése, integrációt elősegítő csoportalakítás – ideális csoportbeosztás, szervezés, társadalmi érzékenység tudatos fejlesztése, utánkövető vizsgálat, egyénre szóló befogadási terv, beilleszkedés tapasztalatainak rögzítése, szülők részvétele a csoport életében szakmai, módszertani megújulás folyamatos képzésekkel, tanfolyamokkal.
Az intézményi beavatkozásokban mindkét témára vonatkozóan kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a jövőben a gyermeki portfólió rendszerének kiépítése és az intézményközi eljárásrendek, megállapodások, protokollok kidolgozása.
A Javaslatok rendszerszinten egy nagyon izgalmas dolog: a szakértők összegezték a teendőket, hogy szerintük, az ágazati irányításnak mely területeken kellene beavatkozni: jogszabályt alkotni és fejlesztéseket indítani. Ezek közül csak néhány, a teljesség igénye nélkül: intézményi innováció kötelező elemként való megjelenése, adekvát településmodellek kidolgozása az átmenetre, egységes, alapozó szakasz kidolgozása és pilot programok indítása, országos tanácsadói mentorhálózat kiépítése, az IPR programok újrafejlesztése, a BIKOP folytatása, új óvodai kutatások + fejlesztések hatáselemzésekkel.
A Stratégiai dokumentum az ágazati jogalkotás számára készült a kutatás-fejlesztés eredményeinek felhasználásával. A cél, az egységesen hozzáférhető, magas színvonalú kisgyermekkori fejlesztés, amelynek megvalósításhoz háromféle célprogramot dolgoztak ki a szakértők: Köznevelés-fejlesztési célprogramok, jogszabályalkotás és módosítás célprogramjai, horizontális kontroll célprogramjai.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
