Dr. Nadrainé Szent-Gály Viola

Az Educatio óvodai neveléshez kapcsolódó fejlesztései

Jó napot kívánok, tisztelettel köszöntöm Önöket, illetve Benneteket!

45 percben nem egyszerű bemutatni egy teljes kutatás-fejlesztést, amely anyagában kb. 50 cm magas J, ízelítőre, figyelemfelhívásra van itt lehetőség, és abban bízom, hogy egyéb előadásokon, a képzéseken, a készülő kiadványunk segítségével mélyebben megismerhetők lesznek az eredmények.

Mielőtt a kutatás-fejlesztés részleteiben elmerülnénk, pár szóban bemutatnám az irodánkat, amely újonnan alakult a TÁMOP 3.1.1 II. szakaszának kezdetekor. Az Educatio az EMMI háttérintézménye, az Óvodafejlesztési Iroda, a Közoktatási Osztályon belül működik és a K + F közvetlen szakmai irányítása mellett az ágazati irányításhoz kapcsolódó egyéb feladatokban is részt veszünk. Ilyen volt az Alapprogram módosításában való részvétel, a Köznevelési Stratégia óvoda-specifikus részeire tett javaslatok kidolgozása, jogszabálytervezetek véleményezése stb.

A kutatás-fejlesztés témája jól ismert az óvodapedagógusok körében: az eredményes óvoda-iskola átment és az esélyteremtés, hátránykompenzáció (amit egyszerűbben hátránycsökkentésnek neveznék) módszertani támogatása jelentős előzményekkel bír. Ezek a kutatások, publikációk, jó gyakorlatok azonban mindeddig nem nyertek szintetizálást, egységes áttekintést. Ráadásul a fejlesztés ágazati és intézményi szintű javaslatokat tartalmaz, konkrét „ötletekkel”, lehetőségekkel, javasolt beavatkozásokkal. Tehát e kutatás-fejlesztés megpróbálta átfogni az óvodapedagógiai szakma valamennyi szintjét: óvodapedagógusoknak, munkaközösség-vezetőknek, óvodavezetőknek, szaktanácsadóknak, szakértőknek, az intézményfenntartónak, és az ágazati irányítás résztvevőinek, konkrétan a Köznevelési Államtitkárságnak is van mondanivalója. (Ez konkrétan a Stratégiai Dokumentáció tervét jelenti, amely már Államtitkár úr asztalán hever, s reméljük, hogy jogszabály is lesz a felvázoltakból.)

Nézzük az előzményeket, a K + F indokoltságát, majd az eredményeket!

A magyar kormány Nemzeti Reform Programjában a kisgyermekkori nevelésben való részvétel konkrét szabályozást nyert, miszerint 2020-ig a 4 éves és a tankötelezettség kezdetét jelentő életkorú gyermekek legalább 95%-a vegyen részt a kisgyermekkori nevelésben. Ennek megfelelően került megalkotásra a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, amelyben az 1. § (6) bekezdése szerint „a köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, illetve köztudott, hogy a 3 éves kortól, óvodai nevelésben való kötelező részvétel (a felmentés lehetőségével) is e passzust erősíti.

Egy pillanat kitérőt, ha megengedtek, fontosnak tartom a felmentés lehetőségének hangsúlyozását, ez valahogy el szokott maradni a kommunikációban, pedig lényeges! A kötelezőség nem csak a szülőre vonatkozik! A fenntartónak is kötelező lesz biztosítani a férőhelyet! (…) A 95% elérhető lesz, itt megjegyezném, hogy Vágó Irén tanulmányából tudjuk, hogy 1986 volt az az év, amikor az óvodakötelesek közül a legtöbben jártak óvodába, ez akkor 95% körül volt. Ugyanez az adat a 3–6 évesek körében 89,2%. A jelenlegi részvételi visszacsúszást jórész a kelet-magyarországi és az észak-alföldi magas fiatalodási index okozza, vagyis a népességhez képest magas a gyerekek száma, az óvodáskorú gyerekek száma, s közülük a 3–4 évesek egy része nem jár óvodába. Az is tudható, hogy az iskolákba bekerülő gyerekek 20%-a súlyos hátrányokkal küzd, nő a hátrányos helyzetű gyermekek száma, most ez körülbelül 14%.

Visszatérve a témánkhoz: a köznevelési törvény megjelenését követte az Alapprogram módosítása 2012-ben. A módosítás nem volt nagy horderejű, de jó néhány ponton hangsúlyokat helyezett el: ilyen például az óvoda-iskola átmenet támogatása és az óvoda hátránycsökkentő szerepének beillesztése is. Tehát leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kutatási témák jogszabályban rögzítettek, vagyis kötelező érvénnyel valamennyi óvodapedagógus számra ismertek és alkalmazottak kellenek, hogy legyenek.

Nézzük mindezt konkrétan: az Alapprogramban egyértelmű megfogalmazást nyert a „fejlődés jellemzői” fejezetben, hogy a gyermek belép egy lassú átmenetbe, és majd az iskolában szocializálódik iskolássá. Ez egy nagyon fontos kitétele az Alapprogramnak, ha ez eddig így nem volt leírva. Ahogy az sem, hogy az Alapprogram bevezetője megnevezi a következő életszakaszt, vagyis a kisiskolás kort. Ezzel a jogalkotó egyértelmű álláspontot képvisel, miszerint az óvoda, az óvoda a maga funkciói szerint, semmi szín alatt nem iskolásítható! Ott és akkor a gyermek maximum átmenetben van, de nem kell, hogy az iskolai életnek tökéletesen megfeleljen. Talán fel sem tűnik a szövegben, eddig a szocializáció helyett az „érik” kifejezés szerepelt a mondat végén, ami mint tudjuk, elsősorban nevelés lélektani, biológiai jellegű, míg a szocializáció a társas funkciókra utal. Ez sem véletlen. Lévén óvoda-iskola átmenetről és Alapprogramról beszélünk, egy mondat erejéig tisztázzuk: a foglalkozások beemelése az életpálya-modell és szakmai ellenőrzés miatt is indokolt volt, és azt tapasztaltuk, nem lepte meg a szakmát, sikerült jól értelmezni.

Közismert, hogy a tankötelezettség kezdetéről az óvodavezető dönt, a határidő változott, ez is hozott új feladatokat. És itt van a mi kis kedvencünk, a nyomon követő, ami a 22/2013-as módosítással konkrét tartalmat határoz meg a dokumentum felépítésére vonatkozóan. Ha ez nem volna elég kedves kollégák, akkor bele lehet nézni a szakszolgálati rendeletbe, amely nem mást ír, mint azt, hogy az imént említett gyermeki fejlődés nyomon követését alaposan, szakszerűen kell végezni, mert a szakértői bizottság abban az esetben készít szakvéleményt a gyermekről (iskolai életre való alkalmasságról van szó) ha ebből a bizonyos nyomon követőből nem állapítható meg a gyermek fejlettsége.

A hátránycsökkentés mint funkció megjelenik az Alapprogram bevezetőjében. Valamennyi óvodára vonatkozik, nem csak az IPR-es ovikra! Előírás lett, hogy a gyermek meglévő hátrányai csökkenjenek, ez két szempontból is érdekes: egyrészt tartalmaz egy vélelmezést, miszerint vannak gyerekek, jelentős számban, akik eleve hátránnyal érkeznek az óvodába. Másrészt kiemelt faladat a jövőre nézve, hogy a csökkentés, mint olyan hatásvizsgálattal igazolható legyen. Kedves kollégák! Az óvoda nagyon sokat tesz a gyerekekért, talán a legtöbbet, a legszakszerűbben! Muszáj ezt eredményekben is megmutatni!

Nézzünk egy erre vonatkozó adatot: Darvas Ágnes és Tausz Katalin tanulmányából tudjuk, hogy 100 óvodásból 25 él olyan családban, ahol a segélyezési küszöb alatti jövedelemből élnek, és a szülők egyikének sincs nyolc általános iskolai osztálynál magasabb végzettsége. Ez nagyon magas szám! A tanköteles gyerekek 21–22%-a óvodában marad még egy évet, mert az óvoda nem tudja jó szívvel elengedni a gyerekeket. Ebben az arányban elenyésző az az adat, amikor a szülő tartja vissza az egyébként érett gyermeket. Persze van ilyen. Azt is tudjuk, hogy az óvodai hátránycsökkentés bizonyos földrajzi területeken természetes, napi munka. Legérintettebb talán Észak-Alföld és Észak-Magyarország, itt magas a fiatalodási index, zsúfoltak az óvodák.

Ugorjunk tovább, a kutatás-fejlesztési program felépítésére: a féléves program idén februárban kezdődött és a nyár derekán fejeződött be. Jelenleg a képzésfejlesztés specifikációján dolgozunk, mert a produktumokból nyerhető tudásokat képzések formájában szeretnénk eljuttatni a szakembereknek. Ahogy említettem, a minisztérium már megkapta a javaslatcsomagot. 300 fő képzésre kerül sor, várhatóan 2014 nyarán és őszének elején, az ország különböző pontjain, tehát nemcsak Budapesten! Több konferencián már bemutatásra került a fejlesztés, ilyen alkalom ez is, és hamarosan indul egy Educatio által szervezett műhelymunka-sorozat, ahol lesznek kizárólag óvodai műhelymunkák, terveink szerint januárban Győrött, márciusban Szolnokon.

A disszemináció része, hogy publikáljuk ez eredményeket, készítettünk két átfogó irományt témánként, amelyek a közelmúltban jelentek meg az Óvodavezetési Ismeretekben. Lesz kiadványkötetünk is, amely 2000 példányban készül és a tartalmi anyag mellett több interjút is tartalmaz majd a téma neves szakembereivel és gyakorló óvodapedagógusokkal, vezetőkkel. A produktumokat közelebbről is megnézzük majd, most csak felsorolom:

• rendelkezésünkre áll két kutatási jelentés (témánként), bennük átfogó helyzetelemzés, öt hazai kutatás eredményei és a szakértői team által megfogalmazott következtetések;
• az óvoda-iskola átmenettel kiemelten foglalkozó 12, a hátránycsökkentéssel 10 hazai jó gyakorlat bemutatása szerepel;
• témánként 5-5 nemzetközi jó gyakorlat bemutatására is sor kerül, elsősorban a rendszerszintű elemekkel;
• a válogatott jó gyakorlat gyűjtemény (7 + 3) adaptációs leírással, intézményi szintű megoldásokat kínál.

Egyedülálló produktum az Annotációs gyűjtemény (közel 100 tanulmány + szak­könyv rövid ismertetője), olyan cikkek, irodalmak szerepelnek itt, amelyek nagyon fontosak a tájékozódáshoz, szakszerűséghez.

A Javaslatok rendszerszinten és intézményi szinten egy konkrét szakértői megoldás-javaslat, hogy a kutatási jelentésben és jógyakorlat-gyűjteményben olvasottak „összeálljanak”, a cselekvés szintjére helyezzék a problémákat és a jó megoldásokat.

A Stratégiai dokumentum döntéshozóknak kifejezetten az ágazati irányítás számára készült azzal a céllal, hogy a két, évtizedeket átölelő téma szakpolitikai szinten is támogatást kapjon konkrét beavatkozási tervekkel.

Az óvoda–iskola átment helyzetelemzésében Vágó Irén, Kende Anna, Illés Anikó, Józsa Krisztián, Hricsovinyi Julianna, Török Balázs tanulmányai, illetve kutatásai kapnak szerepet.

Kedves Kollégák! Azt gondolom, hogy azok az ismeretek, amelyek ezekben az írásokban találhatók, megkerülhetetlenek azoknak a szakembereknek, Nektek, Önöknek, akik érdemben kívánnak foglalkozni a témával!

Minden fejlesztés alapja a helyzetelemzés, problémaelemzés. Ehhez nyújtanak tájékozottságot a kutatási jelentések. A hátránycsökkentés témakörében nem kell bemutatni Havas Gábor írásait, Darvas Ágnes és Tausz Katalin kutatását, a BIKOP-ot, dr. Bakonyi Anna kutatását. Aki nem olvasott Szilvásy Lénát a szegénység átörökítődéséről, sajnálhatja! Nagyon javaslom ezek egyszeri olvasását, átértelmezheti a napi munkát, sok-sok összefüggést felismerhetünk, fejlesztési ötletet meríthetünk, hivatkozási alapot jelenthetnek a napi munkához.

Itt a térképen a feltárt jó gyakorlatokat mutatjuk be földrajzi elhelyezkedésük szerint. Kiválasztásuknál több szempontnak kellett érvényesülnie. Módszertani innováció, több pedagógiai, módszertani rendszerelem összekapcsolódása, folyamatszabályozáshoz szükséges eljárásrend szintű szabályozók kidolgozása, szervezetfejlesztés elemeit hordozza, az egész intézményre kiterjedő szemléletváltozást idézett elő, az intézményi működés bizonyos részleteiben hozott attitűdváltást, továbbfejleszthető – korrekciós mechanizmussal az időszakos felülvizsgálat eredményeinek függvényében dinamikusan változó folyamat, megvalósulása személyfüggő-e, hálózati együttműködést, szakmai team-munkát feltételez.

Az eredményes óvoda-iskola átmenet jó gyakorlatait Apátfalva, Pécs, Zalaapáti, Sümegcsehi, Budapest, Hódmezővásárhely, Kisújszállás, Újszentmargita.

A hátránycsökkentéssel kapcsolatos jó gyakorlatok helyszínei döntően az ország keleti felére összpontosulnak: a Dunántúlon Káloz és Sokorópátka, aztán Budapest VIII. kerület, Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Gyomaendrőd, Romhány, Kerecsend, Hernádnémeti és Ózd.

A válogatott jó gyakorlatok gyűjteménye nemcsak leírás. Valamennyi jó gyakorlathoz adaptációs mechanizmus is tartozik.

Az óvoda-iskola átmenet jó gyakorlatai közül vessünk egy pillantást az újszentmargitai óvoda által kidolgozott programra. Itt jelezném, hogy a jó gyakorlatok valamennyi szempont alapján feldolgozást nyertek és grafikonos ábrát kaptak. Azért ezt választottam, mert itt megjelentik a hátránycsökkentés is:

• 80% feletti a HH-s gyermekek aránya;
• 30% feletti a beilleszkedési nehézségekkel küzdők aránya;
• 30% a nagycsoportot ismétlők száma;
• a családokkal szoros kapcsolatot nem ápolók, a védelembe vett gyermekek száma magas.

Az újszentmargitai ovi létrehozott egy ún. Óvoda-iskola munkacsoportot, a munkacsoport ülésein témafeldolgozásokat tartanak, munkaterv alapján dolgoznak. Ehhez kidolgoztak egy sajátos dokumentációs rendszert (átadó lap, cselekvési terv, heti terv). Intézményközi megállapodást kötöttek az iskolával, amely nem csak arra korlátozódik, hogy közös programjaik vannak. Kedves kollégák! Nem azt értjük óvoda-iskola átmenet támogatásán, hogy az ovisok átsétálnak Mikulásra az iskolába! Ez sajnos nem elég, és az is tudható, hogy a nagyobb településeken, a fővárosi kerületekben nem működik. Adekvát település-modellekre és egyéni átvezetési programokra van szükség, de erről később. Egy kisebb település persze helyzeti előnyben van, ami az együttműködést, az attitűdformálást segíti. A jó gyakorlat ún. Óvodásított tanmenetek kidolgozást is vállalta, ezt úgy tudom, a TÁMOP 3.3.8 keretében végzik. Emellett mérések és kompetenciahatárok közös értelmezése, önértékelés is szerepel a jó gyakorlatban.

Az idő rövidsége miatt a Javaslatokra csak rápillantunk, ez egy felsorolás lenne a teljesség igénye nélkül. Az intézményi szintű és az ágazati javaslatokban összpontosulnak a kutatási jelentés és a jó gyakorlatok tapasztalatai.

Nézzünk néhány intézményi javaslatot az eredményes óvoda-iskola átmenet helyi gyakorlatára:

• közös óvodai-iskolai munkacsoport létrehozása (munkaterv és cselekvési terv);
• óvoda-iskola átmenet szakmai munkaközösségének létrehozása az óvodapedagógusok között intézményi és/vagy település szinten, a szakmai együttműködések eljárásrendjének kidolgozása, adekvát településmodellek kidolgozása;
• „Iskolára hangoló” (A szülői kapcsolattartás és párbeszéd megújítását segítő lehetőségek kidolgozása), a szervezett nyomon követés intézményi protokollja az átmenetben (együttműködési megállapodások), kognitív funkciók erősítése a játékban (éves módszertani útmutató), előkészítő foglalkozások gyógypedagógusok és pedagógiai asszisztensek bevonásával, a pedagógiai asszisztensek munkakörének specializálása az átmenetben
• óvodapedagógusok átfoglalkoztatása az iskola 1. osztályában;
• kölcsönös intézménylátogatások, szakmai párbeszéd és attitűdformálás;
• fecske-tábor (iskolakezdés előtt 2-3 nap szorongásoldó ismerkedés, játék az iskolában),
• óvodapedagógus által is használható iskolaérettségi felmérő rendszer alkalmazása.

A hátránycsökkentés intézményi javaslatai közül néhány:

• óvodázási munkacsoport HHH és HH gyermekek számára;
• élmény- és tevékenységközpontú módszerek alkalmazása, kooperatív tanulási technikák alkalmazása, óvodapedagógusi inklúzió, gyermek fejlődésének nyomon követése, differenciált területekkel, szülőkkel való szoros együttműködés, (a gyermekkel való együttlét tanulása);
• közös programok szervezése a szülőkkel (külső környezetben)
• roma/cigány kultúra, hagyományok erősítése közösen;
• hiányzások folyamatos regisztrálása, figyelemmel kísérése, integrációt elősegítő csoportalakítás – ideális csoportbeosztás, szervezés, társadalmi érzékenység tudatos fejlesztése,
• utánkövető vizsgálat, egyénre szóló befogadási terv, beilleszkedés tapasztalatainak rögzítése, szülők részvétele a csoport életében szakmai, módszertani megújulás folyamatos képzésekkel, tanfolyamokkal.

Az intézményi beavatkozásokban mindkét témára vonatkozóan kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a jövőben a gyermeki portfólió rendszerének kiépítése és az intézményközi eljárásrendek, megállapodások, protokollok kidolgozása.

A Javaslatok rendszerszinten egy nagyon izgalmas dolog: a szakértők összegezték a teendőket, hogy szerintük, az ágazati irányításnak mely területeken kellene beavatkozni. Magyarul jogszabályt alkotni és fejlesztéseket indítani. Ezek közül csak néhány, a teljesség igénye nélkül: intézményi innováció kötelező elemként való megjelenése, adekvát településmodellek kidolgozása az átmenetre, egységes, alapozó szakasz kidolgozása és pilot programok indítása, országos tanácsadói mentorhálózat kiépítése, az IPR programok újrafejlesztése, a BIKOP folytatása, új óvodai kutatások+fejlesztések hatáselemzésekkel.

A Stratégiai dokumentumra néhány percünk maradt csupán. E dokumentum az ágazati jogalkotás számára készült a kutatás-fejlesztés eredményeinek felhasználásával. A cél, az egységesen hozzáférhető, magas színvonalú kisgyermekkori fejlesztés, amelynek megvalósításhoz háromféle célprogramot dolgoztak ki a szakértők:

• köznevelés-fejlesztési célprogramok;
• jogszabályalkotás és módosítás célprogramjai
• horizontális kontroll célprogramjai.