Kerber Zoltán

A kísérleti tankönyv kipróbálásának eszközei
(A 9. évfolyamos szakiskolai közismereti
kísérleti tankönyv kipróbálásáról)

Egy korrekt beválás-vizsgálat módszertanilag rendkívül összetett, nagy költségigénnyel járó kutatást igényel. Az akkreditációs folyamatba illesztett tankönyvi kipróbálásnak ennél jóval szűkebb keretek között kell megvalósulnia – ezért kell jól kiválasztani azokat a mérőeszközöket, melyek alkalmasak arra, hogy tankönyvek gyakorlati kipróbálását rendszerszinten működőképessé tegyék. A SZAKI-tan­könyv kipróbálása ennek a módszertani tisztázásnak a próbafolyamatát is jelenti, másrészt a tankönyvek kipróbálásához szükséges eszközrendszer tesztelésére is alkalmat ad. A kutatás a TÁMOP 3.1.1 második szakaszának keretében valósul meg az OFI-ban.

A jelenlegi helyzet.

A jelenlegi akkreditációs folyamatban három szakértő (tudományos, tantárgy-pedagógiai és technológiai) értékelőlapok kitöltésével minősíti a tankönyvet: mindegyikük három lehetséges döntést hozhat (támogat, feltétellel támogat, nem támogat). 2006 óta él a jelenlegi rendszer, ahol összetett értékelési szempontok alapján hozzák meg a szakértők egy-egy tankönyvről a döntésüket. A jelenlegi rendszerben a gyakorlati kipróbálás nem része az akkreditációs folyamatnak, a tankönyvek gyakorlati használhatósága csak a szakértők gyakorlati tapasztalatai alapján jósolható meg. A tankönyvek beválása jelenleg is része a rendszernek, de valódi beválás-vizsgálatok nem történnek a tankönyvek esetében. A jelenleg érvényes szabályozás szerint a tíz éven át tankönyvjegyzéken szereplő tankönyveket érinti a beválás kérdése. A gyakorlati beválás vizsgálatába három, a tankönyvet legalább két évig használó iskolát kell bevonni. A szakvéleménynek tartalmaznia kell az érintett pedagógusok, tanulók, szülők véleményét. Az OH a honlapján nyilvánosságra hozza a beválás-vizsgálatok eredményeit (legalább két egybehangzó támogató szakvélemény esetén „a gyakorlatban bevált”, a legalább két egybehangzó nem támogató szakvélemény esetén „a gyakorlatban nem bevált” minősítést kaphatnak a tankönyvek). A be nem vált tankönyveket törlik a tankönyvjegyzékről. Ez a folyamat azonban nem valós beválás-vizsgálat, kipróbálás, hanem meglehetősen formális módon zajlik, gyakran az iskola vezetője egymondatos nyilatkozattal véleményezi a tankönyvet.

A szakirodalom tanulságai[1]

Olyan területről van szó, amellyel kevés szakirodalmi anyag foglalkozik: a beválás-vizsgálatok nemcsak Magyarországon, de külföldön sem túl gyakoriak, kívánalom szintjén azonban mindenhol megjelennek. A nemzetközi szakirodalomban főleg tankönyv-értékelési keretrendszerek jelennek meg. Jaan Mikk észt tankönyvkutató Textbook: Research And Writing (2000.) című könyvében foglalkozik a beválás-vizsgálat kutatás-módszertani kérdéseivel. A kérdőívek összeállításához a következő fontos szempontokat említi:

• válaszadók lehetséges csoportjainak tisztázása (tanárok, szülők, diákok, tantárgyi szakemberek);
• a tartalmi elemek meghatározása (szöveg megbízhatósága, illusztrációk, feladatok minősége, előítélet-mentesség stb.);
• a kérdőív reprezentativitása (a tankönyvi funkció és célrendszer pontos arányban mintázódjon az értékelést szolgáló kérdőívben);
• kérdések rövidek, világosak, egyértelműek legyenek;
• a minőségi szempontok mérhető adatokban jelenjenek meg;
• a válaszadók mintája reprezentatív legyen;
• érvényes és megbízható mérőeszközöket kell kialakítani.

A hazai szakirodalomban kevés publikáció foglakozik a témával, részletes módszertani leírásokkal, eszközök meghatározásával pedig szinte nem is lehet találkozni. A témát fontosnak tartja viszont a hazai szakmai közvélemény is. A hazai szabályozás csak az eljárásrendet érinti, formális, viszont nincs kiforrott rendszere, értékelő apparátusa. Tankönyvértékelésre, tankönyvi minőség összetevőire vonatkozóan már jóval több írás található, de ezek a kipróbálás metodológiájával és eszközeivel nem foglalkoznak. Fontosabb megállapítások olvashatók Halász Gábor, Fischerné Dárdai Ágnes, Kojanitz László, Karlovitz János, Nádasi András, Jáki László írásaiban, de konkrétan a tankönyvi beválás vizsgálattal foglalkozó átfogó írások nincsenek a hazai szakirodalomban.

A következő szempontokra figyelünk a kutatás megtervezésekor:

• Felhasználjuk a hazai és a nemzetközi tapasztalatokat a tankönyvértékelés témakörében – Magyarországon ebben a témában (gyakorlati kipróbálás) még nincs olyan előzmény, ami teljes körűen kialakított volna egy ilyen modellt.
• A beválás/kipróbálás csak kísérleti kipróbálást jelenthet, ezért teszteljük az eszközöket a szakiskolai kísérleti tankönyvön.
• A valóságos tapasztalatok szakszerű elemzését tervezzük.
• A kísérleti kipróbálásnak és a kísérleti kipróbálás során szerzett tapasztalatok elemzésének összetett kutatás-módszertani normái és szabályai vannak, ezeket figyelembe kell venni, de meg kell találni a felhasznált eszközök elégséges szintjét.
• A kipróbáló iskolák mintáját/körét szakszerűen kell összeállítani.
• A vizsgálatnak mérhető, kvantitatív adatokat kell szolgáltatnia (pl. kérdőívek/értékelési raszterek formájában).
• A mérhető adatokat kvalitatív értékelésnek kell kiegészítenie és ennek a vizsgálat során megfelelő súlyt kell kapnia (pl. interjúk, óralátogatások, értékelő tanítási naplók, fókuszcsoportos beszélgetések).
• A kipróbálás időtartama a program alkalmazásának időtartamával egyezik meg.
• Az adatoknak többféle forrásból kell származnia (tanulói, iskolai, tanári, környezeti adatok).

A vizsgálat eredményeit összefoglaló tanulmányban foglaljuk össze.

Beválás vagy kipróbálás?

A beválás-vizsgálatok módszertanilag rendkívül összetettek, idő- és költségigényesek, jóllehet ezek is kipróbálás, gyakorlati alkalmazás során valósíthatók meg. A kipróbálás az általunk használt értelemben nem a tankönyvek hatását/beválását méri elsősorban, hanem a használhatóságát (taníthatóságát, tanulhatóságát), illetve a tankönyvi minőség különböző elemeit kontrollálja, értékelteti a gyakorlatban jóval szűkebb apparátussal, kisebb idő- és anyagi ráfordítással Mindezek ellenére a módszertanilag korrekt kipróbálási folyamat jóval drágább, mint a szakértői értékelés, fenntarthatósága ezért fontos kérdés.

A vizsgálat módszerei

A kipróbálást kvantitatív és kvalitatív kutatás együttes tervezésével valósítjuk meg.

A kvantitatív elemek:

• kérdőív a tanulók részére (a tankönyv használatával, tanulásával kapcsolatos kérdések, tartalmi elemekre vonatkozó kérdések, nagyon kevés nyitott kérdéssel);
• kérdőív a pedagógusok részére;
• értékelési raszterek (itt a meglévő nemzetközi és hazai szakirodalmak, tankönyv-értékelési tapasztalatok adaptálhatók lennének).

A kvalitatív elemek:

• tanítási naplók – ez fejezetenként követné a tankönyv kipróbálását, strukturált szempontrendszer kitöltésével történne (ez a SZAKI-tankönyv kipróbálása esetében fontos, de a modellszintű vizsgálat elemeként feltehetőleg nem fenntartható);
• óralátogatások (strukturált jegyzőkönyvek készítése);
• interjúk (lehetséges alanyok: pedagógusok, tanulók, szülők, igazgatók);
• fókuszcsoportos interjúk meghatározott témák szerint.

Összegző kérdések

• A tankönyvek jóváhagyási folyamatából ki lehet-e hagyni a gyakorlati kipróbálás szakaszát, helyettesítheti-e a kizárólag szakértői értékelés?
• A kipróbálás helyettesítheti-e a szakértői tankönyvértékeléseket?
• Kialakítható-e rendszerszinten működtethető, fenntartható tankönyvi kipróbálás?
• Kik végezzék a kipróbálást és mekkora mintán?
• Hogyan épüljön be az akkreditációs folyamatba a kipróbálás?
• A tankönyvi beválás-vizsgálatokat helyettesíti-e az előzetes kipróbálás értékelő folyamata?

[1] A hazai és nemzetközi szakirodalom elemzéséhez felhasználtuk Fischerné Dárdai Ágnes projekt számára készített háttértanulmányait.