Singer Péter

Az iskolarendszerű felnőttoktatás kerettantervei

Történeti visszatekintés

Az iskolarendszerű felnőttoktatási intézmények számára 2001-ben jelentek meg az első kerettantervek, amelyek a mostani Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet jogelődjének, az Országos Közoktatási Intézet felnőttoktatással (is) foglalkozó szakmai központjában készültek. A kerettantervek alapfokú (1–4. és 5–8. évfolyamok), középfokú intézmények (9–12. évfolyam) és szakiskolák (9–10. évfolyam) számára tartalmaztak óraszámokhoz kapcsolva anyagokat. Alapvetően két óraszámváltozattal és ennek megfelelő tartalmakkal találkozhattak az ezekben az intézményekben dolgozó tanárok: az esti és levelező tagozatos változattal.

Az alapfok 1–4. évfolyamán évi 444 esti és 222 levelező tagozatos tanórán lehetett az alapvető ismereteket, kompetenciákat pótolni a felnőtt korú tanulóknak. Ez 3 + 1 tantárgy között oszlott meg (anyanyelvi (írás–olvasás) kommunikáció, matematika, környezeti nevelés tantárgyak és szabadon tervezhető tanórák). A felnőttképzés intézményei felső tagozatának különböző évfolyamain évi 666–703 tanórán (esti tagozat), illetve 375–483 tanórán (levelező tagozat) kellett a nappali tagozathoz igen hasonló[1] tantárgyi struktúrában oktatni a felnőtt tanulókat. A középiskola négy évfolyamán évi 574–666 tanórán (estit tagozaton), illetve 364–374 tanórán (levelező tagozaton) szintén a nappali tagozathoz hasonlatos[2] tantárgyi struktúra került kialakításra. A szakiskolák számára – az akkori szakképzési struktúrának megfelelően – az első két évfolyam esetében készült közismereti tartalmakkal kerettanterv. Esti tagozaton évfolyamonként 666 tanórával, levelező tagozaton 337–393 tanórával számoltak, és ezeket a hagyományosnak nevezhető középiskolai tantárgyak töltötték ki, de nyilvánvalóan a középiskolához képest erősen csökkentett tartalommal.

Ezek a kerettantervek a létezésük, megjelenésük újdonságán túl több szempontból is tartalmaztak innovatív elemeket. Egyrészt megújították a felnőttek számára az idők folyamán hagyományosan kialakult tantárgyi struktúrát, beemelték – kötelezővé téve – egy idegen nyelv oktatását, valamint az informatika, a társadalomismeret és a művészeti ismeretek tantárgyakat. Elérték, hogy a korábban alulértékelt, felnőttek középiskoláiban tehető érettségi tartalmában közelítsen a „rendes”, nappali tagozaton teljesíthető érettségi vizsgához[3]. Ezt alapvetően úgy érték el, hogy az idegen nyelvet és az informatikát a felnőttek számára is választható tantárggyá tették. Másrészt a kerettantervek megvalósításához szükséges óraszámok előírása biztosította, hogy a többségében önkormányzati fenntartású felnőttoktatási intézményekben „szabványosították” az esti és levelező tagozatok – korábban egymástól jelentősen eltérő – éves óraszámait.

A jelenlegi kerettantervekről

Az előző visszatekintés alapvetően nem az összevetés célját szolgálja, hanem a kiindulási alap bemutatását. Ezeket a több mint tíz éven át érvényes és működő kerettanterveket tartalmi szempontból a korábbinál közelebb kellett hozni a nappali tagozatok számára érvényes tartalmi szabályozókhoz. Igaz ez elsősorban a NAT-2012 meghatározó szerepére, vagyis az ún. NAT-kompatibilitás szempontja érvényesült a kerettantervek készítésekor.

A nappali tagozatok új tartalmi szabályozása természetszerűleg hatással volt az ott érvényes tantárgyi struktúrákra és óraszámokra. A legjelentősebb változás a szakiskolák esetében történt, és ez a felnőttek szakiskolái tartalmi szabályozásának nagymértékű átalakításához vezetett.

Három iskolatípusra készültek el kerettantervek az iskolatípusok céljainak figyelembevételével: felnőttek gimnáziuma, szakközépiskolái négy évfolyamára és szakiskolák három évfolyamára. Az esti és levelező tagozatos variációk mellett megjelentek a felnőttek nappali (ifjúsági) tagozatai számára is a kerettantervek. Ezt akár hiánypótlónak is nevezhetjük, hiszen eddig nem létezett erre az iskolatípusra szabott kerettanterv. Eddig egyfajta „szürke zónának”, átmeneti területnek minősült az ifjúsági tagozatos oktatás, amelyet nem érintett a tartalmi szabályozás. A felnőttek gimnáziumi és szakközépiskolai kerettantervének tartalmai – a fentiekből következően – minden eddiginél jobban igazodtak a nappali tagozatos kerettantervekhez. Óraszámaikban pedig nem történt jelentős változás a korábbi felnőttoktatási kerettanterv azonos iskolatípusához képest.

Tartalmak és óraszámok tekintetében a legjelentősebb változásról a korábban említett szakiskolai kerettanterv esetében beszélhetünk. Ez egyrészt a nappali tagozaton is megjelenő közismereti tantárgyi integrációk „átvezetésében” ragadható meg, másrészt a nappali tagozat közismereti tárgyaira jutó óraszámok csökkenése a felnőttek szakiskoláiban is hasonló hatást eredményezett. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a szakiskolák esti tagozatán évfolyamként változóan heti 3–6 óra, levelező tagozaton heti 3 – havi 5 –közismereti tanórát[4] lehet tartani. A tantárgyi struktúrában a tartalmak ugyanolyan integrációja jelent meg, mint nappali tagozaton, azaz a természetismeret és a társadalomismeret nevű tantárgyak foglalják össze az ezek alá tartozó tartalmakat. Újdonság mind nevében, mind tartalmában az osztályközösség-építés[5] című tantárgy.

Összegezve

A kerettantervek bevezetőjét összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kerettantervek célja „megteremteni az érettségi, a középfokra alapozott szakképzés, a felsőfokú továbbtanulás, a munkaerőpiacon történő előnyösebb elhelyezkedés, illetve a szakmai végzettség megszerzésének lehetőségét”. Feladatként fogalmazza meg, hogy:

• „olyan ismeretek és képességek elsajátítását biztosítsa, amelyek átfogják az általános műveltség középiskolai körét;
• közvetítse a tananyag tantárgyi és tantárgyközi tartalmait, tevékenységformáit”, és
• fejlessze „a kommunikációs és a tanulási képességeket az egész életen át tartó tanulás igényeinek és az erre való képességek kifejlődésének érdekében”;
• biztosítson lehetőséget „a tanulók korábbi iskolai kudarcaiknak kompenzálására, a különböző forrású hátrányainak ledolgozására”, valamint
• adjon módot „a tanulók személyiségének minél átfogóbb fejlesztésére, szocializálására”.

A kerettantervekben hangsúlyos, hogy a középfokú tananyag nemcsak ismeretek rendszere, hanem ezzel együtt a megismerési-tanulási és cselekvési módszerek elsajátítási eszköze is. Mindezek megvalósítása természetesen az ezeket alkalmazó felnőttoktatási intézményeken és az ott tanító kollégákon múlik.

[1] Természetesen az ének-zene, a testnevelés és a rajz tantárgyak nélkül.

[2] A középiskolai tantárgyi struktúrából is az ún. „készség” tárgyak (ének-zene, testnevelés, rajz) maradtak ki.

[3] Ez fontos lépés volt az egységes követelményrendszerű érettségi vizsgarendszer felé, amely lehetővé tette a későbbi, ma működő kétszintű érettségi vizsgarendszert.

[4] A különbség a szakiskolai kerettanterv A és B variációjából adódik.

[5] Ennek tartalmáról, módszertani újdonságairól a nappali tagozaton bevezetett tantárgy kapcsán lehet tájékozódni.